Hirnök, 1844. január-december (8. évfolyam, 1-104. szám)
1844-03-22 / 23. szám
nemes ellen? (Tetszés). Miután tehát kötelessége a városnak a nemest a polgároknak minden megtámadásai ellen utalma alá venni, ha ellenben a nemes a polgárok ellen vét, valljon más törvényhatósághoz folyamodjék a város, hol ellenkező érdekek uralkodnak s többnyire az elégtétel megtagadtatik ? A némelly m. szónokok aggodalmai, hogy sok városok ítélőszékeibe bizodalmát helyezni nem lehet, könnyen elhárítható, kezeimben lévén a tárgy, mert valamint itt a törvényszékeket, úgy a büntető törv.könyvben a bírói eljárást annyira javíthatjuk, hogy kiki Magyarországban akármelly bíróság alá bizton vethetendi magát. S ha a városi törvszékeket valósággal olly tökéletleneknek találnók, hogy magunkat alájuk vetni nem tudnók, ha hiányosabbaknak tapasztalnók, hogysem a nemesek felett ítélhessenek, ne nyugodjunk, mig olly formán nem alakítottuk, hogy azon százezerért is, kik jelenleg alattuk állanak, teljesen biztosítva legyenek. S ezeknél fogva a ti főispánnal a teljes helyhatóság mellett szavazok. Lapjaink előbbi számában vázlatban közlött 122. és 123. főrendi országos üléseket még ezekkel pótoljuk. Előre bocsátván hogy a 19. §. a) alatti pénzbeli qualificatiókból a szedő hibája miatt a harmadik osztály, melly 3000 és 4000 forint közti vagyont kíván, kimaradt, az e tárgy körül tartott beszédek közül a következőt pótlólag közlendőnek véljük, mellyel egy megróló kérdés velejét ezekben pontosító össze: Kétség kívül, ha az emberi tehettségeknek és jellemnek egy biztos hévmérője lenne feltalálható, akkor azokat kellene leginkább polgári jogokkal felruházni, kiknek elmebeli tehetségük és kiképzetségük egy részről, más részről a hazafias jellemük őket leginkább arra jogosítják. Nem akarom tagadni, hogy a qualificatiok, bármiilyenek legyenek azok, számos esetekben zárhatnának ki, kik e honnak jeles polgárai lehetnének, de midőn ezen intézkedésekről van szó, nem egyes kivételeken, hanem a dolognak szabályos állásán kell azokat megállapítani, nem azt tekinteni, hogy lehetnek-e némellyek, kik bizonyos anyagi biztosítékok nélkül polgári jogok gyakorlatát megérdemelnének, hanem szem előtt tartani azt, hogy legtöbb esetekben csak vagyonbeli állapot adhat képességet ezekre, melly a szellemi tehetségnek kellőkinti vélekedésétől, és egyéni állásnak némi függetlenségétől feltételeztetik. Egyike ez azon áldozatoknak, mellyeket az egyesektől a polgári társaságnak általános állása némelylyektől igényel; egyike ezen áldozatoknak, melly némi egyénekre fájdalmas lehet, de mellynek vég resultatuma a statusra nézve legtöbb esetekben kedvező. Külföldön municipalis kiváltságoknak gyakorlatára legtöbb esetekben bizonyos qualificatiok kivántattak meg, ezen qualificatióknak alapja mindig a birtok, egy bizonyos neme a biztos keresetnek, és egy bizonyos módja; és bár ezen birtokok és keresetek nemei elhatározólag a qualificatiok egész során átszövődnek, vannak mégis azon sorozatnak két más tényezői is, mellyeket szemünk elől veszteni nem szabad. Birtok tehát és fekvő birtok, biztos kereset által képviselt birtok és értelmiség: ezek azon tényezők, mellyeket minden qualificatióknál szemünk előtt tartanunk kell, és ezek közül a fekvő birtok a legnagyobb figyelmet igényli. Valamint politikus jogok gyakorlatánál a fekvő birtok minden egyéb birtok neménél nagyobb biztosítékot nyújt, mivel ez a birtok azon egyedüli neme, melly szüli azon szellemi vonzódást, mellyel az emberek hazájuk iránt viseltetnek, mellynek értéke a haza kifejlődésétől és előmenetelétől olly annyira van feltételezve, hogy egyaránt azzal növekedik vagy leszáll, úgy a fekvő birtok is az, melly a polgárt leginkább egy bizonyos városhoz köti, melly benne a legélénkebb érdeket a város jóvolta iránt ébreszti és fentartja, melly a város iránti kötelességek teljesítésére őt leginkább buzdítja, és igy anyagi hasznot szellemi érdekkel összekötvén, a legtöbb esetekben legjelesebb polgárok lesznek, de hogy a fekvő birtok ezen befolyása megállapittassék, szükséges, hogy ott, hol fekvő birtokot említünk, ezen fekvő birtok illusorius ne legyen. A t. RR. által felállított qualificatio, melly az a) alatti pontban foglaltatik, nem jelenti ki a fekvő birtoknak semmi értékét; ezen fekvő birtok nem fogja azon biztosításokat nyújtani, mellyeket előbb megemlítettem; mert ha a fekvő birtok olly csekély, hogy annak értéke a semmihez közel áll, akkor nem érezhetnék általa azon czél, mellyre nézve még is annak megemlítése szükséges, akkor illy birtokot a város qualificatiója egyik tényezőjéül tekinteni nem lehet. Látjuk azt, ha a fekvő birtokot illetőleg a külföld törvényhozásának példáját tekintjük. Minden külföldi törvényhozásban, hol a polgári jogok megadásáról szó van, két fő eszme uralkodik; az egyik abban áll, hogy a polgári jogok megszerzése a telepedés következménye, biztos keresetmód pedig gyakorlatának mellőzhetlen feltétele, és ott, hol ezen eszköz divatozik, a qualificatiok alantabb fokon állanak, mint ez a dolog természetéből következik, de épen azért szükségesnek találtatott a polgári jogok közt különbséget tenni. Nem minden polgár ruháztatok fel minden polgári jogokkal, hanem ezen jogoknak némellyikével; így például a választási jogot olyanokra ruházzák, kiktől nagyobb biztosíték kívántatik, így vala 1808ban Poroszországban, hol minden letelepedett, polgárnak tekintetett; de a választási jogot a fekvő vagyont bírók közt csak azok gyakorlották, kiknek fekvő vagyonuk a kis városokban 200 tallér 1AZI-OS jövedelmet nyújt, igy tehát a fekvő birtok nem in abstractu, hanem egy bizonyos jövedelemnél fogva szolgálhat polgári jogok gyakorlatának alapjául. Más törvényhozások minden polgárnak ugyanian jogokat nyújtanak, de ezért már a polgári jogok megszerzésére nagyobb qualificatiót állítanak fel, és ha a tekintetben ismét Poroszországra tekintünk, látni fogjuk hogy az 1831-ki városi rendezés, melly az 1808-nak módosítása volt, azt igényelte, hogy a birtok kis városokban 300, nagy városokban pedig 2000 tallérra menjenek. Itt tehát a birtoknak egy bizonyos értéke volt meghatározva. Ha minden országban tetemes nehézségekkel jár, kielégítő qualificatiókat felállítani, ekkor ez kétségen kívül hazánkban, hol minden biztos adatul szolgálható előzmények hiányzanak, kétszeresen nehéz; és épen azért, mert ezen alapok hiányzanak, mert városainknak állása olly különböző, hogy azoknak akármilly felosztását, és akármennyi classisait fogadjuk el, még is az egy classisba állított városok közül némellyekre ugyan azon somma vagy terhes, vagy kicsiny lehetne. — nézetem szerint nincsen a nehézség elkerülésére helyesebb mód, mint ha az ugyanazon egy osztályzatú városokra nézve egy változó minimum elfogadtatnék, ennek szorosabb és végképeni elhatározása magokra a városokra bízatnék. Ki ismeri körülményeit jobban minden egyes városnak, mint épen a város maga? —ki lenne alkalmasb ezen körülmények alapján a qualificatiok meghatározására, mint épen azon városok, mellyeket törvényhatósági állással és joggal felruházni akarunk? Nem szeretem egyrészről a törvényhatóság eszméjét tovább terjeszteni, de nem szeretem másrészről azt kelleténél inkább megszorítani, és ott, hol a törvényhozónak eljárása annyi tetemes nehézséggekkel van öszve kötve, mint mi nálunk, egy bizonyos qualificatiónak minden egyes város körülményeihez való alkalmaztatása által, ott kétség kívül a törvényhozás útján megszabott határok között a városoknak némikép szabadabb mozgást engedni felette helyes; helyes azért, mert illy módon mozdítjuk elő a városnak anyagi értékét, illy módon szellemi állását is, midőn épen azon dolgoknak elintézésébe a városnak eldöntő befolyást tulajdonítottak, melly jövendőjével és kifejlődésével legszorosabb egybeköttetésben van; részemről tehát a fluctuatio eszméjét üdvösnek tekintem, és ebben keresem, mint mondom, leginkább a felhozott indítványnak lényegét és értékét. A summákra nézve csak azt vélném megállapítandónak, hogy ott, hol politikai jogok osztogatásáról van szó, a törvényhozásnak kétszeres óvatossággal kell eljárni. Akkor, midőn intézkedésére azon előzmények hiányzanak, mellyek eljárásának biztos alapul szolgálnak, kétszeres óvatossággal kell eljárni ott, hol mint hazánkban az anyagi kifejlődésnek csak küszöbén állunk, hol az ország haladásának előmozdítása minden honpolgárnak kívánsága és kötelessége minden erejét ezen kívánság életbe léptetésének és előremozdításának szentelni. Politikus jogokat megadni,politikus jogokat kiterjeszteni kétségkívül sokkal könnyebb, mint azon politikai jogokat megszorítani és megszüntetni. Ha a tapasztalás azt mutatja, hogy az ország lakosainak egy nagyobb száma a politikai jogok gyakorlatára érdemes, minden ahhoz való intézkedéseket megállapítva, a törvényhozónak feladása, ezeknek az alkotmány körébei bevételén működni. Nehézséggel jár ez, de olly nehézséggel, mellyet a törvényhozó szilárd akaratra legyőzhet, olly nehézséggel, melly a jelen munkálódásunkat is illeti; de melly mégis azon óvatosságtól minket visszatartóztatni nem fog. De ha később arról győződnénk meg, hogy egy bizonyos summa, mellyet mi a politikai jogok gyakorlatához kötünk, nem képviseli többé azon biztosítékot, mellynek kedvéért azt felállítottuk, ha meggyőződünk arról, hogy min kételkedni nem lehet, egynéhány esztendőben a tőkepénzek növekedő számával, az iparnak kifejlődésével, az ország anyagi jólétének emelkedésével 4000 pengőért érték például nem képviseli többé azon vagyont, mellynek felállítását mi mégis a politikai jogok gyakorlatának lényeges feltételéül tekintettük, akkor nehéz lesz visszalépnünk, nehéz lesz megszorításokat eszközölnünk, és olly módon eltévesztettük volna azon czélt, mellyet magunknak kitűztünk. Ezen nézeten alapulván a kérdéses indítványban felállított sommák, és habár mint mondom ezekben találom az indítvány lényegét, mégis e nézetnek helyességét tökéletesen elismervén, azt részemről pártolni kötelességemnek tartom. — Későbben pedig ugyanazon magról a polgári qualificatiókra nézve igy nyilatkozott: Nem szándékoztam azok után, melylyek tegnapi napon bővebben adattak elő, ma a fenforgó kérdés általános részére visszatérni, de miután előttem felszólalt több méstó urak a discussiót ezen térre vitték át, kötelességemnek tartom megjegyezni, hogy itt a jogok megszüntetéséről egyáltalában szó nem lehet, — ismételve ugyanis azt mit tegnap mondani bátorkodtam, hogy a polgári jogok hazánk legtöbb városainál örökségként a gyermekekre reá szállani nem szokott, hogy a polgárok gyermekeinek egész kiváltságai ebben központosának, hogy ők a polgári jogokat csekélyebb taxa mellett nyerhetik meg, mint mások; A reájuk nézve tehát a qualificatio felállítása, nem csonkítása előbbeni jogaiknak. Mi pedig a mostani polgárokat illeti: ámbár nem szeretem a tanácskozást reducálni, még is szükségesnek tartom, a mélt. FöRRnek figyelmét egy szakaszra fordítani, mellyről nem kételkedem, hogy a mélt. FeRR helybehagyását megnyerendi, és ez a tek. Redek üzenetében előforduló 97ik §-as, hol nyilván ki van mondva, „hogy azon egyének, kik a jelen törvénynek kihirdetése alkalmával polgárok, ha felállított képességgel nem bírnak is, polgárok maradnak.“ Azon ellenvetés tehát, hogy itt polgári jogok megszorításáról van szó, még akkor sem állana, ha a felállított qualificatio mellett csak ugyan azon jogok tulajdoníttatnának az újonnan befogadandó polgároknak, mellyekkel a mostani polgárok jelenleg bírnak és ha a mostani polgárok már olly joggal állanának fel, mint azok, mellyek tanácskozásunk tárgyát képező városi rendszerben is említtetnek; de midőn figyelembe vesszük a jelen munkálat egész szövetét, és összehasonlítjuk azt azon állással, mellyben hazánk polgárai jelenleg vagynak, meg fogunk győződni arról, hogy nem a fenálló jogok megszorításáról, hanem új jogok adásáról van szó; tehát olly jogok adásáról, mellyeknek élvezését bizonyos feltételekhez kötni, sem nem helytelen, sem nem méltánytalan. Eddig a városokban a polgárok befogadása a tanácsnak és választópolgároknak akaratától, önkényétől függött; a qualificatiok ugyan nem voltak meghatározva, de előkerültek számos ollyan esetek és magam is tudnék említeni ollyat, hol bizonyos egyének, kik akár tekintsük szellemi műveltségüket akár anyagi állásukat, polgári jogok gyakorlatára egészen képesek volnának, mégis azoktól egyedül a tanácsnak akarata szerint kizárattak. Ha tehát most bizonyos qualificatiót felállítunk, kijelentjük egyszersmind, hogy ezen qualificatiókat bíróktól a polgári jogokat eltagadni nem lehet; biztosítottuk inkább és kiterjesztettük a polgári jogokat, mintsem hogy azokat megszorítottuk. Egyébiránt azt tartom, hogy egy ollyan munkálat tárgyalásán melly a városok állását egészen megváltoztatja, melly a polgári jogoknak egy egészen új nemét kívánja, a most fenálló viszonyok tekintetéből egyedül kiindulnunk nem lehet; mert bármennyire tisztelem én mindenkinek jogát, bármennyire kész legyek azok iránt a legnagyobb méltánylattal viseltetni, mégis azt tartom, hogy új jogoknak alapjául egyedül az előbbi jogokat venni nem lehet; és ha a m. b. E. úr által megemlített elvét egész kiterjedésében fogadjuk el, akkor kétségkívül épen mostani intézkedésünk ellenében kezeink tetemesen lesznek megkötve, mert bár mi ilyennek tekintsük azon jogok alapját, mellyel most a tanács például, és a választópolgárság felruházva van, tagadnunk mégsem lehet, hogy ezen jogok, ha nem is törvényen, legalább gyakorlaton alapszanak, s mégis mi célja, mi irányzata egyes munkálkodásainknak, mint nagy részben ezen jogokat megszorítani, ezen jogokat változtatni? Ha tehát qualificatiokat felállítanunk szabad nem lenne, mert e tekintetben a mostani polgárok jogai veszélyeztetnének, akkor a városok mostani igazgatásában, változásokat tenni, épen olly olly kevéssé állana hatalmunkban, mert az igazgatás mostani organismusának állása ezáltal veszélyeztetik, éspedig annyival inkább kevésbbé lehetne olly módon eljárnunk, mert ezen állásnak nem egyszerű megváltozásáról van szó, hanem a polgárokat illetőleg új jogoknak megadásáról tanácskozunk. Elmellőzvén a kereskedők és gyárosok iránti intézkedést, mellynek helyességét kétségbe vonni nem hallottam, csak azon egy ellenvetésre vagyok bátor felelni, melly abból meritetett, hogy ezen indítványban a kézművesektől, rendes kereset-könyveknek vitele iegkivántatik. Én részemről azt tartom, hogy midőn ezen könyvek vitele gr. P. E. által felhozatott, nem való szándéka a polgári jogok gyakorlatát könyvviteltől feltételeztetni. Midőn leginkább felállított qualificatiok következtében igen helyesnek, és szükségesnek látta a polgári jogok második nemére és tényezőjére nézve is bizonyos értékbiztosítékot kívánni, nem lehetett neki nézetem szerint helyesebbet elfogadni, mint egy bizonyos keresetmódnak kimutatását. Ezen keresetmód kimutatása pedig a könyvek vitelével némi összeköttetésben van, ha tehát keresetmódot más után bebizonyítani lehetne kétségkívül én, indítványának azon részéhez nem ragaszkodnám,amellyhez a m. gr. ur, de ragaszkodnám azon elvhez, mellyet felállított, hogy t. i. a kézműveseknek keresetük kimutatatása polgári qualificatio alapjául szolgáljon; én részemről megvallom, hogy ezen classisra nézve nem ismerek hazánknak körülményeiben semmi qualificatiót, melly egy részről olly mindennemű tekintetben kielégítő biztosítékokat nyújtana, más részről pedig olly liberális lenne, mint a kereseteknek kimutatása annak hozzáadásával, mit a m. indítványozó úr megemlített, hogy t. i. ezen keresetekben többi vagyonuk is beludassék. Megszűnnék olly módon az ellenvetés melly minden qualificatiok alkalmával feltétetni szokott, ha például valaki, kinek fekvő vagyona a felállíttatott értékkel majdnem egészen felér, azért, mert neki egynéhány forintja a felvett summákból hiányzik, polgári jogok megszerzésére képtelennek tekintetik, mert ha illy módon lehetségessé válik, hogy a qualificatiok bizonyos ténnyel összeköttessenek, akkor kétségkívül azon ellenvetésnek nyomatéka igen sok esetekben is megszüntetik ollyannyira, mennyire az egyáltalában lehetséges, ha csak mindenqualificatio felállításától elállani nem akarnánk. De magában a könyvek vitelét tekintve, miután nem a mostani polgárokról van szó, hanem azokról, kik jövendőben polgárok lesznek, miután rendes könyvek vitelét (mellyek nem épen a váltótörvényekben megemlíttettek) kívánnám a kézművesekre értetni, s ez a nevelkedő művelődésnek, és iparnak egyrészt következménye, másrészt pedig mint a kézművesek önügye rendes elrendezésének némikép feltétele, azt tartom, hogy jövendőre ollyanoktól, kik polgárok lenni akarnak megkívánni, hogy azt tegyék, mit legtöbb esetekben önérdekük igényel , a méltányossággal egyáltalában nem ellenkezik és ha ezen rendelkezést tekintem, egynéhány évekig, két három esztendeig, nehézséget mind azáltal meg lehet szüntetni, minthogy mint mondom a könyvek vitele csak annyiban kívántatik, amennyiben a kereset kimutatására szolgálna, azt tartom, hogy ezen intézkedésnek benső következése a netalán kezdetén magukat előadó nehézségekkel teljesen felérvén. 135 Megyei tudósítások. Szatmár, mart. 7. A sok eső és árvizek miatt szinte járthatatlan utainkon is nagy számmal gyűltek össze Szatmár megye idei, szokatlanul tömve volt a terem, részint újságvágyból: mi történt Pozsonyban egyik haza jött követünkkel, kinek személyéért egy rész annyit küzdött, sokan tudni akarók azt is mikint áll a múlt évi dec. 13-kán ünnepélyesen köttetett béke; és még volt egy nagy baj, melly az egyik fél kedélyeit felizgató, t. i. 28 egyed ellen rendeltetett actió a kir. biztos által. Illy sok személyes ügy felett tanácskozni az ismeretes tens Kk. is eljöttek, azonban türhetőn viselték magokat. Kisgyülési jegyzőkönyv felolvastatása után közkívánatra a febr. l-jén Uray Bálinton elkövetett dolgokról szóló követjelentés olvastatók fel, ezután ő Felségének e tárgybani leirata. Diákul kezdé a jegyző ezt olvasni, de a t. Kir. olly zajjal sürgetők a magyar felolvasást, hogy végre is, bár az elnök a nemességet csendre szólitá, kiutasítással fenyegetvén a lármázókat, a kortesek mégis előbb magyarul akarák hallani, ám azután ha tetszik az uraknak, olvassák fel diákul is, végre felolvastatok magyarul. Ezután a hazajött követ felolvasott panaszleveléhez elmondá, miképen illy meggyaláztatás után a megye tekintete nem engedte, hogy továbbá is üljön követi székén, ingerültség tárgya nem akar lenni, lemond a tördek helybenhagyásával. E lemondás után másod alispán egy hoszszas beszédet tartott, mellyben többi közt mondá, hogy nincs Szatmárnak olly fattyú sarjadéka, ki ezen sérelmet nagynak nem tartaná, s azért indítványt tett, hogy köszönet mondatván ő Felségének a leiratért, egyszersmind ne csak az utczai tér-