História 1998

1998 / 5-6. szám - VOIGT VILMOS: A bor a magyar folklórban

A bor a magyar folklórban Közmondások, mondókák, viccek A szőlő- és borkultúra olyan sok­rétű tevékenység, hogy ennek ezernyi mozzantához fűződik folklór. Természetesen a sárgarépa-ter­mesztésnek meg a paprikáskrumpli­­fogyasztásnak is megvan a maga szokás- és hiedelemvilága, még jóízű történetek is előfordulhatnak — ám ki merné ezt egyetlen minutumra is összevetni a bor folklórjával. Ezernyi fortélya van a szőlő művelésének, a jó (és a hamis) bor elkészítésének, eladásának, főként fogyasztásának. Ezeket gyakran a folk­lórhoz sorolhatjuk, hiszen a hagyomány erején kívül igazán semmi sem indokol­ja meglétüket. Plinius már idézi azt a hiedelmet, miszerint a must és a bor megsavanyodik, megromlik hószámos asszonyok közelében. Ezt az összefüg­gést később is ismerik Európában — noha nem igaz. Az újbort Márton napján (november 11-én) kell megkóstolni. „A bornak Szent Márton a bírája” — mond­ják. Ekkor fogyasztják a ludat, és általá­ban is lakomákat tartanak, hogy a követ­kező esztendőben is bőséggel legyen enni-innivaló. Az utóbbi évszázadokban ezt a katolikusok Szent Mártonhoz, pro­testánsok pedig Luther alakjához kap­csolják. Pedig mindez régibb dolog, és az év 11. hónapjának 11. napjáról (még korábban a 9. hónap 11. napjáról), a közelgő advent előtti (vagyis már az új év felé tekintő) szokásról van szó.­gy olyan kutatóprogramban dol­gozunk, ahol különböző magyar népköltési műfajok szövegeit szá­mítógép elemzi. Nem is válogatatlan szövegeket, hanem pontos antológiák, jellemző gyűjtemények adatait. És itt rögtön meglepő eredményekkel jár a „makacsul ténytisztelő” számítógépes vizsgálat. Mi józan ésszel arra gondol­nánk, hogy közmondásainkban igen gyakori a bor emlegetése. Azonban a vizsgálatunkhoz alapul vett 768 köz­mondásunkból három ízben említik csak a bort. (Mást beszél, mint Bodóné, mikor a bor árát kérik. — Jó bornak nem kell cégér. — Vizet prédikál és bort iszik.) Ez pedig kevesebb, mint fél­­. És e három közmondásból az egyik nem is a borról szól, csupán egy közismert élet­­tényre utal (megkérdezik a fogyasztók a bor árát). Megemlíthetem, hogy ugyan­ebben az antológiában egyetlen szöveg („savanyú a szőlő”) említi a szőlőt. Viszont egy évszázaddal ezelőtt Marga­­lits Ede Magyar közmondások és köz­mondásszerű szólások c. gyűjteményé­ben (Bp., 1896), amelyben ő 25 336 szö­veget számlált (voltaképpen az ismétlő­dések miatt ennél kevesebb önálló szöveg taláható e kötetben), mintegy 350 példát idéz, ami legalábbis 1,5%, azaz háromszor annyi, mint az előbb lát­tuk. Persze, Margalitsnál sok minden szerepel e példatárban: „Bort megissza magyar ember, jól teszi, okkal-móddal meg nem árthat a szeszi” (ő is hozzáte­szi, hogy ez Vörösmarty). — „Borkor­csolya. (Étel, melyre csúszik a bor.)” — „Szegény bor. (Rossz.)” Ezek nem pro­­verbiumok, mégis a több száz adat zöme valódi. Azaz, noha arányaiban nem dominál a bor a magyar szólásokban, azért elég sok (főként helyi) sztereotip kifejezés köztudottnak veszi a magyarok borkultúráját. (Egyébként a „bor be­v­ész ki” proverbiumot — negyedikként — csak a számítógép nem találta meg, ám ez azért ott van adattárában.) Gondolom, az is meglepő, hogy az ugyanúgy számítógéppel megvizsgált 1546 politikaivicc-szövegünk közül csak 4-ben fordul elő a bor. Az is hogyan! „Csepeli munkás töpreng egy pohár bor mellett. Enyém a gyár, értem. Magamnak dolgozom, ezt is értem. Csak azt nem értem, miért mondtam fel önma­gamnak?” Itt a pohár bor csak életszitu­áció, nem tartalmi eleme a viccnek. Még ennél is kisebb a bor szerepe egy másik szövegben. Ebben az egyik szereplő nem akarja az égen megnézni a műhol­dat: „Nem nézem, nem vagyok én kom­munista.” Ez a vicc így indul: „kocsmai borozgatás közben az egyik... mélyeb­ben néz a pohár fenekére.” Már szóvicc a következő példa (közismert, sokféle viccben felhasznált névre utalással): „Azt még valahogy megértem, hogy kevés a borunk, mert az a terméstől függ, de hogy miért kevés a hordó, azt már nem. Pedig igen egyszerű: csak egy Kádárunk van, az is az oroszoknak dol-E A nagyobb ünnepeken ott a bor... A mennyasszony felköszöntése, 1860-as évek

Next