Hirnök, 1839. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)

1839-09-30 / 78. szám

gadik szám. A’ Hírnök kinevezések’, hivatalos tudósítások’, vont és külföldi politicai hírek’, mindennemű sta­tisticai adatok’, pénzkeret’, piacai árak’, duna­­hszállás’ és mindenféle hirdetmények’ minél gyorsabb közlésével;— a’ 8*a*adunk terjedel­­mesb political ’s rokon tudományi­ értekezések­­kel, ugyszinte literatúrai, művészeti és közélet­­beli jelesebb tünemények’, találmányok’és inté­zetek’ ismertetésével foglalkoznak főképen. Szerkeszti ’a kiadja Izalásfalvi Orosz József. septemb. 30.1130. Megjelennek c’ lapok minden hétfőn és csü­törtökön. Félévi előfizetés Pozsonyban házhoz­­hordással 4 p. sz., postán borítókkal 4 fr. 24 kr. Előfizethetni helyben a ’kiadó tulajdonosnál, sé­tatéren 74.9. sz. a . Pesten Füskúti Landerer Lajosnál, kinél a’ hirdetmények ’s a’ szerkesz­tőséget illető egyéb közlemények is elfogadtat­nak. Minden nem hivatalos leveleknek és köz­leményeknek bérmentes beküldetése kéretik. T­artalom: Magyarország. Kinevezések; országgyűlési tudósítá­sok; pozsonyi, pesti, hetesi és rozsnyói közlemények; elegytár. Ausztria. Levél a’ fővárosból; változások a­ kir. hadseregnél ; vasút. Spanyolország. Telegrafi tudósítások; a’ kormány’ törvényjavaslata a’ luerok’ megerősítése iránt. Törökország. Fővárosi hirek; török trónkövetelő. Poroszország. A’ király’ cabineti irata Liepman testéhez. Elegy. Magyar hírlapok’ heti szemléje. Hirdetések: If Magyarországi* () cs. 's ap. kir. Felsége Rajner Károly választott püspököt ’s az egri főkáptalan’ nagyprépostját és kanono­kát az egri patriarcha-érsek’ helyettesévé (suffraganeus) nevezni ; — továbbá franonicz János felső-bányai lelkészt a’ szatmári székes-káptalanban megürült kanonoksággal fel­ruházni; — P. Schroot Placidust, az eszéki gymnasium’ igazgatóját nyugalmazni ‘s legfelsőbb tetszése’ jeléül szala­gos nagy arany énlempénzzel megajándékozni;— Szeeer Józsefet pedig, a’ varasdi gymnasiumban az odik osztály’ tanítóját, szinte nyugalmazni és csiszmai czímzetes káno­nokká nevezni kegyelmesen méltóztatott. (Priv. tud.) (­ cs. ’s ap. kir. Felsége a’ szom­olnoki kir. hutánál megürült első ellenőri tisztségre Gaál Jánost, ugyanazon huta’ második ellenőrjét,— 's ennek ekkép megürült he­lyére Richter­­Györgyöt, a’ selmeczi kir. bányászacademia­­beli chemiatanítószék’ segédjét, kinevezni kegyelmesen méltóztatott. Pozsony, sept. 27. A’ t. Kir. és Ellnek múlt szá­munkban említett két üzenetét a’ mélt. Fe-l­­. tegnapi országos ülésükben elfogadták; egyébiránt mind tegnap mind ma a’ magyar nyelvet tárgyazó üzenet felett ta­nácskoztak, mellynek lényeges pontjai következők: „1. Há­lás érzéssel emlékeznek vissza a’ Kir. és RR. az 1836-dik észt. aprili. 24-én költ k. kir. válasz’ azon szavaira, mely­­lyekkel Ő Felsége a’ nemzetet megnyugtatni méltózta­tott a’ felől, hogy a’ Felséges Uralkodó Házból származott Főherczegeknek a’ magyar nyelvben tökéletes beavattatása iránt fölterjesztett óhajtásukat részéről már előbb kiadott rendelete által megelőzte légyen , ennek folytában további óhajtásaikat abban kívánják fölterjeszteni, hogy minekutá­na legutóbb az 1715: 3. törv. czik. erejénél fogvást az örö­kösödés’ jo­ga a’ Felséges Uralkodó Házból születendő mind a’ két nemen lévő magas ivadékira általruházva találtatnék.­­ Felsége a’ Koronaörökösökről szóló 1550: 5, 1569: 33. és 1572: 2. törv. czikk. szellemében azon nevelési rendet, a’ Herczegasszonyokra is kiterjeszteni kegyeskednék; va­lamint hogy e’ részbeni óhajtásaiknak teljesülése jövendőre egy különös törvényczikkelyben biztosíttassék.— 2. Miután az országos tanácskozásokban a’ nemzeti nyelv divatozik, és törvényeinkre nézve az 1832/6­ 3. törv. czik. erejénél fogvást ezentúl a’ magyar szerkezet az eredeti, követke­zőleg a’ két szerkezet közt előfordulható kétség’ eseteiben a’ latin elhatározó erővel úgysem birna, teljes igazságon sarkalónak hiszik a’ KK. és RR. azon kivánatukat, hogy a’ törvények jövendőben egyedül magyar nyelven szer­­kesztessenek , sőt ebből természetesen foly abbeli kivona­­tuknak nyilványos igazsága is, hogy nem csak a’ felírások, mellyek’ érdekében igazságos kivonatukat már külön üze­netben kifejezték, hanem a’ k. kir. meghívólevelek is, va­lamint az országgyűléshez intézni szokott fejedelmi előadá­sok, a’ királyi mindennemű levelek és válaszok, mint az alkotandó törvények’ országgyűlési szokott kútfejei és alap­jai, szinte egyedül magyar nyelven készíttessenek és adas­sanak ki; törvénykönyvünknek hiteles magyar fordítása pedig egy e’ végre rendelendő választmány által eszközöl­tessék. Ezeken felül a’ honi nyelv’ további előmozdítására leghathatósabb eszköz az, ha a’ törvények’ végrehajtása is, vagyis a’ kormányzás, szinte magyar nyelven megy. Ehhez képest 3. Szükséges, hogy az országnak minden kormány­os itélőszékei, valamint az egyházi illetőségek is, hivata­lukat magyarul folytassák; minélfogva a) a’ kir. Helytar­tó­ Tanács az ország’ minden törvényhatóságaihoz magyarul küldje nem csak intéző-, de körleveleit is, és magyar, nem pedig, mint ném­elly esetekben tapasztaltatott, latin boríték­ban bocsássa azokat a’ törvényhatóságokhoz. b) Az 1832/6. 3. törv. czik. 2-ik és 3-ik §-nak rendelete már most köte­­lezőleg terjesztessék ki oda, hogy ezentúl minden világi vagy egyházi itélőszékeknél a’ törvénykezés egyedül ma­gyar nyelven nem csak vitethessék, hanem határozottan csak azon nyelven vitessék; szintén a’ hiteles helyeknek kiadásaiban a’kiadott oklevelek ugyan eredeti nyelvükben, mellyben t. i. szerkesztettek, lemásolva, mindazonáltal ki­zárólag és egyedül honi nyelven szerkesztendő bevezetés ’s befejezés mellett adassanak ki. Az eddig latin nyelven kezdett perek is a’ fő törvényszékeknél mind a’ birák mind a’felek által magyarul folytattassanak; c) a’ kir. Udv. Kamara, melly eddig a’ latin és német nyelvhez ragaszkodik,minden ágaira nézve az 1830. 8.törv. czik. rendelése alá vettessék, és mivel csak a’ teljes kiterjedésű sikeresítés élteti a’törvényt, d) mind a’ Helytartó Tanács, mind pedig a’ kir. udv. Kamara a’ maga alattvalóira, különösen pedig a’ bányászi, só-, harminczad-, posta-, erdészeti ’s más gazdasági, úgy zá­logházi hivatalokra is egyaránt a’ törvény’ rendszabását szi­gorúan foganatba vegye, valamint hogy mind a’ két Főkor­­mányszék’ hivatalos köre alá tartozó bárminemű számadá­sok is, úgy az országos pénztár’kezeléséről készítettek is, csak magyar nyelven vezettessenek. e) Méltó aggodalmat gerjeszt a’ KK. és RBben, hogy a’ magyar véghelyi kato­naság egészen német lábra állíttatván, ’s az ausztriai tör­vénykönyv’ rendszabásai által korm­ányoztatván , már olly helyezetben áll, hogy magát mintegy magyarnak sem tartja többé; a’ további rész következések’ megelőzése’tekinteté­itől kívánják, hogy a’ magyar törvények’ tüszinti behozata­lán felül a’ véghelyekre is egyáltalában kiterjesztessék a’ magyar nyelv. f) A’ magyar ezrediknél a’ kormányszavak magyarosíthassanak, ’s az örökösödési háborúig divatozó szokás szerint magyarul adassanak; továbbá, a’ mint már () Felsége 1836ik oszt. april. 24-én kelt kegy. kir. válaszá­ban részéről a’ szükséges intézkedéseknek meghagyását megígérni méltóztatott, a’ magyarországi hadi Kormányszé­keknek, nemkülönben a’ várak’ és ezredek’ kormányainak 's minden bonni katonai intézetnek kötelességül tétessék, hogy ne csak elfogadják a’ magyar irományokat az ország’ törvényhatóságaitól, hanem a’ törvényhatóságokkal egy­­általjában magyarul levelezzenek, sőt az egész katona­ságnál a’ magyar nyelv behozassék, ’s a’ fő hadi Kormány­széktől kezdve, csak azok alkalmaztassanak, kik az 1830: 7. és 8. törv. czikkelyek’ következésében nem csak ma­gyarul tudnak, de születésükre nézve is magyarok; — egyébkint pedig a’ többi örökös tartományok’ törvényható­ságaira nézve azon rendszabás állíttassák fel, hogy vagy mind a’ két részről deák nyelven legyen a’ levelezés, vagy pedig, ha azok eredeti nyelvükhöz ragaszkodnak, viszont a’ magyar törvényhatóságoknak is hazai nyelven írhatni tekát­letes szabadságukban álljon. g) Az 1832/6­ 3. törv. czik.41k §-nak ereje terjesztessék ki oda, hogy az anyakönyvek nem csak azon helyeken, mellyekben a’ gyülekezethez magyar nyelven mondatnak szent beszédek, hanem általán­os ki­vétel nélkül minden helyeken magyarul szerkesztethesse­­nek. h) Végre az előrebocsátottakból önkint foly, hogy önmagok az országnak bárminemű törvényhatóságai is levelezéseiket magyar nyelven folytatni köteleztessenek.— 4. Örömérzéssel fogadtak a’ Kir. és RR. Ő Felsége’ 1836ik oszt. april. 24én kiadott k. kir. válaszának a’ nemzeti tudós társaság’ könyvtára’ gyarapodását ápoló szavait is, és azokat most már az alkotandó törvényezikkelybe foglalni óhajtják. Továbbá arra, hogy a’ magyar nyelv az egész hazában ural­kodjék, annak nem csak kipallérozása, de a’ még idegen ajkú népség közt terjesztése is megkivántatik, és szükség lévén arra, hogy a’ nemzeti nyelvet mindenki tulajdonává tegye, ennélfogva. 5. Tanítás által kell minden hazafinak módot nyújtani, hogy a’ hazai nyelvet megtanulhassa, mire nézve a­ hálás értéssel ismerik el ugyan a’ KK. és RR. az 1836ik évi april. 24én költ k. kir. válasz’ azon szavait, hogy a’ magyar nyelvnek tanítószéke minden oskolákban már tettleg behozatott; azonban az 1792. 7. törv. czikk. ezen rendeletén túl kívánságukat a’ Kir. és RR. oda is kiterjesz­tik, hogy egyszersmind a’ latin nyelv helyett a’ magyar mint közönséges tanulónyelv állapíttassák meg úgy, hogy mind az alsó, mind a’ főoskolákban minden tudományok, még a’ latin nyelv is, magyar nyelven taníttassanak, azon­felül pedig a’ 3. pont’ f) szakaszában foglalt kivonataik’ lé­­tesülésének elősegélésére a’ magyar ezredek’ és katonane­­vendékek’ oskoláiban is a’ tanulónyelv szinte akkép a’ ma­gyar legyen, ugyanaz értetvén a’ néposkolákról is. b) Mind a’ lelkipásztoroknak, mind egyéb tanítóknak kötelességül té­tessék a’ magyar nyelv’ terjesztése; következőleg ezek egy részről jutalmak által serkentessenek kötelességökre, más részről pedig hasonló hivatal’ betöltésével a’ magyar nyelv’ tudására különösen figyelmeztessék, úgy hogy minden val­lásbelieknél csak olly plébánosok, lelkipásztorok, káplánok, segédek és jegyzők rendeltessenek, kik magyarul tudnak. c) Az egész hazára kiterjedő úgynevezett magyar praepa­­randiák, vagyis tanítókat a’ magyar nyelv’ tanítására ké­szítő intézetek állíttassanak fel. A’ honi nyelv’ tanítása el­rendeltetvén, ennek tanulására legbizonyosabb ösztönül szolgál­t, ha minden hazafinak kötelességül létetik a’ ho­ni nyelv’ tudása. Ennélfogva kívánják az 1830. 8. törv. czik. cik §át a’ jelen törvény’ kihirdetésétől 10 esztendő múlva a’ Magyarországhoz kapcsolt részekre is kiterjesztetni, a’ sza­bad kir. városokra nézve pedig azt rendeltetni, hogy 10 esztendő múlva belföldi a’ sz. kir. városokban a’ magyar nyelv’ tudása nélkül polgári igazakat ne nyerhessen. 7. Hogy a’ honi nyelv az egész országban uralkodjék, meg­kívántaté a’nemzetiség’ tekintetéből, hogy hivatalos voltát és országos hitelességét minden külső nemzeti jelek szem­betűnőképen mutassák, ugyanazért: a) minden, Magyar­­országban vert pénzek magyar jelekkel és körülírásokkal készüljenek, b) Minden köz és kamarabeli épületek ma­gyar czímerekkel és felírásokkal ékesíttessenek; a’ magyar kereskedők’ hajóira, de egyéb magyar hajókra is magyar czímer tétessék, ugyszinte a’ magyar katonaságnál is az ország’czímere és pecsétje használtassék; a’hivatalos pe­csétek szinte magyar felírással legyenek. c) Eszközöltet­nék azáltal is a’ magyarosodás, ha az idegen nyelvű veze­téknevek mentül kevesebb akadályokkal magyarosíttathat­­nának, és e’ végre minden ezt czélzó ’s legfelső­bb helyen beadandó esedezőlevelek a’ taksák’ fizetésétől fölmentetné­nek. Ezeken felül: 8. Minthogy a’ nemzet méltán megkí­vánhatja , hogy törvényei által adott kiváltságokban része­sülni akarók a’ nemzeti nyelvet tökéletesen tudják: a’nyelv’ hathatósabb terjesztése’tekintetéből czélirányosnak látják a’ KK. és RR., Ő Felségét arra kérni, hogy azoknak, kik a’ magyar nyelvet nem tudják, nemesi, vagy királyi ado­­mánylevelet adni ne méltóztassék. Egy szóval: 9. a’ honi nyelv’ érdemében részenkint előadott buzgó óhajtásaikat mintegy összesítve abban kívánják kifejezni, hogy a­ ma­gyar nyelv országos nyelvvé tétetvén, a’ közállomány’ rend­szerének minden ágain eddig a’ honi nyelv’ számkiűzésé­­vel divatozó latin és német nyelvek helyett a’ magyar állít­­tassék vissza.“— Továbbá a’ t. Kir. és RBek’tegnapi or­szágos ülésében a’ mélt. Eő-ERtől az országgyűlési szabad uj­s­á­g’tárgyában hozzájok átküldött illy értelmű válasz olvastatott fel: ,,A’ józan nyilván­osságot, ama' rendes, illő korlátok között létező ’s az ősi intézetek’ természetével meg­lérő nyilván­osságot, (­ cs. kir. Főherczegsége és a’ m­ért. Fő-RR. is alkotmányunk’ és törvényhozásunk’ egyik szüksé­ges elemének ’s a’ csendes utáni békés kifejlődések’ lénye­ges feltételének tartván, az ennek elérésére szolgáló esz­közöket is, a’ mennyiben azok a’ nemzet­ állásának ’s mű­velődése’ fokozatának tökéletesen megfelelnek, minden idő­ben egész készséggel elfogadandják és pártolandj­ák. Mivel azonban az ezt előmozdító módoknak, kivált midőn azok a’ sajtó’körébe valók, megválasztásában ezeknek minden olda­lait gondosan megfontolni, a" hazának szellemi és közértel­­mességi helyeztetésére, de egyszersmind számtalan alkot­­mányszerü kiváltságos érdekeire is, figyelemmel lenni elke­rülhetetlen szükséges volna, annálfogva nem lehetett () cs. k. Feleségének és a’ mélt. Fő-Rinek azokon kivül, mellye­­ket e’ tekintetben már a’ múlt országgyűlésen a’ t. Kir. és Rű­nek válaszoltak, még következendőket meg nem említeni­ük. — Ugyanis, hogy az időszaki szabad sajtó a’ sajtósza­badságnak legkényesebb neme ,s ennek mintegy legu­tolsó foka légyen, minden európai nemzeteknek, mellyek­­nél a’ szabad sajtó létez, tapasztalása ’s példája igazolja; mert ez lévén az, melly a’ tömegre leginkább, leggyak­rabban ’s legrögtönebben hat, még ott is, hol a’ szabad sajtónak megállapítása kérdés alatt nem volt, mellőzhe­tetlen szükségnek ismertetett, a’ nemzetet előbb a’ sajtó­­szabadságnak egyéb hatásaihoz szoktatni, mintsem a’ közön­ség annak ezen legterjedettebb formábani használására al­kalmatosnak találtatott volna. — Már pedig őseinknek előre­látó bölcsesége hazánkban a’ sajtónak ’s ezzel válhatlan kap­csolatban lévő megelőző vagy boszuló rendszernek kérdéseit, mint a’ nemzeti életnek legbensőbb velejébe vágókat, olly fontosságuaknak lenni tartotta, hogy ezeket magok egész ki­terjedésükben egy azokat rendszeresen tárgyalni tartazott or­­szágos küldöttségre bízta. — Hogy tehát ezeknek lényegükre nézve összesen még függőben maradása mellett közülök csak egyet, még pedig az előrebocsátottak szerint a’legneveze­­tesbet, a’ nélkül hogy a’ nemzet a’ kérdéses intézetnek jó­­s rész következéseit a’ fokonkinti haladásnak egyedül czélirányok útján tapasztalhatta volna, kiszemelni, azt egy bizonyos időszakra létre hozni, ennek elmúltával pedig is­mét elenyésztetni, a’ hazának mostani állap­otjában haszno­san ’s üdves sükert reményivé lehessen, (­ cs. kir. Főher­­czegsége és a’ m­élt' FO-RB. annál kevesbbé hitethetik ma­gokkal el, minél inkább meg vannak győződve, hogy az országgyűlési tudósításoknak hitelesen , minden árnyéklatu véleményeknek hű és bármelly okoskodásoktól ment elő­adása mellett, minél gyorsabban , terjedelmesebben’s ju­­talmasabban való szerkesztésére ’s a’ közönség’ kezeibe juttatására más biztosabb és a’ józan értelemben vett nyil­­ván­osság’ jótékonyságának inkább megfelelő módok is lé­tezhetnek, mint a’ m­elyet e’ végre a’ t. Kir. és RR. által közlett terv nyújtana. — A’ miért Öcs. kir. Főherczegsége és a’ mért Fő-RR. az országgyűlési szabad újságoknak fontos kérdését a’ sajtószabadságnak és könyv­vizsgálatnak szöve­vényes és nagy tekintetű érdemével olly szoros összekötte­tésben lenni vélik, hogy ezeknek rendszeres megvizsgáltatá­­­sa előtt az amazokról idő előtti mellékes értekezést ’s in­tézkedést czélszerűnek nem ismerhetik.“ — Ezután ele­gyes­ülés tartatott, mellyben a' buda­pesti álló­ hidat, Krassó megye, Erdély ’s a’ véghelyek közötti határvil­longásokat, Siófok helység’ határát ’s a’ nemzeti játékszint tárgyazó országos küldöttségi jelentések olvastattak. Pozsony, sept. 28. Megérkezett városunkba a’ pesti vakok’ intézetének 16 növendéke Dolezsalek igazgató ur’ fölügyelése alatt, hogy nyilványos próbatétek által, melly hétfőn, f. h. 3 f­ kán, a’ megyeház’ teremében délután 4 órakor fog tartatni, meggyőzőleg kitün­­ tessék, milly üdvös hatással van ez intézet a’ szerencsétlen világtalanok’ kiképezésére, ’s milly igen óhajtható, hogy ezen intézet a’ hazának egybegyült képviselői által orszá­gos gyámolítás útján, nagyszerű—szerencsétlen polgártár­saink’ számához mért — köz­intézetté emeltessék. Pozsony, sept. 27. A’ 14 esztendős Adler Vincze, pesti születésű hazánkfia, atyja’ vezérlése alatt nagyobb mű­vészi utazást szándékozván tenni, múlt vasárnap városunk­ban is ada egy hangversenyt a’ vármegyeház’ teremében. A’ fiatal művész lelkesült tapsokat aratott s azon merész re­ményt gerjeszté számos hallgatóiban, hogy dieskoszorus földjét, a’ zongora’ nagymesterét, Liszt Ferenczet, idővel szorgalommal és iparral utólérendi. Atyja is, kinek kimű­velését köszönheti, igen jeles a’ hegedűn és zongorán. Tő­lünk az ifjú művész Bécsnek vette útját, hol szinte szán­dékozik fellépni, mihez neki tiszta szívünkből szerencsét és sikert óhajtunk.

Next