Hirnök, 1839. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)

1839-07-11 / 55. szám

szaiban akadozott: azon tag felelt helyette, ki óta társu­latnak ajánló. Azon kérdésre: „Mit értesz respublíca alatt ez a’ felelet áll: ,,A’ királyság’ ’s aristocratia’ füstölgő rom­jain akarjuk megalapítói az egyenlőség’ országát. Minden szakadékot föl akarunk forgatni, melly a születési vélet­lenhez van kötve. Azt akarjuk, hogy minden embernek jo­ga legyet t­enni, azaz a’ dolgozhatási jogot, hogy letelek ne függjön néhány műipari egyedáros’ szeszélyétől s haszon­­ké­nt le­te­­tői, kik önkény szerint eszközük az ár’ emelkedé­sét vagy csökkentét. Az ország kivétel nélkül mindenkinek köz- és ingyen-nevelést adjon, mert az oktatás olly szüksé­ges a’­leteknek mint kenyér a testnek. A köztársasági kor­­mányzásban, minden 21 éves férfi, kinek becsülete be nincs mocskolva, választó legyen. Szóval mi, a­ társas rendet te­tőtől talpig meg akarjuk változtatni“ ’stb. illy han­gon megy tovább. Az elnök kérdezé a’ vádlottat: mi ren­deltetése volt ezen iratnak; Bernard Márton hallgatott, mint előbb. Az előidézett első három tanú’ vallomása semmi ne­vezeteset nem foglal magában. Egyik sem ismert rá Barbés­­re, ellenben Roue asszony igen, kihez egy puskaporral tele ládát tétetett be. Bertrand tanú is Barbést akara meg­ismerni a’ lázadottak vezére gyanánt. Barbést Leb­ond a' városhatósági őrcsapat’ hadnagya fogata el, ki minthogy se­besülve láta őt az utczán, ’s a’ puskapor-pörből még emlé­kezett rá, parancsot ad a megtagadására. Barbés kérte a’ katonákat: öljék meg; de ezek vonakodtak, azon felelet­tel, hogy ők nem gyilkosok. Gereister tanú, a’ 21dik sorez­­redbeli katona, szemmellátója volt Droum­eau hadnagy, meg­gyilkoltatásának a’ törvénypalota előtt, ’s úgy vélte, hogy annak gyilkosában Barbésre ismer; de ezt nem állító egész bizonyossággal, mert, mint hiszi, Barbés’szakálla nem olly barna mint ama’ gyilkosé volt. Ugyanazon állomásbeli más három katona közül egyik Barbést, másik a’ vádlott Del­­sades-ot mondja a’ gyilkosnak; a’ harmadik, ’s többi legény­ség pedig az egészre nézve bizonytalanul vallott. A’ lábholy körül volt polgárok közül egy sem akart világosan ráismer­ni Droum­eau­ gyilkosára; de a’ lázadottak’ vezérének a kez­­vonatiban mindnyájan Barbéséire ismertek. Az elnök kér­­dezé Barbést: van e mit válaszolnia illy ünnepélyes nyilat­kozásokra. Barbés azt feleli: „Sok mondani­valóm volna, de helyzetem nem engedi. Én nem akarok önnel politikai nézetek fölött vitázni. Elvem, az indult utánozni, ki, ha ellenségeim kezébe jut, nem vesztegeti haszontalanul sza­vait, haláltól szabadulhatás végett, hanem odanyujtja nya­kát a’ kés alá, úgy teszek, mint az indul“. Egy aixi hírlap írja, miszerint jun. lükén egy birtokos a’ Var folyónál megszólittatott egy ember által, kinek ma­gaviselete nagy levertségre és hosszú hátratett útra muta­tott. Párisi hangejtéssel kérdezé, át lehet e menni a’ folyón, de feleletül azt nyerte, hogy a’ folyamon veszedelem nélkül átmenni nem lehet nagysága miatt. Erre kinyilatkoztató, mikép nem maradhat tovább Francziaországban, ’s inkább meghal, hogysem a’ pak­kamarától el hagyja magát ítélni.­­Minden előterjesztések’ daczára a’ folyamba ugrott 's eltűnt a’ habok közt. Teste másnap megtalaltatott’s ismertető je­lei Párisba küldettek. Több fiatal emberek’ szembetűnő ön­gyilkolása, Strassburgban, Bordeauxban, sőt egye a' pos­takocsin hasonlóul ezen politicai okra mutat. Toulonban a’ seregek összepontosulandnak, szükség­ eseteiben keletre szállíttatandók. Hét ezer ember — mint néhány hírlap jelenti — már megérkezett Toulonba. Algírból érkezett’s a’ touloni ’s marseillei hírlapok­ban megjelent tudósítások, mellyek jun. 14ig terjednek, felette békésen hangzanak. Valóé marsal, úgy látszik, vég­képen felhagyott Hamza elleni táborozásával. Abd-el-Kader­­től igen kielégítő nyilatkozások érkeztek. Spanyolország, Carcassone, jun. 26. Tegnap azon hír terjedt el a’ pyrenaeusi határszélen, hogy Campredor város (Felső-Ar­­ragoniában) most éjjel a’ pártosok’ hatalmába került, ’s hogy minden körülfekvő helységek parancsot kaptak a’ car­­losi főnököktől, szállítanának ama’városba eleséget.— Egy, szinte jun. 26 dikán kelt perpignani levél szerint a’ carlo­­siak Puycerdát is (épen a’ franczia határszél mellett) kéz­re kerítettek. Madridból jun. 21ről kelt levelek szerint Nemours­kg azon hód Ilikén érkezett Cadixba, hol több napig szán­dékozott mulatni; 13ikán Sevillát látogató meg, incognito. — A’ cortesválasztási készületek mindenütt nagy buzgóság­­gal léteznek. Mint hallatszik, az ismert Mendi-zabal, kiről már régóta nem hallatszott, újólag föllépem­ mint Madrid’, Murcia’ és Cadix’ jelöltje. Németország. M. m. Frankfurt, jun. 28. Hivatalos czikk. A’ szö­­vetséggyülésnek tudtára adaték a’ jun. 2 Siki ülésben ő fel­ségének a’ belgák’ királyának szándéka, a’ német szövet­séghez egy főbb rangú diplomaticai ügyvivőt küldeni, mire az elnökösködő követ ur fölhatalmaztaték a’ kir. belga küil­­ügyminiistertől e’ tárgyban kezéhez jött levélre, lekötelező ’s ő felsége’ szándékával egyező módon válaszolni. A’ Rhein­ és Mosel hírlap Koblenzből jun. 28ról jelenti: „Tegnapelőtt este nyolcz óra tájban néhány paraszt a’ kö­zelfekvő Metternich nevű helységből egy szökevény kato­nát hoza, kit a’ gabonában elbújva találtak, ’s az itteni főőrségnek átszolgáltaták. Egy katonai bűnhődő volt. A’ fő­őrség a’ város legnépesebb részében fekszik; ezen eset nem sokára elterjedt innen a’ közelfekvő utczákon, és sok kiváncsit csala össze. Midőn a’ parasztok el akarának a’ városból távozni, a’ moseli hídon egy csoport fegyverkezett embertől feltartóztattak, kik, kemény szavakkal, tetteket, az ebből eredő pénznyeremény miatt, ezudarságnak nyilat­koztatok; a’ piszkolódók szaporodtak ’s a’ parasztok vissza­­menekvének a’ főőrséghez. A’ kiváncsiak’ tömege szaporo­dott, az őrség felfegyverkezett, az őrködő tiszt csendre inté a’ tolakodókat. Már egy tudósítás küldetett a’ parancs­nokhoz, ki néhány lovas pattantyússal megjelent a’ hely­színen ’s egy gyalog század is rendeltetett oda. A’ főpolgár­mester ’s a­ rendőri hatóság szinte csendre s hazamenetelte Törökország. Konstantinápolyi legújabb, jun. 26dikán kelt tudósítá­sok ezt tartják: „Azon remények, mellyeket eddig ő ma­gassága a’ szultán’ egészségállapotja felől tápláltak, a’ kö­vetkezés által, fájdalom, épen nem igazoltattak. A’ beteg­ség’ (mellbetegség') jelei a' használt szerek után is ugyan­azok maradtak ’s folyvást a’ legélénkebb aggodalmakra ad­nak okot. Azonban a’szultán nem hagya magát visszatartóz­tatni , hogy a’ múlt pénteken a’ Selimie nevű skutarii me­csetet (közel Tsambidsához) kocsin meg ne látogassa; de ez a’ megerőtetés is ártalmára esett a’ magas betegnek. — Ugyancsak a’ szultán a’ vesztegintézetek’ költségeinek fe­dezésére a’ főváros’ la­kosira vetve volt házadót elengedte. Ezenkívül megparancsolta, hogy mindazok, kik adósság miatt valanak fogságban, szabadon bocsáttassanak. Most már ezek is egyesítik könyörgéseiket az alattvalók’ többi részével, hogy Isten a’ jó fejedelemnek veszedelemben forgó életét tartsa meg. — E’ hónap’ 21dikén indult el innen egy ausztriai gőzösön a’ fekete tengerre Fáik efendi müsz­­tcsár, ki Hafiz basa’ táborába van rendelve. A’ török hajó­had a’ legújabb hírek szerint folyvást a’ dardanellai tenger­­szorosban tartózkodott. — A’ főváros’ egészségi állapotja megnyugtató. A’ Smyrnában előfordult dögvészesetek miatt minden, a’ mi onnan jó, tizennégy napi vesztegzár alá vet­tetik.“ Az egyiptomi hajóhad junius’ tikén az alexandriai révből kiindult ’s áll mindössze 10 sorhajóból, 5 fregatból, 7 briggből, 2 kutterből és 2 gőzösből. — A’ franczia és angol hajóhad Scanderunnál (Alexandrette) gyűl össze a­ syriai partokon. A’szerb határszélről, jun. 23. Macedóniában és Albániában naponkint jobban veszélyeztetik a' közbátorság; mindenfelől gyilkosság ’s tolvajlás hallatszik, vétkek, mely­­lyek a’ nagyúri hadsereg’ eltávozta után a’ mondott vidéke­ken napirendnek. Minap ismét megtám­adtaték egy, Casto­­riából Seresbe indult kereskedőtársaság, ’s kiraboltatván, közülök néhány borzasztóan megöleték. E’ rendbomlás’ kez­dőinek még semmi nyoma. Szokás, minden zavart ’s békét­lenséget idegen hatalomnak, névszerint egyiptomi befolyás­nak, tulajdonítni; ezt igazolni látszanak Konstantinápolyból irt levelek. Hol újabb időben ismét több rendű gyújtogatás történt, mit szinte az egyiptomi kormányzó’rovására írnak. Sokkal valószínűbb, hogy a’ fenebbi kicsapongásokat az apró csapatokban Dardanellák felé vonuló katonaság vagy ettől elmaradt hullámozók teszik. Milos hynek országlásáról lemondása ’s annak áten­gedése következő iratokban foglaltatik: Lemondólevél. .,A’ tanácshoz, egyetemes felsőséghez, a’ papsághoz ’s az egész szerb nemzethez. — Minthogy sok évi kormánymun­kám által, melly a’ szerb nemzetnek általami vezérletével párosult, egészen meggyengült egészségem, vezérlete’ továb­bi folytatását nem engedi: elhatározom magamat, a’szerb fe­jedelmi méltóságról önkényt lemondani, ’s magamat az adott esküvések alól feloldozni. Ünnepélyesen lemondok tehát most és mindenkorra nézve e’ méltóságról, ’s fölszabadítom magamat az eskütől, idősb fiamnak, Milánnak, javára, ki a’ szerb nemzetnek kiadott hau­scherif, ’s a’ nekem különö­sen adott berat (fogadás) szerint, törvényes utódom a’ szerb herczegségben. Minthogy pedig nekem, sokévi kormány­munkám után, nyugalomra ’s pihenésre van mulhatlanul szükségem. Szerbiát végkép elhagyom, azon egy vigasz­talást vivén szívemben, hogy hazámat törvények és szaka­­dékok által biztosítva, hatalmas védelem által őrizve, béke-, rend-, egyetértés- és elégedettségben hagyom el. Annak hitelesítése végett, hogy ezen lemondásom egyenes akara­tomból van irva, tudatom, hogy ifjabb fiam Mihály, veze­­ték-és keresztnevemet (mivel magam írást nem tudok) pa­rancsomból irta alá ’s nyomó pecsétemet ezen oklevélre. Költ Belgrádban, jun. 1rén (13.) 1839. Obrenovich Milos.“ — Átengedő levél. „Utódomnak a’ szerb herczegségben, szeretett idősb fiamnak, Obrenovich Milan urnak. Egészsé­gem, meggyengítve a’ szerb nemzetnek sokévi munkateljes vezérlése által, a’ szerb herczegi méltóságról lemondásra érzem magamat biratva, azt kednek, a’ szerb nemzethez ’s hozzám bocsátott nagyúri hau­scherif és fogadás (berat) értelménél fogva, átadandó; mit ma a’ tanácshoz, felsőség­hez, papsághoz és egész szerb nemzethez intézett lemon­dásom’ nyilványitása által cselekedtem is. Midőn tehát ko­dét erről értesítem, ’s azon méltósághoz, mellyről ön­kényt lemondok, szerencsét kívánok, rá adom kedve a­­tyai áldásomat, legforróbb imádságommal járulva a’ Min­denhatóhoz, hogy kedet égi bölcsesége által úgy vezes­se, miszerint ked azon nép’ szeretetét, mellynek jóllété mindig szivén feküdjék, megérdemelhesse, ’s a’ népnek méltó áldását minden oldalról gyarapíthassa, a’ hazának atyja ’s az égi atyának fia lehessen, ked atyjának örömére, ki kednek minden földi és mennyei javak’ élvezetét teljes szívből ’s egész lélekerejéből mindig kívánta és kívánja. Költ Belgrádban, jun. 1rén (13) 1839. Obrenovich Milos.“ — E’ lemondás’ és átengedés’ következtében, Belgrádból jun. 2-ról (14) jött tudósítások szerint, eznap délelőtt főtanács tartalék, hol minden püspök, minister ’s fölebbviteli tör­vényszéki biró jelen volt, ’s mellyben azon tekintetből, minthogy Milan hg beteg, más részről pedig mostani hely­zetében a’ fényes porta’ megerősítésére is szüksége van, az határoztaték, hogy az uj országló herezeg’ ebbeli megerő­sítésének bekövetkeztéig három helytartó személy válasz­­tassék , mi egyhangúlag megtörténvén , a’ közmegegyezés Petronieeich Ábrahám tanácselnököt, Obrenpeich Jefrem tá­bornagyot ’s tanácsnokot és Vuczics-Perishhich ezredest, mint jeles, igazságszeretetök ’s hazafiuságok által közbiro­­dalmu férfiakat, nevező helytartókká. A’ Journal des Debats egy Ítélő czikkelyt közöl Milos herczeg’ bukásáról. „Azon könnyűség (úgy mond), mellyel a revolutio végrehajtatott, bizonyítja, hogy hoszú kézzől indíttatott. Törökország e' részről apró fejedelemségek’ há­lójával van bekerítve, mellyek mindinkább törekszenek a’ porta' nemzeti főhatalma alól kivonni magokat. Ezen tarto­mányok, sokkal gyengébbek és elszigeteltebbek lévén, mintsem hogy otalmazhatnák magokat, sokkal csekélyebb számunk, mintsem hogy szövetséges statust képezhetnének, kénytelenek Oroszország’ protectorátusa alá menekedni, melly — mellőzvén a' geographiai helyzetet és a­ politicai érdeket —már néptörzsök-és vallás-egyenlőség által e’ sze­rep vitelére van hivatva. Különben is eleitől fogva közösen munkait e’ fejedelemségekkel. A’ drinápolyi szerződésben (1829) világosan kikötötte Szervin’, Moldva’ ’s Oláhország’ részére a birtoki s törvény hozási függetlenséget. A’ porta az egész bal Duna-partot átengedi. Moldva’ ’s Oláhország’ hoszpodárjai nem hét évre, mint azelőtt, hanem éltök­ fogytáig neveztetének ki. A’ robotok esztendei adóvá vál­toztattak. Azonkívül a’ szultán teljes kereskedési szabadsá­got engedett nekik, továbbá jogot, veszteg-intézeteket ál­líthatni fel és állandó katonaságot tarthatni. A’porta kötelező magát a’ Szerviától korábban elszakasztott hat kerület’ visz­­szaadására. V­égre a’ szerződés’ egyik föltétele megtiltó minden mahomm­edanusnak, a’ fejedelemségekben lakni, ’s a’ bal Duna-parton lakó muselmán alattvalók mindnyájan tartoztak tizennyolcz hónap alatt birtokukat eladni. Látni, milly kicsinyre olvadott a szultánnak meghagyott hatalom­­maradvány. Azonban a’ hat kerület’ visszaadását (Szervia­mik) tárgyazó záradék nem olly hamar hajtatott végre. Csak 1863ban — a hunkiar-skelesti szerződés n­evében—fizeté ki Milos herczeg, a’ szerbek­ reelamatióinak engedve, a’ muzel­­manokat, kik a’vitás birtokon laktanak; ezek családjaik­kal a’ szomszéd török tartományokba hajtattak. Mivel a’ dolog már megtörtént, a’ porta nem tehetett egyebet, mint megegyezését adni. Az, mit a’szultán elveszte hatalmából, ismét kipótoltathaték azon befolyás által, mellyet Milos herczegen gyakorlott, melly őt személyes engedelmességre bírta. A’ herczegnek ezen érzelmei szükségképen okot szolgáltattak a’ revolutióra, melly 1835dik évben irte ki Szerviában, ’s egészen azon bélyeget viselő, mellyet a’ legutóbbi időben. A’ mozgalom akkor is a’ nemesség által támasztatott és intéztetett, a’ főbb rendűek alkotmányt kí­vántak és senatust, és kikiáltották Milos herczeg’ fiát teljeskorúságáig kormányzóságot rendelvén mellé. A’ her­czeg véget vete a’ lázadásnak, alkotmányt adván. A’ moz­galom januariusban történt; két hónap múlva már összegyűlt a’ törvényhozó test. Az alkotmánynak aristocratailag kelle létesülni olly országban, hol a’rabszolgaság még fenálott, ’s a’ törvényhozóság a’ főbb rendűekből volt szerkesztve. Természetesen Milos nem örömest vete alá magát a’ rásza­bott törvénynek. Szünetlen vitának kelle támadni közötte,’s a’ nagy jószágbirtokosok között, kiket még jobban felbo­­szantott a’ rabszolgák’ em­ancipatiója, egyenlő adózás’ meghatározása ’s más rendszabályok által, mikkel ama’ birtokosok egyenesen csorbítva láták jogaikat. Most már akár idegenkedett a’ herczeg az utóbbi mozgalomtól, akár maga idézte azt elő, elég, hogy a’ próbatér dugába dőlt. A’ senatus biztosságot nevezett ki az összeesküvés’ nyomo­zására. Egy orosz és egy török biztos vevőnek részt benne­ szólítottak fel a­ tó dúló­kát. 11 órakor el is oszlott a’ népség ’s 12kor tökéletes csend uralkodott; külföldi hírlapokat czá­­folandók közöljük ezen csődülést, mellynek azonban sem­mi politicai czélja nem volt.“ Kereskedés és ijuh­. Pest, júl. 4. Múlt évhez hasonlag, sokkal kedvezőbb volt gyapjumosásra ’s nyirésre junius mint május,­­s innen a’ korábbi nyirésbeli gyapjú nem is volt olly tiszta. 79 ezer mázsa gyapjú pontosult itt össze minden rab­ól; bel­­’s külföldi vevők sem hiányzanak, ’s pedig olly nagy szám­mal jelentek meg ezek, mennyit több év óta nem látott Pest. Belföldi kereskedőkön kívül, kik szokás szerint meg szoktak jelenni, van itt számos angol, franczia ’s olasz; mégsem történnek nagyban olly szapora vásárlások, mint tavaly. Mosza küzdés volt­ a’ vevők, biztosabban számá­ra nyereségre, az 1837ki áron óhajtanak vásárolni, a’ ter­mesztők és hajhászok csak néhány forinttal magasb áron akartak túladni gyapjúikon , mert már a’ télen is előleg illy módon köttettek szerződések. Arról, hogy külföldön a’ gyapjufogyasztás csökkent, mit sem akarnak tu­dni a’ ter­mesztők, sőt még jobb jövendővel biztatgatják magokat. ’.S ez oka, hogy az idén az adásvevés több huzavonával, kés­­kedő tétovázással ’s meggondoltsággal ment ’s nem azon élénk gyorsasággal, mint többnyire szokás. Azonban hazai gyapjukereskedőínk ’s az olaszok szélűben vásárolják a’ közönséges, közép ’s finom kétnyiretűt ’s a’ közönséges egynyiretűt m­edárdvásári áron, ’s mi a’ finom egynyiretű gyapjút illeti, az valóban szökkent árában ’s drágábban fizettetik, mint tavaly. A’ vásár folyvást tart, mert sok ter­mesztő még nincs egészen kibékülve az árral, azt azonban nem tulajdoníthatni termesztőinknek vétkül, hogy magokkal a’ külföldi gyapjutermesztőknél könnyebben nem engednek bánni. Bánságban, Erdélyben ’s Oláhországban a’ zigara ’s fürtösgyapju’ b­evásárlása is drágább a’ tavalyinál. —A’ nyers bor is emelkedők árában. Borszesz után igen kérdezősköd­tek, ’s soka 1 pengő krral javult árban a’ medárdihoz képest, a’ repereolaj is élénkebbríl kelt (12 % — 13 pengő írzig mázsája). Honunkban Keszthelyen már régibb időtől létez egy juhásziskola, mellyet boldogult Festetics György úr alapított é s a’ georgiconnal összekötött. Ebben a’ tanítvá­nyoknak egy gazdasági kalendáriom, mellyben a' baromte­­nyésztési foglalatosságok (jelesen a’ szarvasmarha-és bir­katenyésztés) előadvák, valamint egy juhászati kalendáriom (néhai Asboth János georgicon’ direktorától kidolgozva) honi nyelven magyaráztatnak. A tanítást egy georgiconi gyakornok teszi. A’ fel vigyázatot, ezen juhásziskolára (mellyben a‘ tanítás nyáron reggel 5 -6ig, télen pedig 6—7ig tart), a’ gróf az oeconomiát tanító professorra bizta, ki a’ tanítványokat minden hónapban próbatét alá vette. (ism.) Lipcse, jun. 21. Az idei gyapjukereskedés’ eredmé­nye ha nem is jobb, legalább általában kedvezőbb volt a’ ta­valyinál. Egészben 41,072 mázsa gyapjú hozatott be, eb-

Next