Hirnök, 1841. január-december (5. évfolyam, 1-104. szám)

1841-05-24 / 41. szám

Veszprém, tavaszutó 14. Kopácsy József volt alispá­­nyunk helyébe a’ RK. és RR. senkit különösen ajánlani nem akar­ván — minden innen eredhető következtetés nélkül ezúttal — folyó hó­rkán kezdődött évnegyedes közgyűlésünkből költ hiva­talos levélnél fogva nm. főispány úrra bízták az igen sok alkal­mas egyed körüli helyettesítést. Hogy a’ közigazgatás késedelmet ne szenvedjen, sietett tisztelt főkormányzónk a’ nemes megye ebbéli kívánságának megfelelni, mert már a’ fenérintett napon az e’ tárgybani válasza megérkezvén, a’ még folyamatban lévő köz­gyűlésen fel is olvastatott, mellynél fogva Kun József táblabiró és időközi helyettes alispány ur kinevezésével, a’ nem rég megü­rült másod alispányi hivatala elfoglalása végett nyomban tudósít­­tatni rendeltetett. Ki az előbbi hivataloskodása alatt merített tárgy tapasztalásánál fogva biztos reményt nyújt, hogy már akkor me­gyénk helyezetével bőven megismerkedvén, a’ bár igen elága­­zott vélemények ellenére most is feltalálandja azon varázs kulcsot, mellynek segedelmével a’ sulyegyent fentartani képes leend. Nógrádból, május 16. A’ tiszta meggyőződés, ’s onnan eredt vélemény közrebocsátása. Írásban vagy szóval történjék az, minden egyes polgár alkotmányos szabadsági jogához tartozik; annak kijelentését a’ nemzet nagyobb, vagy kisebb gyülekeze­teiben vagy a’ hiteles czimü hirlapokbani beiktatását, sem a’ me­gyei hatóságoknak, annyival inkább egyes polgártársaknak azért, mert netalán a’ korszellemmel, vagy az egyes megye ’s ekkép a' nemzet vélt fényével, vagy csupán a’ megyében egy uralkodó párt érdekével meg nem egyez, bármi módon is korlátozni akarni nincs joga, emberi tekintetbe vévén természetelleni, alkotmányos szabadságból kiindulva törvény elleni hatalmaskodás, melly a’ munkálodó lélek függetlenség jogaiba bevágván, legveszélyesebb reactiót szül, ’s egyoldalú nézetekre vezet! — Ha az általányos haladás, e’ jelen korszellem szülöttje ne legyen hát­só terve, azon tehetsége szerint munkás polgárt üldözőbe venni , a’ ki ellenvéle­­ményü ugyan, de minden fény dicsvágy nélküli önmeggyőződé­­séből, vagy a’ hazánk nyolcz százados körülményeire vissza te­kintve annak sorsát, a’ bizonytalan jövendő kecsű­vel felváltani, és a’ nemzet eddigi állását egész mértékben koczkáztatni nem he­lyeselvén, máskép­­r vagy szól, mint a’ repkedő szellemű, vagy egyes megyében uralkodó pártnak Ínye megkívánná! ítélje meg bárki, de csendes elmével — ez e azon kikürtölt szabadsági vágy, mellyet a’jelenkor túlzó hősei tárogató síppal, nemzetiség pa­lástja alatt, a’ vendégszerető magyarba varázsoltak, miszerint az irás és szólás teljes szabadságát csak az elöljárók ellen ki­vívni, de ön keblében csak korlátozva, ’s a’ belső meggyőződést lelánczolva csupán úgy kívánják szabadon bocsátani, ha a’ czélba vett haladás minden érdekével összeforrást igér?—Valóban Néró jelmondata „sic volo, sic jubeo“ viszhangra akadt hazánkban, a’ midőn a’ szabadság ösvényén annyira haladtunk, hogy a’ meg­győződés ’s értelmiség ellen furkós botokkal és gyilkos eszkö­zökkel indulnak a’ pártok egyesektől vezéreltetve. Ezen szabad­ság neme, nem erkölcsi ’s elmebeli kifejlődés (melly az embert az állatoktól különbözteti), hanem valódi nemzeti szenny ’s álla­­tilag véve az ekkép felkészült sereg, vad oroszlán formába önt­ve, a’ haza boldogságát koncz gyanánt veszi, melly közibe vet­tetett, testi erővel neki rohan, rajta marakodik, ’s ekkér vivja ki vezérei terveit, vagy ellapodja azon üdvös elvet, mellyet a’ józan ész szült; — ellenben az elmebeli harczok, toll, vagy száj legye­nek annak tolmácsai, ha a’ fővezér (az ész) segédjével (a’ szív­vel) párosulva tiszta kézzel lép a’ háreztérre, terjedelmesebbek ugyan, de annak kimeríthetetlen forrásaiból, egy olly szép nem­zeti folyam ered, melly számtalan köszirteken keresztül csörge­dezve végtére áttör a’sikra, és hatalmas ágyat vet, mellyben egybeolvadva, dicsően indul a’ világ nagy tengerének! Győzzön hát hazámban az értelmiség, legyen annak vezére a’ szívvel pá­rosult ész, forrása a’ tiszta meggyőződés; a’ melly testben igy elkészült lélek létez, annak egyedül engedjünk irás- és szó­beli szabadságot, — akkor az elvek kiszemelve lesznek, ’s olly nemzeti húr huzatik fel, melly nem lévén tulságig kivonva, Rákó­czi nótájánál is kellemetesebben illeti füleinket!­ Nem önállásu, ’s igen gyenge elméjű az, a’ ki minden közvélemény zajától el­­ragadtatik, mellynek nem az értelmiség vezére, hanem a’ pártos személyek többsége, vagy egy fellobbanó elszédülés; a’ mint, hogy csakugyan köz­gyűléseink (hallgatok többi választásaink­ról ’s egybeüléseinkröl) immár akkér vannak elrendezve, hogy a’ hatalmas, pénzes voksokkal győz, a’ tapasztalatlan, de szónok, szép szavakba burkolt, sokszor üres velejü, de divatos tárgyú ’s fellengező beszédjével (mint az egykori magnetismus) a’ haza javán okoskodót, vagy tapasztaltabbat is elszedik­; ellenben az új de még a’ próbakövön át nem esett szellemi elvek ellen hazafi jó indulatból, vitorlást indító iró vagy szónok, a’ régiség bélyege ráütetvén, csenddel ki nem hallgattatik, kigúnyoltattik, vagy épen fenyegettelik; tehát senki mást ne érezzen, ne szóljon, ne irjom csupán azt, a’ mit a’ felemlitett most divatos többség határozott’ ’S üdvös alkotmányi elv­e az, mellyet az akkép alkotott rendszer szült? mi neme ez a’ haladás philosophiájának, melly az aristo­­cratiát űzőbe vette ? megvallom nem értem. A’ czélszerű haladás a’józan elmebeli kifejlődés szülöttje, melly csak ellenvetések által származhat; előttem olly status szabad és józan elvű a’ hol min­den egyes polgár, törvény engedte ösvényen a’ magáét szabadon és nyilvánosan kimondhatja, vagy kiírhatja! És hát nem túlzó kívánat az, hogy a’ kormány személye ’s tette ellen, bár ki ’s bár hol, a’ kifejezéseket sem kimérve írhasson, szólhasson, a’ midőn azon korlátlan szabadságtól önkebelünkben irtózunk és sokszor a’ hiú korszellem érdekét a’ haza érdeke eleibe téve, az, azzal el­lenkező irót, szólót kárhoztatjuk? — Mind ezeket előre kellett bocsátnom, hogy több hírlapokban az április 20iki közgyűlésünk főtárgyát, a’ gyorsírókét bejelentvén, a’ Hírnökben és a’ Jelenkor 34dik számában nevem aláírásával közrejött czikkemet védjem, melly végett máris némelly hang érte füleimet, különösen egy hozzám intézett levél, azon kifejezéssel „hogy megyém állását te­vém nevetségessé“ méltatlanul illettetem. Olvassa bár ki, a’ ki meggyőződve érez, k­ és szól, mi nevetség lappang azon czikk­­ben Nógrádra nézve? a’dolog valódilag úgy történt; azon egyet­len egy szót kivéve, hogy „hivatalosan“ H. E. fő­biró jelentette, hogy nem győzi magát papirossal ’stb. De az eddigi bevett szo­kás és tapasztalás szerint a’ mit a’ tisztviselő, akár szóval, akár írásban a’ közgyűlésen bejelent, az hivatalos erejű, az ellen ki­­fogást tenni tilos és következést von maga után. H. E. pedig köz­tudomásra jelentette április 20-i gyűlésen, hogy szóbeli per útján szedetnek be több megyénk önkéntes ajánlati,—és igy H. E., me­gyénk igen jeles főbírája, csak igazat, következésképen csak hi­vatalosat jelenthetett! Hogy Nógrád megye állása nevetségessé tetetett volna, azon közgyűlési főtárgy folyamatra közlése által, va­lóban azon állítás csak balulértett büszkeségre (falsche Schaam) mutat mert a’ nevetség épen abból támadhatna, ha azt állítanék, hogy maga Nógrád, 52 megye közt abban a’ külső fényben ra­gyog, hogy körében semmi önkényes adakozás, törvényes adó, vagy egyes adózás törvényes után nem szedetik?! ezt ha hirdet­nék, sem hiszi senki, mert a’ világ kezdetétől fogva fogytig ígérni, ’s tartozni könnyű volt ’s lesz, de fizetni baj ’s nehéz. Száz per közt nyolczvan adóssági, mellynek könnyebb beszedésére a’ ha­ladási szellem is ügyelt, a­ honunkban felállított váltótörvény­­szék és szóbeli per bíráskodása által. Ha Nógrád a’ haza előtt dicsőséget aratni kíván, azt csak értelmi tekintetben nyerheti el; pénzügyi állapotját a’ divatos kényelmek ’s azzal kapcsolatban lévő pénz szűke módosítják. Elnök alispányunk csupán a’ 20- ai közgyűlés kivonata után indulva, jó például három aranyat ígért, ’s mint a’ többség tolmácsa szóllttá fel a’ jelenlévőket pél­dája követésére; — azon ellenem szárnyaló véleményi vád, hogy azon fent említett czikkben ekkép van kitéve „N. ezen mód­ját a’ hazafi pénzes adakozásoknak nem helyeselvén, kilépett a’ tanács teremből, csekély beszámitása, ’s ezennel nyilvánítom, hogy az, én valék; ’s miután egy nevet se tettem ki, a’ magamé helyet akár X. betűt választhattam volna czikkembe; — köztu­domású a’ gyűlés tárgya, ’s én, nem a’ személyeket, de eröfeletti adakozást ’s nem a’ maga helyén történt dolgot, és igy elvet ostromoltam, a’ mit jelen soraimban sem helyeslek; sajnosan ér­zem pedig, hogy egyes vélemény kijelentése, ’s a’ történt megyei tárgyak, a’ hírlapokba nyilvánossá tétele, szabad gondolkozást lehelő megyém több tagjaitól balra magyaráztatik ’s abba zsinór mértéket szabni kiván! Egyébiránt — a’ számtalan pénzbeli ada­kozások és szerfelelli költségek, mellyekkel a’ haladás óltárát felszóllitások ’s divat ösztönéből ékesítjük, minthogy hiúsággal is párosult inger külömbféle eredményű ’s hatássa, főkép ha jö­vedelmeinkkel számol velünk, melly szellem varázs ereje a’ na­ponkint kihirdetett csődületek számát növeli!­ — Baloghi László: Mosonyból. M. Óvár, tavaszhó 24. (Viszontzáfolat.) Ha a’ gyorsírásnak jótékony intézete hazánkban a’közgyűlési tanács­kozások folyamatát nyom nélkül veszni nem engedné, vajmi kön­nyű lenne megmutatnom azt, hogy Mosony megyének tavaszelő hava 22-ik napján tartatott gyűlését a’ Pesti Hírlap 26-ik számában teljes egyenességgel ’s a’ lehető kímélettel közlöttem. De annak hiányában sem csüggedek, ’s Y. J. J-nek, ki a’ Hír­nök 31 -ik számában ellenem föllépett, nyugott lélekkel emelem föl elembe dobott viadalkeztyűjét. Mondám: a’ tisztelt elnök al­ispány úr mérsékletre szólitá fel a’ BRet megnyitó beszédében, a’ szőnyegen levő tárgyak megvitatásaiban. Czáfolómnak epés eszméi ezt, mint magában is valótlant, feleslegesnek, bántalmas­­nak, tömjénnek, keserű füstnek ’stb. bélyegzik. Az ártatlan „mérséklet“ fogalmát ennyire téveszteni, több mint szenvedélyes indulatoskodás. Hogy közlésem való volt, napló hiányában a’ hallgató közönség tudomására hivatkozom. Felesleges, bántalmas lehetett e egy olly tárgy fölvételének küszöbén, mint a’ vegyes házasság , mellyen millióknak lelki nyugalma, — azoké, kik azt azt az áldás megadásában, ’s azoké, kik annak megtagadásában keresik — egyaránt nyugszik ? — Ítélje el az, kinek fogékony keble ’s emberismerete van. „S. F. — úgy mond czáfolóm — nem mondá, hogy az áldás iránti kívánságban erénytelenség is van; hanem, hogy a’ pap erénytelenséget elkövetni kénytele­­nitletik az áldás megadásával, felsőbbsége parancsát megszegni kénytelvén.“ Kérdem: lehetne e erénytelenebb kívánat, mint erénytelenségre késztetés? S ha feledni tudnók azt, hogy al­kotmányos országban a’ legmagasabb felsöség, mellyhez pol­gári szent hit és eskü szinte kötelez, melly iránt a’ vallás engedelmessséget parancsol, ’s melly előtt az apostoli fejede­lem is térdet hajt: a’ haza szent törvénye. — Hogy S. J. a’ je­lenkor szellemét általányosan veszedelmesnek bélyegzé, maga sem fogná tagadni, ’s ha tagadni fogná, örömmel venném, ’s elhinni bár önmegtudással is — kész lennék czáfolatát. Hogy S. J. a’ vallástalanság keserű tanjával lépett föl, én kíméletből elhallgatom. Nem akarom tudni, mellyik vitató részt kívánta érdekelni szavaival: azon részt e, melly vallási buzga­lomból nem akarja az áldást megadatni azon kötésre, melly hite szerint lélekveszélyesítő; vagy azon részt e, melly szinte vallási buzgalomból azt kívánja, hogy az áldás meg ne ta­­gadtassék , mert azon vallomást hordja keblében: „hogy az isten a’ szeretet istene, ’s hogy az, kinek szivében isten és emberek iránti szeretet nem lángol, a’ vallást csak külső formákban gya­korolja.“ — ’S igy a’ vallástalanság iszonyú vádjával egyik fél sem terheltetvén, csak az lehet a’ kérdés: a’ vallási buzgalom mellyik résznél téveszté irányát? — A’ felírás előleges elkészí­tését maga is rosszaim látszik czáfolóm, mert mentegetni igyek­­szik; —kár, hogy e’ rosszat azon vallomással tetézi, hogy ez Mosony megyében nem szokatlan! — Valljon illy felírás nem bé­lyegeztethetik e — hogy czáfolóm tulajdon szavaival éljek — a’ semmi vitatásokat nem hallott jegyző elmeszüleményének ? Vagy magánybeszédekből is lehet megyei felírást szerkeszteni ? — És ha ez azon okból történt — mint czáfolóm mondja — mert előre tudva volt Mosony megye végzése: miért készíttetett — mit szin­te kíméletből elhallgatni akarok, ’s czáfolóm is elhallgatni jónak látá — két rendű felírás előlegesen, pesti és esztergomi szellem­ben??— Végre személyem elleni igen kíméletlen kifakadásaira nyugott kebellel azt jegyzem meg: ki mocskolni akar mást: ma­ga mártja kezét a’ mocsokba, ’s ennek érzetében a’ visszatolás undok fegyverét önkint eldobom. Küzdjünk, de nemesen; küzd­jünk úgy, hogy a’ polgári kötelesség teljesítésének valódi önér­zetét ’s lelki nyugalmunkat szivünkből semmi hírlapi közlemény ki ne zavarhassa, párosítsuk az észt a’ szívvel; ne nyomjuk el ennek nemes érzeteit, ’s ne harczoljunk a’ szeretetlenség fegy­verével. *) Temesvár, május 2 dikán. Azon hírre, hogy a’ Temes vizszoritó gátja Kis-Kastélynál ismét keresztül szakadt, és en­nélfogva a’ Béga-csatorna kisebb vízzel ismét hajózhatlan leend­ én is, mint kit a’ dolog kereskedési viszonyaimnál fogva nem kissé érdekel, megdöbbenve, nem késtem Temesvárra rándulni, magamat a’ dolog mivoltárul voltaképen meggyőzendő ’s dolgai­mat a’ szerint rendelendő. Noha pedig Temesvár a’ kérdéses helyiül alig van 6 órányira, mégis már az eset olly sokképen adalék elő, hogy ahhoz képest különösen kereskedési tekintet­ben valamit biztosan intézni lehetetlen vala. — E’ szerint sze­mélyesen kívánván a’ dolog mivoltáról meggyőződni; a’ mennyi­ben arról a’ helyszínén magamnak tökéletes tudományt szerez­tem, nem lesz érdektelen sem kereskedési sem különösen köz­ügyi tekintetben a’ tapasztaltakat a’ nyilvánosságnak általadni, — némellyeket a’ könnyebb fölfogás végett előre bocsátván.­­ — Kis Kastély Krassó megyei helység határában, Lugos váro­­sától 1 mértföldnyire van azon vizosztó-zsilip helyezve, melly 1786dik évben, korához képest minden tekintetben nagy és mű­­szerüleg épült, és a’ dicső II József nevét homlokán büszkén viseli, rendeltetése lévén a’ Temes itteni megrohanó habjait egy szabályszerű oldal csatornán a’ magában igen ritkán hajózható Béga folyóba vezetni, ’s ez utolsót az által Kiszetón alul kisebb, Temesvárnul lefelé pedig nagyban is hajózó csatornává képezni. — Maga a’ cs. kir. kincstár és a’ bánsági buza­ termő vidék, ez az europaszerte ismeretes magtár, valamint a’ kereskedőség is milliókra rugó szállítmányokat tesznek ezen minden vámtul és adósul ment országos csatornán, és ennek épségétűl függ az or­szágos kereskedés egy igen nagy részének csüggedése és virág­zása. — A’ fent érintett vizosztó-zsilip szabályszerű kezelését itt mellőzvén, csak azt kell főleg megemlíteni, hogy a’ zsilip irá­nyában a’ Temes, egész szélességében egy szinte műszerüleg igen erős kőbástyák közé, czölöpökbül és kövekbül épült, és fa padlózattal borított kereszt-gáttal volt ellátva, mellynek a’ szük­séges vizet a’ zsilipen keresztűl által ereszteni vala rendeltetése.­­ A’ zsilip tehát csak a’ gátnál fogva felelhetvén meg czéljának, és a’ bégai hajózást e’ két nevezetes épület föltételezvén, ezeket méltán lehetett és lehet a’ Béga-csatorna szeme fényeinek ne­vezni. — Fájdalom, épen ezen érdekes és drága épűletek ha­­nyagoltatván el, és a’ közérdekért felriadt közvélemény szerint, a’ rész és lelkiösméretlen fölügyelet miatt rongáltatván meg, a’ fent érintett erős gát az 1836dik év elején keresztül szakadt. — A’ Fölakadt hajózás rögtöni helyreállítása végett készült új gát egy — az ahhoz értők véleménye után ítélve — szerencsétlen terv szerint nem a’ régi példájára és iránya szerint, hanem a’ folyamon keresztül részutas vonalban csak rőzsézelbül épülvén, tulajdon maga és környéke romlásának alapja már ekkor általa előre megvelletett; a’ minthogy azóta a’ gát és a’ szomszéd­ par­tok védelme ’s örökös igazítása évenkint nagy somma pénzbe került, különösen akkor, midőn a’ kiigazítási munka nem a’ maga idejében létetett. Mind a’ mellett azon eredetileg is több ezrekbe került ’s roppant gát már 4 éveket állott ki, ’s a’ hajózásra nézve elegendőkép felelt meg rendeltetésének, midőn ismét állítólag az elhanyagolás, tiszti könnyelműség és a’ fenálló kormányszéki rend- és szabályszerzők­ vétkes eltérések áldozatja lett.­­ Ugyanis e folyó évben 2 ízben állván ki az ugyan­annyiszor volt jégtoro­lást, az azok által okozott előre látható sérelme, minden segéd­eszközök általános hiánya miatt annak idejében rögtön nem or­­vosoltathatván, február utolján igen csekély vízzel lassan kint ke­resztül szakadt, és ez által a’ folyó minden nagyobb akadály nélkül tulajdon árkába rohanván vissza, a’ Béga ez általi táplá­lása megszűnt, és ennél fogva az egész csatornás hajózás is föl­akadt. — Elhallgatván azon károkat, mellyeket a’ rézsútos vo­nalú gát szakadásán keresztül rendetlen rohanásba ejtett folyó a’ föls. kincstárnak ezen épületekre nézve telt, még fájdalma­sabb azon veszteség, melly a’ közipart és kereskedést kivált a’ bánságra nézve fenyegeti. — A’ cs. kir. kincstárnak roppant ka­tonai szállítmányai fölakadása mellett, 300,000 pozs.­mérő gabna kivitele kétségessé lett. Más ezerféle kereskedési szállítmányok és rendelmények Felakadván — sőt ha a’ szomszéd hegyekben fekvő nagy havakból könnyen eredhető rendkívüli áradások áll­nának elő, megtörténhetnek, hogy a’ Temes folyó a’ már kü­lönben is megszaggatott jobb parton — mint más országokban a’ hírlapok bizonyítványa szerint történt — kitörvén, az egész alsóbb vidéket példa nélkül veszélybe dönthetné. — Igaz ugyan, hogy az ellen minden lehető bölcs rendelmények meglétettek, és a’ veszély elhárítása tekintetébül sem a’ kir. kincstár, sem az illető nemes megyék részérül semmi áldozat nem kiméltetik; de ha tekintetbe vétetik azon ezer meg ezer olcsó napszám, mellyet a’ 3 bánsági­as megyékbül ide rendelt adózó nép itt teljesít, —­­azon kár, melly az egész vidék az évi kereskedési reményét füstbe döntheti, ’s annyi pénz és véres verejtéket a’­­fémes ár­jaiba sülyeszt, még sem lehet ezen csaknem az egész hazát ér­deklő esetet egykedvüleg venni. — A’ közvélemény az illető csatornás kormányt látszik mind ezen események főokának tar­tani; mennyiben legyen igazsága, azt fesztegetni nem szándé­kom. — A’ tárgyat vizsgáló biztosságok és a’ helybeli tisztség előleges számadásaibul ítélve: ezen baj és kár csak mintegy 10.000 po­srttal orvosolható! — a’ mellett hogy több ezer adózó véres verítéke ’s több száz ezernyi haszon koczkáztatik! Mi lesz a’ vége ’s következése a’ dolognak, későbben közleni el nem mulasztjuk. — Egy kereskedő által,­­vagy­­J- Szakolcza. Városunk tán utóljára maradt honunkban az ujonczok állításával, mert csak f. h. 12én érkezett ide a’ beso­rozó választmány, Szászy kapitány derék vezérlete alatt. Ez uj, noha dicséretes állításmód szerint az összeírás sorshúzás és be­­sorozás alkalmával némi nehézségeket lehete tapasztalni itt is; de azért mégis szerencsésen és — a’ választmány díszére légyen említve — igen helyesen sikeresiltetett az 1840. e. 21k­­­ez. ál­dott rendelete, elhárittatván minden, itt is jelenkezett rendbontó csekély akadályok. Legényeinkben ugyan, a’ környülmények úgy hoztával, nagy válogatás történt, de ez által az igazság és hazánk nyert. A’ helyettesitetteknek 2 300 v. fnyi tökéjük biz­tosítva jön, azonkívül a’ besorozott 18 egyed közt 90 po­ntnyi útra valót egyiránt osztván ki a’ város, miután illendő dísszel és számos nép által elkisértettek rendeltetésük helyére, Zólyomból. A’ beszterczebányai egyházmegye áll Zó­lyom és Turócz vármegyékből, Hársnak szentkereszti ’s oszláni, Nyitrának bajmóczi járásából. Népessége 214,742 ember. Ezek közül r. cath. 151,450, ágost. evang. 62,102, hely. v. 2, görög *) Mihelyt czáfolom, ki engem „csekély lénynek“ nevez, őrnagyságá­nak érzetében a’ három betű mellől kibúvik, azonnal nyilt sisakkal fogom köszönteni.

Next