Hirnök, 1840. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)

1840-05-04 / 36. szám

nagy, Legnagoban várparancsnokká; Nassau Fridisk hg. vezérőrnagy, gyöngélkedő egészsége miatt, tulajdon kívá­natéra, szolgálatból egészen kilépett, rangja’ megtartásával. Előléptettek, lovassági tábornokká: Ve­csey Auguszt gr. altábornagy vezér­őrnagyokból altábornokokká; (V Aspre Konstantin gr., és Dulden Ferencz, ezredesekből vezérőr­nagyokká ; Madlener Henrik, Trapp b. 25. sz. gy. ezr.; Jelzer Auguszt b., Leiningen gr. 31. sz. gy. ezr.; Wuchert­­heim Ferencz b., Császár 1. sz. huszárezr.; Louveni Farkas, orosz why Sándor 4. sz. huszárezr.; Zefiris Ignácz b., Flei­scher b.,35. sz. gy. ezr. alezredesből ezredessé; Jeiderhalt Ferencz, parancsnoka a­ galicziai ménes-osztálynak, hiva­tala’ megtartásával, őrnagyokból alezredesekké: Räuber Károly b., az első oláh határőri 16. sz. gy. ezr. az ezr.; Ha­dik Gusztáv, K­eusz hg 7. sz. huszárezr., Császár 1. sz. hu­szárezr.; Pa­tz József, a’ morva ménesintézet’ parancsnoka ugyanazzá az alsó-ausztriai kerületben, kapitányokból őr­nagyokká; Games Fridrik, Koudelka b. 40. sz. gy. ezr.; Kék János, Hohenlohe hg 17. sz. gy. ezr., és Trausch Ist­ván az első határőri 16. sz. oláh gy. ezr., mind az ezr.; Magdich Ferencz, a’ mérnöktesttől, ugyanott; Wenzl Ká­roly , a’ galicziai ménesparancsnokságból ugyanazzá Mor­vaországban ; Sterr Antal, a’ piberi katonai ménesintézet’ parancsnoka, hivatala’ megtartásával; Sclera■ Ferencz, brünni helykapitány , olmützi helyőrnagygyá. Mallinaric­i Antal, másod építészigazgató az egyesült bánság varasdi és Károly­városi határokon, építészigazgatóvá lan ugyanott. Luberth János, Koudelka b. 40. sz. gy. ezr. őrnagy, pa­rancsnokává Eberan gránátos zászlóaljnak; nyugalmaztat­­tak, altábornagyokból: Pirquet Péter b., legnagoi várpa­rancsnok; ezredesekből: Reiber Henrik b., Klochenegg gr. 20. sz. gy. ezr.; és Donadeo Ferencz, Mayer b. 45. sz. gy. ezr., mindkettő vezérőrnagyi ranggal; Kast József, pa­rancsnoka az alsóausztriai ménesintézetnek; alezredesek­ből : Reindl Ferencz , az első oláh 16. sz. gy. határőrezr. ezredesi ranggal ’s nyugdíjjal; őrnagyokból: Braglia Ka­mill, a’ mérnöktesttől: Walter Ferencz, olmützi helyőr­nagy, alezredesi ranggal; kapitányokból: Kimar Jakab, a’velenczei őrpattantyus kerületből; őrnagyi ranggal ’s nyugdíjjal: Papp Mihály, a’ 2ik székely 15. sz. gy. határ­őrezr.; Szobolevszkij János, István Frig 58. sz. gy. ezr.; és I­nlerberger József, a’ csehországi ménesosztályból, mind őrnagyi ranggal. Külrendeket, ’s azok’ elfogadhatására ’s viselhetésire legf. engedelmet kaptak : altábornagyokból: Paulucci Hamilcar manj., alhajóvezér és hadi tengerész-fő­parancsnok, siciliai 1-ső Ferencz’ középkeresztjét; vezér­őrnagyokból: Klievenhaller-Seindl Ferencz gr., a’ száz­­ernesti rgi házrend’ nagykeresztjét; kapitányokból: Ron Sándor, hajóhadnagy, siciliai ls. Ferencz király’kiske­­resztjét; alkapitányokból: Goilschiiber Márton , az 5ik pat­­tantyusezr., a’ pápai sz. Gergely-rend’ kiskeresztjét. Fran­ziaor­szág. Telegrafi tudósítás Toulonból, ápril. 22-kéről: A’­ tengerészeti kormányzó a’ tengerészetügyi minister úrhoz. A’ kir. h­erczegek 17 dikén délben Algírból elutaz­tak. Az éjét Duerában fogták tölteni, ’s onnan Buffarikba menni, hol Orleans herczeg osztálya’ parancsnokságát át vala veendő. Valóé marsal 18-dikán Fondukba indult el, egy szállítmányt kísérve; de 21-kén már ismét Algírban lenni szándékozott, hogy a’ koronaherczeggel egyesüljön, ’s a’ hadi munkálatokat elkezdhesse. A’ koronaherczeg’ je­lenléte a’ gyarmatosok’ reményeit újra feléleszté. A’ had­sereg őt lelkesedéssel fogadta, ’s legforróbb vágya, az ő szemei előtt harczolni.“ April. 22- és 23 kán a’ követkamara folyvást a’ ka­matpapirosok’ leszállítását tárgyazó törvényjavaslattal fog­­lalkodott, ’s annak négy első §-át, lényeges módosítások mellett, elfogadta. A’ követkamara, apr. 20 kán tartott ülésében, egyik megürült titoknoki hivatalára 192 szó többséggel Boissy­­T Anglust (bal közép) választotta; versenytársa, Guyet-Des­­font­ines (bal oldal), 124 szózatot nyert. Utóbb a’ nyilvá­­nyos oktatás’ ministere három törvényjavaslatot nyújtott be , mellyek’ egyike által 5000 franknyi hitelt kívánt a’ szláv nyelv’ és literatura’ tanítószékének felállítására a’ párisi egyetemnél.­­ Későbben a’ kamatpapirosok’ leszál­lítását tárgyazó törvényjavaslat felett kezdődtek el a’ vi­ták , mellyek más napon is folytattattak. Az algíri 1839 és 1810re szóló pótlékhitel’ választ­mánya bevégzé munkálkodását. Főbb nézetei következők: 1) Egyhangúlag ellene nyilatkozik az algíri gyarmatosítás­nak , melly örökös villongásban tartaná a’ francziákat az arabokkal, ’s utóbb is pusztulásra vezetne ott. 2) Hét szó­val kettő ellen az algíri megszálló had’ kevesítését ajánlja. 3) Egy pótezikkelyben arra bivassék a’ kormány, hogy közelebbi évben, az ülés’ kezdetekor alhatározott rendszer terjesztessék elő, mellynél fogva az Afrikában lévő fran­­czia birtok’ terjedelme ’s minősége kimutattassék. A’ kí­vánt hitel azonban minden vitatkozás nélkül megajánltaték. Apr. 18 dikán Rugeand general beadta a’ követkamará­nak a’ czukortörvényt tárgyazó biztossági tudósítást. A’ biztosság által javaslott vám’ középmennyisége a’ gyarmati czukorra nézve 45, a’ belhoni répaczukorra nézve pedig 15 frank. A’ külföldi czukor 20 frankkal fizet többet, mint a’ franczia gyarmatoké, mindkettő többet fizet akkor, ha nem franczia hajókon vitetik be. A’ Moniteur ápr. 22dikén következőleg ir: „Több hír­lap jelenté , hogy Francziaország megkínálta közbenjárá­sával Angliát azon ügyben, melly felett a’ londoni és ná-­ polyi cabinetek viszálkodásban vannak. E’ tudósítás egé­szen helyes. Igaz, hogy ezen közbenjárást Francziaor­szág ajánlotta és Anglia elfogadta, ’s hogy az ellenséges­kedések az alkudozások’folyta alatt fel fognak függesztet­­ni, végre, hogy egy gőzhajó elindult Toulonból, a’ nápolyi királynak hasonló ajánlást teendő.” Spanyolország. Telegrafi tudósítás. Bayonne, april. 20. A’ bayonnei alkormányzó a’ belü­gyminister úrhoz. Aliaga erőségben négy ágyú és nagy mennyiségű lőszer találta­tott. 260 tiszt és közlegény létetett fogollyá. A’ párisi Moniteur apr. 21dikén következő telegrafi tudósítást közöl: „Bayonne, apr. 20. A’ bayonnei alkor­mányzó a’ belügyminister úrhoz. Apr. 15-dikén Aliaga erőség (Alsó-Aragoniában) kemény ellenállás után a’ ki­rályné’ seregeinek birtokába jutott.“ Egy levél Alcanizból apr.­ndikáról jelenti, hogy Cab­rera More de l’Ebroban nagy hadi tanácsot tartatott, melly­­ben valamennyi carlosi főnök, úgymint Llangostera, Polo, Balmaseda és Bosque, jelen voltak. A’ Cabrera’ fő hadiszállásán megjelenő hivatalos újság következő hirdetményt közöl, mellyet e’ fő vezér sere­geihez intézett: „Katonák! Egy súlyos betegség után, melly közel vitt a’ sir’ széléhez, azon ponton állok, hogy vezér­­ségteket ismét átvegyem, midőn egy visszaesés ebben megakadályozott. Tudtomra esett, hogy az ellenség e’ kö­rülményt használta Segura’ elfoglalására ’s a’ megveszte­getés’ gyalázatos mesterségének köztelek folytatására. Ha­lálomnak, megszökésemnek hírét terjesztgette ’s azt mon­­dá, hogy ránk nézve már minden elveszett. Minden elve­­veszett! De valljon mire építi tehát reményeit? Halálom­ra? A’ Mindenható megtartott engem. Fegyverei’ erejére? Istentelenség és árulás nem lehetnek sokáig győztesek. Megszökésemre? Katonák! én veletek harczoltam, és so­raitokban fogok meghalni. Spanyolországnak hív fiai, ves­sétek meg e’ hiú cseleket ’s ne feledjétek, hogy ti vagy­tok azok, kiktől a’ szeretett haza nyugalmát és boldogsá­gát várja. A’ hadak’ Ura és Istene velünk van, mit félhe­tünk? Ha ő megengedi is, hogy néha az istentelenség győzzön, tartós győzedelmet végtére mégis csak azoknak ad, kik az ő törvényeit megtartják. Vezértek és bajtársa­tok Cabrera Ramon. Mora de l’ ebroi fő hadi szállás, mart. 28 dikán 1840.“ Belgium. Brüssel, apr. 49. A’ mai Moniteur helye közli azon hat kir. rendeletet, mellyek által az uj ministerium kine­veztetik. Ezek szerint l­ebeau ministerelnökké és külü­gy­­ministerré , Leclerc igazságministerré, Liedts belü­gyminis­­terré , Rogier nyilványos munkák’ ministerévé, Buzen had­­ügyministerré, Mercier pénzügyminsterré lettek. (Dumon- Dumortier előbbi köteleztetések miatt nem vehette át a’ pénzügyministeri tárczát; a’ többi nevek ugyanazok, mely­­lyeket Hirndkünk’ múlt száma közlött, csakhogy a’ tár­­czák’ más elosztásával.) Egy brüsseli levél az uj ministe­­riumról ezt mondja: „Előbbi ministeriumunk a’ catholicus, e’mostani a’ szabadelmübb véleményt képviseli; amaz a’ politicában Francziaországhoz, emez inkább Németország­hoz hajlik.“ A’ belga képviselőkamara’ ápr. 22-kei ülését az uj mi­nisterek’ nyilatkozása nyitotta meg, mellyben előadák azon elveket, mellyek szerint kormányozni szándékuk. E’ nyilatkozás minden más illyen nemetekhez hasonló; az al­kotmányhoz­ szoros ragaszkodás, minden közhasznúnak előmozdítása, a’ rendnek és szabadságnak fentartása, min­den jognak pártatlan méltánylása és tesztelése ’stb. Ígértet­nek benne. — Erre a’ rajnai vasút’ 4000 részvényének ál­­talvételét illető törvényjavaslat’ vitatása került elő. E’ vasút’ igazgatóságának meghatalmazottja az egész, részint kész, részint még készületlen vonal’ rajzát kőre metszette, ’s a’ kamara’ tagjai közt kiosztotta; ennek következése jön, hogy mig egy két tag a’ pártolásnak ellene vagy mel­lette szólt, a’ többi a’ terv’ szemléletébe és vizsgálatába vala elmerülve. Poroszország, Posen nagy her­c­zegség, april. 18. A’ poseni ca­­tholicus polgárság’ küldöttjei, kik , mint tudva van, némi idő előtt Berlinbe mentek, az érsek’ ügyében esedezendők, most visszatértek ’s hallomás szerint igen megtisztelve érzik magokat azon mód által, mellyel Berlinben a’ fő és legfőbb személyek által fogadtattak. Csakhamar visszatér­tük után az érsek’ megkegyelmeztetését tárgyazó egyenes kérelmükre következő válasz érkezett a’ belügyminister­­től ő felsége’ parancsára: „Király ő felsége örömest meg­ismeri ugyan a’ kérelem’ vallásos indítóokainak őszintesé­gét, de az érsek’megkegy­elmeztetése iránt csak akkor fog határozhatni, ha előbb maga az érsek a’ király iránti es­küvel pecsételt hitéhez visszatér, ’s ő felsége, valamint az ország’ törvényei iránt azon engedelmességet bizonyít­ja be, melly által az egyházi igazgatásra nézve a’ béke, mellynek helyreállását ő felsége a’ kérőkkel együtt óhajt­ja, egészen az 1837-dik évig fentartatott.“ Törökország. Konstantinápoly, apr. 8. Hirtelen ’s a’ nélkül, hogy valaki várta volna, Rest'd basa a’nagy hatalmak’ kép­viselőinek azon nyilatkozást téve, hogy ő ministeri hivata­láról lemond, ha a’ hatalmak minél előbb módot nem talál­nak a’ keleti vitás kérdés’ megoldására; minthogy ő maga nem képes a’ fényes porta’ többi ministereivel, kik mind­nyájan egyenes alkudozást kívánnak az egyiptomi alkirály­­lyal, egyensúlyt tartani. Mexico, New Orleans’ viszonyairól mart. 7-kéig érkezett te­­xasi tudósítások szerint fölzendü­lt a’ tamaulipa és cohihue­­lakosok’ egy része, ’s „Rio Grande köztársaság“ czím alatt függetlenné tette magát Mexicotól. E’ m­erény a’ szövet­ségpárt által intézteték. Az országlat’ elnökévé bizonyos de Cardenas Jézus ügyész nevezteték, Canales pedig a ki tehát nem lövetett agyon, a’ hadsereg’ parancsnokává. Az uj országiás bevándorlókat reményi Texasból ’s az egye­sült statusokból. A’ függetlenségi nyilatkozat Bared­óban hirdettetek ki, é s mint mondják, a’ felzendült tartománynak egy millió lakosa van. Egyébiránt a’mexicoi kormány had­seregeket rendelt az uj köztársaság ellen, ’s azoknak fő­vezére Arista general Canderitából a’ főhadi szállásról febr. 14-kén azt nyilványítá, hogy e’ hó’ 20ikán 2000 emberrel ’s tetemes ágyuszerrel induland Rio Grande felé. Más tu­dósítások szerint azonban 800 fegyveresét máris megtáma­­dák ’s negyedrésznyire felkonczolák a’ kamancse-indusok. Elegy. A’ Conslitutionnel és a’ Messager állítják, hog­­ a’ brit cabinet Francziaország’ közbenjárását a’ nápolyi kénkőmo­­nopolium’ ügyében elfogadta. Sir Fane Henry az indiai főparancsnok Angliába visz­­szautazta közben St. Miguelnél a’ Malabar hajón mart. 24- kén meghalálozott. A’ nagy nyugati vasút’ igazgatói a’ tizlábnyi kereke­ket a’ gőzkocsikon (locomotiveken) czélszerű­tleneknek ta­lálták, ’s ezentúl csak hétlábnyiakat akarnak használni. Egy ezen elv szerint épített gőzkocsival Paddington és Reading között tett próba felette jól sikerült; a’ Reading felé két szekérrel (waggon) tett útban közép számmal 48, visszafelé pedig 50’/2 angol mérföldet haladott a’ kocsi egy órában. A’ 26 és 24 számú mérföldkövek közt a’ sebesség 56 mérföldnyire emelkedett 1 óra alatt, mellynél nagyob­bat eddig Angliában nem értek el. Felső-Wallisnak minden községe elfogadó most már az aug. 3-ai alkotmányt ’s igy egészen Alsó-Wallishoz csatla­koztak, ámbár helyenkint azt nyilatkoztatják, hogy ők csak a’ viszonyok erőhatalmának’ engednek, ’s nem szabad­akaratból cselekesznek igy. A’ Gazette de Tribunaux egy fiorenczi levél után egy nevezetes porról tudósít, melly már 1831. óta van folya­matban, ’s mellyben rövid idő alatt végítélet fog hozatni. Livorno’ legelső kereskedőinek egyike, R*’* ur, arral vá­­doltatik, hogy az algíri ex-deynek drágaságait ellopta. T. i. Algír’ átadatása után a’ dey ama’ kereskedőnek egy lá­­dácskát adott megőrzés végett, mellyben gyémántjai ’s pri­vát vagyonának más drágaságai valónak. A’ dey’ volt mi­nisterére volt bízva, hogy e’nagybecsű zálog’ megőrzésére felvigyázzon; de a’ kisértet­ei­ re és bűntársaira nézve igen nagy volt. Ládát készítettek alakra, nagyságra és súlyra nézve az előbbihez egészen hasonlót. Sikerült ne­kik az afrikai őr’ szemfülességét kijátszani, ’s a’ két láda, úgy látszik, még az áthajózás' ideje alatt kicseréltetett. A’ hajó’ kapitánya, mint gyanítják, B^-'-vel egyetértett. Csak némi időre az igaz kincsláda’ eltűnése után jutott az afri­kai őr a’ csalás’ nyomába. Azonnal panasz létetett a’ tosca­nai kormánynál B:"::": ellen, ki hasztalan erősíté ártatlan vol­tát. A’ deg’ erőteljes követelései, a’ köz neheztelés és több gyanús körülmények, mellyek B** ellen tűntek fel, elegendő okul szolgáltak ez utóbbinak elfogatására. A’ ha­jós kapitány, kinek vallomásai B**-t zavarba hozhatók, Livornoban egy napon megölve találtatott. Tanuk’megnye­rése végett a’ vádlott B*1.­ részére sem pénz sem fenyege­tések nem kiméltettek. A’ livornoi publicum nagy feszült­séggel várja e’ pör’ kimenetelét, kivált a’ zsidók, kiknek hitsorsosai közé B...* tartozik. A’ franczia hírlap’levelezője további részleteket igér e’ nevezetes törvényszéki esetről, melly már számos röpiratot szült a’vádlott zsidó tolvajnak ellene és mellette. Magyar hírlapok’ szemléje. A’ Társalkodó (31, 32, 33, 34 sz.) folytatja ’s bevégzi Srolecz András urnak már említett értekezését az úrbéri szabá­lyozásnak mi módon lehető biztos eszközléséről. Csak ritkán tű­nik föl e’ lapokban illy elmetileg és tapasztalatilag helyes, ala­pos , egyszersmind a’ közélet viszonyait olly közelről érdeklő czikkely, mint ez; minek annyival inkább örülnünk kell, hogy ez eddig (legalább általunk) nem ismert tollú férfiúnak elme­­szüleménye lévén, azt látszik mutatni, hogy a’ tárgyaknak hirű­lapokbani megvitatása lasssankint a’ nem ex professo tudomá­nyos főket is foglalatoskodtatni kezdi. Ez olly körülmény, melly értelmi kifejlődésünk gyors előhaladását vonandja maga után ’s kivetköztetend bennünket azon egyoldalúságból, miszerint ed­­digelé a’ literaturát csupán ősi származat ’s nyelvkérdések kö­rül nyomozódásból, fejtegetésből, vagy költemények’ halma­zából véltük állani. Csak úgy pályázhatandunk a’ komoly tu­dományokba merült’s az életszükségi találmányok’, ismeretek létrehozatalával ’s terjesztésével foglalatoskodó nemzetekhez, ha érezni ’s követni akarjuk azt, miszerint a’ dologismerettel biró férfiaknak egyszersmind íróknak kell lenniek, azaz, gon­dolataikat, ismereteiket polgártársaikkal örömest és készséggel közlelnek. — Ugyanitt egy férfias önállóságú szózat emel­kedik Mátyás király’ emléke és szobrászaink ügyében. Kö­vetkezőkből ki fog tűnni annak iránya ’s nézeteinek minősége : „Magyarország innen 80 év óta olly nagyot rúgott magán, hogy méltán reménylhető, miszerint innen 80 év múlva, mind pallérozottságban, mind miveltségben a’ jelen kort felül fogja múlni. Képzeld magadban, ha valami derék honfiak, kik akkor az egész világ’ minden szép műveit összejárták, ’s a’ nmszelle­­mi áldást magokban viselvén , megjelennek e’ szobor előtt, ’s Mátyás királynak emlék­ tiszteletére egy méltó műszobor he­lyett egy felállított popanezot látnak, ugyan mit fognak azok mondani felőlünk? váljon nem azt­á, hogy boldogtalan őse­ink Canova, Thorwaldsen, Schwanthaler, Bartolini ’stb. nagy művészek korában éltek, ’s mintha nem is hallottak volna fe­lölök , e’ szerencsét nem tudták használni. Már pedig egy popanez által örökíteni Magyarország ezen nagy királyát, — ez egy nemzethez nem illő! Mintha hallanám ellenvetésedet: „úgy ám, de a’társaság nemcsak emlékszobrot akar fölállí­tani , hanem inkább a’ hazában a’ szobrászatot akarja elő­segíteni , ’s mintegy serkentésül ezen példánál kezdette.“

Next