Hirnök, 1839. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)

1839-10-21 / 84. szám

aott, jelentenem meg neked, hogy lehetetlen írnia hozzad. A’ harem telve kémekkel, kik meg a beszelgetesekre is hallítatóznak. Mindazon személyeknek, kik azelőtt oda já­rulhattak, most már tilos a’ bemenetel. Sőt meg az orvosok is mindenütt Bercitek által kísértetnek, kiket a szadrazem t­ ta­vvezér) jelöl ki. A’ szultanné megígérte nekem, hogy buzgón munkaiam­ azon kívánságok’ teljesítései e, melye­ket utolsó leveledben nyilványítottál; azonban, úgy látszik, nincs semmi reménye, hogy Choszrew basa elhagyja helyet, mert nagy számát azon első tisztviselőknek , kik nem tar­toztak teremtményihez, inasokkal pótolta ki. Azonban bi­zonyossá tesz a’ szultanne felőle, hogy az ulemák nem szítnak a’ szadrazemhez, ’s boszankodnak, hogy a török birodalom’ ügyei a’ keresztény hatalmasságok kezeibe adattak.“ Magyar hírlapok’ heti szemléje. Octob. 7 —13. Az. Ismertető egyéb közhasznú tárgyakon kívül folytatja ér­dekes czikkelyét az „emlős házi állatok’ hizlalásáról.“ Az Atheneumban szokatlan érdekkel bírnak Sz­emere Berta­lan’ közleményei utazási naplójából, mellyekből feltetlen ki nem emelnünk a’következőket: „Anglia’ szelleme bámulatos. Minden mit alkot, két bélyeget hord: nagyságot és erőt; innen még kis műve is bizonyos nagyság’ jegyét viseli, ’s még a’ finom is töme­­gi erőt mutat. Jelleme (azaz: charactere) cselekvés; így vívott ki korán szabadságot, igy emelkedett a’ világi urává, s mint vállalkozó igy karolta körűl a’ földgömböt, ’s miként pók zsák­mányát, lántzaival behálózta. Anglia’ szelleme Rómáéval rokon, mint ezé komoly, nyers, szilárd, roppant; Frantziaországé Atheneével, mint ezé finom , hajlékony, ragyogó, e­ aligha sor­suk is egy nem lesz. Anglia, mint Róma, szörnyű nagysága’s ter­he alatt omland össze; Francziaország, mint Athene, erkölcsrom­lásnak ’s fattyúmüveltségnek lesz áldozata... Az angol szépnem égi szép, kivált mellig. Némellyik fő mint ideálkép álmaidból, mint festett bájkép tűnik föl; de gyakran szelíd és jámborka is mint egy holt ’s hold-madonna. Yorick’ Mariáját nem Franca­iaország­­ban, de Angliában kell keresned. A’ franczia hölgy’ öltüzete gon­­dos­, az angolén némi bágyadt pongyolaságot­ vehetni észre ; oka, mert szellemmel elevenség, érzelemmel röstség párul; a’ franczia szeretőnek való, mert elmés, fürge, leleményes’s örökké lélekif­­ju, — az angolt nőül válaszd, mert ez hű, szelid, házi s töké­letes családanya; a’ franczia pattogó, eszes ’s néha férfias ter­mészetet vesz föl, mitől undorodom, az angol engedelmes, érzelemdus ’s marad mindig asszony. Ezért mondom, hogy ki lelkét szereti meg’ a’ kék szemet, kerülje Albiont mint Ninivét.. . A’ franczia nép egy epigram.; tüzet, fényt, ragyogót a’ vég­re é s élre szorít, hol látszik, hat, tündököl. Ezért a’ magány­életben csillogó külső, a’ társalkodásban játszi elme; mint népélet pedig formává magasodik ki é s főn kitűzi a’ szabadságot, dicsősé­get hogy ragyogjon mint nap, de inkább óhajtja, hogy fénye vakító mint tenyésztő legyen. Liberté, egalité, gloire, örök jelszói e’ népnek, és talán dicsőség nélkül a’ szabadságot, hit nélkül a' becsületet, diadal nélkül a’ győzelmet sem kívánná. Ez okból jó­solhatom, ne féljelek, respublicát a’ franczia nem fog alkotni, respu­­blicában csak addig él, míg egyet a' dicsőség megkoronáz, — ezt rögtön lelkesedve emeli trónba. Az angol nép, ha már ugyanazon világból kell vennem hasonlatot, egy el­égi­a, melly a’ külvilágtól, a’ tangent pontoktól hidegen megválva, magába vonul, s e­ belső kör­ben hév életet alkot. Ne legyen bár szép öltözete, de jó és kérelmes; társaságban, mit rokoniból ’s kebelbarátiból hiv, de ritkán, kedvére léteit kíván; mint nemzet pedig nem dicső, de hatalmas és dús akar lenni,*’« a’ szabadságot azért szereti, mert boldogul élni óhajt. C­o­­n­fo­r­t, wealth, freedom e’ nemzet" kedves szavai. E’ belső képre ismerünk szigeti helyzetében is. Köröskörül hűvös óczeán választja el a’ kü­lnemzetektől, de ben a’ városok, a’ városokban a’ családok sűrűn levén, cselekvés ’s élvezet meleg élet’ tűzpontjává teszi e’szigetet.“— És ismét: „Bajom akadván, a’ tö­­pliczi rendőrséggel érintésbe jövök. Az őrmesterhez, ki itt legfőbb volt, késő este mentem utószor. Kerek asztal mellett ülő feleségével ’s három gyermekével. Ő­evek, a’ család nézte, ’s a’ nézők közt én is kényteleníttetém helyet foglalni. ,u­m!— kezdé az őrmester fontos fejjel — Magyarország szép ország!’ Én, mint kinek ked­vesét dicsérik, mentegetőzve ’s húzva mondám: „Oh igen....“ „De tudom én, hogy szép, megjártam én a’ franczia háborúkot. Van ott minden, kenyér mint a hó, vas, arany, dohány mint a’ sáfrány! de mint a’ sáfrány! marha mindenféle gyönyörű — csak ember nincs.“ Holló, gondolám magamban, 12—14 millió ember már valami. Elhatár­ozom, erre felelek. De eszembe juta, hogy ez az ármányos politiából való, ki tudja mint érti mondását? Lehet, ő nem azt nevezi embernek, ki eszik és iszik, hanem ki gondolkodik. Ila így számol, úgy az én millióimat kegyetlenül sutyrahálná. Eszembe jut a­z öröm is, és igy nem szóltam. „Kár azért a’ szép országért — folytatá — Európában párja nem volna. Hajh de még sok hibázik, hibázik a’ legfőbb. Vágyván már? Van már po­ll 1j­a?“ .Nincs és nem is...4 „Ihol­la !“ közbe vágott, csodálkozva nyújtván ki kezét, miben villája magasan állt a’ sülttel végén, mint egy neptuni trident. Mint alkotványos magyar, a' politia ellen szilár­dul kikelni kötelességemnek tártául, ’s már szólandó valék, midőn felesége é s a’ gyermekek is felkiáltának, egyszerre rám bámul­va: „Nincs politia!?“ Meghökkentem. Lalám, a’ politiát megtá­madva e’ család" lételét támadom meg. ’S meg fogom e győzhetni őket? Bizonyosan nem. Azonban, ismét eszembe jutott, pöröm" elvesztem. Tehát ismét hallgattam. Az őrmester pedig beszélt szakadatlanul. Őt sem az nem zavarta, hogy egyik fia, kétségkívül mert éhes volt, szájtátva követte szemével a’ villának a’ tányér­ja apja’ szája közti utat, sem ellenmondástól nem félt. . Hanem tél­ben mód fölött kemény hideg van ott —­ folytatá geographiájától és rettenetes nagy havak. A’ hegyek, erdők mind merő fehérek a’ falukban a’ házak nem látszanak, ’s a’ szegény lakosok mind berekednek, mert a’hótól befőtt ajtót ki nem nyithatják.“ Hát egyik faluból hogy mennek a’ másikba?“A kérdé kön­yökölve’cso­­dálkozó felesége. „Sehogy, hogy mennének? Hiszen az egré Sik vidék hó alatt­ van, az utakat két ölnyi magas hófuvat is födi.“ ,Én nem gondolnám, hogy nálunk nagyobb hó volna mint itten — közbe szólok, természetesen óvakodva— pedig úgy tartom az országutakon járnak télben is.­ „Igen , viszonzá az őrmester nagy elégvéssel — mert itt a’ havat az országúti és eltaszítják.“ Az igaz, de ezt nem mondom, csak magamban gondolom, ezt nálunk nem cselekszik. De mi tudjuk, hogy nem röstségből, ha­nem a’ gondviselésben kegyes megnyugvásból. Isten ád télben havat és hideget, mi azt megőrzi, Isten ád meleget tavaszkor, mi azt elolvasztja. „Hah, télben veszélyes ott utazni, mondá to­vább, az ember mindenütt vadállatokra bukkan. A’ medvék például-----44 .Nálunk a’ medvék télben alszanak, felelém ’s gon­dolám, itt megejtém az öreget. Koránsem! „Hahaha,__ nevető — mit, a’ medvék télben? Én tudom hogy nem. De úgy ugrál­nak a’ havon mint a’ bárányfiúk.“ „­Medvék!”“ kiáltának felesége ’s gyermekei, ’s egyszersmind elég illetlenül rám bámultak. Ik­zel­­kedém magamnak, csak azért, mivel szántak, hogy olly országban lakom. „Igen , — kezdé újra az apa — meg’ a’ farkasok. Ti­zenkettő is űzi néha a’ levélvivó szegény katonát. Bizony sok szerencsétlenül jár; lovat ’s katonát összetépnek, ’s másnap a’ hóban csak a’ sarkantyus csizmát lelik meg. Egyszer Galliciából szánkán jövök é s nem vala más mód tölök megszabadulni, mint a’ magunkkal vitt borjút elvagdalni ’s szeletenként elhajigálni.“ „­Hull’ mondák a’gyermekek, ’s a’legkisebb leányka félénken oldalgott anyja mellé, ki ismét szomorú ’s részvétes képpel csodált rám. ..Biz’ igy van ez44 mondá az egyébiránt becsületes őrmester, nagyot sóhajtva étel után fölkeltében, és vette kalapját és nád­­botját és mentünk. Jüttümben gondolom, ,No itt hazámat elvesz­tem! — de hiszem megnyerem pöröm­et.­ — ’stb. ’stb. A’ Figyelmezőben és Regélő- Honmű­vészben semmi külö­nös. — A’ Társalkodó az oroszországi nyilványos nevelés’ álla­potát rajzolja.— A’ Hasznos Mulatságok csekély érdeküek. Az erdélyi lapok közül legtalpraesetebb a’ Vasárnapi Új­ság­­illető (284dik) száma , mellyben a’ „népbarátok“ azaz a’ nép’ erkölcsi és anyagi érdekei körül jeles érdemeket szerzett férfiak’ ismertetése igazán korszerű ’s a’ lap’ czéljának és ren­deltetésének megfelelő czikkely. A’ budai Spiegel' igen érdemes és igen szemfüles redactio­­jának a’ legtöredelmesebb szivvel megvallom ezennel, hogy én va­gyok azon szerencsétlen ember, ki a’ Hírnök’ 77-lik számában egy főméltóságú személyt a’ „templomba”4 kisértettem, pedig biz’ az épen nem hagyta magát a’ templomba kisértetni, hanem csak a’ „vásárra“ és néhány kereskedőboltba. Bocsánat, uram, ezerszer bocsánat! Ha a’ Spiegel’ érdemes szerkesztője lapját, nem úgy mint most, németből németre, hanem m­ás n­y­e­lv­ek­b­öl fordí­taná a’ magáéra, ’s általában annyit, annyifélét’s olly gyorsan volna kénytelen fordítani, mint mi szerencsétlen magyar hírlapírók kénytelenek vagyunk tenni, akkor, elhiszem, ő volna az első, ki a’ hanc veniam petimus-t énekelné. Részemről felül állok a’ gán­cson ; eleget fordítottam jól, hogy egyszer-másszor hibázhassak; de izetlen dolog látni némelly lapok’ alacsony irigykedését némelly lapok ellen, ’s ha meggondolom, hogy egy ollyan lap mint a’ Spiegel, egy ollyan lapról mint a’ Hírnök, illy haszontalanságnál vesz alkalmat szólani, még pedig gáncsolólag, már akkor nem ítélhetek különben, mint hogy ez nem keresztény, sem török, sem pogány , hanem egyedül zs­­­ó tempo. CSATÓ PÁL: Éjszakamerika. Az Uj- York­bó 1 sept. 21 di­kéről a’ Great-Western által Londonba érkezett legújabb tudósítások igen szomorítók. A’ pénzvásárbani szükség a’ legfeketébb szik­ekkel festetik, ’s annak oka egyh­an­gi­lag a’ Philadelphia-bank vakmerő vállalatinak és szédítő munkálatainak tulajdomttatik. Mi­­előtt meg a’ Holtaiger-ház vonakodása a bank Utalványait kifizetni tudatok, már ezen olly hatalmasnak tartott intézet hitele a’ belföldön meg vala rendülve. A’ philadelphiai bank elárasztja az unió’ ke­res­k­ed­őváros­­t úgynevezett ,, posta-je­gyekkel“ (váltólevelek, a’ bank’ ügyviselői által 6, 9 vagy 12 hónap múlva fizetendők) ’s igy roppant kamatokra sze­rez pénzt magának, mily posta-jegyek magában Uj-Yorkban 10—15 millió dollár értékig forognak ’s évenkinti 10-20 percent disconto’ elengedése mellett kaphatók, mélem ért­hetni , hogy a’ tőkepénzesek es bankok kapva kapnak raj­tok, ’s igy a’ rendszeres pénzügyvitelt megfosztják mind­azon könnyebbségektől (olcsóbb disconto mellett), mellyek­­re eddig számolni Miete. Az egyesült statusok’bankja, mint eddig a' Philadelphia-bank igen méltatlanul neveztetek, most°már csak a’ „nagy zavaródnak (the great disturber) neveztetik, mert összezavar minden pénzviszonyt nagy szerencsétlenséget áraszt a’ becsületes kereskedőségre. Hanem e’ folyó 1839 évi rángatózások hihetőleg halált oko­saidnak a’ hamis hitelrendszernek. Az 1837diki szorultság, bán­i ily nagy vala, e’ közártalmasságú rendszer’ menete­lét nem birta elakasztani. Azóta mint valami bőszült kor­mányzótól vezetett gőzkocsi tova rohant sziklákon és mély­ségeken keresztül. Statusok, bankok, egyesek erőszako­san ütődnek egymáshoz, ’s a’ gyengébbek szétzuzatnak. Soká e’zavarallapot nem tarthat; de ki számíthatja fel a’ következéseket, mellyek a’ világkereskedésre nézve ezen uj krisisből származandanak ? 1­ 0) Heckenast Gusztáv p«*li könyváro®- es kiadónál (váczi­ utcza „Nádor44 czímű fogadóval szem­közt) most jelent meg és találtatik ([Pozsonyban W i g a ti d n á 1) A* Buda és Pest közti álló - híd' lape, a’ nagyméltóságu magyar országgyűlési küldöttség által megállapított terv szerint aczélra metsző Malilkncch­t Károly. 1- 2o rendű kiadás imperial egészlevelegben (folio) feketén . . 4 frt. pengő. » » » „ „ színezve . 8 frt. „ ‹» »» ‹» olajfestékkel arany rámában . 14 frt. „2- dik rendű kiadás kis levelegben (folio) feketén..............] frt. „ ” ›» ·5 ., színezve.......................2 frt. „­­ »» ” » » olaj festék­kel ar.­rámában 5 frt. „­­) A’ jövő novemberi pesti vásárkor Heckenast Gusztáv pesti könyváros- és kiadónál megjelenem!. Áruizköny­v, szerkeszti báró Eotulix harmadik kötet. JEmlény, karácsnál, ujcssk­m­fel és névnapi ajándék DS41­ 30. S aczélra metszett képpel. 8rét pompás kiadás, ö ft. pengőben. ^3) (A Pesten megjelent ’s Eggenbergert és Heckenast’ könyvkereskedésiben kapható Budst, Színmüvek’ zsebkönyve. Tartalma: Jolánta, szomorujáték 5 felv. Horváth Czirilltől; Phoebus és Athene, drámai tö­redék S’Ou­la Adolftól; A’ művész, színi költemény Haauchata­. Dernátfalvi Földváry Gábor’ arczképével. V­ára 2 f. p. p. Tiszta jövedelme a’ pesti magyar színházé. A’ t. ez. aláirók példányaikat t. Balla Endre Pest megyei aljegyző uralta­ kézhez vehetik. , .) Heckenast Gusztáv pesti könyváros- és kiadónál találtatik Kölcsey Ferencz’ arczképe, aczélra metszett nagy 4rét, ára 40 kr. peng. Jósika Miklós’ arczképe aczélra metszett nagy 4rét, ára 40 kr. peng. Kisfaludy Sándor’ arczképe, aczélra metszett nagy 4rét, ára 40 kr. peng. K­ónyay János’ arczképe, aczélra metszett nagy 4rét ára 40 kr. peng. Ezen négy kép üveg alatt és arany rámában is egy egy 2 forint pengőért kapható. (3­ C2) Uj könyv. E’ napokban hagyta el a’ sajtót következő ezi­­mii tanitókönyv: Elemi Magyar nyelvtan, gyakorlatilag előad­va. Irta Széchy Ágoston Imre, a’ kegyes tanítórend’ tagja. Pesten 1840. Hartleben könyvárus’ költségén, ára kötetlen 30, kötve­t. kr. p. p. A’ könyv’ hasznosságát eléggé nyilványítja ki­tűzött czélja, mit a’ szerző­k’jelszó által tudat: ,,A’ nyelv a’gondolkodás’eszköze hallható jelek által; a’ nyelvtan’ eredeti föladása tehát a’ kisdedek’ értelmi tehetségeit lépésenkint gyakorolni ’s kifejteni, hogy beszéd által gondolkodni, gondolkodás által beszélni tanul­anak.“ Ehhez képest a’ tanitókönyv egészen a’ kisdedeknek, millyenek az első, második deák iskolák­ba járók, foghat­óságához van mérve. Az oktatás kér­dések­ ’s feleletekben elemező-’s öeszezőleg­­_analy­—... . — ' ’fr--' ■ ~,ra­tice et synthetice) közöltetik , azért minden nyelvtani fogalom ’s határzat’ alkatrészei előre bocsátott pél­dák­’s példamondatokban terjesztetnek elő,’s ezekből vonatilt el r­észenkint a’ kérdésbeni fogalom, vagy ha­tárzat, úgy hogy a’tamilok a’különféle beszédrészek, ezek’ alakzata­i (_formae ) ’s egymáshoz­ viszonyaik, ’s ezekből származó nyelvszabályok’ fogalmai­ ’s ha­táriadra lépésenkint vezettetnek’s igy mindezek­ ér­telmére mintegy érzékileg juttatnak Ehhez járul ösz­­szeleg 257 nyelvtani gyakorlás, mellyek közül majd minden felelet után egy-kettő következik. Ezek ré­szint kész példákból állanak , hogy a’ magyarázott fogalmat vagy határzatot megérzékítve lássák a’ tanulók; vagy föladásokból, hogy a’ kérdésbeni fo­galmak ’s határzatok szerint magok képezzenek pél­dákat, ’s igy a’nyelvszabályokat a’beszédben’s írás­ban alkalmazni tanulják. Ennélfogva a’ tanitókönyv az anyanyelvet, mint a’ gondolkodás’ és értelmesség’ eszközét tárgyalja, hogy a’ kisdedek minél elöbb a’ tanulhatásra ügyesülhessenek.“ (1 2) Concursus. A’ nagy-váradi királyi academiánál üresen lé­vő politicai tudományok, váltó-törvény, curialis sty­­lusi tanítószékre, mellyhez 500 pengő forint eszten­dei fizetés van kapcsolva, a’ pesti királyi tudomá­nyos egyetem előtt újonnan tartandó concursus’ ha­tárideje jövő 1840dik esztendei januarius’ 30dik napjára olly módon van kitűzve, hogy azokban, kik azt elnyerni óhajtják, a’ magyar nyelvnek, mellyen a’ curialis stylus taníttatni fog , tökéletes ismeretű fő feltétel gyanánt megkivántatik. Költ Pesten, oct. 5kén 1839. C*3*) 12) Baromorvosi hivatal. T. n. Borsod vármegye’ részére, 150 p. forint évi fizetéssel, baromorvosi üres hivatal tétetik köz­hírré. Ezen hivatalt elnyerni akarók , szükség, hogy a’ baromorvosi tudományokat elvégezték ’s azóta e’ tudományban tettleg foglalkoztak légyen , kik ezek iránt bizonyítványokat mutathatnak be, folyamodja­nak legfölebb .f c. nov. léig n. Borsod megye’ első alispányához. (*3*) D ti navi­, állag October’ 20kán:V 3 ' POZSONYBAN, nyomtava Schmid Antal

Next