História 1982

1982 / 6. szám - MANN MIKLÓS: A nagykőrösi gimnázium híres évtizede

A nagykőrösi gimnázium híres évtizede Nagykőrös a 19. század közepén jelentős mezőváros volt: a földművelés, állattenyésztés, állatkereskedelem révén lakosai jómódban éltek, s büszkén vallották, hogy sohasem voltak jobbágyok. Ez az erősen polgárosodó, kisárutermelő parasztság komoly gazdasági alapot jelentett, s lehetővé tette a Duna-Tisza közén e fontos vallásikulturális központ kialakulását. A körösiek még a 16. században a legelsők között fogadták be a reformáció tanait, s alapítottak iskolát. A legrégibb magyar középiskolák közé tartozó ősi gimnáziumukat mindig is nagy szeretettel vették körül, a város büszkeségének tekintették, s a múlt század elején, a Kecskeméttel folytatott versengés során emeletes épületet is építettek számára A gimnázium története során számos nagy egyéniséggel találkozunk a tanárok között. Itt működött a 18. században Losontzi István, az első magyar nyelvű, magyar történelmi tankönyv, a „Hármas Kis Tükör” szerzője, vagy Nánási Fodor Gerzson, Csokonai tanítója. Az iskola igazi fénykorának azonban a 19. század közepét tekinthetjük, amikor a szabadságharc bukását követő évtizedben, Arany Jánossal együtt hat akadémiai tag tartozott a nagykőrösi református gimnázium tantestületéhez. Református iskolapolitika A gimnázium rektorprofesszora, Szigeti Varga János akadémiai tag, Hegel egyik legkiválóbb magyar követője. A református egyház élén is országos hírű, nagy műveltségű, jó kapcsolatokkal rendelkező férfit találhatunk, ifj. Báthory Gábort, a dunamelléki püspök fiát, aki 1854—1859 között maga is betöltötte a püspöki tisztséget. A város főjegyzője, az egyház főgondnoka Tanárky Gedeon, negyvennyolcas országgyűlési képviselő, aki később akadémiai tag, s Trefort Ágoston mellett a vallás- és közoktatásügyi minisztérium államtitkára lett. A főpolgármesteri tisztséget Magyar Pál töltötte be, ő szintén kiváló érdemeket szerzett a város fejlesztésében, s a gimnázium újjászervezése körül. Fontos volt a kultúráért áldozatokat vállaló tisztségviselők szerepe, mivel a nagykőrösi református gimnáziumra a szabadságharc bukása után súlyos megpróbáltatások nehezedtek. Először a tanári státusokat kellett betölteni. Mivel a tanügyi kormányzat megtiltotta a forradalomban szereplők alkalmazását, olyan tanárokat választottak, akik ugyan szintén részt vettek a szabadságharc küzdelmeiben, de ezen a környéken nevük kevéssé volt ismert. így került Kőrösre Mentovich Ferenc, a híres materialista természettudós és Jánosi Ferenc, aki később hazánkban az elsők között ismertette Darwin tanait. Az újabb gondot Thun közoktatásügyi miniszternek az egész birodalom számára kiadott Szervezési Tervezete, az Organisation Entwurf jelentette, amely a magyar középiskola életét, szervezeti felépítését teljesen átalakította. Vagyis csak azok a középiskolák kaphattak nyilvánossági jogot, tarthattak — császári biztos felügyelete alatt — érettségi vizsgálatokat, amelyek az Entwurf követelményeinek megfeleltek. Az Entwurf előírta az egységesen 8 évfolyamos gimnáziumot, legalább 12 tanár alkalmazását — akiknek állami bizottság előtt kellett vizsgát tenniük, s pályázataikhoz az állami iskolafelügyeleti hatóság jóváhagyására volt szükség —, jól felszerelt szertárakat, könyvtárakat, s az ezek létrehozásához szükséges anyagi alapot, amelyet az iskolafenntartónak kellett felmutatnia. A rendelet előremutató intézkedései ellenére nagy felháborodást okozott, főleg a protestánsok tiltakoztak, akik elsősorban a sokáig eredményesen megőrzött autonómiájukat féltették. Egy ideig zárva is maradtak a magyar középiskolák, de a körösiek elsőként ismerték fel: „Hogy a jelenért semmit sem lehetett tenni, az bizonyos volt... De legalább a jövőt kell megmenteni; azt a fiatal nemzedéket, mely az iskolákat járta, úgy nevelni, hogy a jövő eseményei készen találják.” Ennek értelmében a nagykőrösi iskolafenntartó testület, az egyháztanács úgy határozott, hogy minden áron fenn kell tartani a nagymúltú iskolát. Ennek a gondolatnak adott kifejezést az 1850. december elsején tartott ülés, amely bejelentette: „Iskoláját lejjebb nem szállítja, hanem minden lehető áldozatra kész.” A rendelet értelmében szükségessé vált átszervezést mégis sikerrel végrehajtották; az anyagi erők mozgósítása eredményes volt, s hamarosan pályázatot hirdethettek a tanári állásokra. Kiváló tanárokat toboroztak össze az ország minden részéből. És miközben a takarékos körösiek tíz tanszéket betöltöttek—hátha ennyivel is megelégszik a tanügyi kormányzat — közben arra is ügyeltek, hogy egyúttal menedéket nyújtsanak a szabadságharc idején tanúsított magatartásukkal a kormányzat előtt kompromittált tudósoknak, irodalmároknak, ily módon határozottan támogatva a nemzeti ellenállást. Ezáltal vált Nagykőrös gimnáziuma a Bach-korszakban a magyar tudományosság fő menedékhelyévé! Akadémiai tagok gimnáziuma A régi tanárok közül Szigeti Varga János a bölcsészettani, Fitos Pál a latin nyelvi, Jánosi Ferenc a természetrajzi, míg Mentovich Ferenc a természettani tanszéket választotta. A jelentkezők közül Szász Károlyt a magyar irodalmi tanszékre választották meg. A történelmet Kiss Lajos, a későbbi tanulmányi felügyelő tanította. A görög nyelv oktatására Ács Zsigmondot alkalmazták, aki „14 élő és holt nyelvet értett és beszélt”. Szász Károly egyetemes műveltségét bizonyítja, hogy eredetileg egyszerre öt tanszékre is pályázott, majd felajánlotta, hogy szívesen átveszi a matematika tanítását, ha helyére Arany Jánost hívják meg a magyar irodalmi tanszékre. Az egyháztanács örömmel elfogadta Szász ajánlatát és 1851. október 8-án megválasztotta a híres költőt a magyar irodalom tanárának. Rajtuk kívül Csikay Imre a vallástani, Weisz János pedig a német nyelvi tanszékre nyert meghívást, annak ellenére, hogy részt vettek a szabadságharcban. Maga az iskola elég szegényes volt: „a százéves, bicskafaragásokkal már formájukból is csaknem teljesen kivetkőztetett iskolapadokon kívül alig volt az iskolának valami felszerelése, bútorzata vagy taneszközgyűjteménye, ami a nagy üres épület rendeltetését mutatta volna.” A tantestületről viszont elmondhatjuk, hogy kevés város és még kevesebb iskola dicsekedhetett ilyen sok nagyszerű, tudós férfiúval, mint a nagykőrösi református gimnázium. Az iskola fénykorát valójában az a kilenc esztendő jelentette, amikor Arany János tanította a magyar irodalmat. A körülötte csoportosuló tanári karhoz hasonlót hiába keresnénk középiskoláink történetében: a 10—12 tagú tantestületből hatan — Arany János, Salamon Ferenc, Szabó Károly, Szász Károly, Szigeti Varga János és Szilágyi Sándor — lettek az akadémia tagjai. A Bach-korszak idején a magyar irodalom és tudomány egyik központja, éltetője volt ez a kör, amelyről maga Arany jegyezte meg tréfásan: „a fél akadémia Kőrösön lakik.” A nagykőrösi irodalmi kör Arany János tanári korszakában az ország irodalmi életének egyik központjává vált. „Az írók Pestről és a vidékről ellátogattak hozzá, sokszor csak barátságos találkozás kedvéért, máskor, hogy valami készülő vállalathoz Arany irodalmi támogatását megnyerjék, vagy legalább annak programját megbeszéljék vele.” Így gyakorta vendégeskedtek Nagykőrösön: Gyulai Pál, Csengery Antal, Tompa Mihály, Kemény Zsigmond, Toldy Ferenc, Salamon Ferenc, Szász Károly, Jókai Mór, Greguss Ágost, Pákh Albert, az irodalmi élet szervezői, eszmei irányítói. A vendégeskedések, a tanártársak tréfálkozásai, időnkénti összejövetelei, mulatságai színesítették a körösi élet egyhangúságát. Arany János is szívesen részt vett e jókedvű összejöveteleken; több vers is őrzi ezek emlékét.