História 1997
1997 / 2. szám - FIGYELŐ - SOÓS ISTVÁN: József főherceg és a romák
nemcsak anyagilag segítette a folyóirat megjelenését, hanem írásaival is. „Lássa a külföld, hogy van hazánkban elég tudós ily vállalatokra. Bővíteni az anyagot a megbukott »Gypsy Lore Society« eddigi czigány népisméjével, és úgy reménytem, hogy még bővebben mutathatjuk be hazánk népisméjét a nyugat tudósainak” — így vállalta fel ezután a Hermann Antal által szerkesztett és kiadott „Ethnologische Mittheilungen aus Ungarn” folyóirat erkölcsi és anyagi támogatását. Külön rovatot indított benne „Mittheilungen der Ziegenwerkunde” címmel. Vállalkozása sikereként 14 éven át tájékoztathatta hazai és külföldi olvasóit. A „Király Embersége, közvetlensége, megértő segítőkészsége révén, előkelő származása ellenére közel került a cigányokhoz. A cigányság a „mi királyunkénak nevezve bálványozta. Gyakran gyalogszerrel is nagy utat tettek meg, hogy „királyukat” láthassák. Balogh Ferkó, a neves Selmecbányai cigányzenekar vezetője így írt róla: az „...elhagyatot és mindenkitül megvetve szegény Czigány nemzetet kegyeskedett Fenséges uram igénybe és pártolásába venni a miért ezen szegény elhagyatot Czigány nemzet nem tugja megszolgálni Fénséges uramnak mért mert szegény tehetetlen nemzet mertha vagyonos emberek lennénk ez volna az összes magyarországbéli Czigány nemzetnek a kötelesége ezer és ezer főből összecsoportozni és csatlakozni és egy diadal zászlóval Fénységes uramhoz sietni és lábaimá térgyelve mondani hálás köszönetét és a Czigányok diadal zászlóján arany betűvel ezen fölirat lenne: Fénséges urunk és Pártolónk örömei halunk meg és a sirbaszálunk nyugotan fekszünk halva és holtan is köteleségünk lesz Fénséges urunk nagy lelkőségért imátkozni, azért mert még mióta a világ fennál nem találkozót ember aki ezen elhagyatot Czigány nemzetet, figyelembe és Pártolásába vette volna mint Fenséges uram, a mire a Czigány nemzet büszkén és hangsúlyozva elmondhatja hogy van Pártfogónk és királunk...” Sikertelen telepítési kísérletek A főherceg hálája jeléül nemcsak anyagilag támogatta a roma családokat, hanem díszrnhába is öltöztette kedvenc cigányzenészeit. Legidősebb lánya, a cigány nyelvet jól ismerő és beszélő Mária főhercegnő verseit ajánlotta fel megzenésítésre egy miskolci prímásnak, s az ebből származó jövedelmet nekik adta. Kedvenc cigánya, Nagyidai Sztojka Ferenc cigányszótárát saját költségére jelentette meg két kiadásban. Az egyedi támogatásoknál jelentősebbek voltak a főherceg nagy koncepciójú cigánytelepítési kísérletei. Az 1891-ben megindult telepítések során birtokain különböző vármegyékből mintegy 36 család, összesen 117 személy telepedett meg. Külön szabályokat dolgozott ki a letelepítettek jogairól, majd putrikat építtetett 22 család részére közös konyhával és egy-egy szobával. Gondoskodott foglalkoztatásukról, neveltetésükről, szórakoztatásukról. A mezei munkáért napibért fizetett, melyből olcsón élelmiszert vásárolhattak. A fegyelemhez szoktatás és a sokszor elkerülhetetlenül kitört verekedések megfékezése céljából szolgálatába fogadta az általa kiházasított Fejér vármegyei cigányvajdát, Kolompár (Lakatos) Gyurkát. Iskolát alapított, és a jól tanuló gyerekeket ajándékokkal jutalmazta. Gondoskodott a házasulandókról, a hozományon és az esküvő költségein kívül a vőfély szerepét is vállalta. Sajnos, kísérletei kudarcba fulladtak. Telepesei — kevés kivétellel — sorra elvonultak, többnyire az általa adományozott szekereken. A főherceg engedélyeztette a vármegyénél számukra a szabad elvándorlást. A sikertelenség okait kisebb tanulmányai szerint egyrészt a telepítésre fordított kevés idővel magyarázta. Másrészt azzal, hogy a közigazgatási és vármegyei hatóságok intézkedései ellehetetlenítették a helyzetet, minden lopást, rablást az Alcsút környéki cigányok nyakába varrtak. De okolta a lakosság részéről megnyilvánuló ellenszenvet, irigységet is. Habsburg elődeinek, Mária Teréziának és II. Józsefnek 18. századi telepítési kudarcait szem előtt tartva elvetette a kemény kéz politikáját. A főherceg telepítési kísérletei ugyan megbuktak, de továbbra is megkülönböztetett figyelemmel kísérte a cigányok sorsát, és élete végéig szeretettel támogatta őket. „Azt akarom, hogy kedves, jó és igaz cigányok legyetek, hogy boldog és gondtalan életet éljetek, hogy hozzászokjatok a munkához, akkor fog segíteni nektek a jó Isten, hogy jó életetek, szerencsétek és vagyonotok legyen. Bízzatok bennem és azokban az urakban, akik velem együtt valóban a ti javatokat akarják. Biztos vagyok abban, hogy ti szerettek engem, és tudjátok, hogy én is szeretlek benneteket, mindannyiotokat, mint saját gyermekeimet. Ne higgyetek azoknak, akik titeket elcsábítanak, de nektek nem segítenek, mint mi. Örülök, hogy gyerekeitek iskolába járnak, ott sokat tanulnak, okosak lesznek, és nem csapják be őket többet a rossz emberek” — fogalmazta meg jó tanácsként a beilleszkedni akaróknak cigánytelepe felbomlása után. SOÓS ISTVÁN Cigányok, 1900 körül