Hirnök, 1842. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)

1842-05-16 / 38. szám

®,ran­c*iaor§*»S* Paris, máj. 3. A mai párisi lapok csaknem kizárólag a párisi érseknek a királyhoz intézett beszédjével foglalkoz­nak. A Constitutionnel, Courrier Francois, és a Rational te­­­tétlen ócsárlással illeti a párisi papságot e nyilatkozás miatt, melly szemeikben felette illetlennek tetszik, mig a­­Jud­ici l­ennie a France, az Univers, s a Globe épen semmi vétkest sem találnak abban, hogy a vasárnapok megszentségteleni­­tésének véget vessen. — A France, midőn a Journal des De­­cntsnak melly ez alkalommal a papság „merészleteiről“ szól, felel kérdi, mellyik vallást követi a Débals szerkesztője? Ha protestáns — mondja a France — menjen Londonba vagy Németországba, s majd meglátandja, valljon az ango­lok és németek elnézik e ama botrányt, melly szemeink előtt történik. Ha izraelita, meg kell ülnie szombatját; ha katho­­likus, akkor vasárnapra vonatkozólag, kövesse a példát, melly a protestánsoktól adatik neki. Az Univers igen keserű a Débats ellen, melly által homályos úgynevezett vallásos lapnak neveztetett. Állítja, hogy a párisi érsek beszédje igen alkalmas volt, ámbár a kormány nem látta illyennek, azt a Moniteurbe kinyomattatni. A király feleletére nézve, melly, a Journal des Débats szerint, egyenes és határozott lett volna, megjegyzi az Univers, hogy ha közzé tétetett volna, az találtatnék, mikép­p felsége minden szavat gon­dosan mellőzött, melly alkalmas lehetne a katolikusokat megsérteni, vagy őket a reménytől fosztani meg, azt, mit kívánnak, a kormány által kieszközölhetni. Paris, máj. 4. A királynak neve napjára tett szeren­­csekivánatok közt, mint már megyjegyeztetett, a Moniteur a párisi érsek beszédét nem közlé. Az ellenben mindjárt meg­jelent az Univers ileligieuxban, mi a Journal des Débatsnak mint hirtelenkedés ötlék fel, mire e főpapnak megjegyzést tartott tenni szükségesnek. Hanem a nemtetszés oka alkal­masint nem abban keresendő, mintha illy a hivatalos lap elé­be kapó közzétételéért neheztelne, mintsem inkább az, hogy a beszéd maga néhány pontot érintett, mellyek az egyházi ellenzék tárgyai, t. i. azon kívánságot, vajha ,,a kormány nem messzi jövendőben képes legyen az istennek szentelt napokon a közmunkákat megszüntetni és ezáltal a franczi­­áknak az illy napok szentültartására jó példát adni,“ és hogy a papságnak is megengedtessék „az ifjúság eszének és szi­vének kiképezésében szabadabban munkálhatni.“ Az ellen­zéki sajtó már most igen kiváncsi a király feleletét megtud­ni, de előlegesen csak azal kell megelégednie, hogy a Journal des Débast bizonyossá tesz arról, mikép ő felsége a politikai szabadság és vallási türelem elveit, mellyek a jú­liusi trón alaposzlopai, világosan óvta. A kormány azonban egy tekintetben az érsek kérését már teljesíté, s múlt vasár­napon a párisi várépítésnél a dolgozást megszűnteté, s a szál­lítási vállalkozóknak is az üzletet megtiltá. Paris , máj. 5. A mai Moniteur a pénzügyminister kö­vetkező a királyhoz intézett előterjesztését foglalja: „Paris, máj. 4. 1842. Az első vasutak építése, noha igen korlátozott kiterjedésű, a postamestereket aggodalomba ejté, kik elő­­fogataikkal a szomszédutakat elláták. Ezen aggodalom, melly csak nehány elszigetelt pontot ért, mindamellett az igazga­­gatóság figyelmét magára voná. Most, midőn a vasutak hi­­vatvák egy nem messzi jövendőben tetemes kifejtést nyer­ni, a postamesterek reclamatiói átalányos szint vennének föl. Jövő állapotokról aggódva a kormányt arra kérik, hogy a kárpótlás kérdését, mellyet igényelhetni vélnek, azon­nal vizsgáltassa. Illy vizsgálat kérése egészen jogszerű. A postamesterek egész különös ipara csak biztosított jövendő által tartható fen, és sem czélirányos sem igazságos nem lenne, őket tovább bizonytalanságban hagyni, melly számos érdeket veszélyezhetne. Bár­melly határozat történjék, fon­tos azt ismerni. Mivel azonban a kérdés feloldása fontos kö­vetkezményeket vonhat maga után, tehát nekem úgy látszik, hogy alapos fontolgatás tárgyává kellene tétetnie. Több tör­vényhozó választmány figyelmezteté a kormányt e tárgyra. Eldődöm igazságos szorgalmában illy fontos szolgálatág iránt társaival egyetértőleg foglalkozok vele. Az ő szándé­kát, Felségeddel ez iránt értekezni, annál örömestebb köve­tem, mivel 1838ban magam is hasonló czélra lépéseket tettem. Szerencsém van Felségednek egy rendeletet előterjeszte­ni, melly e fontos kérdés vizsgálatatát különös választ­mányra bízza. Vagyok legmélyebb tisztelettel Sire Felsé­gednek legalázatosabb szolgája, a pénzügyminister Laplagne, Paris, május. 5. Egy máj.­ékén kelt királyi rendelet egy különös biztosságot állít fel azon megbízással, módokat felkeresni és javallani, hogy a postai leváltások fentartása a vasutak használatával öszhangzásba hozattassanak. Spanyolország, Madrid, ápr. 27. Ma délután mint anyja születésnap­ján Izabella királyné, húgával, Francisco de Paula infáns és családja kíséretében, mindnyájan fényes díszkocsin, séta­­kocsizást tett a Pradoban, s egész után a számosan össze­gyűlt néptől a szeretet és ragaszkodás tanújeleivel fogad­tatott. A kormány minden intézkedést megtett, hogy a ki­rályné anyjának születésnapja illőleg megtartassák. Ugyane nap vette föl az utolsó kenetet a toledói tiszteletes érsek Vallejo. E főpap halála által Spanyolország csaknem kipó­­tolhatlan veszteséget szenved. Utóirat. A toledói tiszte­­letes érsek apr. 30ai délután csakugyan meghalálozott. Portugália. Lissabon, apr. 25. Az ő szentsége által Rómából küldött arany rózsa tegnap Capaccini ur által a Necessitades palota kápolnában Dona Maria királyné e leghívebb felsé­gének az egész udvar és számos papság jelenlétében át­adatott. Az ajándék egy etruri edény, mellyből egy teljes virágzásu rózsabokréta, aranyból szépen kivésve, emelke­dik; értéke 1000 ft sz.-re becsültetik. E keresztatyai aján­dékban a Roma és Portugal közt szerzett kibékülés kezes­ségét tekintik. Olaszország. Florenczi tudósítások után cs. kir. fensége a tos­canai nagyherczegnő máj.­lnek reggelén szerencsésen her­­czeget szült, ki még ugyanaz­nap a florenczi érsektől meg­­kereszteltetett, melly alkalommal ő cs. k. fensége István fö­­herczeg az ő fens, nagybátyja Rainer föherczeg a lombard­­velenczei alkirály nevében a keresztatya helyét lölte be. A fens, gyermekágyas és az újszülött herczeg az utolsó tudó­sítások elindulásáig legjobb egészségben voltak.­ Több tudósítások Olaszországból bizonyítják a Nápoly és Németalföld közötti meghasonlás aggodalmát. Egy nápolyi levél ápr. 27-ről így szól: „Tegnap óta egy a belü­gyek mi­nisterétől Nápoly kormányzójához intézett közlés a nápolyi kormány és Holland s Belgium közötti viszályokat illetőleg a kereskedői kamra részéről a pénzcsarnokra ragasztva, s körülbelül hasonló tartalmú körlevélről beszélnek, melly ma a külügyek ministerének részéről valamennyi itteni kö­vedhez küldetett legyen. Ama ragasztékban mondva, hogy azon lehetséges esetben, ha Holland vagy Belgium részéről a mondott kormányok között rögtön támadt egyenetlenség következtében mindkét Siczilia kereskedése ellen ellensé­ges eljárás történnék, addig, míg ez lecsillapodott, ő felsége czélirányosnak tartá, a kereskedőket és hajótulajdonosokat a kereskedőkamra és a tartományok kormányai által arról tudósítani, hogy tengeri utazásaikon mindazon előrevigyá­­zatokkal éljenek, mellyeket tulajdonuk biztosítására jóknak tartanak, szükség esetében azt sem véve ki, hogy más lobo­gót és nem a királyságot használják. A minister hozzá­te­szi: ezen határozott tudósítások után az ország kormánya már előre minden jogot elmellőzött a reclamatióra, melly a nem tudás örve alatt a kereskedés és kereskedők részéről, bármelly nemzethez tartozóktól, történhetnek. Egyszer­smind parancs adatik a kormányzónak, hogy ezen tudósí­tást a legnagyobb kiterjedésben hirdesse ki, de a kormány­lapban még nem jelent meg, s csak itt másolatban van a pénzcsarnokra kitűzve. Németország. Egy a kormánylap máj. 3-ai számábani badeni nagy­­herczegi rendelet a BRket máj. 20-ra hívja egybe. Az első kamra választott követei s a második kamra küldöttei, kik státushivatalnokok, előbb a szükséges szabadságot kikéren­­dik. Mark gróf Vilmos elnökké, Fürstenberg herczeg és fő­udvarmester­e. Berckheim az első kamra alelnökeivé vá­lasztottak. Stuttgart, máj. 6. A követek kamarája 11 szó ellen­zékével 73 szavazattal elhatározta a kormányt megkérni, hogy a státusadóssági rendszabály 6dik ,a­melly a nyilvá­­nyos adósság kamatlábát 4 percentre határozza, oda változ­tassák, hogy mindazoknak, kik Würtembergnek olcsóbb tő­kéket ajánlanak, a concurrelia megnyittassék, s e tekintet­ben az igazgatóság keze továbbá kötve ne maradjon, így reményünk van a jelen kölcsön kamatainak 90.000 forintak­ b­ebb szállítására, s a jövendőbelinek jobb kinézésére. Hamburg, máj. 5. Ma reggel 1 óra után a Gát utczá­­ban, hihetőleg egy szipakészítőnél tűz ütött ki, nehány gyú­lékony tárgyakkal megrakott csüveket megragadott s olly hevesen harapózott el, hogy ma délre az egész Gát utcza tűzben volt, s mintegy húsz ház raktárostól és 15—20 mil­lió marknyi érték hamuvá vált. Déli 1 órakor a tűz a szom­széd Miklós templom tornyára kapott s 5 órakor a harang­­torony összedőlt. A torony egyéb része leégett, s az a szép Miklós templom is már hasonló sorsra jutott. A „Steinwiete“ a „Rödingsmark“ s a Komlópiacz égnek. A pénzcsarnok a szomszéd házakkal együtt a tüzet el nem kerülendik, s arra gondolnak, hogy a szomszéd városrészt lefedele­­zés által megmentsék. A városházán a legfontosabb papi­rosok és biztosíték­ könyvek bebutyoroztatnak. Fájdalom, vagy 20 fecskendező és katona már szerencsétlenséget szenved­, s előre nem látható , mennyire fog a tűveszély a következő sötétségben terjedni. Úgy vélem nem sokat mon­dok, ha azt állítom, hogy még 6—8 millió tallérnyi kár fog történni. Parish, L. Berk­ens és fia, Bene E. János nagytá­raik a tűz martalékai. Hamburg, máj. 5. este. A tegnapi éjszakán a Gát utczában kiütött tűzveszély rettentőbb min­­deniknél, mellyre itt emlékeznek, s véghetetlen következ­ményű leendhet az itteni, sőt az egész éjszaknémet keres­kedésre nézve. A Gátutcza nagyobb fele mind a két oldalán az egész „Steintwiete“ a „Rödingsmark“ fele (nyugoti ré­sze), a Komlópiacz egy része, a „Neueburg“ részint elham­vadtak, részint még most is égnek; a Miklós templom tor­nya összeroskadt, szerencsésen a templomba ,s a templom még most is ég. Mi lesz ennek vége, előre nem láthatni, mert tegnap éjjeli 2 óra óta az oltók és mentők minden ere­je megfeszíttetett, s már majd egészen ellankadott. Most ór­a órakor legalább a szél csendesül. — Hamburg, május 6. (gyorspostáról). Rettentő éjszakánk volt. A tűz folyvást dü­höng s Hamburg színét már felemésztő A régi pénzház, a régi pénzcsarnok, a városház, a bank hamuban. A bankköny­vek el vannak rejtve. Most az egész „Dreckwall“ ég, s ha a „Dreckwall“ és az új „Wall“ közötti árok a lángokat meg nem akadályozza, úgy a „Jungfraustieg“ is oda van. Minden a kapukon menekül ki. Sok ház tűzaknák által hányatott szél és ágyukkal lövetett romba a tűz meggátlására, de mind hasztalan. Az itteni három újság expeditiója, mint mondják, szinte leégett; kétséges tehát, valljon holnap meg fognak e jelenni s a szerencsétlenség nagyságáról közelebbi felvilágo­sítást adni.— Hamburg, máj. 6. rég. 7­2 órakor, (rendkí­vüli alkalommal). Az iszonyattal átvirrasztott éj után fájdalom még nem lehet jobb hirt adni Hamburgról. A tűz még nincs legyőzve , 12 órája az ágyuk szüntelen ropognak, s a tűzzel határos házakat rombolják,shogy a tűznek eledei ne hagyas­sák. Az uj pénzcsarnokot és sz. Péter templomát is féltik, ínség és siránkozás óránkint növekednek, minden a kapu­kon riad ki vagyonával fonz után tanyáz. Ha nem sokára Is­tentől nem jó segedelem, kevés a kilátás ; physicai erők már alig érik be. Mi városnegyedünkben (ludpiacz) noha a tűz­veszélytől jó távol, még­sem vagyunk veszélyen kívül- s még mindig kell repülő l­fztől tartanunk. — A lipcsei „Alig. Zeitung“ megjegyzi, hogy a „Börsen­halle“ esti lap őröl Lipcsébe nem érkezett. A „Börsenhalle“ Bécsben sem jelent meg;­­a „Hamburger Correspondent“ reggeli lap még mit sem jelent a tűzveszélyről. Konstantinápoly, ápr. 13. E héten jelent meg egy legfensőbb parancs, mellynél fogva nyolcz uj gyalogsorez­­red, mindenik három zászlóaljból, alakítandó. A hozzájuk szükséges legénység Bagdad/Mossál és Bassora­­állomá­nyokból állíttatik elő a lisztek a rendes hadsereg gyalog­ezredeiből vételnek. Mindenik magasabb ranggal lép az uj ezredbe és legderekabb lisztek mondatnak kiválasz­­tandóknak. E tartományok jeles gyalogságot szolgálta­­tandnak, mert lakosaik, többnyire arabok, erőteljes ,min­den fáradalmaknak daczoló emberség, gyors, fáradhat­­lan gyalogolók, kik egyszersmind a mérsékletesség és en­gedelmesség tulajdonival is bírnak.­­ A porta felette megsértve érzi magát, hogy Anglia a szíriai táborzásért küldött érdempénzeket visszautasította. A botrány köve volt, hogy az angol katonák számára szántak rézből voltak, míg a porta a török katonáknak ezüstöket adott. De itt megjegyez­hető 1) hogy a porta katonaságának még se­m sem adott ér­dempénzeket rézből, vagy bronz­ból, hanem mindig ezüst­ből vagy aranyból, 2) hogy az Angliába küldött érdempén­­zek pontosan a magas 1) angol tisztek által benyújtott jegy­zékek szerint készítettek, mellyekben a katonák számára a réz érdempénzek osztályai megrendeltettek s adattak át az itteni angol követségnek. A törökök hiszik, ha Anglia a réz érdempénzeket visszaküldelne, ép úgy vissza kellett volna küldenie az ezen hadosztály közt kiosztott gyémánttal kira­kottakat is. Az apr. 18ai Journal de Smyrne jelenti: „Baridéira báró ellenadmiral múlt vasárnap délután partjainkon horgonyt ve­tett, egy kis kirándulásból tért vissza, mellyet az Archipel- vizeken, nevezetesen a Castel-Rosso vidéken tett, hol egy idő óta gyakori tengeri rablások történtek. Bandiéra admi­ral megjelenése által a czinkosokra üdvösen ijesztett, mi­után most már meggyőződtek, hogy minden lépéseik felett őrködnek, s az idő elmúlt, midőn illyetén büntettek fenyű­l­tetlen maradtak. Konstantinápoly, ápr. 27. F. h. 21 én a szultán a porta ministerei kíséretében jelen volt Ahmed szultán osko­lai próbatételén s végzetkor gazdag ajándékokat osztott ki. — E napokban e magassága a lunisi­dei által ajándékul kül­dött corvetre ment, azt megtekintendő. — A nyilványos egészségállapot a fővárosban folyvást megnyugtató. Amerikai, N e­w y o r k, apr. 10. Lord Ashburton végre Washing­tonba érkezett; a Warspite fregat átszállása 52 napnál nem kevesebbig tartott.­­ Az ügyek a congeressusban igen las­san haladtak előre. A kölcsönhir heves ellenszegülésre akad a locofocosoknál a senatusban, s ha sikerülene az ellen­zéknek annak elfogadását még tovább is halászhatni, ak­kor a kormány nem leend képes a lejárt kincstárkötelezvé­nyeket kifizetni. Amerikai lapok Galvestonból, Texas fővárosából, mart. 28ig terjedő híreket közlenek. A mexikóiak berontása töké­letesen igazoltatik, hadseregük 10—11000 főnyi lehetett. A legfontosabb újság azonban a texasi presidens, Houston general proclamatiója, melly az öbölben fekvő minden me­­xicói kikötőt ostromzár állapotba nyilatkoztat. A texasi se­regek parancsnokságával Sommerville general volt megbíz­va. A galvestoni franczia követ, Saligny ur s a texasi kor­mány közti viszály, mellynek oka azonban nem közöltetik, barátságosan elintéztetett, és Saligny ur Új-Orleansból, ho­va visszavonult, ismét Texasba visszautazni szándékozott. Egy éjszakamerikai hajó az éjszakamerikai polgárok Olai­méra Galvestonba rendeltetett. Az indiai járványos cholera, miután nagy fordulta után ismét honába visszavettetett, itt felette veszedelmesen lát­szik dühöngni. Nevezetesen Calcuttában februárban és mart. elején iszonyú pusztításokat tett valamint a benszülöttek úgy az angolok közt is. Hasoló tudósítások érkeznek M­a­­dras tartományból, hol e járvány kivált némelly sipahi őr­­ségeknél fészkelt be.­­ A többször említett Ganges csator­­na építése most csakugyan megkezdendő lenne. A Bombay Gazette írja: „Utóbbi tudósításaink az Indus partjáról valószínűleg lázadást váratnak Sindben. Lett dolog, hogy küldönczök fedeztettek föl, az afghán főnököktől Sind, Kucsi és a hegység főnökeihez utasítvák, ezeket velők egye­sülésre fölszólítandók az angolok elűzése végett az Induson túl. Ha e főnökök elég merészek volnának ellenünk szövet­kezni, megtámadásmódjuk, mint váratik, következő lenne. A sikhek tetemes haderővel Rozanban állnak az indus mellett bizonyos Davi singh (a konok miltani hűbérnöke naib) alatt. A naib, mint tudva, néhány hónap óta egy had­sereg fölállításán szorgoskodott, hogy magát a maharadsától függetlenné tegye ; ezenfölül Miltanban is már egy hadcso­portja áll. E kettő, Davi singh s a miltani naib (kinek, hisz­­szük, neve Sa­vunt Mull,) a sindi emirekkeli szövetség gya­nújában állnak s a hegyi törzsökökkel is alkudoznak, ezeket Kucs keleti részébeni táborszemeink elleni megtámadásra indítandók, míg amazok őket Sikarpur és Sakkar meg­táma­dásában gyámolítandók, a kakurok és bolan-murrik pedik Dadurt megtámadandók. A brit haderő Karacsiban a szom­széd hegységek törzsökei által sokban tartatandnék, minél az emirer Tatta és Hydrabad felől őket gyámolítandanak. Ez merész lépés volna, ha kivitetendik, de remélhetőleg politikai ügyvivőnk Lindben vigyáz, (a Nemzeti Ujság szerint kalapján üldögél: ist auf seiner Hut) s az összeesküvést­­ csirájában elnyomandja. Kucsi ifjú fejedelme önérdekét .

Next