Hirnök, 1839. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)
1839-09-30 / 78. szám
gadik szám. A’ Hírnök kinevezések’, hivatalos tudósítások’, vont és külföldi politicai hírek’, mindennemű statisticai adatok’, pénzkeret’, piacai árak’, dunahszállás’ és mindenféle hirdetmények’ minél gyorsabb közlésével;— a’ 8*a*adunk terjedelmesb political ’s rokon tudományi értekezésekkel, ugyszinte literatúrai, művészeti és közéletbeli jelesebb tünemények’, találmányok’és intézetek’ ismertetésével foglalkoznak főképen. Szerkeszti ’a kiadja Izalásfalvi Orosz József. septemb. 30.1130. Megjelennek c’ lapok minden hétfőn és csütörtökön. Félévi előfizetés Pozsonyban házhozhordással 4 p. sz., postán borítókkal 4 fr. 24 kr. Előfizethetni helyben a ’kiadó tulajdonosnál, sétatéren 74.9. sz. a . Pesten Füskúti Landerer Lajosnál, kinél a’ hirdetmények ’s a’ szerkesztőséget illető egyéb közlemények is elfogadtatnak. Minden nem hivatalos leveleknek és közleményeknek bérmentes beküldetése kéretik. Tartalom: Magyarország. Kinevezések; országgyűlési tudósítások; pozsonyi, pesti, hetesi és rozsnyói közlemények; elegytár. Ausztria. Levél a’ fővárosból; változások a kir. hadseregnél ; vasút. Spanyolország. Telegrafi tudósítások; a’ kormány’ törvényjavaslata a’ luerok’ megerősítése iránt. Törökország. Fővárosi hirek; török trónkövetelő. Poroszország. A’ király’ cabineti irata Liepman testéhez. Elegy. Magyar hírlapok’ heti szemléje. Hirdetések: If Magyarországi* () cs. 's ap. kir. Felsége Rajner Károly választott püspököt ’s az egri főkáptalan’ nagyprépostját és kanonokát az egri patriarcha-érsek’ helyettesévé (suffraganeus) nevezni ; — továbbá franonicz János felső-bányai lelkészt a’ szatmári székes-káptalanban megürült kanonoksággal felruházni; — P. Schroot Placidust, az eszéki gymnasium’ igazgatóját nyugalmazni ‘s legfelsőbb tetszése’ jeléül szalagos nagy arany énlempénzzel megajándékozni;— Szeeer Józsefet pedig, a’ varasdi gymnasiumban az odik osztály’ tanítóját, szinte nyugalmazni és csiszmai czímzetes kánonokká nevezni kegyelmesen méltóztatott. (Priv. tud.) ( cs. ’s ap. kir. Felsége a’ szomolnoki kir. hutánál megürült első ellenőri tisztségre Gaál Jánost, ugyanazon huta’ második ellenőrjét,— 's ennek ekkép megürült helyére RichterGyörgyöt, a’ selmeczi kir. bányászacademiabeli chemiatanítószék’ segédjét, kinevezni kegyelmesen méltóztatott. Pozsony, sept. 27. A’ t. Kir. és Ellnek múlt számunkban említett két üzenetét a’ mélt. Fe-l. tegnapi országos ülésükben elfogadták; egyébiránt mind tegnap mind ma a’ magyar nyelvet tárgyazó üzenet felett tanácskoztak, mellynek lényeges pontjai következők: „1. Hálás érzéssel emlékeznek vissza a’ Kir. és RR. az 1836-dik észt. aprili. 24-én költ k. kir. válasz’ azon szavaira, melylyekkel Ő Felsége a’ nemzetet megnyugtatni méltóztatott a’ felől, hogy a’ Felséges Uralkodó Házból származott Főherczegeknek a’ magyar nyelvben tökéletes beavattatása iránt fölterjesztett óhajtásukat részéről már előbb kiadott rendelete által megelőzte légyen , ennek folytában további óhajtásaikat abban kívánják fölterjeszteni, hogy minekutána legutóbb az 1715: 3. törv. czik. erejénél fogvást az örökösödés’ joga a’ Felséges Uralkodó Házból születendő mind a’ két nemen lévő magas ivadékira általruházva találtatnék. Felsége a’ Koronaörökösökről szóló 1550: 5, 1569: 33. és 1572: 2. törv. czikk. szellemében azon nevelési rendet, a’ Herczegasszonyokra is kiterjeszteni kegyeskednék; valamint hogy e’ részbeni óhajtásaiknak teljesülése jövendőre egy különös törvényczikkelyben biztosíttassék.— 2. Miután az országos tanácskozásokban a’ nemzeti nyelv divatozik, és törvényeinkre nézve az 1832/6 3. törv. czik. erejénél fogvást ezentúl a’ magyar szerkezet az eredeti, következőleg a’ két szerkezet közt előfordulható kétség’ eseteiben a’ latin elhatározó erővel úgysem birna, teljes igazságon sarkalónak hiszik a’ KK. és RR. azon kivánatukat, hogy a’ törvények jövendőben egyedül magyar nyelven szerkesztessenek , sőt ebből természetesen foly abbeli kivonatuknak nyilványos igazsága is, hogy nem csak a’ felírások, mellyek’ érdekében igazságos kivonatukat már külön üzenetben kifejezték, hanem a’ k. kir. meghívólevelek is, valamint az országgyűléshez intézni szokott fejedelmi előadások, a’ királyi mindennemű levelek és válaszok, mint az alkotandó törvények’ országgyűlési szokott kútfejei és alapjai, szinte egyedül magyar nyelven készíttessenek és adassanak ki; törvénykönyvünknek hiteles magyar fordítása pedig egy e’ végre rendelendő választmány által eszközöltessék. Ezeken felül a’ honi nyelv’ további előmozdítására leghathatósabb eszköz az, ha a’ törvények’ végrehajtása is, vagyis a’ kormányzás, szinte magyar nyelven megy. Ehhez képest 3. Szükséges, hogy az országnak minden kormányos itélőszékei, valamint az egyházi illetőségek is, hivatalukat magyarul folytassák; minélfogva a) a’ kir. Helytartó Tanács az ország’ minden törvényhatóságaihoz magyarul küldje nem csak intéző-, de körleveleit is, és magyar, nem pedig, mint némelly esetekben tapasztaltatott, latin borítékban bocsássa azokat a’ törvényhatóságokhoz. b) Az 1832/6. 3. törv. czik. 2-ik és 3-ik §-nak rendelete már most kötelezőleg terjesztessék ki oda, hogy ezentúl minden világi vagy egyházi itélőszékeknél a’ törvénykezés egyedül magyar nyelven nem csak vitethessék, hanem határozottan csak azon nyelven vitessék; szintén a’ hiteles helyeknek kiadásaiban a’kiadott oklevelek ugyan eredeti nyelvükben, mellyben t. i. szerkesztettek, lemásolva, mindazonáltal kizárólag és egyedül honi nyelven szerkesztendő bevezetés ’s befejezés mellett adassanak ki. Az eddig latin nyelven kezdett perek is a’ fő törvényszékeknél mind a’ birák mind a’felek által magyarul folytattassanak; c) a’ kir. Udv. Kamara, melly eddig a’ latin és német nyelvhez ragaszkodik,minden ágaira nézve az 1830. 8.törv. czik. rendelése alá vettessék, és mivel csak a’ teljes kiterjedésű sikeresítés élteti a’törvényt, d) mind a’ Helytartó Tanács, mind pedig a’ kir. udv. Kamara a’ maga alattvalóira, különösen pedig a’ bányászi, só-, harminczad-, posta-, erdészeti ’s más gazdasági, úgy zálogházi hivatalokra is egyaránt a’ törvény’ rendszabását szigorúan foganatba vegye, valamint hogy mind a’ két Főkormányszék’ hivatalos köre alá tartozó bárminemű számadások is, úgy az országos pénztár’kezeléséről készítettek is, csak magyar nyelven vezettessenek. e) Méltó aggodalmat gerjeszt a’ KK. és RBben, hogy a’ magyar véghelyi katonaság egészen német lábra állíttatván, ’s az ausztriai törvénykönyv’ rendszabásai által kormányoztatván , már olly helyezetben áll, hogy magát mintegy magyarnak sem tartja többé; a’ további rész következések’ megelőzése’tekintetéitől kívánják, hogy a’ magyar törvények’ tüszinti behozatalán felül a’ véghelyekre is egyáltalában kiterjesztessék a’ magyar nyelv. f) A’ magyar ezrediknél a’ kormányszavak magyarosíthassanak, ’s az örökösödési háborúig divatozó szokás szerint magyarul adassanak; továbbá, a’ mint már () Felsége 1836ik oszt. april. 24-én kelt kegy. kir. válaszában részéről a’ szükséges intézkedéseknek meghagyását megígérni méltóztatott, a’ magyarországi hadi Kormányszékeknek, nemkülönben a’ várak’ és ezredek’ kormányainak 's minden bonni katonai intézetnek kötelességül tétessék, hogy ne csak elfogadják a’ magyar irományokat az ország’ törvényhatóságaitól, hanem a’ törvényhatóságokkal egyáltaljában magyarul levelezzenek, sőt az egész katonaságnál a’ magyar nyelv behozassék, ’s a’ fő hadi Kormányszéktől kezdve, csak azok alkalmaztassanak, kik az 1830: 7. és 8. törv. czikkelyek’ következésében nem csak magyarul tudnak, de születésükre nézve is magyarok; — egyébkint pedig a’ többi örökös tartományok’ törvényhatóságaira nézve azon rendszabás állíttassák fel, hogy vagy mind a’ két részről deák nyelven legyen a’ levelezés, vagy pedig, ha azok eredeti nyelvükhöz ragaszkodnak, viszont a’ magyar törvényhatóságoknak is hazai nyelven írhatni tekátletes szabadságukban álljon. g) Az 1832/6 3. törv. czik.41k §-nak ereje terjesztessék ki oda, hogy az anyakönyvek nem csak azon helyeken, mellyekben a’ gyülekezethez magyar nyelven mondatnak szent beszédek, hanem általános kivétel nélkül minden helyeken magyarul szerkesztethessenek. h) Végre az előrebocsátottakból önkint foly, hogy önmagok az országnak bárminemű törvényhatóságai is levelezéseiket magyar nyelven folytatni köteleztessenek.— 4. Örömérzéssel fogadtak a’ Kir. és RR. Ő Felsége’ 1836ik oszt. april. 24én kiadott k. kir. válaszának a’ nemzeti tudós társaság’ könyvtára’ gyarapodását ápoló szavait is, és azokat most már az alkotandó törvényezikkelybe foglalni óhajtják. Továbbá arra, hogy a’ magyar nyelv az egész hazában uralkodjék, annak nem csak kipallérozása, de a’ még idegen ajkú népség közt terjesztése is megkivántatik, és szükség lévén arra, hogy a’ nemzeti nyelvet mindenki tulajdonává tegye, ennélfogva. 5. Tanítás által kell minden hazafinak módot nyújtani, hogy a’ hazai nyelvet megtanulhassa, mire nézve a hálás értéssel ismerik el ugyan a’ KK. és RR. az 1836ik évi april. 24én költ k. kir. válasz’ azon szavait, hogy a’ magyar nyelvnek tanítószéke minden oskolákban már tettleg behozatott; azonban az 1792. 7. törv. czikk. ezen rendeletén túl kívánságukat a’ Kir. és RR. oda is kiterjesztik, hogy egyszersmind a’ latin nyelv helyett a’ magyar mint közönséges tanulónyelv állapíttassák meg úgy, hogy mind az alsó, mind a’ főoskolákban minden tudományok, még a’ latin nyelv is, magyar nyelven taníttassanak, azonfelül pedig a’ 3. pont’ f) szakaszában foglalt kivonataik’ létesülésének elősegélésére a’ magyar ezredek’ és katonanevendékek’ oskoláiban is a’ tanulónyelv szinte akkép a’ magyar legyen, ugyanaz értetvén a’ néposkolákról is. b) Mind a’ lelkipásztoroknak, mind egyéb tanítóknak kötelességül tétessék a’ magyar nyelv’ terjesztése; következőleg ezek egy részről jutalmak által serkentessenek kötelességökre, más részről pedig hasonló hivatal’ betöltésével a’ magyar nyelv’ tudására különösen figyelmeztessék, úgy hogy minden vallásbelieknél csak olly plébánosok, lelkipásztorok, káplánok, segédek és jegyzők rendeltessenek, kik magyarul tudnak. c) Az egész hazára kiterjedő úgynevezett magyar praeparandiák, vagyis tanítókat a’ magyar nyelv’ tanítására készítő intézetek állíttassanak fel. A’ honi nyelv’ tanítása elrendeltetvén, ennek tanulására legbizonyosabb ösztönül szolgált, ha minden hazafinak kötelességül létetik a’ honi nyelv’ tudása. Ennélfogva kívánják az 1830. 8. törv. czik. cik §át a’ jelen törvény’ kihirdetésétől 10 esztendő múlva a’ Magyarországhoz kapcsolt részekre is kiterjesztetni, a’ szabad kir. városokra nézve pedig azt rendeltetni, hogy 10 esztendő múlva belföldi a’ sz. kir. városokban a’ magyar nyelv’ tudása nélkül polgári igazakat ne nyerhessen. 7. Hogy a’ honi nyelv az egész országban uralkodjék, megkívántaté a’nemzetiség’ tekintetéből, hogy hivatalos voltát és országos hitelességét minden külső nemzeti jelek szembetűnőképen mutassák, ugyanazért: a) minden, Magyarországban vert pénzek magyar jelekkel és körülírásokkal készüljenek, b) Minden köz és kamarabeli épületek magyar czímerekkel és felírásokkal ékesíttessenek; a’ magyar kereskedők’ hajóira, de egyéb magyar hajókra is magyar czímer tétessék, ugyszinte a’ magyar katonaságnál is az ország’czímere és pecsétje használtassék; a’hivatalos pecsétek szinte magyar felírással legyenek. c) Eszközöltetnék azáltal is a’ magyarosodás, ha az idegen nyelvű vezetéknevek mentül kevesebb akadályokkal magyarosíttathatnának, és e’ végre minden ezt czélzó ’s legfelsőbb helyen beadandó esedezőlevelek a’ taksák’ fizetésétől fölmentetnének. Ezeken felül: 8. Minthogy a’ nemzet méltán megkívánhatja , hogy törvényei által adott kiváltságokban részesülni akarók a’ nemzeti nyelvet tökéletesen tudják: a’nyelv’ hathatósabb terjesztése’tekintetéből czélirányosnak látják a’ KK. és RR., Ő Felségét arra kérni, hogy azoknak, kik a’ magyar nyelvet nem tudják, nemesi, vagy királyi adománylevelet adni ne méltóztassék. Egy szóval: 9. a’ honi nyelv’ érdemében részenkint előadott buzgó óhajtásaikat mintegy összesítve abban kívánják kifejezni, hogy a magyar nyelv országos nyelvvé tétetvén, a’ közállomány’ rendszerének minden ágain eddig a’ honi nyelv’ számkiűzésével divatozó latin és német nyelvek helyett a’ magyar állíttassék vissza.“— Továbbá a’ t. Kir. és RBek’tegnapi országos ülésében a’ mélt. Eő-ERtől az országgyűlési szabad ujság’tárgyában hozzájok átküldött illy értelmű válasz olvastatott fel: ,,A’ józan nyilvánosságot, ama' rendes, illő korlátok között létező ’s az ősi intézetek’ természetével meglérő nyilvánosságot, ( cs. kir. Főherczegsége és a’ mért. Fő-RR. is alkotmányunk’ és törvényhozásunk’ egyik szükséges elemének ’s a’ csendes utáni békés kifejlődések’ lényeges feltételének tartván, az ennek elérésére szolgáló eszközöket is, a’ mennyiben azok a’ nemzet állásának ’s művelődése’ fokozatának tökéletesen megfelelnek, minden időben egész készséggel elfogadandják és pártolandják. Mivel azonban az ezt előmozdító módoknak, kivált midőn azok a’ sajtó’körébe valók, megválasztásában ezeknek minden oldalait gondosan megfontolni, a" hazának szellemi és közértelmességi helyeztetésére, de egyszersmind számtalan alkotmányszerü kiváltságos érdekeire is, figyelemmel lenni elkerülhetetlen szükséges volna, annálfogva nem lehetett () cs. k. Feleségének és a’ mélt. Fő-Rinek azokon kivül, mellyeket e’ tekintetben már a’ múlt országgyűlésen a’ t. Kir. és Rűnek válaszoltak, még következendőket meg nem említeniük. — Ugyanis, hogy az időszaki szabad sajtó a’ sajtószabadságnak legkényesebb neme ,s ennek mintegy legutolsó foka légyen, minden európai nemzeteknek, mellyeknél a’ szabad sajtó létez, tapasztalása ’s példája igazolja; mert ez lévén az, melly a’ tömegre leginkább, leggyakrabban ’s legrögtönebben hat, még ott is, hol a’ szabad sajtónak megállapítása kérdés alatt nem volt, mellőzhetetlen szükségnek ismertetett, a’ nemzetet előbb a’ sajtószabadságnak egyéb hatásaihoz szoktatni, mintsem a’ közönség annak ezen legterjedettebb formábani használására alkalmatosnak találtatott volna. — Már pedig őseinknek előrelátó bölcsesége hazánkban a’ sajtónak ’s ezzel válhatlan kapcsolatban lévő megelőző vagy boszuló rendszernek kérdéseit, mint a’ nemzeti életnek legbensőbb velejébe vágókat, olly fontosságuaknak lenni tartotta, hogy ezeket magok egész kiterjedésükben egy azokat rendszeresen tárgyalni tartazott országos küldöttségre bízta. — Hogy tehát ezeknek lényegükre nézve összesen még függőben maradása mellett közülök csak egyet, még pedig az előrebocsátottak szerint a’legnevezetesbet, a’ nélkül hogy a’ nemzet a’ kérdéses intézetnek jós rész következéseit a’ fokonkinti haladásnak egyedül czélirányok útján tapasztalhatta volna, kiszemelni, azt egy bizonyos időszakra létre hozni, ennek elmúltával pedig ismét elenyésztetni, a’ hazának mostani állapotjában hasznosan ’s üdves sükert reményivé lehessen, ( cs. kir. Főherczegsége és a’ mélt' FO-RB. annál kevesbbé hitethetik magokkal el, minél inkább meg vannak győződve, hogy az országgyűlési tudósításoknak hitelesen , minden árnyéklatu véleményeknek hű és bármelly okoskodásoktól ment előadása mellett, minél gyorsabban , terjedelmesebben’s jutalmasabban való szerkesztésére ’s a’ közönség’ kezeibe juttatására más biztosabb és a’ józan értelemben vett nyilvánosság’ jótékonyságának inkább megfelelő módok is létezhetnek, mint a’ melyet e’ végre a’ t. Kir. és RR. által közlett terv nyújtana. — A’ miért Öcs. kir. Főherczegsége és a’ mért Fő-RR. az országgyűlési szabad újságoknak fontos kérdését a’ sajtószabadságnak és könyvvizsgálatnak szövevényes és nagy tekintetű érdemével olly szoros összeköttetésben lenni vélik, hogy ezeknek rendszeres megvizsgáltatása előtt az amazokról idő előtti mellékes értekezést ’s intézkedést czélszerűnek nem ismerhetik.“ — Ezután elegyesülés tartatott, mellyben a' budapesti álló hidat, Krassó megye, Erdély ’s a’ véghelyek közötti határvillongásokat, Siófok helység’ határát ’s a’ nemzeti játékszint tárgyazó országos küldöttségi jelentések olvastattak. Pozsony, sept. 28. Megérkezett városunkba a’ pesti vakok’ intézetének 16 növendéke Dolezsalek igazgató ur’ fölügyelése alatt, hogy nyilványos próbatétek által, melly hétfőn, f. h. 3 f kán, a’ megyeház’ teremében délután 4 órakor fog tartatni, meggyőzőleg kitün tessék, milly üdvös hatással van ez intézet a’ szerencsétlen világtalanok’ kiképezésére, ’s milly igen óhajtható, hogy ezen intézet a’ hazának egybegyült képviselői által országos gyámolítás útján, nagyszerű—szerencsétlen polgártársaink’ számához mért — közintézetté emeltessék. Pozsony, sept. 27. A’ 14 esztendős Adler Vincze, pesti születésű hazánkfia, atyja’ vezérlése alatt nagyobb művészi utazást szándékozván tenni, múlt vasárnap városunkban is ada egy hangversenyt a’ vármegyeház’ teremében. A’ fiatal művész lelkesült tapsokat aratott s azon merész reményt gerjeszté számos hallgatóiban, hogy dieskoszorus földjét, a’ zongora’ nagymesterét, Liszt Ferenczet, idővel szorgalommal és iparral utólérendi. Atyja is, kinek kiművelését köszönheti, igen jeles a’ hegedűn és zongorán. Tőlünk az ifjú művész Bécsnek vette útját, hol szinte szándékozik fellépni, mihez neki tiszta szívünkből szerencsét és sikert óhajtunk.