Hirnök, 1841. január-december (5. évfolyam, 1-104. szám)
1841-01-25 / 7. szám
adik szám. A’ Hírnök kinevezések’, hivatalos tudósítások’, honi és külföldi politicai hírek’, mindennemű statistikai adatok’ pénzkeret’, piaczi árak’, dunavízállás’ és mindenféle hirdetmények’ minél gyorsabb közléséve ; — a’ Századunk terjedelmes’ politicai és rokon tudományú értekezésekkel, a’ kis futár literaturai, művészeti és közéletbeli jelesebb tünemények’, találmányok’ és intézetek’ ismertetésével foglalkoznak főképen. IRNÖK Szerkeszti ’s kiadja Balásfalvi Orosz József* Januar. 25. 1841. Megjelennek e’ lapok minden hétfőn és csütörtökön. Félévi előfizetés Pozsonyban házhozhordással 4 p. fr., postán borítékkal 4 fr. 24 kr. Előki.ethetni helyben a’ kiadó tulajdonosnál, sétatéren 749. sz. a., Pesten Wéber Józsefnél a’ Tudakozóintézetben , kinél a’ hirdetmények ’s a’ szerkesztőséget illető egyéb közlemények is elfogadtatnak. Minden nem-hivatalos leveleknek bérmentes beküldetése kéretik. Tartalom. Magyarország. Különféle tárgyak feletti elmélkedés, egri árviz . Gömör megyei közgyűlés ; eperjesi, szatmárvidéki, hermancczi és győri tudósítások. Nagybritannia. Francziaország. Békeszerződés Buenos-Ayressel; követkamrai ülések; az eltiltott darab’ elő nem adhatásának okai; algíri hírek. Spanyolország. Portugália. A’ cortes megnyitva; trónbeszéd. Poroszország. Hatten püspök’ gyilkosának önvallomása. Schweiz. Solothurni mozgalmak. Törökország. Kis futár. Kustitás és könnyítés, nyelvészeti böngészés. Hirdetések. in Magyarország. Pozsony, jan. 23. Farsangon kezdjük tudósításunkat, mert farsangban élünk. Pozsony még országgyűlés alatt sem volt olly víg mind az idén; egyik tánczvigalom a’ másikat követi. Legközelebb tartottak közül kettőt említünk. Egyik az evang. lyceumbeli tanulók által f. k. 12kén a’ lövész-teremben adatott, másik a’jogászok tánczvigalma a’ redoute-nagyteremben 20-ban. Lapjaink’ körén túlfekszik leírni ama’ pazar lényt, mellyel kivált ez utóbbi adatott; mellőzzük a’ hölgyek’ vakító fényű öltözeteit, szóljanak erről divatlapjaink! — azonban egyet el nem hallgathatunk, — ’s ez a’ nemzetisedésnek szembetűnő fejlődése. Senki előtt sem titok, mennyire német város Pozsony, ’s általában minden városainkban, Pestet sem véve ki, mennyire tolatott eddigelé minden tánczvigalmaknál háttérbe minden, mi a’ nemzetiség’ bélyegét viselte magán. — Uraim, Pozsony magyarosodik! Vagy nem hallottátok e a’ jogászok’ tánczvigalmán a’ társalgást, melly, kivált a’ válogatottabb hölgyek közt, magyarul folyt? nem láttátok a’ deli magyar tánczosokat, és tánczosnékat? ha nem, majd elmondom. Eddig is a’jogász bálok, igaz, nemzeti táncczal kezdődtek, de a’ fris magyarokat is közönségesen csak a’ lassút, tánczolók egyedül járták; most ez egészen máskép volt. Hölgyeket láttunk, igazi magyar hölgyeket a’ körben, ’s pedig nem egy fordulatra ’s nem is kettőt hármat, hanem tán 30—40en eljárák felváltva a’ nemzetit. E’ magyar hölgyek’ gyöngy-koszorújában tündöklőtt Batthyány Lajos grófnő, királynéja e’ tánczvigalomnak ’s az ifjúság által megkért háziasszony. — A’ luceisták’ tánczvigalma is fényes volt, de az újabb hatásnak engedve, az utóbbit kelle leginkább, ha már csak a’ nemzetisedés’ tekintetéből is leírnunk. — Sokan azt hitték, hogy Dunánk’ jege legközelebb búcsút veend városunktól; azonban az utolsó három nap ellenkezőre mutat. A’ hidegség napról napra nő ’s ha nem tudnók, hogy a’ pesti jég ingadoz, vagy talán már el is ment, féltenünk kellene a’ fővárost, mert nálunk, hol a’ Duna csekélyebb, fenékig be van fagyva ’s igy a’ jégtömeg elmentekor aligha el foghat olvadni, mig Pestre ér; azonban az első körülményre figyelve, jelenleg Csalóköz aggódhat, melly szerencsétlen szigetnek úgy is majd minden évben annyi kárt okoz a’ viz, elrontván füzeseit, réteit, vetéseit ’stb. Újabb időkben ugyan sarkantyúk által korlátoztattak némikép a’ Duna’ szegései, de mit használ a’ sülyedő hajóból marokkal merni ki a’ vizet. Mig a’ Duna’ csalóköznél rendes folyamot nem kap, hasztalan leend minden tapasztalás, minden ecsepecsélés; itt összpontosított erő kívántatik, hogy a’ rész gyökerestül kiirtathassék. — Ismét egy vásárnak vége ’s ha történetesen nehány drótozó és pokróczáruló lelet nem látunk, aligha jutott volna eszünkbe, hogy valóban vásár van. Ha a’ vásárok’ czélját tekintjük, melly a’ kelmék’, termékek’ ’stb forgásba hozatalában áll, csodálkoznunk kell e’ gyakori sátor fel- és leveréseken, miknek haszna csak némellyek’ zsebébe pottyan, mig a’ kereskedők, kik még önkárukon nem okultak, veszteséggel hagyják el városunkat. Nem volna e jobb e’ pozsonyi tán nyolcz úgynevezett országos vásárt háromra szorítani, olly időben tajlandókra, midőn a’ környéken lakó vidékiek dolgaik’ elhanyagolása nélkül hozhatnák be termékeiket ’s egyszersmind házi szükségeiket kipótolandók vásárolhatnának? Úgy hisszük, ez által mind a’ város, mind az áruló és vásárló vidékiek csak nyerhetnének, mert akkor a’ környékbeliek mind akkorra csődülnének össze ’s igy nagyobb lenne a’ frequentia, vetélkedés az árnokok közt, ’s a’ termesztők’ ezáltal is nagyobb iparra buzdíthatnának ; mig most vásáraink a’ gyakoriság miatt csak az üres sátorok által különböznek a’ déli vásároktól. Eger, jan. 16. Mint másutt, úgy Egerben is újév kezdetével a’ rendkívüli hideg megszűnt elannyira, hogy f. hónkén a’ hévmérő már -+ 6 fokon állott. E’ rögtöni légváltozás esővel párosultan azt szülé, hogy jan. 8-kára reggel az 1V2 lábnyi hónak nyoma házfedelinken csak itt ott mutatkozék; de a’ város körül fekvő hegyek is nagy részben levelék a’ hólepelt. Ennek következében Eger folyamunk annyira megáradott, hogy 8-án reggel mozsarak’ durrogási városunk lakosit rettegtetö látványra ébresztők. A’ félelmet azonban még ekkor nem annyira a’ folyam’ irányában elterjedt víz okozá, mint annak meggondolása, hogy a’ város’ éjszaki részén a’ felnémeti, szarvaskői,árkányi ’s egyéb völgyekből olly gyakran összetóduló pusztító elemnek feltartatásáért épült kőfal könnyen bedőlhet, mint az 1813-ban épen illy körülményekben történt. E’ kőfal két oldalról hányt földdel van megerősítve, ’s igy elég erős volna a’ víztömeg feltartóztatására, azonban mintegy 30 ölnyi hosszúságban, épen ott, hol a’ viz súlya legnagyobb, teljesen szabad, sőt mi több, a’ vizet átbocsátó nyiladék fölött, hol a’ víztömeg 20 lábnyi magasságra is növekszik, a’ feltartó fal leggyöngébb, egy, védszentek’ tiszteletére emelt oltárnak üreg hagyatván abban. Mind e’ mellett mégis kiállá a’ már részben romladozott fal a’ víztömeg súlyát, minthogy rendkivüli magasságra növekedtében, nagy része a’ város’ kapuin találván rést, itt bocsátá be vészhozó hullámit. Azonban a’ veszély ez úttal más oldalról származott. Folyamunk a’ városon által igen rendetlen medrü, ’s ebben is folyásának több gátja van. Mindjárt a’ belvárosban van az érseki malom ’s e’ mellett egy folyam-elzáró mű (zúgó), egy ehez hasonló van épen a’ belváros alatti maklári külvárosban az egri káptalan’ malmánál; mindkettő szerencsétlen eszme szüleménye ’s azon korból valók, midőn egyesek csekély haszonért keveset törődtek mások’ károsításával. E’ zúgok bár helyzetűknél fogva is veszélyesek, czélszerűtlen szerkezetűk’ következőben e’ fölött annyira bedugultak megtorlótt jéggel, hogy a’ Vizet át nem bocsáthatták, ’s igy a’ torlás miatt feltolult víz városunkban szerfölötti megszaporodott, minélfogva a’ város’ felső részén a’ folyam melletti minden utcza, udvar és ház, az alsó részben pedig a’piacz, oroszlán-, casino-, irgalom-, kígyó-, érsek-, piacz-, és ujvilág-utczák, sz. János-utcza nagy részben, a’ káptalan-utcza egész a’sz. Ferencziek’ egyházáig mind megtelenek vízzel, mint szinte valamennyi pincze, több ház és kereskedői bolt. Hir szerint ő exc. k. érsekünk megértvén a’ vész’ okát, azonnal megparancsolá a’ zúgók’ lerontatását, de már ekkor késő volt, a’ veszély miatt ezt tenni nem lehetvén. Az óranegyedenkint el—eldördült mozsarak az árnak folytonos növekvését mintegy déli 12 óráig jelenték; e’ közben az utczák hajózható csatornákká válván, ladik nem léte’ miatt a’ város’ két része között minden közlekedés megszűnt, mig délben néhány összeácsolt fenyütalp jelenvén meg a’ benszorult lakosoknak házaikból kiszállítása is lehetségesen. Nagy Károly és Yurumpek Ján. e’ talpak’ v. tutajok’ kormányát elválalni szíveskedvén, páratlan gyorsasággal törtek evezőik a’ zákányos hullámoknak, ’s megjelentek mindenütt, hol szükség és veszély halasztás nélküli segélyt kívántának. Ekkor egyszersmind néhány kerten által rést törvén a’ folyam, lassan kint lohadni kezde ’s jan. akére reggel már teljes alázulattal visszahúzódott medrébe. Az okozott kár tetemes. Emberhalál azonban nem történt; egyet, ki beesvén, a’ hullámoktól elragadtatott, hamar kifogtak, ’s czélszerü segély megtartá életét; első alispánunk a’ zúgók körülli munkálkodásnál fáradhatlan buzgóságot tüntetvén ki, szinte lesimulván a’jégről derékig bukott vízbe. Hálatisztelettel emlékeznek városunk’ lakosi azon aggodalommal páros gondoskodásról, mellyet a’ jelenleg Eger’ ügyében munkálkodó kir. biztos úr tanusíta, ki mindenütt a’ vész’ helyén megjelenve, annak elhárithatása iránt a’ lehetőségig vala szives rendelkezni. Másnap, azaz Okén a’ ús megye’ kebléből küldöttség neveztetett ki, melly a’ körülményeket megvizsgálva egyszersmind javaslatot tegyen az illy veszélynek jövendőbeni elhárithatásáról ’s arról: valljon a’ kérdéses zúgók továbbra megmaradhatnak e vagy nem. Aliskolcz, jan. 14. F. hódán tartatott Borsodmegye’rendkívüli közgyűlése az ujonczok’ kiállítása’ tárgyában. Némelly előzvények után felolvastatott Keresztes, Kövesd, Galgócz ’s több helység, ’s a’ megyebeli izraelitáknak az iránti folyamodása, hogy engedtetnék meg nekik, a’ rájok eső ujonczokat sorshúzás’ elmellőzésével önkéntesekből kiállítani, melly önkényteseknek adandó jutalom terhét az egész helység viselje. A’ helységek korszerű kivánatokat tartalmazó esedezéseik, mellyek közül a’ Galgóczéval műveit iró sem vallott volna szégyent, kedvező benyomást tettek a’ roppant számú édekre; ’s a’ helyettesítés tárgya, melly már számos más megyei közgyűlésen anynyira kimerítve ’s megvitatva volt, itt is szőnyegre jött. Több szónok a’ folyamodásokat pártolólag a’ többség’ véleményét nyilványitá ’s üdvös indítványt tön az iránt, hogy az összeirottak közt categoriák létessenek, és fokozat készíttessék, miszerint a’ nőtlenek előbb húzzanak sorsot, mint a’ nősök ’s gyermekesek, különség legyen olly apák közt, kiknek három négy, katonaságra alkalmas fia ’s ollyak közt, kiknek csak kettő van ’sat. Ezek ellenében voltak ollyanok, kik Napoleon csatázási ’s Trenk pandurjaíról hosszas históriai értekezésekbe burkolák ellenokaikat és szükkeblüleg az emberiséget pártoló fenebbi szónokok’ szavait szép érzelgéseknek bérmálván, a’ törvénynek (bár semmi rendelkezést nem tiltó) szavaihoz szigorúan ragaszkodni, ’s az ujonczállítást egyedül sorshúzás’ útján kívánták megtelelni; annak, kire a’ sors esett, helyettesítést nem engedvén. De győzőtt az emberiség’ ügye és szeretve tisztelt lelkes első alispánunk’ azon magányos véleménye lön határzattá, miszerint a’ törvény az eddig divatozott alacsonyitó fogdozás helyett mint emberhez illőbb és méltányos módot a’ sorshúzást állapítván meg, az ezt megelőzendő ’s e’ czélra teendő intézkedéseket ki nem zárja ’s e’ szerint a’ fokozatot sem. A’ helységek’ folyamodásit illetőleg pedig a’ magányosak’ helyettesítését(melly a’ katonáskodástóli általányos idegenkedés miatt, az attól minden áron szabadon akarók’romlására lenne) mellőzvén, — a’ közönségeknek önintézkedéseikre bizassék, hogy a’ rájok eső számba önkinteseket állítsanak, a’ hiányzó szám fokozat szerint sorshúzás’ útján egészíttetvén ki, ’s ez a’ folyamodó községeknek, nem mint parancsoló, de mint megengedő (permissiv) végzés adassék tudtokul. Nem mulaszthatjuk még el itt, azon tisztelt személynek, — kinek a’ népérdekek pártolása , hivatalos kötelessége — üdvös, de viszhangra nem talált indítványát megemlíteni, hogy a’ szerbkóborló izmos lazaronik, (vulgo „betyárok!“), kik sok megrovás’ daczára is városunknak nem nagy becsületére válnak, de katonai jegy (disciplina) alatt a’ társaság’ alkalmas tagjaivá válhatnának, mindenek előtt állíttassanak ujonczokat. * Eperjes, jan. 10. Épen Miskolczon vettem a’ váltótörvényszékekhez kinevezettek’ díszes sorát, ’s átfutván azokon, a’ többek közt Sárost Gyulának, Sáros vármegyei első aljegyzőnek aradi váltójegyzővé lett kinevezése által kettős érzéssel lépettem meg. Egyik volt az öröm, melly megszólal mindenkor, valahányszor atyai kormányunk a’ nemzet iránt aratott való érdemeket szokott méltánylással jutalmazza, másik azon veszteségen támadt fájdalom volt, hogy Sáros vármegye, ez igen érdemes tisztviselőjétől, ki e’ tót vidéken a’ magyarosodás kitűnő léptekkel való elövitelében, hallgatag utón szerzett érdemeiből, soha zajt nem ütve, lelkesedését okvetlen követni kellett sikerrel fáradozott, megfosztatván, alig lehetend, ki annak megürülendő, de emlékektől nem üres helyét hasonló szellem, akarat, készültség és foganattal betölthesse. Azon pillanattal, mellyben szeretett Sárosynk tőlünk búcsút részén, kettősen nehezül Pulszky Ferencz táblabiró’ vállaira a’ nyelv’ terjesztése iránti szent kötelesség, mellyet ő a’ nemzetiség’ érdekében haszaszerzei tudomás szerint eddig is dicsően teljesített. Ez örömben, fájdalomban és véleményemben, hiszem minden józanabb osztozik, méltán irigyelvén e’ több oldalulag jeles tollvivőt Aradnak, hol azonban rá szinte munka vár, mert tudtunkra a’ különnyelvüség’ idegen eleme még ott is elég mgy, ’s jó férfiú küzdési kötelességed, átültetéseddel még meg nem szűnt. Isten veled igénytelen kebel áldással jutalmazzon meg a’ föld, mellyre lépendesz! ” Szatmár’ vidékén, januar. 15. A’ szigorú ’s kemény tél nálunk tartósságot nem látott. Már uj év’ első napján kezde lágyulni az idő ’s e’ lágyulás nollon nőtt ’s már vízkeresztkor vizünk elég volt. Kis ideig csúszhatott ugyan még jégen a’ szán, de e’ kis jég is kénytetett utójára engedni az illy időben szokatlan melegnek. Utaink jelenleg sárosak , ’s mindenütt csak a’ nagy locspocs. Hol tiszta, hol hóval vegyes eső esik. A’ felhők hamvasok, a’ köd sűrű, az esték kimondhatlan setétek; ’s én minap illyen időben Szatmári voltam. — Úgy de mit tartozik az a’ közönséghez (kérdi tán érdemteljes szerkesztő úr!) hogy kegyed Szatmári volt ? — Bocsánat! az nem tartozik a’ közönséghez, de az igen, mit Szatmári láttam, hallottam ’s tapasztaltam : a’ Szamos’ hidját épen akkor igazították, ’s a’ vizek’ áradási ellen erősittették; megvallom, e’ munka’ láttára e’ jámbor óhajtás öllék eszembe, hogy bár csak azok, kiket a’ dolog illet, valami erős ’s állandó hídról gondolkoznának ’s lenne igy már egyszer vége ama’ bajlódásoknak, miket illy fahidak minduntalan okoznak ! — Magában a’ városban mély csend uralkodott. A’ műveltebb osztály otthon vagy pipázott vagy olvasott és Szatmár’ utczáin csak mesterembert ’s pórnépet lehete látni. — A’ város’ (hogy el ne feledjem) a’ város’ neveltebb szépei részint zongorával, részint kötéssel, részint olvasással foglalkoztak — itt élt az ablakon kandikált egy szép hölgy ’s nézte mint gázolja a’ piaczi sarat a’ szegény falusi jövevény. Fiatal legénykét felette, gyéren lehete látni, hová betértem, épen nem tapasztaltam ama’ szives fogadtatást, mellyel mi falusiak fogadni szokták a’ városiakat, ha városi ragyogásokat kissé ott hagyva, minket falusiakat méltóztanak meglátogatni; szóval: csaknem egész Szatmár városának ez a’ közpanasza „hogy 20—25 évek előtt több jószívűséget lehetett tapasztalni mint most“ avvagy magyarabban mondva „hogy már más nap süt Szatmár’ egén“. Alapos e e’ panasz vagy sem ? azt biz’ én sem nem tudom, sem nem feszegetem, annyi mindazáltal bizonyos, hogy a’ szatmáriak elég okosak olcsó búzánkért drága posztót, munkát é s kivált csizmát adni. Szatmár városa (mint azt már egyszer a’ Hírnök említette) minden előrehaladását leginkább a’ mostani püspöknek köszöni — ’s aligha az apáczák’ zárdája is el nem készül ez évben. Valóban roppant épület az. Épült pedig a’ holt Szamos’ medrén Gonzeczky János’ különös felügyelése alatt, ki (mint hallám) elég tábori pap volt, jelenleg pedig tanító. Csak Szalmárról visszatértemkor hallám, hogy ott Thalia’ temploma is jelenleg nyitva áll, de az nem igen érdekel engem, mióta egy vígjátékomat bizonyos színészek magok kifütyölték. Na de hiszen a’ kifütyölés is némi vígjáték és példámról némelly drámairó tanulhat! Nem kedvelem a’ színházat még azért is, hogy ott sokszor olly nőket, sőt tán épen özvegyeket is láttam, kiknél otthon a’ téridején olly nagy hideg van mint a’ farkas ordítóban — ’s kamarájok olly üres mint a’ megbukott örmény’ boltja. — A’ sok süvegelés Szalmárt még most is igen divatos — ’s a’ nagy czimeket teli marokkal osztogatják itt. Hermanetz (Beszterczebánya kir. bányavároshoz tartozó helység) f..hórkán éjjelen lélekrázó esetnek volt színhelye. Egy erős és szépen épült házat roppant hóomlatag (Lawine) borított el és vele 10 tagból álló család temettetett hósirba. Több mint 600 kéz vala foglalatos 8 óra hosszig a’ kiásással, mig a’ munka sikerült; de fájdalom! 7 tagja e’ családnak már kiadta lelkét a’ halál valódi jégkarjai közt, ’s csak egy házas párt mentett meg az isteni gondviselés egy csecsemővel, ki bölcsöstül asztal alá fordult, hova egy borjú ’s eb is menekült. Vilhnann Endre beszterczebányai segédlelkész takaritá el egyszerre a’ 7 szerencsétlent. Béke hamvaiknak. (J.r.) Győr, jan. 11. A’ legközelebb múlt 1840 kiév’ vége nemzeti színészetünkre nézve nagyon vigasztaló volt nálunk; melly kivált a’ jövőt dús reményekkel kecsegteti. Ebben volt ugyanis Lendvay Márton urnak valódi színművészetével megismerkedni szerencsénk, mellynek következtében vágy kelt szivünkben a’ nemzeti színművészeinek városunkban csak némileg is megalapíthatására. Lendvay elment, kedves emlékét ’s azon becses ígéretét hagyva köztünk, hogy tavaszra ismét keblünkben látandhatjuk őt. ’S ime! egy pár meddő hét’ elmúltával, nemzeti színpadunknak egy más régibb ’s mindig dicsőséggel küzdő bajnoka örvendeztete meg bennünket jelenlétével, ’s ez Megyeri Károly úr volt! Fájdalom! mire e vendégszerepeit nálunk megkezdő, a’ múlt évi iszonyú tél egész zordonságával barezra látszék szinté a’ szelidebb művészettel kelni, hogy elfagylalja kebleinkben hazafiságos melegtől éledt csiráját egy szép vállalatnak, mellynek köztünk felvirultatásában a’ honi művészetnek egész jövője fekszik. ’S ez okozá, hogy bár vendégünk művészi játékát minden