História 2002
2002 / 3. szám - FIGYELŐ - VIDA ISTVÁN: Parasztpolitikus az úri Magyarországgal szemben
Parasztpolitikus az úri Magyarországgal szemben Kovács Béla valós történelmi szerepe E z év február 25-én avatták fel az egykori kisgazdapárti politikus, Kovács Béla bronzszobrát a Miniszterelnöki Hivatal előtti kis téren, az Országház épülete mellett, abból az alkalomból, hogy a szovjet hatóságok 55 évvel ezelőtt (1947) tartóztatták le. Később koholt vádak alapján Moszkvában bíróság elé állították, s csak 1955 őszén kerülhetett haza. A szobrot nem tartom sikerültnek sem esztétikai szempontból, sem azért, mert - néhány arcvonástól eltekintve - alig árul el valamit arról a személyről, történeti szerepéről, jelentőségéről, akit ábrázolni hivatott. Csalódottságom tárgya azonban nemcsak ez, hanem sokkal inkább az, hogy a talapzaton található felirat nem utal arra: Kovács Béla nem pusztán ártatlanul elhurcolt államférfi volt, hanem a Független Kisgazdapárt főtitkára is. A „polgárparaszt” cipőben, pantallóban Kovács Béla - Nagy Ferenc révén - az 1930-as évek elején kapcsolódott be a birtokos paraszti politikai mozgalomba, s lépett be az ellenzéki Független Kisgazdapártba. Kisparaszti családból származott. Bár kitanulta a pincér szakmát, 1945-ig a felesége által örökölt 14 hold földön gazdálkodott, amelyet vásárlásokkal később gyarapított; a háború végére már kb. 30 holdas birtoka volt. A felemelkedni, polgárosodni akaró, a világ dolgai iránt érdeklődő parasztember típusát testesítette meg, a Baranyában eléggé általános ún. polgárparasztot. Nem csizmában, hanem többnyire cipőben és pantallóban járt. A politika iránti érdeklődése korán megnyilvánult, már huszonegynéhány éves korában szerepet kapott a helyi közösség életében, 31 évesen a kisgazdapárt országos főtitkárhelyettese és képviselőjelölt. Demokratikus beállítottságú ember, aki fő feladatának a parasztság életviszonyainak javítását, társadalmi, kulturális felemelkedésének elősegítését, öntudatának megalapozását és politikai szervezettségének előmozdítását tekintette. Erősen kötődött osztályához, nem volt mentes az iránta való elfogultságtól, a paraszti sovinizmustól; meggyőződéssel vallotta, hogy a parasztság a „nemzet törzse”, amelyre támaszkodni lehet. Szemben a Horthy-rendszerrel Hatott rá a kor hivatalos ideológiája, de politikai gondolkodásának alakulását érdemben a népi írók nézetei befolyásolták, akik közül többeket személyesen ismert, s olvasta műveiket. A Horthyrendszert feudális jellegű, antidemokratikus rezsimnek tekintette. „A felszabadulás napjáig Magyarországon nem volt demokrácia - nyilatkozta a háború után. - [...] Magyarországra ránehezedett a nagybirtok, a nagykapitalizmus, a politikai jogfosztottság, egy kitűnően szervezett irgalmatlan bürokrácia, és egy gyökeréig egészségtelen társadalmi rend.” Nagybirtok-ellenessége nem volt olyan erős, mint az Alföldön élő parasztoké. A mindenkori kormányzatot kiszolgáló közigazgatásról s a köztisztviselői rétegről különösen lesújtó véleménye volt. Az 1930-as évek második felétől növekvő aggodalommal figyelte Magyarország sodródását a hitleri Németország felé. 1940 őszén helytelenítette, hogy a Teleki-kormány csatlakozott, ráadásul elsőként, a fasiszta államokat tömörítő Háromhatalmi Egyezményhez. A kisgazdapárti körökben azon kevesek közé tartozott, akik kétellyel fogadták a területszerzéseket, a Felvidék, majd Erdély egy részének visszakerülését, mert attól tartott, hogy a háború után annak meglesz a böjtje. Helytelenítette, hogy Magyarország a hitleri Németország oldalán megtámadta a Szovjetuniót. Kiállt az ország függetlensége mellett, számtalanszor állást foglalt a háború folytatása ellen. Nyugtalansággal töltötte el a gazdasági, társadalmi és politikai életben egyre erőteljesebben érvényesülő német befolyás és a nyilas, nemzetiszocialista mozgalmak térnyerése. Nagy Ferenccel, Tildy Zoltánnal és a kisgazdapárt más vezetőivel együtt Kovács Béla is meg volt győződve arról, hogy a háború után elkerülhetetlenül demokratikus „átrendeződésre” kerül sor, s erre a parasztságnak és a kisgazdapártnak fel kell készülnie. Bár kifogásolta a politikamentes szervezkedés tervét, végül elfogadta az 1941 szeptemberében megalakult Magyar Parasztszövetség főtitkári tisztségét, s nagy szerepe volt abban, hogy a társadalmi-kulturális szervezet az ország községeinek egynegyedében létrehozta helyi csoportjait, több megyében kiépítette megyei központját. Nemcsak azt igyekezett elősegíteni, hogy a fiatal, mezőgazdasági szaktanfolyamokat végzett gazdák bekapcsolódjanak a szövetség munkájába, hanem abban is részt vállalt, hogy a balodali befolyás alatt álló Földmunkás Szakosztályt is felállítsák. A Parasztszövetség révén a háborús körülmények között tétlenségre kényszerült kisgazdapárt valamelyest fenn tudta tartani kapcsolatait tagságával. Ha nem szorgalmazta is, Kovács Béla, 1947 .