História 2006

2006 / 3. szám - MELLÉKLET: ELŐADÁSOK A TÖRTÉNETTUDOMÁNY MŰHELYÉBŐL III. - KUBINYI ANDRÁS: A Jagelló-kori magyar állam, 1490-1526

III. Az iszlám militarizálódása, mamlúkok A „mongol sokk” A muszlim világ nagyobbik részét s benne a kalifái központot elpusztító mongol invázió máig élő traumaként hatott. Az iszlám világ a folyamatos külső támadások hatására militarizáló­­dott. A mongolok elleni muszlim ellen­állást a mamlúkok dinasztiája Egyip­tomban szervezte meg. A mamlúkok új, a korábbiaktól eltérő hatalmi rend­szert építettek ki. A hatalmat pro­fesszionális katonakaszt birtokolta, amelybe szinte kizárólag csak a Feke­te-tenger kikötőin keresztül importált cserkesz török eredetű rabszolgák ke­rülhettek be, miután hosszú katonai ki­képzésnek vetették alá őket. A harcias mamlúkok győzelmet győzelemre hal­moztak, és 1261-ben Irak területére szorították vissza a mongolokat. Ekkor az Abbászida-család egy túlélőjét be­iktatták kalifának az új központban, Kairóban. Az iszlám világ fejlődésének megtorpanása Az Irak és Nyugat-Perzsia területén Ilkhánida néven megtelepedett mongol hódítók a 14. század elején felvették az iszlámot. A mongol elem fokozatosan beolvadt a helyi lakosságba, a mongol hódítás mégis óriási traumát okozott a lakosság különböző rétegeiben. A há­borúk elpusztították a népesség jelen­tős részét és tönkretették a mezőgaz­dasági infrastruktúrát, elsősorban az öntözőrendszereket. Ennél is súlyo­sabb és mélyrehatóbb pusztítást oko­zott azonban a török beáramlás óta fokozatosan terjeszkedő nomadizálás robbanásszerű térhódítása. A mongol hódítás közvetve hozzá­járult a keleti keresztények elleni re­torziókhoz is és az eddig keresztény­nek megmaradt területek iszlamizációs folyamatának gyorsításához. A Közel- Kelet keresztényeinek többsége ugyan­is felszabadítóként fogadta a mongolo­kat, akiknek jelentős része a nesztoriá­nus keresztény egyházhoz tartozott. A mongolok visszaszorítását követően a mamlúkok véres bosszút álltak a kolla­­borálással vádolt keresztény közössé­geken. Ez tovább gyengítette a mongol hó­dítás pusztítása következtében amúgy is súlyos csapást szenvedett városi civi­lizációt. Az iszlám világ fejlődése tudo­mányos és kulturális téren egyaránt megtorpant. MAJOR BALÁZS NYUGAT-ÁZSIAI HADJÁRATOK (1218-1405) A térség vallási képe: szunnita muszlimok ortodox keresztények síita muszlimok monofizita keresztények hinduk nyugati keresztények buddhisták .­ 1­­ nesztoriánus keresztények A fehér, közép-ázsiai területeken: sámán­isták Fokozatosan magukévá teszik a perzsa kultúrát, és 1250-ben felveszik az iszlá­mot. 1327 után a birodalom számos ki­sebb államra bomlik fel. 1259-94: Kubiláj nagykán az egységes mongol világbirodalom utolsó uralko­dója. Keleten folytatja elődeinek hódí­tásait, bekebelezi a dél-kínai Szung Bi­rodalmat (1279) és Burmát (1287), de a Japán (1274,1281) és a Jáva (1293) elle­ni hadjáratok kudarccal végződnek. Dzsingisz kán családjának tagjai a nyu­gati tartományokban független államo­kat alapítanak. (Csagatáj utódai Belső- Ázsiában; az Il­kánok Iránban; az Arany Horda az eurázsiai sztyeppén.) 1291. A mamlúkok elfoglalják Akkót, a keresztesek utolsó szentföldi bástyáját. 1326. Burszát elfoglalják az oszmán­törökök. A mongol hódítás nyomán a 13. században számos nomád török törzs telepedett meg Kis-Ázsiában. A szeldzsuk szultánság 1210 után szétesett és területén török emírek alapítottak független fejedelemségeket. Egyikük, Oszmán (a későbbi oszmán-török biro­dalom névadója) Burszát választotta székhelyéül. Utóda, Orhán (1326-62) sorra meghódítja Bizánc megmaradt kis-ázsiai birtokait. 1350-1400 k. Az észak-afrikai iszlám kultúra neves képviselői Ibn Battúta (1304-77) utazó, aki bejárta Ázsia és Afrika muszlim országait és a történet­író, Ibn Khaldún (1332-1406). 1354: Az oszmán-törökök megszállják Gallipolit, és ezzel megvetik a lábukat a Balkánon. I. Murád szultán (1362-89) elfoglalja Drinápolyt (1365), és a kis­­ázsiai Burszából ide helyezi át szék­helyét. 1371-ben a szerb fejedelmek döntő vereséget szenvednek a Marica folyó mellett. I. Murádot a rigómezei csatában (1389) meggyilkolják, utóda fia, I. Bajazid (1389-1402), aki adófize­tőjévé teszi Szerbiát, befejezi Bulgária, Thesszália és Makedónia meghódítását, és 1396-ban Nikápolynál legyőzi Zsig­­mond magyar király lovagseregét. (Az oszmánok további terjeszkedését Timur támadása állítja meg.) 1380-1405: Timur Lenk, Szamarkand török-tatár emírje mongol mintára szer­vezett seregével meghódítja Iránt, Irakot (1393), szétzúzza az Arany Hor­dát (1395), majd indiai hadjárata során kifosztja Delhit (1398), végül Ankará­nál (1402) az új oszmán nagyhatalom fölött is győzelmet arat. (I. Bajezid szul­tán is Timur fogságába esik.) A szultán fiai között háború tör ki, ezért az oszmá­nok terjeszkedése egy időre elakad. 1405-ben Timur halálával birodalma több fejedelemségre szakad. 1421-51. II. Murád szultán uralkodása alatt az Oszmán Birodalom újból ter­jeszkedni kezd a Balkánon és Kis-Ázsiá­ba11 OPRÁN EMESE 21

Next