Hirnök, 1839. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)
1839-08-15 / 65. szám
bevételi budgetet 115 szóval 1 ellen fogadta el. Másnapra (Gdikára) a’ kamarák egybe valónak híva, hogy a jeen üléseket berekesztő királyi rendelet felolvasásán egye-161611 A’ Paris és Versailles közötti vasút a Szajna’ jobb partján folyó hó’ 2dikán nyittatott meg. Orleans, emnouismale és Montpensier királyi herczegek, a hetes esedésügyek ministerei ’s Gérard marsai reszt vennek a legelső menetben ’s négy, pompásan ékesített kocsiban az utat J nerev alatt tévék meg, következőleg minden ot-öt percz alatt egy franczia mérföldet (lieue) haladtak. E’ sebessége a^Vangol ló’ versenyezéskori gyorsaságával felel. Visszajövet Orléans herczeg, testvéreivel együtt, a’ saint-cloudi parkban szállott ki, miután minden, e’ vállalat’ kivitele körül dolgozott személyeknek a’ szép sikerhez szerencsét kívánt. Viszsza felé az út csak 25 perczig tartott. Minden oda mutat, hogy a’ választási reform lehetend jelszava a’ bal oldalnak a’ legközelebbi ülésben. A’ Courrier Francais (az újítást kiváltképen űzó párt műszere) következőket hoz javaslatba: Mindenek előtt mi a választási jogot illeti, a’ 200 fr. censust, mikint ezt az 1831. april. 19-ei törvény föltételül kitűzi, érintetlenül hagyja; más után akar a’ választási jog’ tovább kiterjesztésének czeljához jutni. E’ végre először az javasoltatik, hogy egy választó község se állhasson 6OOnál kevesebb választókból. A’ gazdagabb kerületekben ezáltal kevés változás történnék, de a’ szegényebbekben a’ választók’ száma tetemesen szaporodnék ’s a’ census’ jelentőségének, ha nem is egészen, részenkint mégis meg kellene szüntettetni; mert ha nem találtatik 600 választó, kik 200 fr. adót fizetnek, mégis az utánok legtöbbet adózókhoz kellene folyamodni. Midőn az 1821 kitörvény hozaték, azon hiedelemben voltak, hogy az 227.000 választót fogna eszközleni; azonban az első névjegyzékek csak 166.000et mutattak, melly szám 2015 - re növekedett. Ha a’lön érintett javaslat elfogadtatnék, legalább is 300,000 választót nyernének, ’s így a’ jelen szám e’ rendszabály által máris felével öregbednék. De ez meg nem minden, ’s az újítás’ védői a’ műveltségfokot is, mint föltételt a’ választásjog’ gyakorlatára, indítványba akarják hozatni. Tervek szerint választási jogra alkalmatásokka tetessenek: tisztviselők, nyugalmazott hivatalbeliek és katonatisztek, a’ kereskedőkamarák’ és igazgató biztosságok’ tagjai, a’ műegyetemi oskola’ volt növendékei, a’ nemzetőrség tisztjei, a’ helyhatósági tanácsbeliek, azokon kívül is, kik censusuknál fogva választási joggal bírnak. Mennyire szaporodnék ezáltal a’ választók’ eddigi száma, nem lehet egész pontossággal meghatározni, de az összes szám könnyen mehetne 450,000 —ő()0,000-re. E’ számból egy választó esnek 70 lakosra. —Másodszor a’választási jog’ gyakorlatának külső korlátozása tetetik kérdésbe. Itt óhajtanák a’ újítók a’ választásokat a’ megye’ fővárosába központosítani; először , mert a’ követnek függése választóitól azáltal kisebbíttetnék; másodszor, merd ekképen a’ követek a’ helybeli érdekek’ befolyásának nem lennének annyira kitetetve. Azonban e’ lágy körül, különösen a’ választóknak a’ főhelytőli eltávolítására nézve, olly tetemes nehézségek mutatkoztak , hogy e’ tervvel föl kelle hagyni. Ámbár pedig a’ reformisták minden szavazatok’ összepontosításáról lemondottak, mindazáltal a’ szavaknak — nézetök szerint — olly sokfelé szakadozását azáltal akarják meggátlani, hogy egy igazgatókerület ne oszoljék ismét több fele, még akkor se , ha kebeléből több követ volna kinevezendő. — Harmadik pont az elválasztandónak szükséges censusa. Erre nézve az oppositio azon nézetből ered ki, hogy olly követ, ki 500 frank adót fizet, még nem képes élni Párisban ’s a’ politicai harczot saját költségén viselni. Minden követ tehát 20 fr. kárpótlást kapjon naponkint. Jóllehet az oppositio e’ rendszabályt főeszközül tekinti azon túlnyomóság ellen, mellyet a’ tisztviselők a’ kamarában gyakorolnak, mégis terjedtebbnek akarja az incompatibilitások’ jegyzékét, ’s általányosokká emelni minden feltételes össze nem féréseket. Ezenkívül a’ követ ne vállalhasson el követsége’ ideje alatt semmi olly hivatalt, melly a’ követséggel meg nem egyeztethetőnek nyilatkoztatott. E’ javaslatokhoz még némelly más változtatásokat fognának kapcsolni; az itt közlőttek azonban a’ lényegesek. A’ Journal des Debate egész sorát közli az elmélkedéseknek a’ franczia és angol bank közötti egyezkedés felett, midőn egyszersmind a’ két országbeli hitelrendszer’ különbözésinek fejtegetésébe is ereszkedik. „Azon gyámolítás — igy szól — mellyet most az angol bank a’ franczia banknál ’s tőkepénzeseknél keres, ’s mellyet ezektől meg is fog nyerni, nem csupán azt mutatja, hogy e’ két nemzet közötti régi vetélkedés és féltékenység mindinkább elenyészik, hanem bizonysága egyszersmind annak is, hogy a’ műipar minden nemzetek’ érdekeit egymáséitól függőkké teszi, ’s igy a’ világbéke’ biztosítékait szaporítja. E’ tett dolog a’ művelt szellemüeknél különböző benyomást tehet, a’ mint t. i. a’ dolgot egyik vagy másik szempontból veszik fel. Nem lehetetlen, hogy némelly személyeknél kétség támadand az angol bank’, ’s általában a’ nagy bankok’, biztossága felett. Az illynemű kétségek megérdemlik a’figyelembe-vételt, kivált most, midőn a’ franczia bank’privilégiumának megújítása közelít. A’ kérdés ez : oka e az angol bank azon megakadásnak ’s kényelmetlenségnek, melly most a’ pénzvásáron uralkodik ? az ezen intézet által követett bánásmód szaporította e a’ bajt, vagy enyhítette ’s kevesbítette azt? ’s min magunkra nézve, kell e nekünk Francziaországban véget nem ismerő kereskedési krisisektől tartanunk, ha a franczia bank’ privilégiumát megújítjuk ’s Anglia’ pénzügyállapoti szerkezetét utánozzuk? — Annyit már most is mondhatunk, hogy Francziaország az angol hitelrendszert rabszolgailag nem utánozhatja. Anglia lényegileg kereskedő és kézműüző status, honunk pedig mindenek előtt földművelő. Minden olly hitelrendszer, melly a’ földművelésre nincsen tekintettel ’s annak kifejlését akár egyenesen akár mellékesen nem könynyiti, francziaország’ szükségeinek nem felelhet meg ’s ellenkezésben áll a’ nemzeti termesztés’ lényeges föltételeivel.— De ha nem tekintjük a’ czélt, mellyre Angliában a' hitel’ hatása irányozva van, sem a’ tárgyat, mellyre azt Francziaországban fordítni kellene, az angol bank egy csodálatraméltó mechanismus, mellynek máshol csak más irányt kellene adni. Az angol bank’ kezelése által közönséges időben 1000 milliónyi készpénzmennyiség elegendő arra, hogy kétszer olly naggyá tegye a’ pénzforgást, mint a’melly most nálunk, terméketlen módja szerint, 2500— 3000 milliót nyel el. Meg kell vallani, hogy ebben olly megtakarításra esik kilátás, melly megérdemli, hogy benne Francziaország is részesüljön. De e’ fényes hasznok, jezereknek és millióknak ezen megtakarítása csak puszta ámítások, mihelyt meg lehet mutatni, hogy a’ bankok, természetük szerint, iszonyú krisiseket vonnak magok után, ’s ha például meg kellene engedni, hogy az angol kereskedés’ mostani bajos állapotját csakugyan az angol bank’ rovására kell tenni.“ — E’ kérdés’ további vitatásánál a’ J. des Débats a’ mostani zavart kiváltképen két oknak tulajdonítja, t. i. először a’ tavalyi rész aratásnak, mellynek következtében több adatott ki 200 milliónál az ország’ gabonával ellátására; másodszor pedig a’ tetemes kölcsönöknek, mellyeket Anglia néhány év óta tett, jelesül az éjszakamerikai vasútépítésekre ’s a’ délamerikai ültetvényeseknek gyapotjok’ rovására. Ezekből aztán a’ következő eredmény huzatik: ,,A’ mi most Angliában történik, kikerülhetlen következése olly eseményeknek, mellyekre az angol bank csekély vagy épen semmi befolyással sem lehetett. A’ bajt rés szerint esetleges okoknak kell tulajdonítani, mellyek nem fognak megújulni, mert az idei termés elég bőnek mutatkozik. Amerika is a’ gyapotjára tett kölcsönök’ fejében okvetlenül nem sokára pénzt küldeni Angliába. Egyébiránt a’ brit kézműárukból folyó pénz rövid időn ismét helyreállítandja a’ súlyegyént. Az elakadás tehát nem lehet komoly aggodalomnak tárgya, ’s az angol bank’ létezése legtávolabbról sem nevelte a’ crisist, sőt enyhítette azt ’s fő eszközlője volt a’rendszabályoknak, mellyek annak szükségképen véget vetendenek.“ — Spanyolorsz a Spanyol határokról érkezett hírek szerint don Carlos jul. 27kén még folyvást Onateben volt. — Ripalda osztálynok jul. 291kén négy carlosi zászlóaljal Canfraneig előnyomult, ’s itt a’ vámigazgatót 18 tisztjével együtt fogollyá tevén, magához véve a’ mintegy millió reálnyi öszvetet a’ vámpénztárból, kiválogatott legénysége’ számára mintegy 60 köteg posztót, ’s foglyaival együtt hirtelen visszavonult. Maroto generáljuk 23 dán prozeo fő hadi szállásáról következő proclamatiót bocsáta ki hadseregéhez, mellyben a’ határszéli liberális újságoktól terjesztett azon híreknek, mintha ő békés kiegyenlítésen dolgoznék, határozottan ellenmond. Az említett proclamatio igy hangzik: ,,A’ csata’ napja közelget, ’s meg kell mutatnunk az egész világnak, hogy a’ legitimitás’ védői soha sem fogják a’ bitorlóknak engedni a’ győzedelmet. Ha némelly nehezen védelmezendő pontok’ önkéntes feladása azt gyaníttatá ellenségeinkkel, mintha félnénk tőlök: előre teendő első mozdulatok, miután utolsó állásaikat elhagyták, megtanítandja őket saját rovásukra, hogy a’ halál az egyedül illő fenyítés kegyetlenségeikért, vetéseitek’ és házaitok’ elpusztítása’s leégetéseért. A’ táborozás, mellyet sokkal tetemesb haderővel nyitottak meg, hallatlan kegyetlenség ’s vadság által bélyegeztetett. Navarra és Alavaban mindent elégetnek ’s lerombolnak; semmit sem kimérnek ’s mindenütt rabolnak; ’s a’ pártos Espartero elpusztít Amurrio ’s Arciniegában mindent, mi embertelen dühét lecsilapíthatja. Illy kegyetlenségek’ közepette nem irtóznak némelly hitvány cselszövök békés kiegyenlítésről híreket terjesztetni; soha sem lehetséges békés kiegyenlítés illy egymással merőben ellenkező pártok közt. Jelszavunk legyen mindig: A’ király és a’ vallás! és: Halni vagy győzni fegyveres kézzel! Az prozeai fő hadi szálláson, jul. 23-án 1839. Fegyvertárlatok és general Maroto Rafael“. A’ Sentinelle des Pyrenees következő részleteket közöl egy összejövetelről, melly jul. 27kén Maroto general és a’ spanyol éjszaki partmelleken levő angol hajóhad’ parancsnoka, Hay John lord, között Bilbao’ közelében tartatott: „Szombaton jul. 27kén Hay J. lord, két főtiszt" kíséretében, elhagyó Bilbaót és a’ boluetai hídig lovagja, hol Marotót, ki reá várakozók, megtalálta. A’ carlosi generál ’s az angol tiszt együtt Miravallesbe mentek. Egy angol pattantyustiszttel, némellyek azt mondják Colquhoum ezredessel, ki nekik tolmácsul szolgált, bezárkóztak ’s három órai értekezést tartottak, mellynek tartalmáról semmit sem szólt a’ hir. Az értekezés’ bevégezte után lakoma adalok, mellyen Haylorddal és Marciéval jelen voltak Villareal, Latorre Simon és Toledo. Sorakor a’ lord visszatért Bilbaóba, ’s Maroto által egy negyedmérföldig kísértetett el a’ várostól. — A’ Gazette de France azt hiszi, hogy Maroto’ részéről ezen értekezés’ czélja volt, Hay John lordot arra bírni, hogy befolyását a’ christinai generáloknál oda irányozza, miszerint az ismeretes Elliot-féle szerződés részükről pontosan végrehajtassék. Madrid, jul. 27. Az egybehívott cortesre küldendő madridi követek’ jul. 24-én kezdett választásainak bevégezése kézzel fogható bizonysága azon egykedvűségnek, sőt idegenségnek, mellyel a’ nemzetnek épen azon része, melly legtöbbet veszthet,’s mellynek tehát vagyona’és jogai’ biztosítása által leginkább kell érdekeltetnie, t. i. a’ nagy földbirtokosok, a’ tőkepénzesek, pénzváltók, magasb tisztviselők’ az alkotmányt ’s a’ neki ezáltal engedett szabadságokat tekinteni kezdi. A’ törvényhozó gyűlésre küldendő képviselők’ választása’ fontos jogát a’ mondott néposztály, legalább itt a’ fővárosban, csaknem kizárólag olly embereknek engedte át, kik az anarchiai állapot’ továbbtartásában, minden törvényes viszonyok’ felbomlásában, a’ polgárháború’ bonyolódásában, az igazságosan szerzett jogok’ megtámadásában találják egyedül a’ czéljokhoz vezető utat. A’ fővárosi túlzók olly kijelöltekből álló névjegyzéket terjesztenek elő, kik közül alig bír egyetlenegy is házzal, de a’ kik mindnyájan becsületszavakkal kötelezék magokat a’ lázadási programmának kivitelére; e’ szerint a’ valódi polgár előre látható, mi fogna rá várni, ha ezen emberek szótöbbséget nyerhetvén, a’ törvényhozó gyűlésbe lépnének, ’s mégis, a’ helyett hogy jogával éljen, esküdt ellenségei’ cselszövényinek szabad mezőt enged. Madrid 7818 választót számlál; ezek közül a’ választások’ első három napján (24., 25., 26.) csak 1169 szavazott, ’s holnap már a’ választásoknak végződni kell. Tegnap délutánig a’ két párt’ viszonya ekkér állott. A’ túlzók’ részéről követeknek ajánlott kijelöltek közül Arguelles 899 szózatot nyert, Lopez (az ismeretes szónok és volt minister) 869-et, Mendizabal 861-et, Cantero 891-et, Calatrava 860-at, Caballero 848-at, Olozaga 858at, Osca 831-et, Gomez Vardo 856-ot, Miranda 824-et, d. Juan Bautista Alonso (a’ Guirigay* volt szerkesztője) 863-at. Ellenben a’ mérsékelt párt’ kijelöltjei közül csak 282 szózat volt a’ legtöbb. A’ senatusba következő kijelöltek ajánltattak a’ túlzók’ részéről: Muguiro , Irribarren, Ladron de Guevara, Landera, Capaz, a’ saragossai herczeg, d. Evaristo San Miguel. Az általok nyert szózatok’ száma 892 és 872 közt haboz, míg a’ mérsékeltek’ kijelöltjei alig vergődhettek 262 szózatra. A’ Madrid, Guadalajara és Segovia tartományokból eddigelé beérkezett tudósítások még kedvezőbben hangzanak a’ túlzók’, vagy — mint magokat nevezni inkább szeretik — a’ progressisták’ részére. Ha a’ többi tartományokban hasonló szellemben ütnének ki a’ választások, úgy valóban olly követgyülés alakulandna, melly elől a’ ministeriumnak vagy azonnal vissza kellene lépni, vagy ellene a’ hirtelen feloszlás’ aggodalmas rendszabálya miatt kihívó állásba kellene magát helyeznie. E’ helyzetben talán győzni fogna ’s a’ lázadó dölyfösség tetemesen megaláztathatnék, ha de la Victoria herczeg hatalmas befolyását a’ carlosiakon kivivandott uj győzedelmek által még jobban megerősíteni, ’s azt kevésbbé korlátolt kormányforma’ megalapítására fordítani tudná. Hogy ez a’ szándéka, legújabban egy a’ hadministerhez intézett ’s nyomtatásban közzé tett irat által kijelentette. Szerencsét kíván ebben a’kormánynak, hogy ez a’ Guirigayt elnyomta, ’s kinyilatkoztatja, miképen ő és seregei készek, a’ trónnak mindennemű ellenségeit, nem csak a’ carlosiakat, legyőzni. „Azon erkölcstelen emberek’ megvetendő csoportja (olvashatni amaz iratban), kik a’ nép’ védelmezőinek nevezik magokat, ’s mindent lábbal tipornak gyalázatos czéljaik’ kivitelére, a’ népet legnagyobb szerencsétlenségbe döntendők, nem bélyegeztethetik más névvel, mint a’ legnemesb ügy’ árulója’ czímével, melly ügyet ők álnokul védelmezni színnének.“ Az Eco del Cornercio, melly tetszést salapolt, midőn Luciana gróf föliratokat küldött be a’ jovellanisták ellen ’s Cordova és Narvaez generálok’ kivégeztetését kiváná, most a’ főhadvezért árulónak bélyegzi, ki szuronyaival az alkotmányt fölforgatni akarja. — O’Donnell general 20kán érkezett Valenciába, ’s meg 22kén ott vala. Aspiroz osztályaIndánál hátramaradt. Cabrera folyvást Alcorában állott. 20kán és’ beálltával 310 carlosi nyomult Cuenca’ egyik külvárosába, de a’ honnan ismét elűzettek. — Este: A’ mai választások’ eredménye szerint a’ túlzók’ legkegyeltebb candidatusa’ részére 1247-re emelkedett a’ szavazatok’ száma, ellenben a’ mérsékletiek’ legkegyeltebbje csak 402-t nyert. Törökország. Az aug. 2kai Moniteur következő telegraph tudósításokat közöl Alexandriából, jul. 16ról: ,,A’ főügyvivő a’ ministertanács-elnök úrhoz. A’ török hajóhad f. h. 141kén a’ kapudán basa parancsnoksága alatt Mehemed-Ali rendelkezése alá adta magát. Az alkirály kinyilatkoztatá, hogy azt a’ portának vissza nem engedendi, mig Choszrew basa a’ kormányügyektől el nem távolíttatik, ’s neki az általa igazgatott tartományok öröklőleg át nem adatnak. — Az egyiptomi hadsereg parancsot kapott az Euphrat mögé visszavonulni.“ Alexandria, jul. 15. A’ nisibi ütközetről, mellyről csak igen száraz tudósítást közölhetők, minthogy Ibrahim’ hivatalos közleményei is rövidek és homályosak voltak, magányos levelek érkeztek Aleppoból, mellyek majd mind egyetértőleg hangzanak. Ezek szerint Hafiz basa valódi hős férfiúnak mutatkozik. Egy porosz tiszt — mint mondják Mirbach (Mühlbach?) báró — által kísértetve, kivont karddal iparkodék a’rendet visszaállítni, de mindhiában; a’félelem, vagy talán régen titkolt ’s most nyilványult elégedetlenség, foganatlanná tévéigyekezetét; neki magának is szabadulásról kelle gondoskodni. Az őt kisért porosz tiszt buzgalmának jön áldozata, egy török lovas keresztüldurrantá pisztolyával agyát. Ez volt a’jel, minden a’ hadsereg közt találtatott európainak megtámadására, ’s több franczia tiszt, egy lengyel, ’s a’ táborba kevéssel előbb érkezett sebészek és gyógyszeresek fölkonczoltattak a’ dühöngő törökök által, kik veszedelmüket ezen idegeneknek tulajdoníták,’s az általok gyűlölt szigorú hadfenyítékért boszut kívántak állani. 117 ágyú, 14,600 fegyver, az egész török tábor, minden szereivel ’s drágaságaival együtt, a’ győztesekébön. A’ futásnak indult seregből 10—12,000 az Euphratha faradt; maga Hafiz basa maradéktáborával Maradsba vonult, tartaléksereget gyűjtendő. Ibrahim basa mindjárt a’ csata után két gyalog’s lovagezredet ’s néhány ágyutelepet külde az Euphraton átorsába, hol ezek két török ezredet riasztottak szellyel ’s 32 ágyút foglaltak el. Ő maga Avitabba ment, lefegyverze az ottani csapatokat, ’s innen Maradiba indult — mint a’ kormányzóság a’ consuloknak mondá — csupán azért, hogy ott lovai számára jobb takarmányt lelhet. Tegnap az a’ hir jött, hogy Koniah felé nyomul,s hogy Hafiz, a’ szultán’ halálának ’s egy kormányzóság’fölállíttatásának híréről értesülvén, seregeinek megmaradt részével együtt meghódolt Ibrahimnak. Noha még nem egészen bizonyos e’ hir, róla, a’ hajóhadnak hallatlan elpártolása után alig kétkedhetni. A’ kormányzóság még nem bocsátott ki hivatalos tudósítást az ütközetről. Alexandria, jul. 16. Tegnap olly elpártolás történt, minőnek példáját az évkönyvek nehezen mutatandják. Az egész török hajóhad, vezérével a’ kapudán-basával együtt átment Mehemed-Ali-hoz. Konstantinápolyi futárok talán megvitték már önnek e’ hirt, de csak innen tudhatja meg, mint történt a’ dolog. Julius 19-én egy török corvett evezett