Hirnök, 1841. január-december (5. évfolyam, 1-104. szám)

1841-01-25 / 7. szám

adik szám. A’ Hírnök kinevezések’, hivatalos tudósítások’, honi és külföldi politicai hírek’, mindennemű statistikai adatok’ pénzkeret’, piaczi árak’, dunavízállás’ és mindenféle hirdetmények’ minél gyorsabb köz­­léséve ; — a’ Századunk terjedelmes’ politicai és rokon tudományú értekezésekkel, a’ kis futár lite­­raturai, művészeti és közéletbeli jelesebb tünemé­­nyek’, találmányok’ és intézetek’ ismertetésé­vel foglalkoznak főképen. IRNÖK Szerkeszti ’s kiadja Balásfalvi Orosz József* Januar. 25. 184­1. Megjelennek e’ lapok minden hétfőn és csütörtö­kön. Félévi előfizetés Pozsonyban házhozhordás­­sal 4 p. fr., postán borítékkal 4 fr. 24 kr. Előki­.et­­hetni helyben a’ kiadó tulajdonosnál, sétatéren 749. sz. a., Pesten Wéber Józsefnél a’ Tudakozó­­intézetben , kinél a’ hirdetmények ’s a’ szerkesz­tőséget illető egyéb közlemények is elfogadtatnak. Minden nem-hivatalos leveleknek bérmentes beküldetése kéretik. Tartalom. Magyarország. Különféle tárgyak feletti elmélkedés, egri árviz . Gömör megyei közgyűlés ; eperjesi, szatmárvidéki, hermanc­­czi és győri tudósítások. Nagybritannia. Francziaország. Békeszerződés Buenos-Ayressel; követkamrai ülések; az eltiltott da­rab’ elő nem adhatásának okai; algíri hírek. Spanyolország. Portugália. A’ cortes megnyitva; trónbeszéd. Poroszország. Hatten püspök’ gyilkosának önvallomása. Schweiz. Solothurni mozgalmak. Törökország. Kis futár. Kustitás és könnyítés, nyelvészeti böngészés. Hirdetések. in Magyarország. Pozsony, jan. 23. Farsangon kezdjük tudósításunkat, mert farsangban élünk. Pozsony még országgyűlés alatt sem volt olly víg mind az idén; egyik tánczvigalom a’ másikat követi. Leg­közelebb tartottak közül kettőt említünk. Egyik az evang. lyce­­umbeli tanulók által f. k­. 12kén a’ lövész-teremben adatott, má­sik a’jogászok tánczvigalma a’ redoute-nagyteremben 20-ban. Lapjaink’ körén túlfekszik leírni ama’ pazar lényt, mellyel kivált ez utóbbi adatott; mellőzzük a’ hölgyek’ vakító fényű öltözeteit, szóljanak erről divatlapjaink! — azonban egyet el nem hallgat­hatunk, — ’s ez a’ nemzetisedésnek szembetűnő fejlődése. Senki előtt sem titok, mennyire német város Pozsony, ’s általában min­den városainkban, Pestet sem véve ki, mennyire tolatott eddigelé minden tánczvigalmaknál háttérbe minden, mi a’ nemzetiség’ bé­lyegét viselte magán. — Uraim, Pozsony magyarosodik! Vagy nem hallottátok e a’ jogászok’ tánczvigalmán a’ társalgást, melly, kivált a’ válogatottabb hölgyek közt, magyarul folyt? nem láttá­tok a’ deli magyar tánczosokat, és tánczosnékat? ha nem, majd elmondom. Eddig is a’jogász bálok, igaz, nemzeti táncczal kezdődtek, de a’ fris magyarokat is közönségesen csak a’ lassút, tánczolók egyedül járták; most ez egészen máskép volt. Hölgye­ket láttunk, igazi magyar hölgyeket a’ körben, ’s pedig nem egy fordulatra ’s nem is kettőt hármat, hanem tán 30—40en eljárák felváltva a’ nemzetit. E’ magyar hölgyek’ gyöngy-koszorújában tündöklőtt Batthyány Lajos grófnő, királynéja e’ tánczvigalomnak ’s az ifjúság által megkért házi­asszony. — A’ luceisták’ táncz­vigalma is fényes volt, de az újabb hatásnak engedve, az utóbbit kelle leginkább, ha már csak a’ nemzetisedés’ tekintetéből is le­írnunk. — Sokan azt hitték, hogy Dunánk’ jege legközelebb bú­csút veend városunktól; azonban az utolsó három nap ellenke­zőre mutat. A’ hidegség napról napra nő ’s ha nem tudnók, hogy a’ pesti jég ingadoz, vagy talán már el is ment, féltenünk kelle­ne a’ fővárost, mert nálunk, hol a’ Duna csekélyebb, fenékig be van fagyva ’s igy a’ jégtömeg elmentekor aligha el foghat ol­vadni, mig Pestre ér; azonban az első körülményre figyelve, je­lenleg Csalóköz aggódhat, melly szerencsétlen szigetnek úgy is majd minden évben annyi kárt okoz a’ viz, elrontván füzeseit, réteit, vetéseit ’stb. Újabb időkben ugyan sarkantyúk által korlá­­toztattak némikép a’ Duna’ szegései, de mit használ a’ sülyedő hajóból marokkal merni ki a’ vizet. Mig a’ Duna’ csalóköznél rendes folyamot nem kap, hasztalan leend minden tapasztalás, min­den ecsepecsélés; itt összpontosított erő kívántatik, hogy a’ rész gyökerestül kiirtathassék. — Ismét egy vásárnak vége ’s ha tör­ténetesen nehány drótozó és pokróczáruló lelet nem látunk, aligha jutott volna eszünkbe, hogy valóban vásár van. Ha a’ vá­sárok’ czélját tekintjü­k, melly a’ kelmék’, termékek’ ’stb­ forgásba hozatalában áll, csodálkoznunk kell e’ gyakori sátor fel- és le­veréseken, miknek haszna csak némellyek’ zsebébe pottyan, mig a’ kereskedők, kik még önkárukon nem okultak, veszteség­gel hagyják el városunkat. Nem volna e jobb e’ pozsonyi tán nyolcz úgynevezett országos vásárt háromra szorítani, olly idő­ben tajlandókra, midőn a’ környéken lakó vidékiek dolgaik’ el­hanyagolása nélkül hozhatnák be termékeiket ’s egyszersmind házi szükségeiket kipótolandó­k vásárolhatnának? Úgy hisszük, ez által mind a’ város, mind az áruló és vásárló vidékiek csak nyer­hetnének, mert akkor a’ környékbeliek mind akkorra csődülné­nek össze ’s igy nagyobb lenne a’ frequentia, vetélkedés az ár­­nokok közt, ’s a’ termesztők’ ezáltal is nagyobb iparra buzdít­hat­nának ; mig most vásáraink a’ gyakoriság miatt csak az üres sá­torok által különböznek a’ déli vásároktól. Eger, jan. 16. Mint másutt, úgy Egerben is újév kezde­tével a’ rendkívüli hideg megszűnt elannyira, hogy f. hó­nkén a’ hévmérő már -+­ 6 fokon állott. E’ rögtöni légváltozás esővel pá­­rosultan azt szülé, hogy jan. 8-kára reggel az 1V2 lábnyi hónak nyoma házfedelinken csak itt ott mutatkozék; de a’ város körül fekvő hegyek is nagy részben levelék a’ hólepelt. Ennek követ­kezében Eger folyamunk annyira megáradott, hogy 8­-án reggel mozsarak’ durrogási városunk lakosit rettegtetö látványra ébresz­tők. A’ félelmet azonban még ekkor nem annyira a’ folyam’ irá­nyában elterjedt víz okozá, mint annak meggondolása, hogy a’ város’ éjszaki részén a’ felnémeti, szarvaskői,­­árkányi ’s egyéb völgyekből olly gyakran összetóduló pusztító elemnek feltartatá­sáért épült kőfal könnyen bedőlhet, mint az 1813-ban épen illy körülményekben történt. E’ kőfal két oldalról hányt földdel van megerősítve, ’s igy elég erős volna a’ víztömeg feltartóztatására, azonban mintegy 30 ölnyi hosszúságban, épen ott, hol a’ viz sú­lya legnagyobb, teljesen szabad, sőt mi több, a’ vizet átbocsátó nyiladék fölött, hol a’ víztömeg 20 lábnyi magasságra is növek­szik, a’ feltartó fal leggyöngébb, egy, védszentek’ tiszteletére emelt oltárnak üreg hagyatván abban. Mind e’ mellett mégis ki­állá a’ már részben romladozott fal a’ víztömeg súlyát, minthogy rendkivüli magasságra növekedtében, nagy része a’ város’ kapuin találván rést, itt bocsátá be vészhozó hullámit. Azonban a’ ve­­­szély ez úttal más oldalról származott. Folyamunk a’ városon ál­tal igen rendetlen medrü, ’s ebben is folyásának több gátja van. Mindjárt a’ belvárosban van az érseki malom ’s e’ mellett egy folyam-elzáró mű (zúgó), egy ehez hasonló van épen a’ belváros alatti maklári külvárosban az egri káptalan’ malmánál; mindkettő szerencsétlen eszme szüleménye ’s azon korból valók, midőn egyesek csekély haszonért keveset törődtek mások’ károsításával. E’ zúgok bár helyzetűknél fogva is veszélyesek, czélszerűtlen szerkezetűk’ következőben e’ fölött annyira bedugultak megtorlótt jéggel, hogy a’ Vizet át nem bocsáthatták, ’s igy a’ torlás miatt feltolult víz városunkban szerfölötti megszaporodott, minélfogva a’ város’ felső részén a’ folyam­ melletti minden utcza, udvar és ház, az alsó részben pedig a’piacz, oroszlán-, casino-, irgalom-, kígyó-, érsek-, piacz-, és ujvilág-utczák, sz. János-utcza nagy részben, a’ káptalan-utcza egész a’sz. Ferencziek’ egyházáig mind megtelenek vízzel, mint szinte­ valamennyi pincze, több ház és kereskedői bolt. Hir szerint ő exc. k. érsekünk megértvén a’ vész’ okát, azonnal megparancsolá a’ zúgók’ lerontatását, de már ekkor késő volt, a’ veszély miatt ezt tenni nem lehetvén. Az óra­­negyedenkint el—eldördült mozsarak az árnak folytonos növekvé­sét mintegy déli 12 óráig jelenték; e’ közben az utczák hajózható csatornákká válván, ladik nem léte’ miatt a’ város’ két része között minden közlekedés megszűnt, mig délben néhány összeácsolt fe­­nyütalp jelenvén meg a’ benszorult lakosoknak házaikból kiszál­lítása is lehetséges­­en. Nagy Károly és Yurumpek Ján. e’ talpak’ v. tutajok’ kormányát elválalni szíveskedvén, páratlan gyorsasággal törtek evezőik a’ zákányos hullámoknak, ’s megjelentek minden­ütt, hol szükség és veszély halasztás nélküli segélyt kívántának. Ekkor egyszersmind néhány kerten által rést törvén a’ folyam, lassan kint lohadni kezde ’s jan. akére reggel már teljes alázulat­­tal visszahúzódott medrébe. Az okozott kár tetemes. Ember­halál azonban nem történt; egyet, ki beesvén, a’ hullámoktól elragadtatott, hamar kifogtak, ’s czélszerü segély megtartá életét; első alispánunk a’ zúgók körülli munkálkodásnál fáradhatlan buz­­góságot tüntetvén ki, szinte lesimulván a’jégről derékig bukott vízbe. Hálatisztelettel emlékeznek városunk’ lakosi azon aggoda­lommal páros gondoskodásról, mellyet a’ jelenleg Eger’ ügyében munkálkodó kir. biztos úr tanusíta, ki mindenütt a’ vész’ helyén megjelenve, annak elhár­ithatása iránt a’ lehetőségig vala szives rendelkezni. Másnap, azaz Okén a’ ús megye’ kebléből küldöttség neveztetett ki, melly a’ körülményeket megvizsgálva egyszer­smind javaslatot tegyen az illy veszélynek jövendőbeni elháritha­­tásáról ’s arról: valljon a’ kérdéses zúgók továbbra megmarad­hatnak e vagy nem. Aliskolcz, jan. 14. F. hó­dán tartatott Borsodmegye’rend­kívüli közgyűlése az ujonczok’ kiállítása’ tárgyában. Némelly előz­­vények után felolvastatott Keresztes, Kövesd, Galgócz ’s több helység, ’s a’ megyebeli izraelitáknak az iránti folyamodása, hogy engedtetnék meg nekik, a’ rájok eső ujonczokat sorshú­zás’ elmellőzésével önkéntesekből kiállítani, melly önkénytesek­­nek adandó jutalom terhét az egész helység viselje. A’ helysé­gek korszerű kivánatokat tartalmazó esedezéseik, mellyek kö­zül a’ Galgóczéval műveit iró sem vallott volna szégyent, ked­vező benyomást tettek a’ roppant számú édekre; ’s a’ helyette­sítés tárgya, melly már számos más megyei közgyűlésen any­­nyira kimerítve ’s megvitatva volt, itt is szőnyegre jött. Több szónok a’ folyamodásokat pártolólag a’ többség’ véleményét nyil­­ványitá ’s üdvös indítványt tön az iránt, hogy az összeirottak közt categoriák létessenek, és fokozat készíttessék, miszerint a’ nőtlenek előbb húzzanak sorsot, mint a’ nősök ’s gyermekesek, különség legyen olly apák közt, kiknek három négy, katonaság­ra alkalmas fia ’s ollyak közt, kiknek csak kettő van ’sat. Ezek ellenében voltak ollyanok, kik Napoleon csatázási ’s Trenk pan­­durjaíról­ hosszas históriai értekezésekbe burkolák ellenokaikat és szükkeblüleg az emberiséget pártoló fenebbi szónokok’ szavait szép érzelgéseknek bérmálván, a’ törvénynek (bár semmi rendelke­zést nem tiltó) szavaihoz szigorúan ragaszkodni, ’s az ujonczál­­lítást egyedül sorshúzás’ útján kívánták megtelelni; annak, kire a’ sors esett, helyettesítést nem engedvén. De győzőtt az embe­riség’ ügye és szeretve tisztelt lelkes első alispánunk’ azon magá­nyos véleménye lön határzattá, miszerint a’ törvény az eddig di­vatozott alacsonyitó fogdozás helyett mint emberhez illőbb és méltányos módot a’ sorshúzást állapítván meg, az ezt megelőzen­dő ’s e’ czélra teendő intézkedéseket ki nem zárja ’s e’ szerint a’ fokozatot sem. A’ helységek’ folyamodásit illetőleg pedig a’ magá­nyosak’ helyettesítését(melly a’ katonáskodástóli általányos idegen­kedés miatt, az attól minden áron szabadon akarók’romlására len­ne) mellőzvén, — a’ közönségeknek önintézkedéseikre bizassék, hogy a’ rájok eső számba önkinteseket állítsanak, a’ hiányzó szám fokozat szerint sorshúzás’ útján egészíttetvén ki, ’s ez a’ folya­modó községeknek, nem mint parancsoló, de mint megengedő (permissiv) végzés adassék tudtokul. Nem mulaszthatjuk még el itt, azon tisztelt személynek, — kinek a’ népérdekek pártolá­sa , hivatalos kötelessége — üdvös, de viszhangra nem talált in­dítványát megemlíteni, hogy a’ szerb­kóborló izmos lazaronik, (vulgo „betyárok!“), kik sok megrovás’ daczára is városunknak nem nagy becsületére válnak, de katonai jegy (disciplina) alatt a’ társaság’ alkalmas tagjaivá válhatnának, mindenek előtt állít­tassanak ujonczokat. * Eperjes, jan. 10. Épen Miskolczon vettem a’ váltótör­vényszékekhez kinevezettek’ díszes sorát, ’s átfutván azokon, a’ többek közt Sárost­ Gyulának, Sáros vármegyei első aljegyzőnek aradi váltójegyzővé lett kinevezése által kettős érzéssel lépettem meg. Egyik volt az öröm, melly megszólal mindenkor, valahányszor atyai kormányunk a’ nemzet iránt aratott való érdemeket szokott méltánylással jutalmazza, másik azon veszteségen támadt fájda­lom volt, hogy Sáros vármegye, ez igen érdemes tisztviselőjétől, ki e’ tót vidéken a’ magyarosodás kitűnő léptekkel való elövitelé­­ben, hallgatag utón szerzett érdemeiből, soha zajt nem ütve, lel­kesedését okvetlen követni kellett sikerrel fáradozott, megfosztat­­ván, alig lehetend, ki annak megürülendő, de emlékektől nem üres helyét hasonló szellem, akarat, készültség és foganattal be­tölthesse. Azon pillanattal, mellyben szeretett Sárosynk tőlünk bú­csút részén, kettősen nehezül Pulszky Ferencz táblabiró’ vállaira a’ nyelv’ terjesztése iránti szent kötelesség, mellyet ő a’ nemze­tiség’ érdekében haszaszerzei tudomás szerint eddig is dicsően teljesített. Ez örömben, fájdalomban és véleményemben, hiszem minden józanabb osztozik, méltán irigyelvén e’ több oldalulag jeles tollvivőt Aradnak, hol azonban rá szinte munka vár, mert tudtunkra a’ különnyelvüség’ idegen eleme még ott is elég m­gy, ’s jó férfiú­ küzdési kötelességed, átültetéseddel még meg nem szűnt. Isten veled igénytelen kebel­ áldással jutalmazzon meg a’ föld, mellyre lépendesz! ” Szatmár’ vidékén, januar. 15. A’ szigorú ’s kemény tél nálunk tartósságot nem látott. Már uj év’ első napján kezde lágyulni az idő­ ’s e’ lágyulás nollon nőtt ’s már vízkeresztkor vizünk elég volt. Kis ideig csúszhatott ugyan még jégen a’ szán, de e’ kis jég is kénytetett utójára engedni az illy időben szokat­lan melegnek. Utaink jelenleg sárosak , ’s mindenütt csak a’ nagy locspocs. Hol tiszta, hol hóval vegyes eső esik. A’ felhők hamvasok, a’ köd sűrű, az esték kimondhatlan setétek; ’s én mi­nap illyen időben Szatmári voltam. — Úgy de mit tartozik az a’ közönséghez (kérdi tán érdemteljes szerkesztő úr!) hogy ke­gyed Szatmári volt ? — Bocsánat! az nem tartozik a’ közönség­hez, de az igen, mit Szatmári láttam, hallottam ’s tapasztaltam : a’ Szamos’ hidját épen akkor igazították, ’s a’ vizek’ áradási el­len erősittették; megvallom, e’ munka’ láttára e’ jámbor óhajtás öllék eszembe, hogy bár csak azok, kiket a’ dolog illet, valami erős ’s állandó hídról gondolkoznának ’s lenne igy már egyszer vége ama’ bajlódásoknak, miket illy fahidak minduntalan okoz­nak ! — Magában a’ városban mély csend uralkodott. A’ mű­veltebb osztály otthon vagy pipázott vagy olvasott és Szatmár’ utczáin csak mesterembert ’s pórnépet lehete látni. — A’ város’ (hogy el ne feledjem) a’ város’ neveltebb szépei részint zongorá­val, részint kötéssel, részint olvasással foglalkoztak — itt élt az ablakon kandikált egy szép hölgy ’s nézte mint gázolja a’ piaczi sarat a’ szegény falusi jövevény. Fiatal legénykét felette, gyéren lehete látni, hová betértem, épen nem tapasztaltam ama’ szives fogadtatást, mellyel mi falusiak fogadni szokták a’ városiakat, ha városi ragyogásokat kissé ott hagyva, minket falusiakat méltózta­­­nak meglátogatni; szóval: csaknem egész Szatmár városának ez a’ közpanasza „hogy 20—25 évek előtt több jószívűséget le­hete­­tt tapasztalni mint most“ avvagy magyarabban mondva „hogy már más nap süt Szatmár’ egén“. Alapos e e’ panasz vagy sem ? azt biz’ én sem nem tudom, sem nem feszegetem, annyi mind­­azáltal bizonyos, hogy a’ szatmáriak elég okosak olcsó búzánk­ért drága posztót, munkát é s kivált csizmát adni. Szatmár városa (mint azt már egyszer a’ Hírnök említette) minden előrehaladását leginkább a’ mostani püspöknek köszöni — ’s aligha az apá­­czák’ zárdája is el nem készül ez évben. Valóban roppant épü­let az. Épült pedig a’ holt Szamos’ medrén Gonzeczky János’ kü­lönös felügyelése alatt, ki (mint hallám) elég tábori pap volt, je­lenleg pedig tanító. Csak Szalmárról visszatértemkor hallám, hogy ott Thalia’ temploma is jelenleg nyitva áll, de az nem igen érdekel engem, mióta egy vígjátékomat bizonyos színészek magok kifütyölték. Na de hiszen a’ kifütyölés is némi vígjáték és pél­dámról némelly drámairó tanulhat! Nem kedvelem a’ színházat még azért is, hogy ott sokszor olly nőket, sőt tán épen özvegye­ket is láttam, kiknél otthon a’ téridején olly nagy hideg van mint a’ farkas ordítóban — ’s kamarájok olly üres mint a’ megbukott örmény’ boltja. — A’ sok süvegelés Szalmár­t még most is igen divatos — ’s a’ nagy czimeket teli marokkal osztogatják itt. Herm­­an­etz (Beszterczebánya kir. bányavároshoz tartozó helység) f..hó­rkán éjjelen lélekrázó esetnek volt színhelye. Egy erős és szépen épült házat roppant hóomlatag (Lawine) borított el és vele 10 tagból álló család temettetett hósirba. Több mint 600 kéz vala foglalatos 8 óra­ hosszig a’ kiásással, mig a’ munka sikerült; de fájdalom! 7 tagja e’ családnak már kiadta lelkét a’ halál valódi jégkarjai közt, ’s csak egy házas párt mentett meg az isteni gondviselés egy csecsemővel, ki bölcsöstül asztal alá fordult, hova egy borjú ’s eb is menekült. Vilhnann Endre besz­­terczebányai segédlelkész takaritá el egyszerre a’ 7 szerencsét­lent. Béke hamvaiknak. (J.­r.) Győr, jan. 11. A’ legközelebb múlt 1840 kiév’ vége nem­zeti színészetünkre nézve nagyon vigasztaló volt nálunk; melly kivált a’ jövőt dús reményekkel kecsegteti. Ebben volt ugyanis Lendvay Márton urnak valódi színművészetével megismerkedni szerencsénk, mellynek következtében vágy kelt szivünkben a’ nemzeti színművészeinek városunkban csak némileg is megala­­píthatására. Lendvay elment, kedves emlékét ’s azon becses ígéretét hagyva köztünk, hogy tavaszra ismét keblünkben látand­­hatjuk őt. ’S ime! egy pár meddő hét’ elmúltával, nemzeti szín­padunknak egy más régibb ’s mindig dicsőséggel küzdő bajnoka örvendeztete meg bennünket jelenlétével, ’s ez Megyeri Károly úr volt! Fájdalom! mire e vendégszerepeit nálunk megkezdő, a’ múlt évi iszonyú tél egész zordonságával barezra látszék szinté a’ szelidebb művészettel kelni, hogy elfagylalja kebleinkben haza­­fiságos melegtől éledt csiráját egy szép vállalatnak, mellynek köztünk felvirultatásában a’ honi művészetnek egész jövője fek­­szik. ’S ez okozá, hogy bár vendégünk művészi játékát minden

Next