Hirnök, 1840. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)
1840-05-04 / 36. szám
nagy, Legnagoban várparancsnokká; Nassau Fridisk hg. vezérőrnagy, gyöngélkedő egészsége miatt, tulajdon kívánatéra, szolgálatból egészen kilépett, rangja’ megtartásával. Előléptettek, lovassági tábornokká: Vecsey Auguszt gr. altábornagy vezérőrnagyokból altábornokokká; (V Aspre Konstantin gr., és Dulden Ferencz, ezredesekből vezérőrnagyokká ; Madlener Henrik, Trapp b. 25. sz. gy. ezr.; Jelzer Auguszt b., Leiningen gr. 31. sz. gy. ezr.; Wuchertheim Ferencz b., Császár 1. sz. huszárezr.; Louveni Farkas, orosz why Sándor 4. sz. huszárezr.; Zefiris Ignácz b., Fleischer b.,35. sz. gy. ezr. alezredesből ezredessé; Jeiderhalt Ferencz, parancsnoka a galicziai ménes-osztálynak, hivatala’ megtartásával, őrnagyokból alezredesekké: Räuber Károly b., az első oláh határőri 16. sz. gy. ezr. az ezr.; Hadik Gusztáv, Keusz hg 7. sz. huszárezr., Császár 1. sz. huszárezr.; Patz József, a’ morva ménesintézet’ parancsnoka ugyanazzá az alsó-ausztriai kerületben, kapitányokból őrnagyokká; Games Fridrik, Koudelka b. 40. sz. gy. ezr.; Kék János, Hohenlohe hg 17. sz. gy. ezr., és Trausch István az első határőri 16. sz. oláh gy. ezr., mind az ezr.; Magdich Ferencz, a’ mérnöktesttől, ugyanott; Wenzl Károly , a’ galicziai ménesparancsnokságból ugyanazzá Morvaországban ; Sterr Antal, a’ piberi katonai ménesintézet’ parancsnoka, hivatala’ megtartásával; Sclera■ Ferencz, brünni helykapitány , olmützi helyőrnagygyá. Mallinarici Antal, másod építészigazgató az egyesült bánság varasdi és Károlyvárosi határokon, építészigazgatóvá lan ugyanott. Luberth János, Koudelka b. 40. sz. gy. ezr. őrnagy, parancsnokává Eberan gránátos zászlóaljnak; nyugalmaztattak, altábornagyokból: Pirquet Péter b., legnagoi várparancsnok; ezredesekből: Reiber Henrik b., Klochenegg gr. 20. sz. gy. ezr.; és Donadeo Ferencz, Mayer b. 45. sz. gy. ezr., mindkettő vezérőrnagyi ranggal; Kast József, parancsnoka az alsóausztriai ménesintézetnek; alezredesekből : Reindl Ferencz , az első oláh 16. sz. gy. határőrezr. ezredesi ranggal ’s nyugdíjjal; őrnagyokból: Braglia Kamill, a’ mérnöktesttől: Walter Ferencz, olmützi helyőrnagy, alezredesi ranggal; kapitányokból: Kimar Jakab, a’velenczei őrpattantyus kerületből; őrnagyi ranggal ’s nyugdíjjal: Papp Mihály, a’ 2ik székely 15. sz. gy. határőrezr.; Szobolevszkij János, István Frig 58. sz. gy. ezr.; és Inlerberger József, a’ csehországi ménesosztályból, mind őrnagyi ranggal. Külrendeket, ’s azok’ elfogadhatására ’s viselhetésire legf. engedelmet kaptak : altábornagyokból: Paulucci Hamilcar manj., alhajóvezér és hadi tengerész-főparancsnok, siciliai 1-ső Ferencz’ középkeresztjét; vezérőrnagyokból: Klievenhaller-Seindl Ferencz gr., a’ százernesti rgi házrend’ nagykeresztjét; kapitányokból: Ron Sándor, hajóhadnagy, siciliai ls. Ferencz király’kiskeresztjét; alkapitányokból: Goilschiiber Márton , az 5ik pattantyusezr., a’ pápai sz. Gergely-rend’ kiskeresztjét. Franziaország. Telegrafi tudósítás Toulonból, ápril. 22-kéről: A’ tengerészeti kormányzó a’ tengerészetügyi minister úrhoz. A’ kir. herczegek 17 dikén délben Algírból elutaztak. Az éjét Duerában fogták tölteni, ’s onnan Buffarikba menni, hol Orleans herczeg osztálya’ parancsnokságát át vala veendő. Valóé marsal 18-dikán Fondukba indult el, egy szállítmányt kísérve; de 21-kén már ismét Algírban lenni szándékozott, hogy a’ koronaherczeggel egyesüljön, ’s a’ hadi munkálatokat elkezdhesse. A’ koronaherczeg’ jelenléte a’ gyarmatosok’ reményeit újra feléleszté. A’ hadsereg őt lelkesedéssel fogadta, ’s legforróbb vágya, az ő szemei előtt harczolni.“ April. 22- és 23 kán a’ követkamara folyvást a’ kamatpapirosok’ leszállítását tárgyazó törvényjavaslattal foglalkodott, ’s annak négy első §-át, lényeges módosítások mellett, elfogadta. A’ követkamara, apr. 20 kán tartott ülésében, egyik megürült titoknoki hivatalára 192 szó többséggel BoissyT Anglust (bal közép) választotta; versenytársa, Guyet-Desfontines (bal oldal), 124 szózatot nyert. Utóbb a’ nyilványos oktatás’ ministere három törvényjavaslatot nyújtott be , mellyek’ egyike által 5000 franknyi hitelt kívánt a’ szláv nyelv’ és literatura’ tanítószékének felállítására a’ párisi egyetemnél. Későbben a’ kamatpapirosok’ leszállítását tárgyazó törvényjavaslat felett kezdődtek el a’ viták , mellyek más napon is folytattattak. Az algíri 1839 és 1810re szóló pótlékhitel’ választmánya bevégzé munkálkodását. Főbb nézetei következők: 1) Egyhangúlag ellene nyilatkozik az algíri gyarmatosításnak , melly örökös villongásban tartaná a’ francziákat az arabokkal, ’s utóbb is pusztulásra vezetne ott. 2) Hét szóval kettő ellen az algíri megszálló had’ kevesítését ajánlja. 3) Egy pótezikkelyben arra bivassék a’ kormány, hogy közelebbi évben, az ülés’ kezdetekor alhatározott rendszer terjesztessék elő, mellynél fogva az Afrikában lévő franczia birtok’ terjedelme ’s minősége kimutattassék. A’ kívánt hitel azonban minden vitatkozás nélkül megajánltaték. Apr. 18 dikán Rugeand general beadta a’ követkamarának a’ czukortörvényt tárgyazó biztossági tudósítást. A’ biztosság által javaslott vám’ középmennyisége a’ gyarmati czukorra nézve 45, a’ belhoni répaczukorra nézve pedig 15 frank. A’ külföldi czukor 20 frankkal fizet többet, mint a’ franczia gyarmatoké, mindkettő többet fizet akkor, ha nem franczia hajókon vitetik be. A’ Moniteur ápr. 22dikén következőleg ir: „Több hírlap jelenté , hogy Francziaország megkínálta közbenjárásával Angliát azon ügyben, melly felett a’ londoni és ná- polyi cabinetek viszálkodásban vannak. E’ tudósítás egészen helyes. Igaz, hogy ezen közbenjárást Francziaország ajánlotta és Anglia elfogadta, ’s hogy az ellenségeskedések az alkudozások’folyta alatt fel fognak függesztetni, végre, hogy egy gőzhajó elindult Toulonból, a’ nápolyi királynak hasonló ajánlást teendő.” Spanyolország. Telegrafi tudósítás. Bayonne, april. 20. A’ bayonnei alkormányzó a’ belügyminister úrhoz. Aliaga erőségben négy ágyú és nagy mennyiségű lőszer találtatott. 260 tiszt és közlegény létetett fogollyá. A’ párisi Moniteur apr. 21dikén következő telegrafi tudósítást közöl: „Bayonne, apr. 20. A’ bayonnei alkormányzó a’ belügyminister úrhoz. Apr. 15-dikén Aliaga erőség (Alsó-Aragoniában) kemény ellenállás után a’ királyné’ seregeinek birtokába jutott.“ Egy levél Alcanizból apr.ndikáról jelenti, hogy Cabrera More de l’Ebroban nagy hadi tanácsot tartatott, mellyben valamennyi carlosi főnök, úgymint Llangostera, Polo, Balmaseda és Bosque, jelen voltak. A’ Cabrera’ fő hadiszállásán megjelenő hivatalos újság következő hirdetményt közöl, mellyet e’ fő vezér seregeihez intézett: „Katonák! Egy súlyos betegség után, melly közel vitt a’ sir’ széléhez, azon ponton állok, hogy vezérségteket ismét átvegyem, midőn egy visszaesés ebben megakadályozott. Tudtomra esett, hogy az ellenség e’ körülményt használta Segura’ elfoglalására ’s a’ megvesztegetés’ gyalázatos mesterségének köztelek folytatására. Halálomnak, megszökésemnek hírét terjesztgette ’s azt mondá, hogy ránk nézve már minden elveszett. Minden elveveszett! De valljon mire építi tehát reményeit? Halálomra? A’ Mindenható megtartott engem. Fegyverei’ erejére? Istentelenség és árulás nem lehetnek sokáig győztesek. Megszökésemre? Katonák! én veletek harczoltam, és soraitokban fogok meghalni. Spanyolországnak hív fiai, vessétek meg e’ hiú cseleket ’s ne feledjétek, hogy ti vagytok azok, kiktől a’ szeretett haza nyugalmát és boldogságát várja. A’ hadak’ Ura és Istene velünk van, mit félhetünk? Ha ő megengedi is, hogy néha az istentelenség győzzön, tartós győzedelmet végtére mégis csak azoknak ad, kik az ő törvényeit megtartják. Vezértek és bajtársatok Cabrera Ramon. Mora de l’ ebroi fő hadi szállás, mart. 28 dikán 1840.“ Belgium. Brüssel, apr. 49. A’ mai Moniteur helye közli azon hat kir. rendeletet, mellyek által az uj ministerium kineveztetik. Ezek szerint lebeau ministerelnökké és külügyministerré , Leclerc igazságministerré, Liedts belügyministerré , Rogier nyilványos munkák’ ministerévé, Buzen hadügyministerré, Mercier pénzügyminsterré lettek. (Dumon- Dumortier előbbi köteleztetések miatt nem vehette át a’ pénzügyministeri tárczát; a’ többi nevek ugyanazok, melylyeket Hirndkünk’ múlt száma közlött, csakhogy a’ tárczák’ más elosztásával.) Egy brüsseli levél az uj ministeriumról ezt mondja: „Előbbi ministeriumunk a’ catholicus, e’mostani a’ szabadelmübb véleményt képviseli; amaz a’ politicában Francziaországhoz, emez inkább Németországhoz hajlik.“ A’ belga képviselőkamara’ ápr. 22-kei ülését az uj ministerek’ nyilatkozása nyitotta meg, mellyben előadák azon elveket, mellyek szerint kormányozni szándékuk. E’ nyilatkozás minden más illyen nemetekhez hasonló; az alkotmányhoz szoros ragaszkodás, minden közhasznúnak előmozdítása, a’ rendnek és szabadságnak fentartása, minden jognak pártatlan méltánylása és tesztelése ’stb. Ígértetnek benne. — Erre a’ rajnai vasút’ 4000 részvényének általvételét illető törvényjavaslat’ vitatása került elő. E’ vasút’ igazgatóságának meghatalmazottja az egész, részint kész, részint még készületlen vonal’ rajzát kőre metszette, ’s a’ kamara’ tagjai közt kiosztotta; ennek következése jön, hogy mig egy két tag a’ pártolásnak ellene vagy mellette szólt, a’ többi a’ terv’ szemléletébe és vizsgálatába vala elmerülve. Poroszország, Posen nagy herczegség, april. 18. A’ poseni catholicus polgárság’ küldöttjei, kik , mint tudva van, némi idő előtt Berlinbe mentek, az érsek’ ügyében esedezendők, most visszatértek ’s hallomás szerint igen megtisztelve érzik magokat azon mód által, mellyel Berlinben a’ fő és legfőbb személyek által fogadtattak. Csakhamar visszatértük után az érsek’ megkegyelmeztetését tárgyazó egyenes kérelmükre következő válasz érkezett a’ belügyministertől ő felsége’ parancsára: „Király ő felsége örömest megismeri ugyan a’ kérelem’ vallásos indítóokainak őszinteségét, de az érsek’megkegyelmeztetése iránt csak akkor fog határozhatni, ha előbb maga az érsek a’ király iránti esküvel pecsételt hitéhez visszatér, ’s ő felsége, valamint az ország’ törvényei iránt azon engedelmességet bizonyítja be, melly által az egyházi igazgatásra nézve a’ béke, mellynek helyreállását ő felsége a’ kérőkkel együtt óhajtja, egészen az 1837-dik évig fentartatott.“ Törökország. Konstantinápoly, apr. 8. Hirtelen ’s a’ nélkül, hogy valaki várta volna, Rest'd basa a’nagy hatalmak’ képviselőinek azon nyilatkozást téve, hogy ő ministeri hivataláról lemond, ha a’ hatalmak minél előbb módot nem találnak a’ keleti vitás kérdés’ megoldására; minthogy ő maga nem képes a’ fényes porta’ többi ministereivel, kik mindnyájan egyenes alkudozást kívánnak az egyiptomi alkirálylyal, egyensúlyt tartani. Mexico, New Orleans’ viszonyairól mart. 7-kéig érkezett texasi tudósítások szerint fölzendült a’ tamaulipa és cohihuelakosok’ egy része, ’s „Rio Grande köztársaság“ czím alatt függetlenné tette magát Mexicotól. E’ merény a’ szövetségpárt által intézteték. Az országlat’ elnökévé bizonyos de Cardenas Jézus ügyész nevezteték, Canales pedig a ki tehát nem lövetett agyon, a’ hadsereg’ parancsnokává. Az uj országiás bevándorlókat reményi Texasból ’s az egyesült statusokból. A’ függetlenségi nyilatkozat Baredóban hirdettetek ki, é s mint mondják, a’ felzendült tartománynak egy millió lakosa van. Egyébiránt a’mexicoi kormány hadseregeket rendelt az uj köztársaság ellen, ’s azoknak fővezére Arista general Canderitából a’ főhadi szállásról febr. 14-kén azt nyilványítá, hogy e’ hó’ 20ikán 2000 emberrel ’s tetemes ágyuszerrel induland Rio Grande felé. Más tudósítások szerint azonban 800 fegyveresét máris megtámadák ’s negyedrésznyire felkonczolák a’ kamancse-indusok. Elegy. A’ Conslitutionnel és a’ Messager állítják, hog a’ brit cabinet Francziaország’ közbenjárását a’ nápolyi kénkőmonopolium’ ügyében elfogadta. Sir Fane Henry az indiai főparancsnok Angliába viszszautazta közben St. Miguelnél a’ Malabar hajón mart. 24- kén meghalálozott. A’ nagy nyugati vasút’ igazgatói a’ tizlábnyi kerekeket a’ gőzkocsikon (locomotiveken) czélszerűtleneknek találták, ’s ezentúl csak hétlábnyiakat akarnak használni. Egy ezen elv szerint épített gőzkocsival Paddington és Reading között tett próba felette jól sikerült; a’ Reading felé két szekérrel (waggon) tett útban közép számmal 48, visszafelé pedig 50’/2 angol mérföldet haladott a’ kocsi egy órában. A’ 26 és 24 számú mérföldkövek közt a’ sebesség 56 mérföldnyire emelkedett 1 óra alatt, mellynél nagyobbat eddig Angliában nem értek el. Felső-Wallisnak minden községe elfogadó most már az aug. 3-ai alkotmányt ’s igy egészen Alsó-Wallishoz csatlakoztak, ámbár helyenkint azt nyilatkoztatják, hogy ők csak a’ viszonyok erőhatalmának’ engednek, ’s nem szabadakaratból cselekesznek igy. A’ Gazette de Tribunaux egy fiorenczi levél után egy nevezetes porról tudósít, melly már 1831. óta van folyamatban, ’s mellyben rövid idő alatt végítélet fog hozatni. Livorno’ legelső kereskedőinek egyike, R*’* ur, arral vádoltatik, hogy az algíri ex-deynek drágaságait ellopta. T. i. Algír’ átadatása után a’ dey ama’ kereskedőnek egy ládácskát adott megőrzés végett, mellyben gyémántjai ’s privát vagyonának más drágaságai valónak. A’ dey’ volt ministerére volt bízva, hogy e’nagybecsű zálog’ megőrzésére felvigyázzon; de a’ kisértetei re és bűntársaira nézve igen nagy volt. Ládát készítettek alakra, nagyságra és súlyra nézve az előbbihez egészen hasonlót. Sikerült nekik az afrikai őr’ szemfülességét kijátszani, ’s a’ két láda, úgy látszik, még az áthajózás' ideje alatt kicseréltetett. A’ hajó’ kapitánya, mint gyanítják, B^-'-vel egyetértett. Csak némi időre az igaz kincsláda’ eltűnése után jutott az afrikai őr a’ csalás’ nyomába. Azonnal panasz létetett a’ toscanai kormánynál B:"::": ellen, ki hasztalan erősíté ártatlan voltát. A’ deg’ erőteljes követelései, a’ köz neheztelés és több gyanús körülmények, mellyek B** ellen tűntek fel, elegendő okul szolgáltak ez utóbbinak elfogatására. A’ hajós kapitány, kinek vallomásai B**-t zavarba hozhatók, Livornoban egy napon megölve találtatott. Tanuk’megnyerése végett a’ vádlott B*1. részére sem pénz sem fenyegetések nem kiméltettek. A’ livornoi publicum nagy feszültséggel várja e’ pör’ kimenetelét, kivált a’ zsidók, kiknek hitsorsosai közé B...* tartozik. A’ franczia hírlap’levelezője további részleteket igér e’ nevezetes törvényszéki esetről, melly már számos röpiratot szült a’vádlott zsidó tolvajnak ellene és mellette. Magyar hírlapok’ szemléje. A’ Társalkodó (31, 32, 33, 34 sz.) folytatja ’s bevégzi Srolecz András urnak már említett értekezését az úrbéri szabályozásnak mi módon lehető biztos eszközléséről. Csak ritkán tűnik föl e’ lapokban illy elmetileg és tapasztalatilag helyes, alapos , egyszersmind a’ közélet viszonyait olly közelről érdeklő czikkely, mint ez; minek annyival inkább örülnünk kell, hogy ez eddig (legalább általunk) nem ismert tollú férfiúnak elmeszüleménye lévén, azt látszik mutatni, hogy a’ tárgyaknak hirűlapokbani megvitatása lasssankint a’ nem ex professo tudományos főket is foglalatoskodtatni kezdi. Ez olly körülmény, melly értelmi kifejlődésünk gyors előhaladását vonandja maga után ’s kivetköztetend bennünket azon egyoldalúságból, miszerint eddigelé a’ literaturát csupán ősi származat ’s nyelvkérdések körül nyomozódásból, fejtegetésből, vagy költemények’ halmazából véltük állani. Csak úgy pályázhatandunk a’ komoly tudományokba merült’s az életszükségi találmányok’, ismeretek létrehozatalával ’s terjesztésével foglalatoskodó nemzetekhez, ha érezni ’s követni akarjuk azt, miszerint a’ dologismerettel biró férfiaknak egyszersmind íróknak kell lenniek, azaz, gondolataikat, ismereteiket polgártársaikkal örömest és készséggel közlelnek. — Ugyanitt egy férfias önállóságú szózat emelkedik Mátyás király’ emléke és szobrászaink ügyében. Következőkből ki fog tűnni annak iránya ’s nézeteinek minősége : „Magyarország innen 80 év óta olly nagyot rúgott magán, hogy méltán reménylhető, miszerint innen 80 év múlva, mind pallérozottságban, mind miveltségben a’ jelen kort felül fogja múlni. Képzeld magadban, ha valami derék honfiak, kik akkor az egész világ’ minden szép műveit összejárták, ’s a’ nmszellemi áldást magokban viselvén , megjelennek e’ szobor előtt, ’s Mátyás királynak emlék tiszteletére egy méltó műszobor helyett egy felállított popanezot látnak, ugyan mit fognak azok mondani felőlünk? váljon nem aztá, hogy boldogtalan őseink Canova, Thorwaldsen, Schwanthaler, Bartolini ’stb. nagy művészek korában éltek, ’s mintha nem is hallottak volna felölök , e’ szerencsét nem tudták használni. Már pedig egy popanez által örökíteni Magyarország ezen nagy királyát, — ez egy nemzethez nem illő! Mintha hallanám ellenvetésedet: „úgy ám, de a’társaság nemcsak emlékszobrot akar fölállítani , hanem inkább a’ hazában a’ szobrászatot akarja elősegíteni , ’s mintegy serkentésül ezen példánál kezdette.“