Hitel, 1990. január-április (3. évfolyam, 1-8. szám)
1990 / 2. szám - SZÉPIRODALOM - Szikra János: Testvérem, Tőkés László - Pintér Lajos: Napóra a hegyen
18 HITEL • 1990. 2. szám Szikra János Testvérem, Tőkés László Amikor tegnap este bemondták a tévében, hogy élsz, gerincvelőmön végigvillámlott valami, ami csak a szerelemmel ér fel. Rólad beszélek, ki a gigászi csontpiramis csúcsán rikoltó reszketeg őrült alatt a zsinór végét meggyújtottad s megfutamodók helyett is halálraszántan álltál a vártán s költőknél ékesebben, mert igazat szóltál hozzájuk, kikhez az Úr küldött jelet általad e pokoli földre S NEM ROGYTAK TÉRDRE A TANKOK ELŐTT SE - hát szabadság nékik, messzevilágló s dicsőség néked, testvérem, Tőkés László! Amikor bemondták, hogy élsz, tudtam, hogy semmi sincs hiába. Érdemes volt megszületnem s köpök a halálra! 1989. december 23. Pintér Lajos Napóra a hegyen Június van. Koranyár van. Nyár van. Térdig gázolok a nyárban. Színében, illatában. A Diana utca lépcsőit járom, fönn, fönn, fönn a Hegyen -a Dunánál lent rohan a város, alszik a város, a Dunával lent rokon a város, lent alszanak mind-mind a Duna rokonai. Június van. Századvég van. Ezredvég van. De nem érzem a romlás, a vég, a végzet üzenetét, inkább a nyarat hallgatom, nekem zenél a szél. Torkig ér bennünk a század, az évezred, üvölt a történelem leghosszabb évszázada, üvölt az évszázad leghosszabb történelme bennünk. A leghosszabb öröm árnyéka rajtunk, a leghosszabb gyász árnyéka rajtunk. És megálltak most mind az órák! Ezüst tuják: életfák árnyékát nézed, ezüst tuják, ezüst Napórák a Hegyen. Féltizenkettő. Féltizenkettő van, jóember, ugató ezüst kutyák, ezüst kutyák a Hegyen. Féltizenkettő. Féltizenkettő van, ugatják. Járod a Hegyet. Nem érzed, hogy a történelem leghosszabb évszázada lejár. Csak azt tudod, hogy itt a nyár. Annok történelmünk: jármok és álmok. Csak azt tudod, hogy itt a nyár.■ Most nem hosszú hajunkkal futnak el a katona vonatok, nem hosszú rajtunkkal, sóhajunkkal: viszik, viszik szegényeket, kit lefelé, kit fölfelé, egyet sem hazája felé. Csak azt tudod, hogy itt a nyár, nyílik a jázmin, fehér virág int, s kárminpiros a cseresznye mind, s nyílik a hárs is, bólint a hű társ. Századvég, ezredvég, századvég, ezredvég, szívünkön ez a nyár körbejár: sirat és énekel, sirat és énekel, sirat és énekel, sirat és énekel. Szépirodalom