Hitel, 1991. április-augusztus (4. évfolyam, 9-17. szám)
1991 / 12. szám - KÁRMENTŐ - Magyar József, Bor Ambrus, Rott József és Badó Barna írásai
46 HITEL • 1991. 12. szám Kármentő KOK őse tudja az ember, mi használ nekik, mikor akarnak halvány testének jót, főleg ha dögrováson van és nem a hófehér mennyekbe, de a kénköves pokolba jut, ha nem keresztyén orvossal gyógyíttatja kiújult sebeit. Boldog vagyok: rozoga porhüvelyem megérhette a Keresztyén Orvosi Kamara föltámadását (továbbiakban: KOK). De mivel sunyi kormánypárti vagyok, rögvest ellenzékem támadt az asszony személyében. Aszonta, a csakazértis zsidó orvossal hajlandó magát kúráltatni. Pukkadjanak meg a keresztyén orvosok, jöhetnek könyörögni: a mentőben és a boncasztalon is fityiszt mutatok mindannyiuknak. A gordiuszi nagycsomót lyányom vágta ketté. Naná, apja lyánya, nem is Nagy Sanyié! Kapásból kibökte: neki tökmindegy, hogy keresztyén vagy zsidó a doktorbácsi néni, csak ne fájjon a szűk. Mivel elbutult felnőtt lettem, ennél a bölcsességnél nem ragadok le, pedig máris leragadtam, hiszen ha az orvosoknak lehet kamarát alapítani csak úgy ukmukfuk, akkor igenis alapíthassanak az írók is. Legyen Keresztyén írók Kamarája (továbbiakban: KIK). De ez megint nem fér, mert ha Magyarországon nincs a segédmunkásoknak, a munkanélkülieknek, a csavargóknak és a kurváknak kamarája, akkor nincsen igazság az Alföldön, akkor már újfent kirekesztenek valakiket. Nekem például piszkosul hiányzik a Zsidó Orvosi Kamara (továbbiakban: ZSOK), a Cigány Orvosi Kamara (továbbiakban: POK), vagy - mivel pogány valék! - a Pogány Orvosi Kamara (továbbiakban: POK). Különben én is álmodozom egy maszek bejáratú kamaráról, egy éles kamrácskáról, azaz spájzról (speise kammer, vagyis: már a spájzban vannak az oroszok, mondta egy buta náci a Tizedes és a többiekben). Szóval lógnának ott a füstölt kolbászok, a sonkák, a szalonnák... Bödönben házizsír. Üvegben méz. Tojástartóban és gatyámban hibátlan tojások. A stelázsin regiment befőtt. Laposüvegben körtepályinka. Hasas butéliában Zwack unicum (proszit exnagykövet úr!). Először azzal húznám meg. Aztán elkezdenék falni, vedelni és jókat röhögnék Surjánon, a koleszterinen, meg a hülyéken, akiket már nem nagyon kell nagyítóval keresgélni. Közveszélyességemben odáig merészkednék, hogy minden gyüttment szegínsegint, szőrmek művészt, meg az egyéb kategóriában bukdácsoló csavargót boszorkánykonyhámba tessékelném: jól tartanám a két kolbásszal, szalonnával (Hamvas Béla szerint ez a legjobb borágy), sonkás tojással, méregerős cseresznyepaprikával, borral, feketével, közben kárörvendve lesném vérük zsírtartalmának rohamos növekedését. A nagy zabálás idején kamarazenekar húzná a fülünkbe a talpalávalót (sic!), mer’ katúra azér’ csak kő’. Nincs itt titok híveim: egyszerűen csak jól éreznénk magunkat keresztyénzsidó-cigány-pogány-kommenista-kelet-közép-európai bőrünkben. Na, egészségünkre, isten-isten. Böff! □ Magyar József Májmétely mételykórt a májmétely idézi elő, egy a májban és az epében élősködő, sokáig szerényen lappangó, majd elszaporodó és pusztító laposféreg. A férget egy úgynevezett köztesgazda közvetíti, a törpe iszapcsiga. Észrevétlenül beülteti a jószágba a rosszmájmételyt. Annak parányi a feje, de horgas, jól megkapaszkodik. Nagy sokára lesoványszik a jószág, botorkál, kókadozik, meghígul a vére, a birkák talán meg is kergülnek, mitől, mitől? A törpe iszapcsiga a dús iszapban kúszik, kúszogat, laposférget hörpint be, majd megint közvetíti. Ő nem beteg, ő mondhatni intakt. Tevékenysége olyan, mint a maláriaszúnyogé, amely nem iszapból, de szintén posványból hörpintgeti a vibriót, hogy dolgához képest beleinjekciózza az emberbe, akit a lappangási idő múlva rázni kezd a láz, az őrjítő lázroham. A köztes csiga bordélytulajdonost közvetít. A kupleros diszkréten közli, hogy neki kormányférfiú-vendége is van, esetenként ötezerért. A kormányférfiak csapata meglehetősen kicsi, létszáma államtitkár-helyettesig lemenőleg se lehet több százötvennél. Pontosan körülhatárolható csapat, rövid névsorba is foglalható akár, mint egy sportegylet vezetősége. A bordélyidill közvetítése során van, akinek a zsigerei nem fogadják a féreg apró szívófejét: bordélyba sokan jártak, járnak, Villon, Flaubert, egyiptomi és asszír főpapok, kormányférfiak, szabadságos tüzértizedesek. Meglehet, hogy amikor Diogenész lámpással kerengett a görög éjszakában, nem embert keresett, hanem kurvát. De hát a közvetítésbe becsilingel egy hang, hogy ugyan ki az a kormányvendég a kuplerájban, esetenként ötezerért, és bár a kupleráj diszkréciókódexesen tudatja, hogy ő a vendégeit nem nevezi meg, a kicsi kormánycsapatot, ugye, meghatározta, körülkerítette, elhatárolta azoktól, akik szintén férfiak bár, de ellenzéki férfiak. Aztán közvetítői csend, a parányi féregfej be van közvetítve, a lapos rosszmájféregnek nődögélni kezdenek a szívószelvényei, lyuggatják lassan a májat, mert lám, a kis csapat fickándozik a kuplerájban, ami magában véve bakfitty, de hát ötezre van esetenként kuplerájra, amennyi másnak jóformán a havi létminimum, és többje van a kormányférfiúnak ötezernél, mert megiszik az egy üveg Johnny Walkert is. Aki pedig nem kormányférfiú, az közvetítés-implicitel nem teszi ezt, az mind polgárilag és liberálisan és puritánul leperkálja a havi fizetését a feleségének, Ramadánkor böjtöl, Nagyböjtben sarutlan karmelita, esetleg marxista szkopé. A közvetítő csiga csak egyetlen parányi féregfejet közvetít be, ellenférget közvetíteni nem dolga. Aztán csend, iszap, jól terjedő rosszmájmételykór. □ Bor Ambrus Szakadás Éjszaka jött, zörgetett, először nem mertem hinni a fülemnek, ugyanis az uram dolgozni volt, de megint zörömbölt, mire pongyolára cseréltem a paplant, és kimentem, hogy ki az Isten