Hitel, 1990. május-augusztus (3. évfolyam, 9-17. szám)
1990 / 10. szám - NEMZET ÉS HAGYOMÁNY - Horváth András: "A respublika álmodója" (Nagy György 1879-1923)
24 HITEL • 1990.10. szám Az életpálya zenitje: küzdelem a független magyar köztársaságért 1910. szeptember 1-jén a következő tudósítás jelent meg a „Székely Újság” „Hírek” rovatában: „A szegedi ügyvédi kamaránál Nagy György dr. a volt székely követ bejelentette, hogy Hódmezővásárhelyre helyezi át irodáját és ott fog gyakorlatot folytatni.” A parlamentből kibuktatott fiatal ügyvéd nem véletlenül választotta lakhelye és politikai tevékenysége színhelyéül a mintegy 60-62 ezer lelket számláló, színmagyar, református többségű várost. Vásárhely - Bercsényi mellett - Szántó-Kovács János városa is volt és mint ilyen, a „Viharsarok” agrármozgalmainak központja. Őrizte nemcsak a kuruc és kossuthi hagyományt, hanem az olvasókörök által ébren tartott radikális gondolatot is. A területi és szakmai alapon szerveződő olvasókörökben pezsgő szellemi és társas élet folyt. Ezek a kis közösségek mindig szívesen politizáltak, s így Nagy György - mint olyan ember, akinek eszméivel rokonszenveztek - barátságos fogadtatásra számíthatott. Ezen kívül volt két olyan vásárhelyi személy, akihez közeli barátság fűzte: Szabó Imre református tanító és Kun Béla református presbitériumi főgondnok, a „Vásárhelyi Reggeli Újság” főszerkesztője és laptulajdonosa, akit az 1910-es választásokon éppen Nagy György segített országgyűlési képviselői mandátumhoz. Szabó Imrét, még 1909 nyarán sikerrel védte a szegedi esküdtszék előtt, királysértési perben. Ennek kapcsán járt először Hódmezővásárhelyen is. Mivel a képviselőválasztáson elbukott, - és mint említettük Budapesten nem érezte jól magát - részben barátai meghívásának, részben saját meggyőződésének engedve a függetlenségi eszme „erős várát”, Vásárhelyet választotta. Szinte azonnal aktívan bekapcsolódott a helyi politikai életbe. Már 1910 októberében megválasztották a város „Függetlenségi és 48-as Kossuth Lajos Pártköre” elnökének. Díszelnök egy helybéli, régi függetlenségi harcos, Kovács József lett. Nagy György mindent megtett, hogy a pártkör eszméi kellő mértékben hassanak az olvasókörök tagjaira is. Nyitott kapukat döngetett. A hódmezővásárhelyi iparosok, kiskereskedők, gazdák és a körökben aktív szerepet játszó értelmiségiek őszinte hívei voltak a radikális eszméknek és bálványozói Kossuth Lajosnak. Nagy György hamarosan legalább féltucat olvasókör elnöke, vagy díszelnöke lett. Az újvárosi, a barackosi, a susáni, az iparegyleti és a többi körben mindenütt eseményt jelentett Nagy György megjelenése. A hatalmas termetű, dús szénfekete hajú, zsinóros, de puritán ruhában járó, tekintélyt parancsolóan férfias hangú székely ifjú kitűnő szónok volt, és szinte minden mondatával hallgatóságának szívéig tudott hatolni. Ha Nagy György beszélt, kipirultak az arcok, csillogtak - olykor könnyeztek is - a szemek, s az ő lelkesítő szónoklatai után, ha „társas vacsora” volt, az étel és ital is jobban esett. A pártköri és olvasóköri összejövetelek és a társas vacsorák időpontját a „Vásárhelyi Reggeli Újság” mindig több nappal az esemény előtt közölte. Ha ünnepi alkalom volt, a hirdetésekben kifejezetten hangsúlyozták, hogy a „honleányok és asszonyok” részvételére is számítanak. A társas vacsoráknak különleges, bensőséges hangulata volt. A pártkör rendezvényein arra is ügyeltek, hogy az étel magyaros legyen. Levest ritkán szolgáltak fel. A fő fogás paprikás hús - többnyire marhapaprikás - volt, melyhez fél liter bor járt. Az ilyen egyszerűbb vacsoráért általában másfél koronát kellett előre befizetni. Ha a marhapaprikás elfogyasztása után sült tészta, vagy - leggyakrabban - túrós csusza is került az asztalra, akkor két korona volt a részvételi díj. Sokszor késő éjszakáig tartott az összejövetel, s ha nem voltak éppen túl borongósak a kedélyek, akkor kuruc és 48-as dalokat énekeltek az egybegyűltek. A társas vacsorákon - főleg mikor hölgyek nem voltak jelen - természetesen élénk politizálás is folyt és a résztvevők fehér asztalnál, nem csekélyebb hévvel tárgyalták meg az aktuális bel- és Nemzet és hagyomány Horváth András „A respublika álmodója” (Nagy György 1879-1923) (Részletek a Bethlen Gábor Alapítvány által meghirdetett történelmi pályázat díjnyertes tanulmányából) „Az abszolutizmus cincogására a köztársaság mennydörgésével kell válaszolnunk!” (Magyar Köztársaság, 1912. július 14.)