Hirnök, 1844. január-december (8. évfolyam, 1-104. szám)

1844-03-22 / 23. szám

nemes ellen? (Tetszés). Miután tehát kötelessége a város­nak a nemest a polgároknak minden megtámadásai ellen utal­­ma alá venni, ha ellenben a nemes a polgárok ellen vét, valljon más törvényhatósághoz folyamodjék a város, hol el­lenkező érdekek uralkodnak s többnyire az elégtétel megta­­gadtatik ? A némelly m. szónokok aggodalmai, hogy sok váro­sok ítélőszékeibe bizodalmát helyezni nem lehet, könnyen elhárítható, kezeimben lévén a tárgy, mert valamint itt a tör­vényszékeket, úgy a büntető törv.könyvben a bírói eljárást annyira javíthatjuk, hogy kiki Magyarországban akármelly bíróság alá bizton vethetendi magát. S ha a városi törv­szé­­keket valósággal olly tökéletleneknek találnók, hogy magun­kat alájuk vetni nem tudnók, ha hiányosabbaknak tapasztal­­nók, hogysem a nemesek felett ítélhessenek, ne nyugodjunk, mig olly formán nem alakítottuk, hogy azon százezerért is, kik jelenleg alattuk állanak, teljesen biztosítva legyenek. S ezeknél fogva a t­i főispánnal a teljes helyhatóság mellett szavazok. Lapjaink előbbi számában vázlatban közlött 122. és 123. főrendi országos üléseket még ezekkel pótoljuk. Előre bo­­csátván hogy a 19. §. a) alatti pénzbeli qualificatiókból a szedő hibája miatt a harmadik osztály, melly 3000 és 4000 forint közti vagyont kíván, kimaradt, az e tárgy körül tartott beszédek közül a következőt pótlólag közlendőnek véljük, mellyel egy me­gróló kérdés velejét ezekben pontosító össze: Kétség kívül, ha az emberi tehettségeknek és jellemnek egy biztos hévmérője lenne feltalálható, akkor azokat kellene leg­inkább polgári jogokkal felruházni, kiknek elmebeli tehetsé­gük és ki­képzetségük egy részről, más részről a hazafias jel­lemük őket leginkább arra jogosítják. Nem akarom tagadni, hogy a qualificatiok, bármiilyenek legyenek azok, számos esetekben zárhatnának ki, kik e honnak jeles polgárai lehet­nének, de midőn ezen intézkedésekről van szó, nem egyes kivételeken, hanem a dolognak szabályos állásán kell azokat megállapítani, nem azt tekinteni, hogy lehetnek-e némellyek, kik bizonyos anyagi biztosítékok nélkül polgári jogok gya­korlatát megérdemelnének, hanem szem előtt tartani azt, hogy legtöbb esetekben csak vagyonbeli állapot adhat ké­pességet ezekre, melly a szellemi tehetségnek kellőkinti vélekedésétől, és egyéni állásnak némi függetlenségétől feltételeztetik. Egyike ez azon áldozatoknak, mellyeket az egyesektől a polgári társaságnak általános állása némely­­lyektől igényel; egyike ezen áldozatoknak, melly némi egyénekre fájdalmas lehet, de mellynek vég resultatuma a statusra nézve legtöbb esetekben kedvező. Külföldön municipalis kiváltságoknak gyakorlatára legtöbb esetek­ben bizonyos qualificatiok kivántattak meg, ezen qua­­lificatióknak alapja mindig a birtok, egy bizonyos neme a biztos keresetnek, és egy bizonyos módja; és bár ezen birto­kok és keresetek nemei elhatározólag a qualificatiok egész során átszövődnek, vannak még­is azon sorozatnak két más tényezői is, mellyeket szemünk elől veszteni nem szabad. Birtok tehát és fekvő birtok, biztos kereset által képviselt birtok és értelmiség: ezek azon­­ tényezők, mellyeket minden qualificatióknál szemünk előtt tartanunk kell, és ezek közül a fekvő birtok a legnagyobb figyelmet igényli. Valamint politikus jogok gyakorlatánál a fekvő birtok min­den egyéb birtok neménél nagyobb biztosítékot nyújt, mi­vel ez a birtok azon egyedüli neme, melly szüli azon szel­lemi vonzódást, mellyel az emberek hazájuk iránt visel­tetnek, mellynek értéke a haza kifejlődésétől és előmene­telétől olly annyira van feltételezve, hogy egyaránt azzal növekedik vagy leszáll, úgy a fekvő birtok is az, melly a polgárt leginkább egy bizonyos városhoz köti, melly benne a legélénkebb érdeket a város jóvolta iránt ébreszti és fen­­tartja, melly a város iránti kötelességek teljesítésére őt leg­inkább buzdítja, és igy anyagi hasznot szellemi érdekkel összekötvén, a legtöbb esetekben legjelesebb polgárok lesz­nek, de hogy a fekvő birtok ezen befolyása megállapittassék, szükséges, hogy ott, hol fekvő birtokot említünk, ezen fekvő birtok illusorius ne legyen. A t. RR. által felállított qualifica­­tio, melly az a) alatti pontban foglaltatik, nem jelenti ki a fekvő birtoknak semmi értékét; ezen fekvő birtok nem fogja azon biztosításokat nyújtani, mellyeket előbb megemlítettem; mert ha a fekvő birtok olly csekély, hogy annak értéke a semmihez közel áll, akkor nem érezhetnék általa azon czél, mellyre nézve még is annak megemlítése szükséges, ak­kor illy birtokot a város qualificatiója egyik tényezőjéül te­kinteni nem lehet. Látjuk azt, ha a fekvő birtokot illetőleg a külföld törvényhozásának példáját tekintjük. Minden külföl­di törvényhozásban, hol a polgári jogok megadásáról szó van, két fő eszme uralkodik; az egyik abban áll, hogy a pol­gári jogok megszerzése a telepedés következménye, biztos kereset­mód pedig gyakorlatának mellőzhetlen feltétele, és ott, hol ezen eszköz divatozik, a qualificatiok alantabb fo­kon állanak, mint ez a dolog természetéből következik, de épen azért szükségesnek találtatott a polgári jogok közt kü­lönbséget tenni. Nem minden polgár ruháztatok fel minden polgári jogokkal, hanem ezen jogoknak némellyikével; így például a választási jogot o­lyanokra ruházzák, kiktől na­gyobb biztosíték kívántatik, így vala 1808ban Poroszország­ban, hol minden letelepedett, polgárnak tekintetett; de a választási jogot a fekvő vagyont bírók közt csak azok gya­­korlották, kiknek fekvő vagyonuk a kis városokban 200 tal­lér 1AZI-OS jövedelmet nyújt, igy tehát a fekvő birtok nem in abstractu, hanem egy bizonyos jövedelemnél fogva szolgál­hat polgári jogok gyakorlatának alapjául. Más törvényho­zások minden polgárnak ugyanian jogokat nyújtanak, de ezért már a polgári jogok megszerzésére nagyobb qualificatiót állítanak fel, és ha a tekintetben ismét Poroszországra tekin­tünk, látni fogjuk hogy az 1831-ki városi rendezés, melly az 1808-nak módosítása volt, azt igényelte, hogy a birtok kis városokban 300, nagy városokban pedig 2000 tallérra menje­nek. Itt tehát a birtoknak egy bizonyos értéke volt meghatároz­va. Ha minden országban tetemes nehézségekkel jár, kielégítő qualificatiókat felállítani, ekkor ez kétségen kívül hazánkban, hol minden biztos adatul szolgálható előzmények hiányzanak, kétszeresen nehéz; és épen azért, mert ezen alapok hiányza­nak, mert városainknak állása olly különböző, hogy azoknak akármilly felosztását, és akármennyi classisait fogadjuk el, még is az egy classisba állított városok közül némellyekre ugyan azon somma vagy terhes, vagy kicsiny lehetne. — nézetem szerint nincsen a nehézség elkerülésére helyesebb mód, mint ha az ugyanazon egy osztályzatú városokra nézve egy változó minimum elfogadtatnék, ennek szorosabb és vég­­képeni elhatározása magokra a városokra bízatnék. Ki is­meri körülményeit jobban minden egyes városnak, mint épen a város maga? —ki lenne alkalmasb ezen körülmények alapján a qualificatiok meghatározására, mint épen azon vá­rosok, mellyeket törvényhatósági állással és joggal felru­házni akarunk? Nem szeretem egy­részről a törvényhatóság eszméjét tovább terjeszteni, de nem szeretem másrészről azt kelleténél inkább megszorítani, és ott, hol a törvényhozónak eljárása annyi tetemes nehézséggekkel van öszve kötve, mint mi nálunk, egy bizonyos qualificatiónak minden egyes város körülményeihez való alkalmaztatása által, ott kétség kívü­l a törvényhozás útján megszabott határok között a városoknak ném­ikép szabadabb mozgást engedni felette helyes; helyes azért, mert illy módon mozdítjuk elő a városnak anyagi ér­tékét, illy módon szellemi állását is, midőn épen azon dol­goknak elintézésébe a városnak eldöntő befolyást tulajdoní­tottak, melly jövendőjével és kifejlődésével legszorosabb egy­­beköttetésben van; részemről tehát a fluctuatio eszméjét üd­vösnek tekintem, és ebben keresem, mint mondom, leginkább a felhozott indítványnak lényegét és értékét. A summákra nézve csak azt vélném megállapítandónak, hogy ott, hol politi­kai jogok osztogatásáról van szó, a törvényhozásnak kétsze­res óvatossággal kell eljárni. Akkor, midőn intézkedésére azon előzmények hiányzanak, mellyek eljárásának biztos ala­pul szolgálnak, kétszeres óvatossággal kell eljárni ott, hol mint hazánkban az anyagi kifejlődésnek csak küszöbén ál­lunk, hol az ország haladásának előmozdítása minden hon­polgárnak kívánsága és kötelessége minden erejét ezen kí­vánság életbe léptetésének és előremozdításának szentelni. Politikus jogokat megadni,politikus jogokat kiterjeszteni két­ségkívül sokkal könnyebb, mint azon politikai jogokat meg­szorítani és megszüntetni. Ha a tapasztalás azt mutatja, hogy az ország lakosainak egy nagyobb száma a politikai jogok gyakorlatára érdemes, minden ahhoz való intézkedéseket meg­állapítva, a törvényhozónak feladása, ezeknek az alkotmány körébei bevételén működni. Nehézséggel jár ez, de olly ne­hézséggel, mellyet a törvényhozó szilárd akaratra legyőzhet, olly nehézséggel, melly a jelen munkálódásunkat is illeti; de melly mégis azon óvatosságtól minket visszatartóztatni nem fog. De ha később arról győződnénk meg, hogy egy bizonyos summa, mellyet mi a politikai jogok gyakorlatához kötünk, nem képviseli többé azon biztosítékot, mellynek kedvéért azt felállítottuk, ha meggyőződünk arról, hogy min kételkedni nem lehet, egynéhány esztendőben a tőkepénzek növekedő számával, az iparnak kifejlődésével, az ország anyagi jólété­nek emelkedésével 4000 pengő­ért érték például nem kép­viseli többé azon vagyont, mellynek felállítását mi mégis a politikai jogok gyakorlatának lényeges feltételéül tekin­tettük, akkor nehéz lesz visszalépnünk, nehéz lesz meg­szorításokat eszközölnünk, és olly módon eltévesztettük vol­na azon czélt, mellyet magunknak kitűztünk. Ezen néze­ten alapulván a kérdéses indítványban felállított sommák, és habár mint mondom ezekben találom az indítvány lé­nyegét, mégis e nézetnek helyességét tökéletesen elis­mervén, azt részemről pártolni kötelességemnek tartom. — Későbben pedig ugyanazon ma­gról a polgári qualificatiókra nézve igy nyilatkozott: Nem szándékoztam azok után, mely­­lyek tegnapi napon bővebben adattak elő, ma a fenforgó kérdés általános részére visszatérni, de miután előttem fel­szólalt több méstó urak a discussiót ezen térre vitték át, kö­telességemnek tartom megjegyezni, hogy itt a jogok meg­szüntetéséről egyáltalában szó nem lehet, — ismételve ugyan­is azt mit tegnap mondani bátorkodtam, hogy a polgári jogok hazánk legtöbb városainál örökségként a gyermekekre reá szállani nem szokott, hogy a polgárok gyermekeinek egész kiváltságai ebben központosának, hogy ők a polgári jogokat csekélyebb taxa mellett nyerhetik meg, mint mások; A reájuk nézve tehát a qualificatio felállítása, nem csonkítása előbbeni jogaiknak. Mi pedig a mostani polgárokat illeti: ámbár nem szeretem a tanácskozást reducálni, még is szükségesnek tar­tom, a mélt. FöRRnek figyelmét egy szakaszra fordítani, melly­­ről nem kételkedem, hogy a mélt. Fe­RR helybehagyását megnyerendi, és ez a tek. Redek üzenetében elő­forduló 97ik §-as, hol nyilván ki van mondva, „hogy azon egyének, kik a jelen törvénynek kihirdetése alkalmával polgárok, ha felállí­tott képességgel nem bírnak is, polgárok maradnak.“ Azon ellenvetés tehát, hogy itt polgári jogok megszorításáról van szó, még ak­kor sem állana, ha a felállított qualificatio mellett csak ugyan azon jogok tulajdoníttatnának az újonnan befo­gadandó polgároknak, mellyekkel a mostani polgárok jelen­leg bírnak és ha a mostani polgárok már olly joggal állanának fel, mint azok, mellyek tanácskozásunk tárgyát képező vá­rosi rendszerben is említtetnek; de midőn figyelembe vesszük a jelen munkálat egész szövetét, és összehasonlítjuk azt azon állással, mellyben hazánk polgárai jelenleg vagynak, meg fo­gunk győződni arról, hogy nem a fenálló jogok megszorítá­sáról, hanem új jogok adásáról van szó; tehát olly jogok adá­sáról, mellyeknek élvezését bizonyos feltételekhez kötni, sem nem helytelen, sem nem méltánytalan. Eddig a városokban a polgárok befogadása a tanácsnak és választó­polgároknak akarat­ától, önkényétől függött; a qualificatiok ugyan nem voltak meghatározva, de előkerültek számos ollyan esetek és magam is tudnék említeni ollyat, hol bizonyos egyének, kik akár tekintsük szellemi műveltségüket akár anyagi állásukat, polgári jogok gyakorlatára egészen képesek volnának, mégis azoktól egyedül a tanácsnak akarata szerint kizárattak. Ha tehát most bizonyos qualificatiót felállítunk, kijelentjük egy­szersmind, hogy ezen qualificatiókat bíróktól a polgári jogo­kat eltagadni nem lehet; biztosítottuk inkább és kiterjesztet­tük a polgári jogokat, mintsem hogy azokat megszorítottuk. Egyébiránt azt tartom, hogy egy ollyan munkálat tárgyalásán melly a városok állását egészen megváltoztatja, melly a pol­gári jogoknak egy egészen új nemét kívánja, a most fenálló viszonyok tekintetéből egyedül kiindulnunk nem lehet; mert bármennyire tisztelem én mindenkinek jogát, bármennyire kész legyek azok iránt a legnagyobb méltánylattal viseltetni, mégis azt tartom, hogy új jogoknak alapjául egyedül az előb­bi jogokat venni nem lehet; és ha a m. b. E. úr által megem­lített elvét egész kiterjedésében fogadjuk el, akkor kétségkí­vül épen mostani intézkedésünk ellenében kezeink tetemesen lesznek megkötve, mert bár mi ilyennek tekintsük azon jo­gok alapját, mellyel most a tanács például, és a választó­pol­gárság felruházva van, tagadnunk még­sem lehet, hogy ezen jogok, ha nem is törvényen, legalább gyakorlaton alapszanak, s mégis mi c­élja, mi irányzata egyes munkálkodásainknak, mint nagy részben ezen jogokat megszorítani, ezen jogokat változtatni? Ha tehát qualificatiokat felállítanunk szabad nem lenne, mert e tekintetben a mostani polgárok jogai veszé­­lyeztetnének, akkor a városok mostani igazgatásában, válto­zásokat tenni, épen olly olly kevéssé állana hatalmunkban, mert az igazgatás mostani organismusának állása ezáltal veszé­lyeztetik, és­pedig annyival inkább kevésbbé lehetne olly módon eljárnunk, mert ezen állásnak nem egyszerű megvál­tozásáról van szó, hanem a polgárokat illetőleg új jogoknak megadásáról tanácskozunk. Elmellőzvén a kereskedők és gyárosok iránti intézkedést, mellynek helyességét kétségbe vonni nem hallottam, csak azon egy ellenvetésre vagyok bátor felelni, melly abból meritetett, hogy ezen indítványban a kézművesektől, rendes kereset-könyveknek vitele i­­egki­­vántatik. Én részemről azt tartom, hogy midőn ezen könyvek vitele gr. P. E. által felhozatott, nem való szándéka a polgári jogok gyakorlatát könyvviteltől feltételeztetni. Midőn legin­kább felállított qualificatiok következtében igen helyesnek, és szükségesnek látta a polgári jogok második nemére és té­nyezőjére nézve is bizonyos érték­biztosítékot kívánni, nem lehetett neki nézetem szerint helyesebbet elfogadni, mint egy bizonyos keresetmódnak kimutatását. Ezen keresetmód ki­mutatása pedig a könyvek vitelével némi összeköttetésben van, ha tehát keresetmódot más után bebizonyítani lehetne kétségkívül én, indítványának azon részéhez nem ragaszkod­­nám,am­ellyhez a m. gr. ur, de ragaszkodnám azon elvhez, mellyet felállított, hogy t. i. a kézműveseknek keresetük ki­­mutatatása polgári qualificatio alapjául szolgáljon; én ré­szemről megvallom, hogy ezen classisra nézve nem ismerek hazánknak körülményeiben semmi qualificatiót, melly egy részről olly mindennemű tekintetben kielégítő biztosítékokat nyújtana, más részről pedig olly liberális lenne, mint a kere­seteknek kimutatása annak hozzáadásával, mit a m. indítvá­nyozó úr megemlített, hogy t. i. ezen keresetekben többi va­gyonuk is beludassék. Megszűnnék olly módon az ellenvetés melly minden qualificatiok alkalmával feltétetni szokott, ha például valaki, kinek fekvő vagyona a felállíttatott értékkel majd­nem egészen felér, azért, mert neki egynéhány forintja a felvett summákból hiányzik, polgári jogok megszerzésére képtelennek tekintetik, mert ha illy módon lehetségessé vá­lik, hogy a qualificatiok bizonyos ténnyel összeköttessenek, akkor kétségkívül azon ellenvetésnek nyomatéka igen sok esetekben is megszüntetik olly­annyira, mennyire az egyálta­lában lehetséges, ha csak minden­­qualificatio felállításá­tól elállani nem akarnánk. De magában a könyvek vite­lét tekintve, miután nem a mostani polgárokról van szó, ha­nem azokról, kik jövendőben polgárok lesznek, miután ren­des könyvek vitelét (mellyek nem épen a váltótörvényekben megemlíttettek) kívánnám a kézművesekre értetni, s ez a neve­lkedő művelődésnek, és iparnak egy­részt következménye, más­részt pedig mint a kézművesek önügye rendes elrendezésének némikép feltétele, azt tartom, hogy jövendőre ollyanoktól, kik polgárok lenni akarnak megkívánni, hogy azt tegyék, mit legtöbb esetekben önérdekük igényel , a méltányossággal egyáltalában nem ellenkezik és ha ezen rendelkezést tekintem, egynéhány évekig, két három esztendeig, nehézséget mind az­által meg lehet szüntetni, minthogy mint mondom a könyvek vitele csak annyiban kívántatik, amennyiben a kereset ki­mutatására szolgálna, azt tartom, hogy ezen intézkedésnek benső következése a netalán kezdetén magukat előadó ne­hézségekkel teljesen felérvén. 135 Megyei tudósítások. Szatmár, mart. 7. A sok eső és árvizek miatt szinte járthatatlan utainkon is nagy számmal gyűltek össze Szatmár megye idei, szokatlanul tömve volt a terem, részint újság­­vágyból: mi történt Pozsonyban egyik haza jött követünkkel, kinek személyéért egy rész annyit küzdött, sokan tudni aka­rók azt is mikint áll a múlt évi dec. 13-kán ünnepélyesen köt­tetett béke; és még volt egy nagy baj, melly az egyik fél ke­délyeit felizgató, t. i. 28 egyed ellen rendeltetett actió a kir. biztos által. Illy sok személyes ügy felett tanácskozni az ismere­­tes tens Kk. is eljöttek, azonban türhetőn viselték magokat. Kisgyülési jegyzőkönyv felolvastatása után közkívánatra a febr. l-jén Uray Bálinton elkövetett dolgokról szóló követ­jelentés olvastatók fel, ezután ő Felségének e tárgybani leirata. Diákul kezdé a jegyző ezt­ olvasni, de a t. Kir. olly zajjal sür­getők a magyar felolvasást, hogy végre is, bár az elnök a nemességet csendre szólitá, kiutasítással fenyegetvén a lár­­mázókat, a kortesek mégis előbb magyarul akarák hallani, ám azután ha tetszik az uraknak, olvassák fel diákul is, végre fel­­olvastatok magyarul. Ezután a hazajött követ felolvasott pa­naszleveléhez elmondá, miképen illy meggyaláztatás után a megye tekintete nem engedte, hogy továbbá is üljön követi szé­kén, ingerültség tárgya nem akar lenni, lemond a tö­r­dek helybenhagyásával. E lemondás után másod alispán egy hosz­­szas beszédet tartott, mellyben többi közt mondá, hogy nincs Szatmárnak olly fattyú sarjadéka, ki ezen sérelmet nagynak nem tartaná, s azért indítványt tett, hogy köszönet mondatván ő Felségének a leiratért, egyszersmind ne csak az utczai tér-

Next