Hirnök, 1843. január-december (7. évfolyam, 1-104. szám)

1843-05-08 / 36. szám

36. szám. Május 8. 1843. A Hírnök kinevezések, hivatalos tudósítások, honi és külföldi politicai hírek, mindennemű statisticai adatok, pénzkeret, piaczi árak , dunavizállás és min­denféle hirdetmények minél gyorsabb közlésé­vel ; — a Századunk terjedelmesb politicai s ro­kon tudományi értekezésekkel, a Kis futár litera­túrai , művészeti és közéletbeli jelesebb tünemé­nyek, találmányok és intézetek ismertetésével foglalkoznak főképen. Szerkeszti s kiadja Ilalásfahi Orosz­­József.­ ­ Megjelennek e lapok minden hétfőn és csütörtökön. Félévi előfizetés Pozsonyban boríték nélkül 4 p. fr. borítékkal és postán 4 fr. 24 kr. Előfizethetni hely­ben a szerkesztőségnél az irgalmas barátok átellené­­ben a 245. sz. ház 1-ső emeletében, Pesten Wéber Józsefnél a Tudakozó intézetben, kinél a hirdetmé­nyek s a szerkesztőséget illető egyéb közlemények is elfogadtatnak. Minden nem-hivatalos leveleknek bérmentes beküldetése kéretik. Előfizetés az országgyűlés kezdetével. A Hírnök és Századunk ikerlapok az országgyűlés kezdetével a status-ü­gyelet középontjában jelenvén meg, a szerkesztőség e kö­rülményt törvényes korlátokban használni törekvendik, ennélfogva czélirányosnak tartotta új előfizetést nyitni mindazok számára, kik az országgyűlés folyamáról hív, gyors, kimerítő s részrehajláiban tudósításokat nyerni kívánnak, megtartván e lapok eddigi szellemüket és minden párton kívüli állásukat. Minthogy pedig a megyei dolgokról, valamint a külső politikáról s az azt illető minden közérdekű s jellem­ző kü­leseményekről, oklevelekről, hírlapi okoskodásokról, mint eddig, úgy ezentúl is hív s körülményes tudósítások fognak közöltetni, és e lapok mostani kiterjedése illy­eús tartalomnak megfelelhetni nem fogna: ezokból a Századunkon kívül, melly tovább is leginkább közjogi értekezéseknek s okleveleknek lesz szentelve, a Hírnök mindenik száma félfél ívvel, s a szükséghez képest többel is, fog bővíttetni, megmaradván többnyire e lapok eddigi külalakja s csinossága. Előfizetési ár e nyolczadfél hónapra helyben 7 pengő forint, postán borítékkal 7 for. 48 kr. Eddigi 1. ez. előfizetőink a második fél­évi előfizetés feltéteiről annak idején fognak tudósittatni. T­a­r t­a­l­o­m: Magyarország és Erdély. Kinevezés; halálozások; követ- és lisztválasztások; Marmarosban is választási vérengzés; újabb adatok a zalai és szatmári követválasztási jelenetekhez; vegyes közlések Pest, Kolozsvár stb. Ausztria. Rainer főherczeg e Fensége elleni merény. Nagybritannia. A királyné leányt szült. Helvéczia. Amerika. Kis futár. Úrbéri viszonyok Boszniában. Hirdetések. Magyarország és Erdély. A cs. s ap. kir. Felsége Sándor Józsefet, a marma­­rosi kir. kamarai igazgatóságnál fogalmazot­tgyártó Pálnak ugyane hivatalnál történt első ü­lnökké előléptetése követ­keztében titoknokká legkegyelmesebben kinevezni méltóz­­tatott. Desewffy József gr., a magyar tudós társaság igazgató s tiszteletbeli tagja, számos országgyűlésen tündöklőst kö­vet, irodalmunk érdemkoszorús tisztes veteránja, a tudo­mánynak, hazának és emberiségnek szentelt élete 73 ik évé­ben Pesten i. e. máj. 2án bélgyuladás következtében meg­­halálozott. Járius Vilmos József, a pozsonyi evangélikusok 25 évi szeretett buzgó lelkésze, i. h. 3. hosszas betegeskedés után meghalt. Országgyűlési követeknek választottak Bihar­­megyében Beöthy Ödön alisp. és Komáromi György, Be­­regben U­r­ay Pál m.alispán és L­ó­n­y­a­y Menyhért, Bácsban Latinovics Károly m.alispán és Zákó István főügyvéd, Krassóban Kiss András első alisp. és Pap­ház­y György, Szabolcsban Bonis Samu és E­r­ő­s Lajos főjegyző. Horvát­országban a főrendek táblájához Busán Herman, a rendek táblájához Klobucsarics Károly és Osegovich Meteil. A Csanádi káptalanban Fábry Ignácz, a nyáradiban Foga­­rasssy Mih., az egri főkáptalanban Roskoványi Ágost, a sz.-fejérvári káptalanban Korizmics Antal kanonokok. Sopron városban Martini Fridrik és Érti János, Kősze­gen Nagy Károly tanácsnok, Szatmárnémetiben Nagy Mi­hály főjegyző és Zsiga György tan. Sz.-Györgyben Kole­szik K. főjegyző és Barabás István városi kapitány. Szigeth, apr. 27. 1843. Tegnap volt követválasztá­sunk: az első alispán része győzött, s követeink Mihály Gábor főszolgabíró s K. Sztojka. Azonban e napot a szava­zás alatt kiütött gyújtás és három ízben történt iszonyú vé­rengzés tette gyalázatossá. Meghalt eddig összesen 9, a vármegye udvarán 1, a piaczon 4, a szaplonczai csatában 4, de életreménység nélkül legalább 20; — megcsonkitva, kéz, vagy orr, vagy föl, vagy szem nélkül számtalan. A ka­tonaság mentette meg életünket és vagyonunkat; raboltak, s a bezárt házakat ostromolták. Végre fegyver közt kísér­tettek ki a városból Mármaros köznemes rendet. Lőcse, máj. 2. Mai napon első alispáni elnöklet alatt követválasztási közgyűlés tartatván, egyes akarattal és egy­hangúlag nyilvánított példás egyetértéssel első követnek m. Zsedényi Edvárd, a nm. m. kir. Htó-Tanács valóságos taná­csosa, ki már harmadik ízben tiszteltetett meg e megye bi­zalmával, s kinek kűnszerte ismét tündöklő tulajdonságai és számos érdemei elismerése mellett vetélkedő társa sem volt, kitől, miután a m. országgyűlés alatt a kölcsönös bizodalom helyreállításához olly hathatósan járulván, a megérdemlett nemzeti bizodalom édes jutalmával haza­tért volna, a nem­zeti fejlődés a jelen érdekes pillanatában kitűnő és jóté­kony befolyást várhatunk hazánk dolgaira ; második követ­nek pedig titkos szavazás útján Mátyásfalvi Mattyasovszky Boldizsár szótöbbséggel, 367 vokssal 286 ellen, elválasz­tottak. Egyszersmind elhatároztatott, hogy két írnok helyett négy láttatván el díjjal, további kiképezésre alkalmat nyer­jen és így négy írnok jön felkiáltás utján választva.­­ Miu­tán pedig a nm. m. kir. irtó-tanács utján érkezett legfelsőbb kegyelmes határozat által két alszbirai hivatalnak egyen­­kinti 150 pártnyi fizetéssel leendő rendszeresítése megen­gedtetett, alszbiráknak Glos Miklós és Markusfalusi Máriássy Gyula szótöbbséggel elválasztottak. A gyűlés folyvást tart. Tornában ápril 24-én tartatott kövelválasztási és tisztujitási­­gyűlés eredménye következő. Első követnek nagy szótöbbséggel Komjáthy Sámuel, másodiknak Soltész János egyes akarattal választatott. — Első alispán köz akarattal Koós Károly, 2dik Komjáthy Sámuel lett. Főjegy­ző: Soltész János; al. főjegyzői czimmel Pathy József; tszk­b. jegyzők : Horkovics László, Lovász Sámuel. Főügy­­véd Zsarnay Imre, alügyész Gotthárd Jób. — Főadószedő Gelley István. — Felső járásban fősz.biró Lovász Miklós; al. Soltész Gábor. Esküitek: Szányi Ferencz, Csiszár Zsigmond. Alsó járásban fősz.biró Gedeon János; al. Gelley Antal. Esküitek: Papp János és Szilágyi József. Lajstromzó: Csiszár Ferencz, egyszersmind liszt, jegyző. — Számvevő Péchy Ferencz. — Bátorsági­ biztosok: Chazár Károly és Bajtzy István. Írnek: Csutor László. Orvos: Sikulszky Alajos. Mérnök Pazár Dániel. Sebész: Kuppis Antal. Sz.-György, máj. 4. Egy kis közakarat, öszhangzat, s fenáll a gát, mellyen az abajkodás rémei át nem tör­hetnek. És tanácsunk, aligha­nem okulván a sok szomorú honi csapásokon s féktelenségeken, minden bekövetkezhető zaj elhárítására, követválasztásra, melly f. h. -ra tűzetett ki, ollyan egyet biva meg, kinek 43 éves szolgálati bokros ér­demei, nemzeti­ s törvényszerűsége, minden jóban közaka­­ratot szülni képesek valának. Ez érdemdús férfiú t. t. Leho­­tay Scultety Pál ur, ki rövid, de velős előszava után illy kije­­lölést tön­­­ak. részről: Koleszik K., Cselkó J., Tremel K.; a prof. részről: Barabásszeghi Barabás Isz., Szanttner Lajos, Hanzlicsek J. Kristóf. A választás választott polgárságunk által legszebb rend- és csendben történvén, illy eredményt szült: a kalb. részről Koleszik K. főjegyző, a prof. félről B. Barabás István városi kapitány urak levének követek; az első 13 szóval 12 ellenében, a második 16: 6 s 3 ellenében. Csongrádi m­egye apr. 26-án tartá követ- és tiszt­választását m. Földváry Gábor főispánhelyettes ur elnök­lete alatt. A gyűlésre közel ezer nemes sereglett be ; jelen voltak külmegyei küldöttségek is ; legfényesb volt a pest­megyei, közte az újon választott két követ, Ráday Gedeon gr. és Szentkirályi Móricz. A választást megelőzte estve a fő­­ispáni helyettes ur nyilvános conferentiát tartott, mellyen a kijelölés akkint történt, hogy egy résznek sem lehete oka elmellőztetés miatt panaszkodni. A választás legnagyobb renddel ment végbe. Legelőször is a követek választottak. Klauzál Gábor egyhangúlag kikiáltatván, másodiknak szava­zattöbbséggel Szegő József. Rögtön ezután a lisztválasztás kezdetett meg, mellyre nézve megjegyzésre méltó, hogy főisp. hely.­ul a conferentia által készített kijelölésben leg­kisebb változtatást sem tett, mi által minden párt fölötti állását nevének dicsőségére s a megye javára tanulttá. A tisztikar névsor a következő: első alispán : Kárász Benjamin, kik Te­­mesváry István, főjegyző: Kaszap Mihály, aljegyző : (főj. czimmel) Vidovich Mihály, tiszteletbeliek : Török Antal, Sol­­tész-Nagy Ignácz, s Müller Imre, fizetéses bírák: Müller Ignácz (alispáni czimmel) és Beniczky Andor, főügyész: Müller Ferencz, tiszteletbeli főügyész : Medveczky Antal, alügyész : Bene István, tiszteletbeliek : Barta Sándor, Müller János s Jeney Imre, főadószedő : Szomor József, al: Müller József, számvevő : Sánta Eduard , az orvosi s mérnöki kar hi­vatalában megerősíttetett, valamint a levéltárnok, selyembo­­gártenyésztő s várnagy is. Tiszántúli járás főbírója: Bogyó Sándor, al: Török Bálint, esküitek : Biró János és Basa Já­nos. Tiszáninneni járás főbíró Rónay Mihály, al: Bene Laj. ■ esküitek: Bogyó Mihály és Szegő János, tiszteletbeliek: Kolumbán Imre és Novakovich János. Középponti járás szbirája: Mikecz Lajos, eskü­d­je : Müller Lajos. Csendbiz­tosok Tiszán (ul: Fekete Imre s Kamocsay László. Tiszán innen : Temesváry Mihály és Bánhidy László, ulibiztos : Be­­liczay Pál; főbiztos Bánhidy Józs.; magtári biztos : Keresz­­tes-Uriel László. A zalai és szatmári követválasztási események valódi ellentétek. Ott a megsértett értelmiség egyénei ritka lélek­­nagysággal lemondanak a képviselői diszfényről a nyers erő ellenében, s ezt megszégyenítve erkölcsileg semmivé te­szik; itt a dicsvágy a bárdolatlanság karjaiba dől s annak zsarnoksága alá veti magát; ott az értelmi túlsúly és erköl­csi erő a politikailag legkifejlettebb honokban is példátlan módon mutatkozik, itt a társasági rend majd természeti vad­ságig felbontani látszik, s olly kicsapongások keletkeztek alkotmányos jogok gyakorlata közben, mineket eddig csak a romlásnak indult Spanyolhonban véltünk történhetni. *) Mindkét esemény méltó, hogy nemzeti életünk évkönyveiben feljegyeztessék. Habár tehát olvasóinkat azokról már tudó­sítók, még­sem tartottuk fölöslegesnek, bővebb felvilágosítás végett a következő hozzánk érkezett két levelet küzleni. Zala-Egerszeg, apr. 26. Zalának nincs követe, pedig az országgyűlés küszöb előtt áll, és ezt szülé amaz üdvét vagy átkot méhében hordozó apr. 24-ike Főispánunk ő excellentiája, kinek minden honfikebel mélyen hódol, és örvend azon, hogy megyénknek juta az az áldás, őt közelebb mienknek nevezhetni, több perczig szűnni nem akaró élje­nek közt foglalván el székét, miután az országgyűlésre meghívó kir. levél kihirdetése után rövid s tartalomdús be­széde által követelt megválasztására a BB. felszólította vol­na — egyszerre sik­ mély csend jön a teremben, és ezt csak szeretett első alispánunk lelkes és nyomatékos azon felszó­lalása, hogy idő, hely és kötelesség igénylik a követek meg­választását, szakasztá meg, mellyel nyomban egyhangú szent érzelem és lelkesedés szülte tisztelt név Deák! Deák! Deák! viszhangoztata. De Deák nem volt jelen, és tisztelt alispánunk bánatos érzettel jelenté , mikép ő szóval is , de különösen hozzá intézett levele által is tudatá vele a követ­ség el nem vállalását, mire általános levertség és csügge­­dés jön. Most C. L. táblabiró megyénk jelen állása hű raj­zát adva, főleg kiemelé azt, hogy a cselszövök ármánykodá­sa, kiknek alacson lelkülete a haza szent ügyét vágyásuk s bosszusok eszközévé töröité le, idézte elő az apri aki gyá­szos eseményt, mellyre mindenki most is fájdalommal és borzalommal emlékezik vissza; áttért a többi közt igen jeles beszéde fonalán Deák magasztos dicséretére, kit a hon di­csőségének és büszkeségének méltán nevez, és szivreható kifejezések közt m­utata üres székére is, mi általános meg­lepő érzést okoza a RRben. Kiáltották azután H. K. táblabirót a BR, de ez annak megemlítésével, hogy már a két utolsó egymás utáni országgyűlésre követnek küldetvén — polgári kötelességének eleget tett, hogy napjai már számitvák és igy vállai már hanyatlanak, és hogy szavaszeged­nek méltán tartatnék, ha a követséget elvállalná — miután ő már előbb szavát adá, Deák nélkül követnek nem menni — a követség­ről lemondott; e lovagias lemondása annál nagyobb tapssal fogadtatott, minél inkább ez mindenkinek váratlanabb volt. H. K. táblabirón kívül még tizennégyen kiáltattak fel a BR. által, jelesen gr. B. K., H. J. kam. b. P. J., C. L. első- és másodalispán. H. G , H. V., C. L., Far. K., B. L., C. J. és B. J. de általában ollyformán nyilatkoztak — mikép ők egy gyalázattal megbélyegelt megyének gyalázatos követei lenni nem akarnak ; — és mikép ölt Deák , a nagy honpolgár után megyénket az országgyűlésen képviselni nem érzik magu­kat képeseknek, hasonlóul a követségről lemondtak. Föls­­­ő excélja a bizodalommal megtisztelteket újra komolyan megkéré a követség elvállalására, de hasztalanul. — Nehogy azonban minden lehető ok­­s mód kísérlet nélkül maradjon, végtére még első alispánunk megkérdő a­e­et, hogy ha vall­jon közülök volna-e kedve valakinek követül elmenni, és ha volna, most az ideje, jelentse magát, de ennek sem volt sü­­kere. Zalának tehát 5000 családfőre menő nemeségéből köve­tet választani nem sükerül, és szerény véleményünk szerint talán még a csődület útja sem segíthetne árva megyénkén­t most, ellenben valóban meg van oldva a kérdés, hogy kell­jen az elcsábított és olcsó áron mindenkor megvásárolható nyers erő ellenében az össz­etartó értelmességnek diadalt szerezni, és hogy kelljen a nélkü­lözhetlen hazafinak épen, midőn a részlelkűség a szemtelenséggel karöltve mérges nyilait ellene szórni törekszik, no meg uj borostyánkoszorut fűzni fejére. Még ez is érdemel némi említést: a követség­ről leköszönök között ollyanok is voltak, kik Deákot mint szem a fényes napsugárt nem nézhetik, és mégis beszéd­jükben érdemetleneknek nyilvániták magukat Deák után a követi pályára; és az, hogy B. J. fölkiáltott táblabiró úgy nyilatkozik, hogy jelen környülmények közt még vajon se menne el Pozsonyba. Megidéztetik tehát megyénk és tör— *') L. a Hírnök ezévi 17. számát, melly szerint Andalúzia egy városában az al­ade választása a szentegyházban agyonlövések közt ment véghez. A Hírnök és Századunk szerkesztéséb­e.

Next