História 2006
2006 / 6-7. szám - ÓLMOSI ZOLTÁN: Viták a Petőfi Körben
nagyobb visszhangot azonban a találkozó elején elmondott felszólalásával Rajk Lászlóné váltotta ki. Szenvedélyes szavakkal szólt az elmúlt évekről, saját sorsáról, s követelte férje rehabilitációját. Egyúttal azonban utalt arra, hogy ugyanazok akarják rehabilitálni, „akik ítélkeztek azok felett, akiket meggyilkoltak és akiket akasztófa alá állítottak”. Bár az összejövetelt - éppen a résztvevők múltja miatt - nem lehetett „kétes elemek gyülekezetének” tartani, az ott elhangzottak nyilvánvalóan hozzájárultak ahhoz, hogy a sajtó hallgatott róla és a következő vitáról is, amely a „Hazánk természeti és gazdasági adottságainak kiaknázása népgazdaságunk termelésében” címet viselte. A június 27-re hirdetett - a sajtó és a tájékoztatás kérdéseiről folytatott vita immáron tömegeket vonzott a Magyar Néphadsereg Váci utcai Tisztiházába. Az este fél hétre meghirdetett összejövetelre negyed ötkor már az épület minden terme megtelt. A tumultuózus jeleneteket megelőzendő, az udvarra is hangszórókat szereltek fel, hogy az utcán állók, az összesen mintegy 6-7000 résztvevő, egyaránt hallgathassa a felszólalókat. Tardos Tibor, az íróújságíró ellenzék egyik vezetője kifejtette a vitán: „A párt mi vagyunk, [...] Mi előre mutatunk, pontosan abba az irányba, amerre a XX. kongresszus beláthatatlan perspektívája látszik a horizonton... mellettünk van Lenin...” Tardos ezzel azt kívánta kifejezni, hogy a Rákosi- Gerő-féle vezetést tehernek tekinti a kommunista párt számára, illetve, hogy a párt a Nagy Imre-csoportot jelenti. Déry Tibor beszéde úgyszintén a szocializmus alapján állt. A felgyülemlett társadalmi problémák gyökerét a rendszerben lévő szerkezeti hibával magyarázta. Úgy vélte azonban, hogy személyek lecserélése nem ad garanciákat a megoldásra. „Amíg bírálatunk szinte fő súlyával személyek ellen, a hibás politikai gyakorlat ellen fordul és nem vizsgálja meg azt szigorúan marxista-leninista módszerrel, vajon nincsenek-e eszméink rendszerében is bizonyos tévedések, addig óhatatlanul csak azt az egy sovány eredményt fogjuk elérhetni, hogy a rosszat egy kisebb rosszal cseréljük fel, és hogy az ország szekerét sánta versenyparipák helyett sánta szamarak fogják húzni.” A vitát a hajnali órákban lezáró Losonczy Géza, aki akkor a Magyar Nemzet főmunkatársa volt, programot vázolt fel egy olyan sajtóirányításról, amely a beavatkozó stílus helyett a bizalomra épülő, önálló tájékoztatási rendszert jelentette volna. A politikai helyzet alapvető megváltozása következtében szeptemberben újrakezdték a kör vitáit. A kör vezetősége a kényszerű felfüggesztést egyébként is csupán átmenetinek tekintette, amivel egyébként a DISZ vezetői is egyetértettek. Szeptembertől megvalósult ez az elképzelés, de addigra a Petőfi Kör vezetőségében lévő erők, bármennyire is „radikalizálódtak” Nagy Imre mellett, a fennálló hatalom elleni élcsoport szerepet már mások vették át, s mint Benkő Zoltán írja vissza emlékezésében, októberben „a Petőfi Kört az események már az első puskalövés pillanatában túlhaladták”. ÓLMOSI ZOLTÁN Forrás: História, 1989/3. szám. get túl engedékenynek tartja. A párt „rossz viszonya” az írókkal tovább tart. június 23-26. J. B. Tito látogatása Romániában. A közös nyilatkozat kiemeli, hogy sokat javult a két kormány közötti kapcsolat. Bizottságot hoznak létre egy közös vízi erőmű terveinek elkészítésére (Vaskapu-erőmű), június 24. Megjelenik az egészségügyi miniszter 2/1956. számú rendelete a terhesség megszakításával kapcsolatos eljárás szabályozásáról. Ezt bizottság engedélyezi egészségi okokból, vagy ha a terhesség megszakítását méltánylást érdemlő személyi és családi körülmények indokolják, illetve ahhoz a kérelmező a „felvilágosítás” után is ragaszkodik. A terhességmegszakítást csak kórházi (klinikai) szülészeti-nőgyógyászati osztályon, valamint a kijelölt szülőotthonban szabad elvégezni. — A Szabad Nép a Petőfi Kör vitáit méltatja A szellem napvilága című cikkében. A viták résztvevői „Többé nem egyszerű tudomásul vevői akarnak lenni a párt, a kormány politikájának, hanem alakítói, nem néma statisztái akarnak lenni a történelemnek, hanem saját fejükkel gondolkodó, véleményüket kifejező szereplői.” Az írást az MDP KV június 30-i határozata „hibás”-nak, „zavart keltő”-nek bélyegezte. A Népszavában megjelenik Gyertyán Ervin Ártatlanok igazsága című írása, amelyben a Rajk-ügyben elítéltek teljes rehabilitációja mellett áll ki. „Vajon mutattunk-e olyan erélyt és felelősségérzetet a rágalom, a szitkozódás több mint fél évtizedes lerakódásának eltakarításában, mint amilyen buzgalommal a sírhantjukra hordtuk azt?” június 24. A Szabad Nép közli az ország területigazgatási rendszerének - az igazgatási egységek racionális csökkentésének - reformtervét. A megyék, a járások, megyei és járási jogú városok, valamint a budapesti kerületi összevonások (racionalizálás) ellen országos mozgalom indul meg az érintett megyei, járási, városi párt- és államapparátus részéről. Érveikben a „demokráciá”-ra, „népakaratára hivatkoznak. A májusban kiküldött Területszervezési Kormánybizottság Apró Antal vezetésével kitartott a reform mellett, de az őszi politikai feszültségekre való tekintettel a kormány és az MDP KB (Hegedűs, Kádár) október 12-én levetetik a napirendről. június 25. Magyarország első állandó ENSZ-megbízottja, Kós Péter, átadja megbízólevelét az ENSZ főtitkárának. június 27. A Petőfi Kör a Magyar Néphadsereg Központi Tiszti Házában ankétot rendez a sajtó és a tájékoztatás problémáiról. A mintegy 7 ezer főnyi hallgatóság követeli Nagy Imre pártba való visszavételét, a sajtószabadságot. 89