História 2007
2007 / 1. szám - ÉVFORDULÓ - KUBINYI ANDRÁS: A nándorfehérvári diadal : Kérdések és következtetések
a városba juttatni. (Egy lószállításra alkalmas tengeri hajón a középkorban 40 lovat tudtak szállítani, egy középkori folyami hadinaszádon ennél kevesebbet.) Adatok azt is alátámasztják, hogy Hunyadi jelentős lovassággal rendelkezett a várban, hiszen a július 22-i diadalt azok rohamával nyerte meg, a keresztesek ellen küldött szpáhik legyőzésével. Erre a várőrség fél ezer huszára nem lett volna elég, annál is kevésbé, mert biztosan sokan elestek a 21-i török roham visszaverésekor. A fentiek alapján Hunyadi Nándorfehérváron bevetett seregét a várőrség és a keresztesek nélkül -10 ezernél kevesebbre becsülhetjük. Keresztesek. A keresztesek létszáma a szakirodalomban 20-30 ezer fő közt ingadozik, de a kutatók többsége a felső határt fogadja el. Az tény, hogy a keresztes had szervezése korán megindult, mégpedig nemcsak nálunk, hanem Európa-szerte is. A pápa által küldött szervező, a később szentté avatott Kapisztrán János ferences szerzetesnek volt ideje a toborzásra. Kitűnő szervező, nagy hatású szónok volt, akinek sikerült, elsősorban az alsóbb néprétegekből, valóban nagy sereget összehozni. Elvileg az sem zárható ki, hogy a forrásokban megadott létszámú sereget (25-30 ezer fő) sikerült toboroznia.* A probléma azonban a logisztikában rejlik! Hogyan lehet egy ilyen nagy sereget az aratás előtt ellátni, valamint a zömében gyalogosokból álló sereget idejében a frontra eljuttatni? Nagyon jó példa erre a regensburgi kereszteseké. Itt 500-an vették fel a keresztet, de a helyi tanács végül csak 114 főnek adta meg az engedélyt, hogy hajóra szálljon Magyarország felé. Őket jó fegyverzettel, valamint hat hétre elegendő hússal, kenyérrel, borral, káposztával és más élelmiszerrel látták el. Regensburg esetében a német birodalmi város gondoskodott hadba vonuló polgárairól - akik különben a csatába nem érkeztek meg. A magyar keresztesek esetében erről nem lehetett szó, élelmezésüket azonban itt is biztosítani kellett. Az persze kétséges, hogy erre aratás előtt volt-e 1456-ban lehetőség. (A Délvidéken egy 1461. évi általános mozgósításkor 25 napi élelmiszert kellett magukkal hozni.) Következtetésem: kissé túlzottnak látszik a keresztesek 20-30 ezerre becsült létszáma, azonban pontosabb adataink egyelőre hiányoznak. A gyakorlatlan keresztesek harci értéke A másik kérdéscsoport: a keresztes háború értékelése, valamint a paraszt keresztesek katonai jelentősége. Nyugati keresztesek. Az alapprobléma maga a keresztes háború. Komolyan vették-e, nem állt-e mögötte főként anyagi érdek, és vezethetett-e eredményre. A konstantinápolyi katasztrófa (1453) miatt már V. Miklós pápa (1447-55) megindította az oszmánok elleni nemzetközi vállalkozás megszervezését, amit utóda, a spanyol III. Callixtus nagy buzgalommal folytatott. Gyűléseket tartottak, igyekeztek a háború anyagi alapjait biztosítani. A pápa a szervezés végett küldte Magyarországra legátusként honfitársát, Juan de Carvajal bíborost. Az európai szervezés megindult. A bajor város, Regensburg vált a keresztesek gyülekezőhelyévé, mivel a dunai hajóúton innen lehetett leggyorsabban eljutni Magyarországra. Június 24-én jelentek meg Regensburgban az első keresztesek: 25 szegény Frankfurtból. Szeptember 1-jéig még 246 fő érkezett négy városból, köztük 40-en jó páncélban Kölnből. Ezen a napon mintegy 1100-an jöttek Nürnbergből, többségük jól volt puskával ellátva. A következő nap, amit a forrás említ, szeptember 22. Ekkor és utána tucatnyi városból és területről 1680-an érkeztek. Ezek között voltak „csupaszok és szegények” (Zwickauból 90 fő), jó páncéllal rendelkezők (400 augsburgi), valamint 300 jól felszerelt svájci. Együttvéve tehát az A keresztes had létszáma és harci értéke egyaránt vitakérdés. Kapisztrán a nándorfehérvári csatában. Freskórajzolat az olomouci obszerváns ferences rendház templomában, 1468 Az egyház keresztes háborúra buzdító szavára összegyűlt külföldi keresztesek dolgukvégezetlenül tértek haza. Bajor lovagok és müncheni polgárok égi segítségért fohászkodnak csata előtt. Falfestmény alapján készített metszet. Floflach, 1430 körül * Vö.e számunkban Klaniczay Gábor írását Kapisztránról! (A szerk.)