Hirnök, 1842. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)

1842-01-24 / 7. szám

7. szám. Januar 24. 1842. A Hírnök kinevezések , hivatalos tudósítások, honi és külföldi politicai hirek, mindennemű statisticai adatok, pénzkeret, piaczi árak, dunavizállás és min­denféle hirdetmények minél gyorsabb közlésé­vel; — a Századunk terjedelmest­ politicai s ro­kon tudományi értekezésekkel, a Kis futár litera­túrai művészeti és közéletbeli jelesebb tünemé­nyek, találmányok és intézetek ismertetésével foglalkoznak föképen. HÍRNÖK Szerkeszti s kiadja Halas­falvi Orosz József. Megjelennek e lapok minden hétfőn és csütörtö­kön. Félévi előfizetés Pozsonyban boríték nélkül 4 p. fr. , borítékkal és postán 4 fr. 24 kr. Előfizet­hetni helyben a szerkesztőségnél a „Zöldfa“ fogadó melletti 724. sz. ház lső emeletében , Pesten Wéber Józsefnél a Tudakozó intézetben , kinél a hirdetmé­nyek s a szerkesztőséget illető egyéb közlemények is elfogadtatnak. Minden nem-hivatalos leveleknek bérmentes beküldetése kéretik. Tartalom: Magyarország és Erdély. Kinevezések: Fejér és Ko­márom megyék gyűlései; a szatmári zavaros gyűlés körülményes leírása; fővárosi tudósítások; közlemények az erdélyi országgyű­lésről. Nagybritannia. Francziaország. Udvari s­zak­­­kamarai tudósítások. Spanyolország. Egyházi szerkezet iránti törvényjavaslat. Portugália. Cortes-ü­lések megnyitása. Olasz­ország. Németország. Krug­e ; a porosz egyházi béke hely­reállítva; a drezdai állatkínzás elleni egyesület. Oroszország, Törökország. Kis Futár. Porosz körirat a censura keze­lése iránt; függelék. Hirdetések: m­agyaroság és Erdély. Ö cs. s ap. kir. Felsége Turszky János Ágost lovagot Dalmátország kormányzójává, s tábornoki helytartóvá nevez­vén ki, egyszersmind belső titkos tanácsosi méltósággal fel­ruházni kegyeskedett. Ő cs. s ap. kir. Felsége Szinnyei Merzse Lászlót az eperjesi váltó törvényszék elnökét, udvari tanácsos czimmel méltóztatott legkegyelmesebben felruházni. (Prív. tudj . cs. s apóst kir. Felsége Tahvári és Tarkeöi Tahy József több megyei táblabirót cs. kir. kamarássá méltózta­­t­ott legkegyelmesebben kinevezni. Ő cs. s apost. kir. Felsége Thincs-Csetneky Károly beszterczebányai kam. fiskálist a megürült kir. ügyv. igazga­tósági fiskális­ hivatalra méltóztatott legkegyelmesebben al­kalmazni. Ö cs. s ap. kir. Felsége a munkácsi görög-katholika káptalanhoz örkanonokká Csepey Tódor kanonokot, tanító kanonokságra Zombory János huszti lelkészt, cancellár-ka­­nonokságra Popovics János tokaji lelkészt, kis kanonokságra pedig Ladisinszky Sándort növendékpapintézetbeli gyón­­tatót méltóztatott legkegyelm­esebben kinevezni. (Prív. tud.) A budai főposta igazgatóságnál megürült posta­tiszti hivatalra Linke Edvard járulnok, az ürességben levő járul­­noki hivatalra pedig Mod­oni Zsigmond gyakornok nevez­tetett ki. (Prív. tud.) A nm. magyar kir. udv. Kamara Spannfelder Zsigmond kobolopajáni vasáru-hivatali szernöket (Materialschaffer) rónaszéki s Grosschmidt Antal malompataki bánya- és huta­­ellenőrt sugalaghi ellenőrködő sómázsamesterré, Steiger Auguszt marmarosi fizetéses sóbánya-gyakornokot róna­széki aknatiszti é­s királyvölgyi munkaintézővé alkalma­­zó, Novák Márton sóaknahivatali mázsájót hasonló rang­ban a szigeti sószállítói hivatalhoz helyezte át s helyébe Kellner József rónaszéki sószállítási lisztet, a körmöczi bányaigazgatósági egyszersmind bányakerületi hivatalnál megürült harmadik irnok-hivatalra pedig Nedics András ugyanottani napdíjnokot alkalmaz­. A nm. m. kir. udv. kamara a sopronyi kir. só- és har­­minczadhivatalnál megürült ellenőri hivatalra Borovics Já­nos a varasdi kir. só és harminczadhivatalnál volt ellenőrt nevezte ki; Zagorácz József gospiczi harminczadi útlevél­­vizsgálót glinai ideiglenes útlevélvizsgálóságra alkalmazta; gospiczi útlevélvizsgálóságra pedig Jakorits Mátyás nede­­liczi harminczad-kerület léptette elő. *—* Sz. Fejérvár, télhó 19. Gyűlésünk tegnapi folyama sokkal több mérsékletet s tanácskozási méltóságot fejtett ki, mint mennyit az első napi események után várha­­tunk. A jegyzőkönyv meghitelesitése után, mellynek tartal­ma szerint a fölirás ő fölségéhez a vallási ügyeknek minél­­előbb leendő elintéztetése végett az országgyűlésnek a tör­vényes idő előtt leendő összehívása végett intéztetik, a val­lási egyenlőségre nézve a követeknek utasításul adandónak végeztetők, hogy azok a törvények utalmának minden ke­resztényi hitfelekezetekre egyiránti kiterjesztését, s a val­lási intézkedéseknél a kölcsönös függetlenség elvének meg­állapítását kivívni törekedjenek. — Perczel Móricz hazánk műiparának, kereskedésének s hitelbeli biztosságának elő­mozdítása végett egy igen jól kidolgozott javaslatot olvasott föl a KK. és RR. előtt, mellyben Pestiül Fiuméba vezeten­dő vasútvonal fölállítását, egy nemzeti bank létrehozatalát és a vámoknak minél előbbi országos elintéztetését indít­ványozza. A KK. és RR. méltányló elismeréssel jutalmazák az indítványozó urnák csupán a közjó előmozdítására irány­zott fáradalmát s halófi buzgalmát minthogy azonban mind javaslatának terjedelmessége, mind az ügynek fontossága miatt az indítványt egyszerre tárgyalásba venni nem lehetett, annak megvizsgálását az országgyűlési tárgyakban munkál­kodó választmányhoz általtétetni határozók. Ez alkalommal másod­alispán úr nem kis megilletődéssel terjesztő elő, hogy az épen nevezett választmány tagjai közül, noha igen számosan vannak kinevezve, csak néhányan jelennek meg, s fölszólíta a KK-at és RR-et, hogy azok, kik a mindeneset­re tiszteletbizonyságul szolgáló kineveztetést elválalni ké­szek voltak, a közbizodalomnak — mint azt erkölcsi s pol­gári kötelességük egyiránt magával hozza — megfelelni bu­zogjanak. Tétettek néhány tag részérül némi kifogások a választmányi ülések tartatásának ideje ellen, melly minden­kor a gyűlés előtti három napban állapitlaték meg; a többség azonban továbbá is a fönálló határozat mellett nyilatkozott. Következett azután a tiszti tudósítások fölolvasása. Az ezek sorában előfordult tárgyak közt legnevezetesb volt a nép­nevelés ügye, mellynek érdekében a szolgabiró urak múlt gyűlési határozat által oda voltak utasítva, hogy a járásaik­­beli oskolák felügy­elésére alkalmas egyedeket ajánljanak. Ennek következtében a mondott hivatalnokok következő egyedeket ajánlák, kik a gyűlés által azonnal ki is neveztet­tek: A sármelléki járásban : Horváth Ignácz , Kottlik János, Zuber Imre, Huszár P. és Kunoss Endre; a csákváriban: Horváth István, Végi­ János, Seöllösy István és Meszlényi K.; a bicskai járásban pedig Kandó József, Hédi J., Erőss Ben­jámin és Fapp Gábor áll. Csudálkozásra méltó volt egy pár szónok aggodalmas hangja az iránt, hogy e megyei fölügye­­lőség az urasági és pártfogói jogokba ütközik, s mint illyen amazzal együtt főn nem állhat, s az leend következése, hogy e beavatkozás miatt a földesurak talán le­veendik ke­züket az oskolákéul s megtagadandják azon adományokat, mellyeket az oskolákra eddigelé, mind földesurak vagy pa­­tronusok, bőkezüleg lőnek. Nem maradt el azonban e bal­véleményeknek s a megyei és urasági jogok összeférheté­­sének felvilágosítása. Érdekes véleménnyilatkozatok történ­tek, s a tárgy minden oldalról kellő nyomossággal meg­hányatván kitetszett, hogy a ns. megye most egyszerre a már tett lépéseknél czélszerűbben nem intézkedhetett, s világosan állott mindenki előtt, hogy az újonan kinevezett fölügyelőknek buzgó fáradozása a népnevelésnek hely és viszonyok szerinti különböző akadályait legkönnyebben ki­­tanulhatja s a bajnak orvoslására legsikeresebben ajánlhat biztos gyógyszert. Egyébiránt előre is tudható, hogy a nép­oktatás leginkább a szülők vagyontalansága miatt van olly szomorú állapotban, hogy csak magában a fejér megyei egyházkerületben, mintegy két ezer cath. (s aránylag hasonló számú protestáns) gyermek épen semmi okta­tásban nem részesül, annak a bajnak megorvoslása pedig pénzt kíván. Zichy Domokos gr. rozsnyói püspök e méltó­sága e czélra élete fogytáig — mellyel Isten illy nemeslel­­küségéért is sokáig nyújtson — évenkinti ezer v.­rtot szí­veskedett ajánlani. E követésre méltó hazafiui áldozatát ő mltgának a KKr. és RRek riadó éljenekkel s hálás érzelem­mel fogadván, egyszersmind jegyzőkönyvbe iktattatni ha­tározák. A nemes czél egy népnevelési pénzalap gyűjté­sének — minél előbbi eszközölhetése tekintetéből mind a járásbeli szolgabiró, mind pedig az ujonan kinevezett is­kolai fölügyelő uraknak meghagyaték, hogy e szent czélra mind a nagyobb birtoku földes uraktól, mind pedig a va­gyontalanabbaktól adakozásokat gyűjteni szorgalmaskod­­janak. — A mai gyűlés leginkább hivatalos tudósítások ol­vasásával foglalkozik. Említést érdemel azonban a jegy­zőkönyv meghitelesitése alkalmával K. Barkóczy László ö­nlagának ama jótékony szivü ajánlata, miszerint a népok­tatás minél hathatósb előmozdítására, míg él, évenkint 100 pengő forintot kegyeskedett ajánlani; továbbá hogy Zichy Domonkos gr. ő mlrga fönebb megirt ajánlata következté­ben az 1000 váltó forintot a gyűlés színe elött lefizette, gyönyörű példáját adván, milly szép midőn az ígéret halo­gatás nélkül ,mint nálunk fájdalom különösen ajánlatok­nál lenni szokott) egész készséggel bevállatik. Komárom megyének f. jan.­lókén kezdett közgyűlésén a nm. h. tanács intézvénye szerint a cs. k. örökös tartomá­nyokba utazandók levelei magyar és latin nyelven fognak kiadatni, s az e részbeni viszonyosság eszközlése végett indítványozott felírás el nem fogadtatott. A bankjegyeknek gyakori változtatása által a szegény adózók nem ritkán ká­­rosíttatván, a BR. országgyűlési kívánat által igyekezende­­nek ezen segíteni. A körlevelek közül a­­rencsini és beregi a magyar Vándorkönyvek tárgyában pártoltatott. Borsodi a papi javak s Bártfa városáé a Hrabovszky alapítvány iránt, választmányhoz utasíttatott; a hónapok neveinek magyaro­sítása pedig és a zólyomi vegyes házassági végzés visz­­hangra nem talált. Az iparegyesület részére aláírások esz­közlése a főszbiváknak meghagyatik. Szatmármegyéből *) a köv. már 4­ hét óta várt levelet kaptuk a decemb. zavaros gyűlés rajzához felvilágitásuk­ melly hiedelmünk szerint eddigi közleményink kiegészíté­sére szinte mellőzhetlenül szükséges . Közgyűlésünk, melly­­röl e rövid tudósítást írjuk, nevezetes vala s azért nevezetes, mert emlékei elszomoritóbbak, semhogy hamar felejtethet­nének. A haladás 12 pontjai Szatmáriban megbuktak! igy só­hajtanak némellyek: gyávaság. Hát annyi esemény, mióta a világ áll, nem tanita e meg benlinket: miképen a bölcs, ki minap emelé közöttünk lelkes szózatát a jog ügyében, igazságot monda, midőn állitá, hogy életre való eszme, egy gondolat, melly a haladásé, melly milliók agyában fogam­­zott, az emberiség könyvéből ki nem töröltethetik, mielőtt legkülönbnemü eredményit leraká, s megtermékenyíté a szá­zadot, melly övé. A mi a 12 ponttal történt, ne bántson sen­kit. Ha ama javaslatok felvirágzásunk postulátumi gyanánt fognak elismertetni, nem vesznek el, mert az eszme nem fi­­ctio, hogy visszaváltására egy körlevél elegendő legyen. Elszomorítók csak azon körülmények, mellyek között azon pontok bukása eszközöltetett, line a közgyűlés egyszerű vázlata. Midőn december okán megyei teremünkbe léptünk, még a tanácskozások kezdete előtt, már alig felénk helyett nemesség gyülekezett fel; s magok viselete már kezdetben sejtető, hogy csendben maradni nem fogunk. Még septemb. közgyűlésünk után jártak hirdetvények szerte a megyében tudtul adni, hogy mai napon a­ szolgabiró fog választatni. Ez­ért a gyülekezet, mondák némellyel „Nem adózunk“ fel­szólalnak többen a nemesek közül. És nem sokára elérke­­zék az első alispány megnyitni a gyűlést. Üdvözlő beszédé­ben elm­ondá: miképen a mai napra tűzött választás tárgyá­ban a nm. m. kir. Helytartó-Tanácstól intézvény,s a főis­­pánytól levél érkezett, mellyek felveendők. S a főjegyző az üdvözlő beszédet alig viszonzá, Uray Bálint kir. tan. fellé­pett indítványával a 12 pont ellen. Beszélt alkotványról és nemesi jogokról, s fejtegette, hogy azok legsarkalatosbjai mint vannak ama pontok által veszélyeztetve. Beszélt adó­ról s ez volt refrainje, hogy azon pontok egyikében az áll, mintha Szatmármegye nemessége a házi adót elvállalta vol­na. Felhivá azért a nemességet kimondani, miképen aziránt soha nem kérdeztetek meg, kimondani hogy azon pontokat, mint nem az egésznek, hanem csak némellyeknek művét, magáéinak nem ismeri, azokat megsemmisíti, s ezt az or­szág minden törvényhatóságival tudatja. És hatalmas zajjal kiáltá a nemesség: „nem­ fizetünk adót.“ Ne várja senki, hogy az erre következett nyilatkozásokat terjedelemben ad­juk elő. Ha e mai gyűlést minden részleteivel, kifakasztott szemrehányásival, és sok keserűségeivel leírni akarnék, té­nyeket kellene sorolnunk el, s hozzájuk commentárt készí­tenünk, hogy megértessenek, s talán akkor is csak magun­kat érdekelnének. Tehát csak általán­os képet adunk. Az indítványt egy pár táblabíró pártoló, a gyűlés többi óráit az ellenszólók nyilatkozási, a tömérdek közbekiáltozás és szűnni nem akaró lárma foglalák el. Az ellenkező nyilatko­zások veleje ez: A 12 pont egyikében sem áll az, hogy Szatmár megye nemessége a házi adót már elfogadta. A 6. pont, mellyen az indítvány alapul, az 1486ki törvény megú­jítást tárgyazza, azon törvénynek, mellynek erejével épen az indítványozó­­biró ur alispánsága idejében a megyevár költségei, a pestvárosi színházra, és az utakra tett ajánlatok nemességünkre kivettettek. Ez újítás is pedig a többi pont­tal egyetemben még csupán javaslat, melly választmányra bízatott, s ha az véleményét a közgyűlés elébe terjesztendi, leszen ideje, hogy felette a nemesség határozzon, melly időt bevárni annyival szükségesebb, minthogy most sincs jelen az egész nemesség, hanem főleg csak egy pár helysen felingerelt lakosai. — Mind ezt azonban a mi auditóriumunk — nem, visszavonjuk e szót, melly itt helyén nincsen — a mi nemességünk nem hallgatá. Szót tevénk felebb a köz­­bentartó lármáról, még ebből nem sejthető, minő szerep az, mellyet nemesink néhány ellen betanultak, s az egyetem a közrend ellen olly szörnyű valósággal játszott. K....... La­vala első, ki az indítvány ellen fölkelt. Még nem szólt s már „nem halljuk,“ egy mondást sem fejeze be, „már nem helyes“ zengett a teremben. Fis sokkal tovább állt, mint beszélt, s nemcsak ő, hanem azok is, kik utána felszólam­­lottak. Az elnök alispán váltig igyekezett csendet csinálni, de híjában. Annyira nőtt végre a zaj, olly fokra hágott a rendetlenség, hogy a főügyész, ki­előbb széksértési bün­tetéssel intette a rajongókat, midőn ennek semmi sikerét nem tapasztalt, s tanácskozások lehetetlenségére figyel­meztetve az elnök alispányt, kérte, hogy a gyűlést azonnal oszlassa el; D............ pedig kijelentvén, melly igen szé­gyeni, hogy épen járásabeli helység csinál illy zavart, szé­pen kérte, hogy csendesülnének el. Mind híjában. Alánná azután sem szűnt, s nem a tanácskozás, hanem csak az idő haladt, mig az alügyész utóbb tiszttársa felszólítását ismé­telve , kijelenté, hogy a főügyész itt hagyta a termet s ő is kénytelen lesz távozni. Az első alispán azonban próbálta meg a gyűlést rendre igazítni, de kevés sikerrel és állapo­tunk ollyan való, hogy több nyilatkozó a lárma által kifá­rasztva, abban hagyá a beszédet, elnémultak és leültek. E rendetlenségek közepett ránk alkonyodoa, s az elnök alispán némi módosítással a felek véleményét végzéssel akarta egyenlíteni, hanem . ..'__... indítványára a ne­messég votumot kiáltott. És az elnök alispán kimondd, mi­képen még sokan kívánnak e tárgyban nyilatkozni............ Ekkor a zaj és félhomályban botok emeltettek az ajtó felől; előbb a jegyzők, utánok mások székről zöld asztalra, on­nan a terem felső részébe nyomultak. „Volum, volum“ hal­latszék a zúgásban, mig mindenki ajtót keresett. — Más napra viradánk s közelge ismét a gyűlés órája. A várnagy szabály szerint bejelentő ezt a másod­alispánnak, hozzáad­ván egyszersmind, hogy a nemesség botokkal felkészülve a terembe rohant már. E jelentést a másodalispán írásba fog­laltatta. És ugyanezzel jelent meg a várnagy az első alis­pánnál is, ki mihelyt a terembe érkezett, a botok leraká­sát rendelé. És ezt tiszttársának megüzente mind a mellett, hogy némellyek ellenzették , ki válaszképen ezt felelte, hogy a tegnapi történetek és mai fenyegetőzések után, mellyek neki bejelentettek, rendes tanácskozást nem reméllhetni. És elmaradt ő, elmarad­nak az ellenzéki tagok, számos táblabíró és tisztviselők. És a gyűlésben egy két szó alig h­allatszék az indítvány ellen, kik jelen voltak, vagy hall­gattak, vagy a kárhoztatott pontok semmiségét pártolók. Igen sokan nyilatkoztak s mindnyájan bátorságban valának. *) Az igazság kitudása tekintetéből minden színezetű tudósításoknak helyt szeretünk adni lapjaink hasábjaiban, azért közöljük e jelen czikkelyt is, a Jelenkor után. A szerk.

Next