Hirnök, 1841. január-december (5. évfolyam, 1-104. szám)

1841-10-07 / 81. szám

II. szám. A’ Hírnök kinevezések, hivatalos tudósítások, honi és külföldi politicai hírek, mindennemű statisticai adatok, pénzkeret, piaczi árak, dunavizállás és min­denféle hirdetmények minél gyorsabb közlésé­vel; — a’ Szásadunk terjedelmesb politicai ’s ro­kon tudományi­ értekezésekkel, a’ Kis futár litera­­túrai, művészeti és közéletbeli jelesebb tünemé­nyek, találmányok és intézetek ismertetésével foglalkoznak főképen. IRNÖK Szerkeszti ’s kiadja is a fiás­falvi Orosz József. October 7. 1841. Megjelennek e’ lapok minden hétfőn és csütörtö­kön. Félévi előfizetés Pozsonyban házhozhordás­­sal 4 p. fz., postán borítékkal 4 fr. 24 kr. Előfizet­­hetni helyben a’ kiadó tulajdonosnal­ sétatéren T49. sz. a., Pesten Wéber Józsefnél a’ Tudakozó­­intézetben, kinél a’ hirdetmények ’s a’ szerkesz­tőséget illető egyéb közlemények is elfogadtatnak. Minden nem-hivatalos leveleknek bérmentet beküldetése kéretik. Tartalom: Magyarország és Erdély. Kinevezés; halálozások; pri­­mási adományzás; Bács megye közelgő tisztujítószéke ’s ezt illető rendszabályok; Kisfaludy-társaság; villányi szüret; gazdasági hírek Zabolcs megyéből; erdélyi országgyűlési követválasztások. Ausz­tria. Változások a’ cs. kir. hadseregnél. Nagybritannia. Fran­­czi­a ország. Spanyolország. A’ kormány aggodalma idegen beavatkozás és belső összeesküvések hiedelme miatt; a’ királyné ’s Don Francisco de Paula egyik fia közli házasság tervének kivitele mindinkább valószínűvé lesz. Németalföld. A’ németalföldi király a’német vámegyesületteli szerződés aláírását megtagadta. Német­ország. Metternich herczeg Karlsruheban; würtembergi közbocsá­­nat-hirdetés. Törökország. A’ hadsereg szerkesztése. Brazília. A’ császár koronáztatása. Elegy. Hirdetések.­ ­?Magyarország és Erdély. A’ am. magyar kir. udv. Kamara Liszy János Sherezováczi kir. sóbeszédét saját kérelme következtében hasonló ranggal Eszékre helyezte át. Föméltósága gróf Schönborn-Bu­chheim Ferencz Fülöp, a’ Bajor királyi szent Hubert és a’ máltai Jeles rendek vitéze,­­ a’ franczia becsű­lel­legio keresztese, cs. kir. al­ezredes, kama­rás és valóságos belső titkos tanácsos , az ausztriai föherczegség örökös föasztalnokja, cs­­. nemes Ber­eg vármegye örökös főis­­pánja, folyó évi augustus Iokán életének 73dik évében, Maid­­lingben Felső-Ausztriában, boldogabb életr­e szenderült. Sept. 17kén pedig meghalt löt. Szkalnik Xav. Ferencz, rozsnyói székesegyházi tiszt, kanonok Svedlér városának plé­bánosa. Hagyományának két harmadrészét az ur szöllöjében kifáradt ’s méltó nyugalomra Helyzeti paptársainak jobb ellátására, egy harmadát pedig volt plébániája szegény hívei fölsegélésére szánta. Nagy és válogatott könyvtárát a’ papnevelő háznak hagyta. Sept­­ickán halt meg Szebenben a’szász nemzet közül leg­idősebb hivatalbeli Straussenburgi Klein Dániel, kora gyenge­sége miatt élte 90ik évében. Született 1752 ben apr. Irén Besz­­terczén. Oskolai és jogászi pályáját végezve 1771 ben közszolgá­latba lépett, már 1795 ben kormánytanácsossá lett,’s 1816 ban a’ tart. főszámvevőség elnökévé neveztetett Ő Felsége által. Szor­galmas és buzgó szolgálata jutalmául 1825 ben Szent István kis keresztével diszesítetett fel. Végre 1831 ben közszolgálatja 60 évében érdemlett nyugalomra lépett, ezutáni napjait boldog csa­ládi körben élte le. Prímás e­gysége sept. 9kéről kelt adománylevele következ­tében gróf Nádasdy Leopold komáromi főispánt, Komárom vgyé­­ben kebelezett és hatóságára nézve az érsekiéli székhez tartozó eörsi­­ és gadóczi­­ érseki nemesi telkekkel és ugyanezekhez tartozó két réttel örökösen megajándékozni méltóztatott. zu Pozsony, oct. 6. Szüret folyta alatti napjaink hasonlí­tottak a’ júniusi napokhoz, estében is csak kevéssé hüsűlt meg a’ lét, nem csoda hát hogy a’ villanyosság nagyobb mértékben ter­helvén a’levegőt tegnap délután több ízben égdörgést haltánk; az éjszaka azonban beborult ’s a’ megeredt eső ma is tart. Bort szőllösgazdáink igen jót ígérnek magoknak ’s az idei termést az 1830. és 1834-kivel szeretik hasonlítgatni. A’ sz. györgyvidéki aszúbort sokan már eleve külföldön látják. Adja Isten hogy re­ményeinkben ne csalatkozzunk. — Az oskolai év folyó hó elejé­vel megkezdődött ’s a’ tanuló ifjúság már nagyobb részint váro­sunkban van. Az academiai tanítói karból az érdemes aggastyán Faber professor ur a’ stalistika olly hosszuévsoron áti tanítója ki­lépett, saját kérelmére nyugalmazfalván, ideiglenes helyettese a’ jog-philosophia tanítója Álbely ur leend. Zom­bor. Méltóságos almási Rudics József megyénk sze­retve tisztelt főispányja, a’ hazai törvények­ és ősi intézvényekhe­­zi szoros hív ragaszkodásánál fogva a’ közelgő lisztusitásnak tar­tását, Bács-Bodrog megye új közönségéhez intézett hivatalos levele által szőnyegre "hozván, az érdeklett tisztujitásban rész ve­endő megyei nemességnek mimódoni összeírása tárgyában si­­nórmértékül szolgálandó elvek kidolgozására folyó évi September 20dik napján nyitott közgyűlésünkből egy választmány rendelte­tett, melly működése eredményeiröl készített munkáját még e’ közgyűlés lefolyása alatt bemutatván, ennek nyomán a’ többiek között határoztatott, hogy a’ római catholika kisebb rendű pap­ság példájára (a’ hova magok a’ kópiának is értetődnek!) a’ gö­rög nem egyesült, valamint az ágostai és helvecziai vallást követő lelkészekre, a’ szavaztatási jog kiterjesztessék. — Ennélfogva az imént nevezett lelkészeken felül ágostai vallást követő bányavá­rosi, úgy nemkülönben helvecziai Dunán inneni superinten­­dentia egy külön szavazattal birand. — A’ bünperekbe fogott nemes személyek a’ tisztválasztási jog gyakorlatából egészen kizáratnak. — Ő méltóságának a’ fenlisztelt főispány urnak azért, hogy a’ tisztikarnak, az ősi alkotvánnyal egykorú szabadválasz­tási jog gyakorlatára a’ közelgő tisztujitás tartása által a’ me­­­­gyei Rendeknek örvendetes alkalmat nyújtani méltóztatott, kö­szönő levél íratni rendeltetett. Kisfaludy-Társas­ág. Megjelentek ’s Eggenberger J. és fia pesti könyvárusoknál, ’s állatok a’ két haza minden hiteles­­ könyvkereskedőinél kaphatók. A’ K­isfaludy-Társaság Év­lapjai. Két kötet. Budán, a’ m. kir. egyetem bet. nor. 280 és­­ 275­­. finom veli­en, kemény táblába kötve 3 ff. ep. — A’ tár­saság számot ád Évlapjaiban keletkeztétől fogva egész 184­­-big folytatott munkálkodásairól, közli tagjainak a’ közülésekben tar­tott előadásaikat, különösen Fáy András, Péczely József és Sze­­kács József beszédeiket, Schedel Ferencz és Szontagh Gusztáv értekezéseiket, ’s b. Jósika Miklós egy novelláját ’s „Helione“! czimü költeményét; valamennyi, jutalmat és dicséretet nyert pá­lyaműveket, a’ költőieket Pap Endre, Kazinczy Gábor, Ajtay Gyula, Nagy Imre, Szilágyi István, Medgyes Laj, Párkányi Béla és Pájer Antaltól; és szépműfajiakat, u. m.­­) Tarczy Laj, pá­pai ref. collegiumi professorét a’ drámai literaturának a’ nemzet életére hatásáról, ’s literaturánk drámaszegény­sége okairól; 2) Ramershoffer Valérián győri k. academiai pro­fessor Szavalat tudományát; 3) Gondol Dániel m. kir. udv. canczellariai tisztviselő terjedelmesebb értekezését a’ regény­ről és drámáról párhuzamban; ’s 40 Müller Godefréd jogtanárét ugyan azon tárgyban. Végre toldalékul közöltetik Nagy Imre emlékezete, ki épen az 1840-i költői első jutalom el­nyerésekor halt meg, ’s hátrahagyott versei közül válogatott da­rabok. — A’ társaság egy felül mind maga, mind a’ közönség iránti kötelességének tartotta munkálkodásai történeteit és ered­­ményeit együtt és teljesen előadni; másfélül reményű, hogy ez által a’ magyar szépműtani irodalomnak is némi szolgálatot ten, olly dolgozatokat terjesztvén elő, mellyek korszerű philosophiai és aestheticai kérdéseket szerencsésen fejtegetve, mind az olva­sókra, mind a’ szépirodalom mivelőire kívánt hatással lehetnek. Pesten, a’ K­isfaludy-Társaság üléséből, sept. 27. 1841. Tóth Lörincz, jegyző. Az 1835-ben Magyarországon legelőször alakúlt agarász egylet f. évi eszhó 25-dik ’s azt követő napjain csupán kölyök— agarakkal vadászatot tartand, mellyre gyülhelyül V­­esés helysé­ge, megjelenési határnapul öszhó 24-dik napja van kitűzve. — Kalas Zsigmond m. k. jegyző. Az 1840ik évben alakult agarásztársaság részéröl f. é. aug. 15-én tartatott kalocsai gyűlésben hozott határzat folytában első agarászat helyéül Kis-Körös m. város, határnapul pedig i. e. Oc­tober 25-e azon hozzáadással tűzetett ki, hogy az agarásztársa­­ság t. ez. tagjai 24-kén este felé jelenjenek meg. Osskó Gábor, társasági jegyző. Az ismeretes és reformáta vallásra ezelőtt, két évvel átment katholikus pap Burg Jószef, töredelmes szín­vel tettét megbánván, hogy ismét schweiczi Berna városábani tartózkodása alatt a’ ka- tholika anyaszerfegyház kebelébe viszszatért légyen, Komárom­ban lakó, bizonyos jó barátjának küldött következő levele által tanúsítja: „Kedves tekintetes úr! Úgy hiszem, eddig penig Komá­romba is eljutott annak hire, hogy az, mit nekem drága is ur gyakran, nem tudom mi sejtésből megjövendölt, valóban meg­történt, azaz hogy szándékommal felhagyva, régi hittársimhoz visszatértem, hogy azonban szerzetes állapotba lépjek, mi jöven­dölésének második része volt, csak azon okból nincs kedvem, hogy túlságosnak ne láttassam. De mégis, nehogy valaki azt vélje, hogy akár a’ honvágy, akár a’ kényelemkeresés térített légyen meg, ezennel tudtára adom drága tettes úrnak, hogy 12 nap múlva, azaz aug. 2án innét Parisba indulok, utamat onnét Hav­­re-Graceba folytatom, ott hajóra szállok, ’s Amerikába költözöm, ott papi hivatalomat folytatandó. — Ha tudnám, hogy drága tet­tes úr leveleimet szívesen venné, onnét is írnék, de mostani kö­rülményiül közt alkalmatlankodni többé nem merészlek. — Hogy­ha pedig valahol főtisztelendö Szemes úrral találkoznék, ennek is tiszteletem ’s azon kérésemet, hogy sokszori szenvedéséért ne nehezteljen, álfaladni méltóztassék ’s a’ t. Teljes tisztelettel va­gyok tettes urnak alázatos szolgája Burg József m. k. Berna jul. 21-én 1841.“­­ Villány, eszelő 25. Szüretünk, mellynek bőségétül a’ földnép jóléte, mostohaságától pedig nyomára függ, bevégezve. Az utolsó esőzés rothasztani kezdé szöleinket, ’s azért iparkodánk ’s iparkodott e’ vidéken minden szőlőbirtokos helység, ugyannyi­­ra hogy Szekszárdtul kezdve a’ szőlőtermő hegyláncz egész so­rában nincs már szedetlen tőke. Termésünk a’ középnél több, jó­nak mondható, ’s ha némelly boros gazdák reménye nem hiusul az idei termés zamatjára ’s erejére nézve az 1830ikinál alább— való nem lesz, sőt az 1834ikivel is mérközendik. A’ mustnak még most nincs igen ára; a’ mázslást néhol 1 ezüst forintjával ’s alább is vették, mert még a borok is sok helyen feküsznek kor­­csolákon. — Egyéb termékeink közt kukoriczáink soványok ; bur­gonyánk nem igen tölti zsákjainkat, a’ pohánkát a’ kora dér nagyrészint virágjában érte. Őszi vetéseinket most temetjük föld­be, mellybűl csak sokára ’s nehezen fog kizöldülhetni, mert az igenis hiával van a’ kellő nedvességnek, mit az éji erős harma­tok nem pótolhatnak; legelőinket azonban mindeddig viruló álla­potban tartják ’s általában vidékünk az őszi kopárságnak eddigelé kevés nyomát mutatja ’s erdőink és gyümölcsfáink, nemkülönben fürteiktül fosztott szőlőtőkéink is nyárközépi virulásaiban állanak. Margit a­­Zabolcs megyében­ sept. 8. Vidékünk szomorú; ’s ha valaha mondhatták, hogy az alföldön sivatag nagy puszták vannak, jelenleg igazán mondható, mert most sivatag, mint Za­­hara; — április 51kén volt esőnk, ’s sz. háromság vasárnapig egy csepp sem; ez nap volt 1/4 órai esőcske, melly nem a’ szekér­út porát, de a’ gyalog-ösvényét sem verte el; julius 6ikán volt a’ kik eső, 14 órai, melly zápor lévén harmat hasznú volt; ez volt minden esőnk September hónapig; ennek Gikán lanyhás és szeles esőnk is volt, ’s máig megázott földünk annyira, hogy a’ tavaszi tarlóját szánthatjuk ugar helyett őszi alá, de ugar szán­tás nincs, mert azt még most sem lehet szántani. — E’ rövid rajzból a’ gazda, ki Heves­, Zabolcsmegyék a’ tavaszi árpa az elvetett magnak felét adta meg, a’ zab alig a’ magot, öszink no­ha dúsan indult, ’s megdőléstől lehete félteni, mégis a’ rozs csak 2 magot ad; a’ búza, mivel a’ sása közt sült össze, csak az el­vetett magot, ennek is fele, minden nagyítás nélkül mondva, üszög; kukoriczánkat még augustusban b­etettük; burgonyánk­­ fészkében kölesnyi gumót se találni, babot zölden sem ehettünk, káposztánk semmi, egy szóval mindenünk — semmiből áll; félni van okunk, ezen évet az ISzTkinél sok vidéken mostohább kö­­vetkezésünek tartani több okoknál fogva, ugyan­is. ha­ Tavaszi vagy semmi sincs, vagy igen kevés, értetődvén az árpa, pohán­ka, bab, lencse, kukoricza, mind a’ mellett, hogy háromszorosan vetettünk, mert én legalább kölest, pohánkát, babot májuson túl aug. 10kig felváltva vettettem jó reménység fejében, ’s munka, mag elveszett. Kerek-répát 5 ízben vettettem, a’ káposztát ma­gas helyre, lapályba, lófenékre ültettem; bab­a, hernyó, hörcsök, és száraszág semmivé tette. — b) Az őszi már a’ múlt évben is igen középszerű lévén, maradék 1839ikről csak úrnak, pórnak senkinek, vagy igen kevésnek van; az idei termésből, tapaszta­lásból tudom, Heves, Borsod, Zabold­, Bihar, Kunság, Jászság, de Szathmár, Beregh, Ugocsa nagy részében is, ha elvet a’ job­bágy, nem lesz 60—70 egész hellyel biró helységben 20 gazda, kinek egy kevés kenyere marad, nem pedig három­al?­, ki az újig beéri. — c­ Neveli a’ szükséget a’ kukoricza ’s burgonya nem termése, makk nem tétele, melly miatt a’ szegénység sertést nem hizlal egyében, mint kenyerén, ’s ki nem tarthatja soványan sem. De —­de mindenek felett nagy súlyt dob a’ fontba a’ ta­karmány szlike ; e’ szükséget nem vala mód enyhítni; hiába szól­altak fel sok jeles gazdák, hiába adták a’ jó tanácsot a’ surro­­gatumokkal; mind nem vala sikeres; némelly helyeken még az igen ajánlott fák gallyazása sem sikerülhetett, mert vagy nincs fa, vagy azért, mert már májusban a’ hernyó meglepte, ’s igy egészségnek ártó; vagy mivel a’ nyári hőség, a’ faleveleket le­­pörkölte, haszonnal takarmánynak el nem vehető; már a’ múlt szigorú tél nagyon kiürítvén a’ kerteket, most szalma sem lévén, a’ nagyobb birtokosok szemmel és szecskával fogják teleltetni barmaikat, mi a’ szükséget neveli, mert a’ szegény embernek nincs eladó szemes gabonája, ’s az urak szintén nem adhatnak. — Ha ezen pontok után tekintetbe vesszük a’ pénz szűkét, ’s e’ mellé azon szomorú helyzetét a’ köznépnek, hogy gabonája nem lévén, kenyerét pénzen kell vennie, takarmánya sem lévén, ezt is vagy venni kell, vagy barmait eladni, — a’ takarmány ára nagy, ’s azt is meszsziröl kell sokaknak hordani; de hogy kenyere legyen, a’ szegény ember kénytelen minden lábas jószágától megválni; minek már is mutatkozik következése, mert a’ barom­nak fele ára sincs; ugyanis olly birkát, mellynek ez előtt 5 — 6 évvel 15—200 v. fr. vétetett darabja, ’s azóta mindig nemesíte­­tett 160—200 pengő forintos kosok által, most párja 17 v. fr. ért adatik el; a’ közönségesebb Iső osztályú birkáknak párját 10 v. írért kínálják; a’ tavaszszal 120—150 ft.ért kelt fejős te­hén 35—40 v. írért megvehető. Olly tehén, mellyért még júli­usban darabjáért 100—120 v. ft igér felett, most 40—50 ftot adogálnak; ’s azon szomorú időt lehet jóslani, hogy ha lesz vi­dék, hol a’ rész 10 v. frig posz. mér­­mi véleményem szerint megtörténhetöbb mint nem­ úgy lesz vidék, hol éhen is halnak meg (!!!}, mert 20 vsrt most magasabb ár, mint 1817ikben 50 volt; ’s ha kivált a’ már eddig beköszöntött szükséghez olly for­ma csapás is járul, mint a’ mi már mutogatja magát, p. o. hör­csök, ’s egér sokasága, és száraz ősz, mi miatt a’ kopár lege­lőről a’ barmok korán, és éhesen szoruljanak az istállóba, a’ ve­tés gyorsan ne mehessen, ’s roszul keljen; vagy hirtelen álljanak be száraz kemény hidegek, avvagy rendkívüli esőzések, vagy a’ tél hozzon csapást, fagyatlan essék le a’ hó, kemény száraz legyen és hosszú a’ tél, határozólag merem mondani, hogy na­gyobb szükséget érend a’köznép, mind 1817ben ’s a’ követ­kezés továbbra hat, mert az állattenyésztés, melly most is elég alant áll, sok időre ismét megakad, de még a’ földmívelés is, az iga-vonó-barom, ’s vetőmag nem léte miatt. Nemes Kolosvár városa részéről országgyűlési követekké választatták a’ tanács kebeléből —­ ide értve a’ jegyzőket is — aljegyző Gross Gustáv, a’ választott közönség kebeléből pedig Méhes Sámuel. Vizakna városa részéről oszággyülési követekké válasz­tattak királybiró Fogarasi P. János és szemeriai Lász János. A’ Hírnök 76 számában említett hévízi csudaorvosról, a’ Siebenb. Wochenblatt igy ír. Bizonyos Szász Mihály vagy István nevű ember Hévizén Felsőfejér vármegyében azt a’ hirt terjesz­tette, hogy az erdőben egy fejér kigyóra bukkana, melly önként felszólítá húsát megenni. Ígérvén, hogy ez által a’ természet min­den titka felnyílik előtte, a’ mező növényei nyelvét érteni fogja ’s minden nyavalya ellen leghalósabb szereket tudand készitni. És a’ mese hitelt talált. Az emberek minden felől, még olly távoli he­lyekről is, mint Fogaras, Segesvár, Megyes, Brassó özönlenek hozzá, ’s ő csudaorvoslatait nagy nyilvánossággal folytatja. Háza mindig tömve van segélyért folyamadókkal, ’s ezek közt ollyakat is láthatnánk, kikről e’ felvilágosult korban illy babonásságot fel sem tennénk. Csuda orvoslatiban valóban legkisebb csuda, hogy a’ tiszthatóság béhunyt szemmel nézi charlatánságát, és őt magát megorvosólni elmulasztja. MMmMHMitBafinBiaAammin­aBimimmaad­zn Ausztria. A’ porosz és szász János herczeg ő kir. fenségük, kik teg­napelőtt Schönbrunban az udvarnál ebédeltek ’s estve az ottani várszínházban egy színi mutatványnál voltak jelen, tegnap délelőtt a’ cs. k. táborkar, ’s a’ diplomaticai testületnek a’ cs. kir. ud­varnál hitelesített tagjait fogadak el. Változások a’ cs. kir. hadseregnél. Előléptettek, másod­ezredesből ezredlévé: Mitisz József, Sándor czár 2 sz. gy. ezr., ugyanott; alezredesből ezredessé: Bordolo Ján., Máriássy b. 37 sz. gy. ezr., ugyanott; őrnagyokból alezredesekké: Fischer Leo­pold , Sándor czár 2 sz. gy. ezr., Stein Vilmos b., Mengen b. 4 sz. vasasezr., Ledochovszky Timót gr., nádor 12 sz. huszárezr.,

Next