História 2012

2012 / 1. szám - KÖZÖS DOLGAINK - JESZENSZKY GÉZA: A magyar-ukrán szerződés és a nemzetpolitika, 1991-93

12 pontos „káté” segítségével több­órás frakcióülés során megértette a szerződés jelentőségét és az ellene föl­hozott érvek alaptalanságát. A káté két legfontosabb pontja: 1. Magyarország ezzel a szerződés­sel lemond-e bármilyen területről? Nem, mert Magyarország az I. világhá­ború után, az 1920. június 4-én aláírt és a magyar Nemzetgyűlés által 1921- ben megerősített trianoni békeszerző­désben tudomásul vette történelmi te­rületei jelentős részének, köztük a ma Ukrajna részét képező Kárpátaljának az elveszítését. A II. világháború után, 1947. február 10-én, Párizsban aláírt és a Magyar Országgyűlés által megerő­sített békeszerződés visszaállította a Trianonban reánk kényszerített hatá­rokat, sőt a Duna jobb partján, Po­zsonnyal szemben, három további falut átengedett Csehszlovákiának. 2. Ezzel a szerződéssel Magyaror­szág túllépett-e a határok erőszakos megváltoztatását eltiltó, 1975-ben 35 ország által aláírt Helsinki Záróokmá­nyon, amely többek között kimondja: „[A részt vevő államok] úgy vélik, hogy határaik, a nemzetközi joggal összhangban, békés eszközökkel és megegyezéssel, megváltoztathatók”? Nem, mert a kormány csupán megerő­sítette, a Magyar Demokrata Fórum és valamennyi parlamenti párt által többször elhangzott állásfoglalást, amely szerint Magyarországnak egyet­len szomszédjával szemben sincs terü­leti követelése. Mivel valamennyi szomszédunk félreérthetetlenül jelez­te, hogy nem áll szándékában Magyar­­ország javára lemondani területének bármely részéről, így a határaink men­ti, többségükben magyarok által lakott területekről sem, tehát a békés, közös megegyezéssel történő határváltozás reálisan ma nem képzelhető el. A „te­rületi követelés” ilyen körülmények között csak erőszakkal, illetve azzal való fenyegetéssel járna, amit a nem­zetközi jog az 1928. évi, ma is érvé­nyes Briand-Kellog-paktum óta tilt. Nem létező jogról lemondani nem le­het, az adott esetben nem lemondás történt, hanem egy, a szóban forgó szerződéstől függetlenül is fennálló nemzetközi jogi kötelezettség megerő­sítése. (De ezzel nem mondtunk le semmilyen, a nemzetközi jog által megengedett bármilyen jogszerű cse­lekmény lehetőségéről.) Trianon tudomásulvétele Az 1993. május 4-én elhangzott parla­menti expozémban - többek között - elmondtam, hogy „az adott szerződés politikai mozgásterünket nem szűkíti, hanem ellenkezőleg: bővíti. A velünk szemben - önhibánkon kívül - felho­zott vádak ellenében bizonyítja, hogy minden olyan szomszédunkkal tartal­mas szerződést tudunk kötni, akik ké­szek a területükön élő kisebbségek jogait és a szülőföldjükön történő meg­maradást, kultúrájuk megőrzését elő­mozdító intézkedéseket garantálni, összhangban az érdekelt kisebbség le­gitim formában kifejezésre jutó igé­nyeivel.” A kétnapos, heves, sőt szen­vedélyes vitában május 11-én, zársza­vamban megpróbáltam megnyugtatni a képviselőket: „nem most és nem mi ír­tuk alá Trianont, nem most teszik Nagy-Magyarországot a sírba, Mohács utáni, abból következő legnagyobb nemzeti tragédiánk régi balsorsunk és Turul-ünnepség Tiszaújlakon A munkácsi várban felavatták a felújított Rákóczi-emlékműnél, 2011 Petőfi Sándor mellszobrát, 2008 1993 február 4. Kijevben ülésezik a kisebbsé­gi kérdésekkel foglalkozó ukrán-ma­gyar vegyes bizottság. Az ülés napirend­jén egyebek között a magyar kulturális autonómia, a beregszászi kórház, szín­ház és gimnázium, a magyar pedagógiai központ ügyei szerepelnek. február 14. Létrejön a Kárpátok euro­­régió, amelynek része Kárpátalja is. Az alapító okiratot és az együttműködési egyezményt Debrecenben írja alá az uk­rán, a lengyel és a magyar külügyminisz­ter, valamint a határ menti régiók vezetői, február 26-27. Az ukrán elnök magyar­országi látogatásán találkozik Göncz Árpád köztársasági elnökkel és Antall József miniszterelnökkel. 25 különböző dokumentumot írnak alá, többek között a határátkelőkkel, valamint a mezőgaz­dasági együttműködéssel kapcsolatban, április 26. Az ukrán elnök rendeletet ad ki a Nemzetiségügyi és Migrációs Mi­nisztérium létrehozására. Az új minisz­térium a miniszterelnökség mellett működő nemzeti kisebbségek ügyeivel foglalkozó bizottságot váltja fel. április 30. Ungváron hivatalos megbeszé­lésre kerül sor Antall József és Leonyid Kravcsuk között. A találkozó után Fodó Sándor (a KMKSZ elnöke) elmondta: az ukrán elnök ígéretet tett , hogy messze­menően támogatja a magyarság kulturális és személyi elvű autonómiájára irányuló törekvéseket, illetve a többségében ma­gyarlakta vidékek önkormányzatának lét­rehozását.­­ Ungváron megalakul a Ma­gyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössé­ge. Elnöke: Dupka György, június 2. Megnyílik a Magyar Köztársa­ság ungvári főkonzulátusa. Vezetője: Monori István. 1994 március 23. Brüsszelben Ukrajna és az Európai Unió partnerségi és együttmű­ködési egyezményt ír alá. július 25. Megalakul a Nemzetiségi, Mig­rációs és Egyházi Ügyek Minisztériuma. szeptember 15. Beregszászon megnyit­ják a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola kihelyezett tago- O folytatás a 18. oldalon 15

Next