Hirnök, 1840. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)

1840-02-13 / 13. szám

geknek pótlásával rendeltetik fenyíttetni, a’kárnak illy mó­dom másodszori megtérítése, úgyszintén a’ hajtópénznek másodszori megfizetése, valamint egyéb jelen­t­­etben szabott pénzbeli bírságok, ide nem értve a’ 30, 31 és 37ik szakaszok’kivételképens rendeletét, az egyszeres megtérí­tésen felül a’ kárnak kétszeres pótlása rendeltetik, a’ me­zei rendőri tisztek' fizetésinek fedezése az illető megyei ’s városi pénztárt fogja illetni. Mezei s­z­o­l­g­a­b­i­r­ó’ vagy városi k­a­p­i­t­á­ny’ h­i­t­­formája. Én N. N. esküszöm az élő Istenre­l stb., hogy az előttem előterjesztendő mezei rend elleni panaszok iránt részrehajlatlan vizsgálatokat fogok véghez vinni, a’ fele­ket a’ törvény­ szabta után kihallgatván, félretéven gyű­­lölséget, barátságot, félelmet, ajándékot, kedvezést, igaz­ságos ítéletet teszek , ’s azt a’ törvény’ rendelete szerint hajtandom­ végre, a’ károsodottnak kárát, úgy költség- ’s fáradságbeli járandóságát, nemkülönben a csősznek hajtó­bérét is, mindenkinek a’ maga illetőségét kezéhez szol­gáltatandó , a’ mindenkor ellennyugtatvány mellett kezelé­sem alá veendő törvényhatósági pénztárt illető birságbeli sommákat a’törvény-rendelte időben az illető pénztárba be­szolgáltatom , mindezen tiszti foglalatosságokról hivatalos hiteles jegyzőkönyvet vezetendek, mit a’ törvény-szabta időben a’ törvényhatóság’ közönségének bemutatandok. Is­ten engem úgy segéljen. Csősz’ hitformája. Én N. N. esküszöm az élő Is­tenre ’stb., hogy ezen gondviselésem alá bízott N. N. ha­tárra (vagy tagra), abban talált mindennemű árkokra, ke­rítésekre, garádokra, gazdasági épületekre és szerszá­mokra, erdőre, ültetmények, vetemények és ezekből gyűj­tött csomókra, keresztekre és boglyákra, ugyszinte az abban találtató közönséges utakra, azokon épült hidakra, karfákra, védfalakra, tilalom- ’s útmutató oszlopokra, minden tőlem kitelhető szorgalommal és hűséggel felfo­gok vigyázni ’s ezeket bárminemű károktól ótalmazni. A’ kártevőket személyválogatás nélkül vagy megzálogolni vagy nyomban lelkiismeretem szerint feljelentem és be­vallom, más ártatlanra hamisan reá nem fogom, a’ felvi­gyázatot időközben hir nélkül el nem hagyom, s a’ miket gondviselésem alá bíztak, mindazokról számot adok. Isten engem úgy segéljen. Ú­j- Esztergom, febr. 7. Városunkhoz tartozó Sz.­­Tam­ás h­egye mezővárosának, mellynek földesura az itte­ni főkáptalan, eddig nem volt saját nyilványos oskolája, hanem a’gyermekek vagy a’ vizi városban levő érseki ele­mi oskolát látogatók, de mellyé télen át a’ többnyire roszul ruházott gyermekeknek felette nehezen esett, vagy szüleik­től valamelly zugiskolába küldettek. Most azonban Büttner Károly lelkész ur’ fáradozása által rövid időn itt is jövend létre nyilványos iskol­a. Sikerült neki ezen jámbor, em­berszerető vállalkozásra több jótevőt nyerni. A’ földesura­­ság telket ad’s hihetőleg építési anyagot, a’ lakosok segítni fognak az építésnél. t. Rosenbach ur volt lelkész és nyugal­mazott pap 1000 ftot ada, főtiszt. Miskolczy Márton kanonok ur 2000 frtot. Sikert kívánunk e’szép czélra!—Két eszter­gomi lakos a’szomszéd, szinte az itteni főkáptalanhoz tarto­zó Dömös helységben gazdag kőszénbányát fedeztek fel. — Az érseki vizi-városban múlt év’végén egy olvasó-társa­ság— korántsem casinónak nevezett —alakult, melly máris 15 magyar és német hírlapokat ’s folyóiratokat tart. ( Zágráb, jan. 30.* *) T. Verőc­ze vármegye’ren­dei Slavoniában tetszésöket ’s megegyezésöket jelentek­­. Zágráb vármegyének a’ felett, hogy a’ horvátországi vár­megyék elhatározók, küldöttséget bocsátani Ő cs. ’s. ap. kir. Felségéhez, esedezendőt, hogy Ő Felsége a’ horváto­­kat és szlávokat helyhatósági jogaikban ’s nemzetiségökben (narodnost) meghagyni méltóztassék. E’ jelentés ns. Zá­gráb vármegye’ januar 20dikán tartott gyűlésében felol­­vastatok ’s a’ Rendek örömüket nyilványíták e’ szláv me­gyének a’ horvátországiak’határozatához csatlakozásán.— A’ dr. Gaj Lajos által kiadott Danica Ilirska’ folyó évi 3dik számában egy R*** ur Liptó vmegyéből örömét fejezi ki azon, hogy ns. Körös vmegye’ szendei a’ magyar nyelv’ be­hozatala ellen protestáltak ’s alázatos felírást határoztak . Felségéhez anyanyelvűk’ megtartása végett. Egyszers­mind a’ levél’ írója (ki levelének igen bélyegzőleg követ­kező felírást adott: Levél a’ magyarországi tótság­­ból) óhajtja, vajha nem csak Morvát- és Tótországnak töb­bi illyr megyéi is ugyanazt cselekednék, hanem Liptó vármegye is, mellyben 75,000 szláv lakik, hasonló felírást bocsátana kegyes Királyunkhoz. Ugyanő ezúttal kiemeli, hogy ama’ 75,000 léleknyi tót lakosságból jelenleg csak 10 személy ül a’ vármegye’ börtöneiben, azok is csak cse­kélyebb bűntettekért. — A’ zágrábi illyr nemzeti s­z­i­n­­ház’ számára már 14 színész és színésznő, énekes és éne­kesnő van felfogadva. Az épület’ költségei honfiak’ aláírási által csakhamar fedezve lettek. A’ horvátországi illyrek még az által is igyekeznek nemzetiségeket emelni, hogy illyr népdalokat muzsikára tesznek, ’s olasz és német áriák’ textusait nyelvekre fordítják. Innen jó, hogy az itteni hang­versenyekben több énekeltetik illyt, mint német vagy olasz nyelven, így például nem rég Padovec jeles guitarejátszó’ és hangszerző’ két versenyében , mellyeket a’ városi szinház­­ban oda, következő darabok fordultak elő : 1)„Nekse hrusti saka mala“ népdal; 2) két dal Vukotinovics Lajostól : „Moje jutro“ és „Poziv“, énekelte Rieb­icki, az itteni városi szín­ház’ első barritona; 3) „Tuzno Speva vitez na planini“ népdal; 4) „Oj Iliri joste zivi“ népdal ’stb. Egyébiránt hogy a’ régi illyrek szláv nép voltak, ’s hogy a’ mai horvátok, szlávok, szerbek, dalmaták, bosnyákok, krajinak, koron­tok ’stb. az illyr néptörzsekhöz tartoznak, megmutatta dr. Gaj a’ múlt évi Danika’ 10—15dik számaiba iktatott „Kto su bili stari Iliri?“ (kik voltak a’ régi illyrek?) czímű érteke­zésében, és Draskovics Jankó gróf „Wort an Illyriens hoch­herzige Töchter über die ältere Geschichte und neueste literarische Regeneration ihres Vaterlandes, Agram, 1838“ czímű felszólításában. Az említett néptöredékek’ nyelvei közötti rokonságot már előbb alaposan kimutatta dr. Schaf­­farik „Geschichte der slawischen Sprache und Literatur“­­jában. Az Illyria és illyr neveket koránsem Napoleon csá­szár élesztette fel az illyr királyság’ alapításával, mellye­ket aztán ő utána Ferencz császár ugyanazon királyság’ uton­ alakitásánál csak megtartott volna, hanem már­­I. Károly császár alkotott egy illyr udvari cancellariát Bécsben, mellyet utóbb Maria-Theresia eltörölt. Mind I­I. Károly mind Maria-Theresia a’ karloviczi érseknek „az il­lyr nemzet’ metropolitája“ czímet adtanak, ’s a’ hivatalos irományokban „az illyr nemzet“ nevezettel éltek. Külön­ben is az újabb „illyr“ nép’ nevezete a’ magyar, horvát- és tótországi történetíróknál ’s nyelvbuvároknál már régóta szokásban van; igy például Bécsben 1790 ben megjelent: „Illyrisch und deutsches Wörterbuch, zum Gebrauche der il­lyrischen Nation in den k. k. Staaten,“ és 1803ban: „Riesoslovnik, illirieskoga italianskoga i nimaeskoga jezi­­ka, od.lose Voltisgi. A’ magyar és tótországi ráczok vagyis szerbek pedig a’közéletben is többször neveztetnek illyrek­­nek mint szerbeknek, ámbár magok örömestebb használ­ják ez utóbbit, mivel Serviából származtak, ’s az illyr ne­vet a’ catholicus szlávoknak, horvátoknak’s dalmatáknak hagyják. Ennyit, en passant, csak azért, mivel Magyar­­országban még sokan — péld. Pereszteghy ur — az illyrek és illyr nyelv kifejezéseken megütköznek. — Városunkban született Novakovics ur, ki a’ múlt évben Párisban járt, ott Daguerretői úton feltalált művészetét megtanulta, ’s igen szép Daguerreotypeket hozott magával haza. Itt is már városunk’ több festői részét illy nemű képekbe levette , ’s ezek’ számát szaporítani szándéka. Legszebb benne az, hogy bánásmódját akárkivel is igen szívesen ’s megelőző nyájassággal közli. — A’ múlt héten tartatott itt a’ lövész­társaságnak egy tánczmulatsága, mellyben feltűnő volt az, hogy az illyr szellemű hölgyek az itt alább ábrázolt csil­lagot és félholdat, szalagokra hímezve, melleiken hordák, mit is a’ Danica Ilirskából kivéve közlök, valamint az utá­na következő „meghívást“ is, melly szinte a’ Danica Hirs­­kában jelent meg először : « C3 ) u « I ) V U tt fi l6.V6, ***** ■'Se, e ä. ›=‡‡ © «3 nj m Isten segítse egyesüle­tünk­höz w X 09 ■“1o © «-1 ©7? © 09 e*yB osny Dalmatákat Al^n0liAt 1 a 1-h m Kar'»sorokat *) Miért közöltetik e’ czikkely, az értelmes olvasó könnyen kitak­í­tandja. A’ saerk. „Meghívás az illyr körbe vagy kerékbe. Térjetek az illyr körbe, kedves atyafi népeim! A’ mik a’ régiek fegy­verrel voltak, legyenek az unokák lélekkel. Jeles társak, oh horvátok, kik véretek­ és nemetekért nemzetségiekhez véretekkel hívek tudtok lenni minden időben ! Ti is szla­­vonos Szlávság’ fiai, kik mindig erősek ’s hatalmasak vagytok­ egy haza’ díszére a’ horvátokkal voltatok össze­kötve. Dalmaták, régi társak, báranyáink’ (inusáink’) fész­ke, első szikrája tüzünknek, nemes vére ereinknek! Je­les Ragúza-, Isztria- és Albániabeliek, becsületes karnio­­lok, csillagunk’ tündöklő sugári! Ti is Karonták, kik haj­dan Illyria’ határitól (kraj­z szél) kaptátok neveteket, ki­ket már a’ rómaiak ismertek fényes karjaikról! Oh Stáje­rek, kiknek ősei a’ mi hadainkban hattyúkint valónak, für­gék mint a’ fürjek! Térjetek az illyr körbe, kedves atyafi népeim, a’ mik a’ régiek fegyverrel voltak, legyenek az unokák lélekkel. A’ mi Mura között a’Duna’mellékén lakik, álljon hozzánk, mindazoknak egy a’ szlávsága az illyr tár­sakéval! Bácsiak, hogy azon fejér tej által, mellyet anyá­toktól (Horvátország) szoptatok , századunk’ díszeivé let­tetek, köszönet szivességtekért! Oh Bánátiak, kik nevete­ket a’ bántól és ez a’ bojá­tól (had) kaptátok, álljatok e’ szövetségbe, és az egyeség vezéreljen hozzánk! Szerbek, ide kezeiteket; szűnjön meg minden viszálkodás, mert községünk’ kincse egy ősi nyelv! és ha a’ katonai szeren­cse nektek uj alkotmányt engedett nyerni, tudjátok, hogy nagyobb dicsőség több társak’társává lenni. Több szem töb­bet lát, több gondolat többet kifürkész, több kéz többet ir, s több szikra tesz tüzet. Csak a’ lelki egyesület lesz dísze községünknek és békeangyal a’ köz anyája és alaku roko­nok közt. A’ bosnyákoktól pajtásság, kiknek elnyoma­tása minket is szorongat, és a’ kiknek keserű panaszai se­gedelemért mennyire hatnak! Kedves herezegovinaiak és csernogorczi barátink, győzhetetlen vitézek é a’szabad­ságért erős bajnokok ! Még a’ bolgárok , régenten katonai egyvereikről jelesek, kik és atyahontokat már rég elis­mertek. Terjetek az illyr körbe, kedves atyafi népeim. A’ mik a régiek fegyverrel voltak, legyenek az unokák lé­lekkel. Ezen kör, melly a’ homály által máig szét volt szórva, most negyedik jeles köre lesz ismét Szlávi gyermekeinek. Első kör az oroszoké, másik a’ lengye­leké, harmadik a’ cseheké, negyediket alkossa és mindig nevelje az illyr lélek. — E’ körökön kocsizzon elő öreg anyánk (azaz Horvátország, mert azt hiszik, hogy Szvatop­­luk Krapinán lakott és minden illyr fél innen ágazott el), hogy a’ szerencséhez utat nyisson. E czélra Isten segíts! — Zágrábban, sz. Pál’ fordulása’ napján, 1840. (Aláírva) Szloósz Pál.“ — Az Adler még a’ következő adatokat közli szinte Zágrábból, januar’ utoljáról: „Folyó hó’ 24dikén az illyr olvasótársaság, szokott teremében, ülést tartott, mely­­lyet Draskovic Jankó gróf igen tartalmas, hazafius beszéd­del nyita meg. Az ülés igen népes volt; Zágráb’ legelső nevezetességei mind a’ papi, mind a’ polgári, mind végre a’ katonai karból megjelentek. Dajnik György zágrábi püs­pök ő exója, Sztoósz Pál titoknoka által kijelenteté, hogy az illyr színház’ számára havonkint 40 pengő forint sege­delempénzt ajánl. Ezen ajánlat nagy lelkesedéssel fogadta­­ték. Ő excja az által maradandó emléket emelt magának a’ horvát-illyr honfiak’ sziveiben. A’ társaság’ javára ho­zott egyéb határozatok közt megemlítésre méltó , hogy dr­ Rumy Györgynek, ki mint egyenes, nyíltszívű férjfia’ szlávok’ igazságos ügyét köztudomásra több hírlapban vé­delmezte, köszönet szavaztatott, egyszersmind neki hála­felül az újabb illyr könyveknek szép bekötésekbeni meg­­küldetése olly kérelem mellett rendeltetett, hogy Rumy ur e’ részbeni dicséretes hatását szokott részrehajlatlansá­­gával folytassa. A’ nevezett társaság’ tagjainak száma na­ponkint szaporodik.“ Kisfaludy társaság. 1) Szemere Pál táblabiró és m. acad. r. tag elhunyt Kölcsey Ferencz’ helyébe egy érte­lemmel a’ társaság’ tagjává választatott. 2) Az igazgató, kitelvén hivatalviselésének harmadik éve, a’ szabályok’ 7. §a’ értelmében, lemondván, a’ most következő három évre báró Jósika Miklós ur cs. kamarás és acad. ig. tag válasz­tatott igazgatóul. 3) Jegyzőül a’ következő három évre is­mét Tóik Lőrincz hit. ü­gyvéd’s acad. lev. tag választatott. 4) Két rendbeli jutalomtételre a’ kitűzött határnapig ösz­­szesen 30 pályadolgozat érkezett, mellyek’ vizsgálatával foglalkodott a’ társaság. 5) Két uj feladás tűzetett ki sza­bott jutalmak mellett. Az 1840re kitett jutalmakról. I. A’ tár­saság által 1838. nov. 27. kihirdetett e’jutalomtételre : „Ké­szíttessék kézikönyv, melly a’szavalásnak mind általányos mind különösen a’ színészetre alkalmazott elveit és szabá­lyit kimerítőleg ’s gyakorlatilag adja elő, szükséges ügyelet­tel a’ magyar nyelv’ grammaticai viszonyira, dialectusira, versszerkezetére’s azon hibákra, mik jelennen színészink’ szóbeli előadását disztelenítik“ . — m. évi nov. 20ig, mint ki­tűzött határnapig, két pályamunka érkezett, mellyek közül tökéletesen ugyan egy sem felelt meg a’ társaság’ várako­zásinak , mindazáltal az illy jelmondatának: Vox est mentis index et velut exemplar, ac totidem, quot illa, mutationes habet. Quintis., a’ három bírá­ló : Bajza József, báró Jósika Miklós és Schedel Ferencz egy értelemmel oda ítélte a’ jutalmat, minthogy írója szorosan a’ feladáshoz ragaszkodván, azt legfontosabb részeiben jól fejtegeti; sőt, ha azt bővebben kidolgozván, számos és jól választott példákkal is felvilágosítaná, színészeinkre nézve hasznos kézikönyvvé válnék. Felbontatván az ehhez tarto­zó jelmondatos levél, kitetszett, hogy szerzője: Ramers­­hoffer Valérián a’ győri kir. academiában magy. nyelv’ és literatura’ rendes professora. — II. A’ társaság’ második közülésében ezen balladái feladás hirdettetett ki: „Árpád, Zalánon vett győzedelme után, gyűlést hirdet az alpári térre, az uj hon’ fenállását, a’ belbékét ’s virágzást polgári alkotmány által biztosítani. Miután törvények hozattak, a’ hét vezér, mint a’ kiinduláskor, véréből néhány cseppet egy edénybe ont, esküvén, úgy ontassék annak vére is, ki e’törvényeket megszegi, mint most a’ vezérek’ vére on­­tatott. A’ nép utánok zengi az esküt, ’s az egy hatalmas szózattá válik, melly tisztelettel tölti el a’ rendszeretőket ’s rémülettel a’ gonosztevőket és háborgókat. A’ hely ezen első szerződésről Szernek nevezteték, ’s a’ nép’ emléke­zetében még sok ideig tiszteletben álla.“ Múlt évi nov. 20ig mint határnapig 28, azontúl még 2 pályamunka jött, melly utóbbiakra azonban az sikésés miatt tekintet nem lehetett. Amazok’ bírálóivá választattak : Bártfay László, Czuczor Gergely, Szalay László, Szenvey József és Vörös­marty Mihály, kiknek tudósításai’ következtében a’jobbak­­kint ajánlott művek ismételve felolvastatván a’ társaság’ ülésében, szavazatok’ többségével első helyre, valameny­­nyit meghaladó tartalmasságánál fogva, a’ 18 sz. alatti bal­lada lön méltatva, mellynek jelmondata : „Nézz Árpád­ra magyar, ki hazát á 11 íta nemednek.“ Vörösmarty, (a); ’s igy annak ítéltetett a’ társaság által kitett nagyobb billikom. Ehhez becsben legközelebb állónak ’s különösen sebes folyamatával kitűnőnek találtatott az 5. sz. alatti, illy jeligével: „Dúdolj verset, kinek? A’ magyar nemzetnek.“ Sup. Szilágyi Sám., ’s igy a’ Schedel Fe­rencz által a’ másod rangú ballada írójának ajánlott kisebb billikom ennek ítéltetett. Felbontatván az első rangúnak ismert ballada’ jelmondatos levélkéje, abból, mint szerzőé, a’ következő név tűnt elő: Nagy Imre, hittudományt tanu­ló Debreczenben; a’ második rangúnak ítélt költemény’ szerzőjének pedig pecsétes levelében Szilágyi István hittu­dományt hallgató Debreczenben vallotta magát. A’ kézira­tok, kivévén az elkésetteket,’s igy vizsgálat alá nem men­teket, az előleges jelentés szerint a’társaságnál maradnak. — Jutalomtétel 1841dik évre I. Aestheticai kérdés. Mi különbség van a’ dráma és regény közt, tárgy, mese, szerkezet, személyek, character-kifejtés- és helyzetekre nézve? ’s az utóbbiak’ változatossága, meglepő fordulatai, mennyire és hol használhatók inkább? Melly és mennyi helyet foglalhat, ’s miféle módosításokat szenved az elbe­szélői elem a’ drámában, ’s viszont a’ drámái az elbeszé­lőben? Jutalom: 15. dar. arany. II. Költői feladás. Kívántatik egy, a’történetekből merített, vagy azokkal ösz­­szeszőtt egyszerű tárgyinak, beszélyképen, szabadon alko-

Next