História 2005

2005 / 10. szám - EMBER ÉS TERMÉSZET - BURUCS KORNÉLIA: Meleg a télben

Háborús divatok Végül még két 20. századi „találmány”, amelyet mindkét nem kedvel esős, téli időben. Az egyik a trenchcoat, magya­rul trencskó, amely szövetből készül, széles férfigallérral, kettős mell- és hátrésszel, duplagombolással és fém­­csatos övvel. A másik a rövid, csípőig érő bőrdzseki. Mindkettő háborús talál­mány, a trencskó az első, a dzseki a második világháború öröksége. Az előbbi elnevezés szó szerinti fordítása lövészárok kabát, a vállpántok és az öv­­ alakú, eredetileg a felszerelést rögzí­tő fémkarikái a katonai múltat őrzik, és bár az első világháború után terjedt el a civil divatban, már a búr háború­ban is hordták az angol katonák. A bőrdzseki, eredeti nevén Bomber (bombázó), az angol és amerikai piló­ták fekete juhbőrből készült, testhez állóan szabott, sokzsebes, cipzáras kabátja volt, de szintén nagyon sok változáson ment keresztül, mire mind­két nem kedvelt sportos öltözéke lett, s ma már számtalan, lehetőleg vízálló, szélvédő anyagból készül. Fémszege­csekkel díszített fekete bőr változata a „vadmotorosok” menő viselete, s mivel annak idején a német pilóták is gyor­san átvették, az újfasiszták és a skin­­headek is előszeretettel választják fér­fiasságuk kifejező eszközének. * És hogy hol végződik a hideg elleni védekezés, és hol kezdődik a divat? Ezt még racionális és az egészséget fetisizáló korunkban sem lehet meg­állapítani. A modern ember célszerűen és egészségesen öltözködik - kivéve, ha éppen más a divat! F. DÓZSA KATALIN Meleg a télben Fűtés egykoron és ma imét beköszöntött a tél, röpköd­nek a mínuszok. Egyelőre még csak zúzmara lepte be a fákat, de már fázósan húzzák össze magukat a megállóban az emberek, mégoly meleg kabátjukban, cipőjükben is. Jól tempe­rált szobájukba érve aztán hamar el­múlik arcukról a hideg okozta pír, s ritkán gondolnak elődeik - s kevésbé szerencsés kortársaik - téli megpróbál­tatásaira. I. Fiítőeszköz, fűtésmódok A hideg elleni védekezés a legelemibb életszükségletek közé tartozik. A ter­mészeti viszontagságok ellen védekez­ve az ember ruhával fedi testét, lakhe­lyét pedig tűzzel melegíti. A középső paleolitikumban (kb. 100-45/40 ezer éve) élt elődeink már tüzet raktak bar­langjukban, kunyhójukban. A Nean­­der-völgyi emberek (100-35 ezer éve) pedig már állandó helyen tüzeltek: a nyitott tűzhely a kunyhó központi helyére került, s a korábbi felszíni tűz­helyekkel szemben általában földbe mélyítették, gödörbe rakták. A tűz köré rakott kövek átizzításával még a meleget is megpróbálták „raktározni”. A szabad tűzhelyű fűtés egészen az elmúlt évszázadokig élt. Légfűtés Rómában Az ókori civilizációk közül Róma érde­mel említést, bár Itáliában nagyobb gondot jelentett a nyári forróság, mint a pár hetes téli hideg. A mediterrán hűvös ellen hordozható parázsüstök­kel, faszén tüzelésű melegítőkkel véde­keztek. Róma legnagyobb újítása azon­ban a központi légfűtés (hypocaustum) * A történeti korok fűtéséről vö. História 1993/5-6. számát! (A szerk.) . Kötött téli sportruházat reklámplakátja, 1910 körül 10

Next