História 2005
2005 / 1-2. szám - EMBER ÉS TERMÉSZET - HECKER WALTER: A ló háziasítása, tenyésztése
A ló háziasítása, tenyésztése Az emlősállatok közül a ló fejlődése történetéről rendelkezünk a leg- A- A,több ismerettel. Közel 60 millió évet ölel át az az út, amíg az első róka nagyságú, görbe hátú, szőrös, ötujjú, talpon járó, ragadozószerű fogazattal bíró állatból (Phenacodus) kialakult a mai lovak őse. A fejlődés az amerikai és az eurázsiai kontinensen zajlott, sok zsákutcával. Közben a testnagyság nőtt, a fogazat először lomb-, majd fűevő fogazattá alakult. Az öt ujj fokozatosan csökkent, mire kialakult a fűevő, a harmadik ujj hegyén járó, páratlan ujjú patás, az Equus. Az utolsó egymillió évben, a korai holocénben az amerikai kontinensen kihalt a ló. Fejlődése Eurázsiában folytatódott, és itt alnemekre tagozódott: Equus (lovak), Asinus (szamarak), Hemionus (félszamarak), Hippotigris (zebrák), Dolichohippus (Grévy zebra). A jégkorszak végét azonban csak egy vadlófaj élte túl, mely 2 alfajra osztható: a tarpánra és a takira. Bár az ember mindegyik alnem háziasítását megkísérelte, a félszamarak és zebrák esetében csak szelídíteni sikerült őket, míg a ló és a szamár háziállattá vált. Már a sumerok félszamarakat fogtak táblakerekű harci kocsijaik elé, háziasításuk mégsem sikerült. (Afrikában a 19. században a búr parasztok mindent elkövettek, amikor lovaik a csecselegyek csípései miatt elhullottak, hogy háziállattá tegyék a zebrát, de ez a kísérlet is kudarcba fulladt. Ennek oka feltehetően az al- A ló háziasítása A MODERN LO, AZ EQUUS KIALAKULÁSA TÖBB ÖNÁLLÓ FAJBÓL (millió év) .