Hitel, 1991. április-augusztus (4. évfolyam, 9-17. szám)

1991 / 12. szám - KÁRMENTŐ - Magyar József, Bor Ambrus, Rott József és Badó Barna írásai

46 HITEL • 1991. 12. szám Kármentő KOK őse tudja az ember, mi használ nekik, mikor akarnak hal­vány testének jót, főleg ha dögrová­son van és nem a hófehér mennyekbe, de a kénköves pokolba jut, ha nem ke­resztyén orvossal gyógyíttatja kiújult se­beit. Boldog vagyok: rozoga porhü­velyem megérhette a Keresztyén Orvosi Kamara föltámadását (továbbiakban: KOK). De mivel sunyi kormánypárti va­gyok, rögvest ellenzékem támadt az asszony személyében. Aszonta, a csak­­azértis zsidó orvossal hajlandó magát kúráltatni. Pukkadjanak meg a keresz­tyén orvosok, jöhetnek könyörögni: a mentőben és a boncasztalon is fityiszt mutatok mindannyiuknak. A gordiuszi nagycsomót lyányom vágta ketté. Naná, apja lyánya, nem is Nagy Sanyié! Ka­pásból kibökte:­­ neki tökmindegy, hogy keresztyén vagy zsidó a doktorbá­­csi­ néni, csak ne fájjon a szűk­. Mivel elbutult felnőtt lettem, ennél a bölcsességnél nem ragadok le, pedig máris leragadtam, hiszen ha az orvosok­nak lehet kamarát alapítani csak úgy uk­­mukfuk, akkor igenis alapíthassanak az írók is. Legyen Keresztyén írók Kama­rája (továbbiakban: KIK). De ez megint nem fér, mert ha Magyarországon nincs a segédmunkásoknak, a munkanélküli­eknek, a csavargóknak és a kurváknak kamarája, akkor nincsen igazság az Al­földön, akkor már újfent kirekesztenek valakiket. Nekem például piszkosul hi­ányzik a Zsidó Orvosi Kamara (továb­biakban: ZSOK), a Cigány Orvosi Kamara (továbbiakban: POK), vagy - mivel pogány valék! - a Pogány Orvosi Kamara (továbbiakban: POK). Különben én is álmodozom egy ma­szek bejáratú kamaráról, egy éles kam­rácskáról, azaz spájzról (speise kammer, vagyis: már a spájzban vannak az oro­szok, mondta egy buta náci a Tizedes és a többiekben). Szóval lógnának ott a füstölt kolbá­szok, a sonkák, a szalonnák... Bödön­­ben házizsír. Üvegben méz. Tojástar­tóban és gatyámban hibátlan tojások. A stelázsin regiment befőtt. Laposüveg­ben körtepályinka. Hasas butéliában Zwack unicum (proszit exnagykövet úr!). Először azzal húznám meg. Aztán elkezdenék falni, vedelni és jókat rö­högnék Surjánon, a koleszterinen, meg a hülyéken, akiket már nem nagyon kell nagyítóval keresgélni. Közveszélyességemben odáig me­részkednék, hogy minden gyüttment szegínsegint, szőrmek művészt, meg az egyéb kategóriában bukdácsoló csavar­gót boszorkánykonyhámba tessékel­ném: jól tartanám a két kolbásszal, sza­lonnával (Hamvas Béla szerint ez a leg­jobb borágy), sonkás tojással, méreg­erős cseresznyepaprikával, borral, feke­tével, közben kárörvendve lesném vérük zsírtartalmának rohamos növekedését. A nagy zabálás idején kamarazenekar húzná a fülünkbe a talpalávalót (sic!), mer’ katúra azér’ csak kő’. Nincs itt titok híveim: egyszerűen csak jól éreznénk magunkat keresztyén­­zsidó-cigány-pogány-kommenista-ke­­let-közép-európai bőrünkben. Na, egészségünkre, isten-isten. Böff! □ Magyar József Májmétely mételykórt a májmétely idézi elő, egy a májban és az epében élősködő, soká­ig szerényen lappangó, majd elszaporodó és pusz­tító laposféreg. A férget egy úgynevezett köztesgazda közvetíti, a törpe iszapcsiga. Észrevétlenül beül­teti a jószágba a rosszmájmételyt. An­nak parányi a feje, de horgas, jól meg­kapaszkodik. Nagy sokára lesoványszik a jószág, botorkál, kókadozik, meghígul a vére, a birkák talán meg is kergülnek, mitől, mitől? A törpe iszapcsiga a dús iszapban kúszik, kúszogat, laposférget hörpint be, majd megint közvetíti. Ő nem beteg, ő mondhatni intakt. Tevékenysé­ge olyan, mint a maláriaszúnyogé, amely nem iszapból, de szintén pos­­ványból hörpintgeti a vibriót, hogy dol­gához képest beleinjekciózza az em­berbe, akit a lappangási idő múlva rázni kezd a láz, az őrjítő lázroham. A köztes csiga bordélytulajdonost közvetít. A kupleros diszkréten közli, hogy neki kormányférfiú-vendége is van, esetenként ötezerért. A kormány­­férfiak csapata meglehetősen kicsi, lét­száma államtitkár-helyettesig lemenő­­leg se lehet több százötvennél. Pontosan körülhatárolható csapat, rövid névsorba is foglalható akár, mint egy sportegylet vezetősége. A bordélyidill közvetítése során van, akinek a zsigerei nem fogad­ják a féreg apró szívófejét: bordélyba sokan jártak, járnak, Villon, Flaubert, egyiptomi és asszír főpapok, kormány­férfiak, szabadságos tüzértizedesek. Meglehet, hogy amikor Diogenész lám­pással kerengett a görög éjszakában, nem embert keresett, hanem kurvát. De hát a közvetítésbe becsilingel egy hang, hogy ugyan ki az a kormányvendég a kuplerájban, esetenként ötezerért, és bár a kupleráj diszkréciókódexesen tudatja, hogy ő a vendégeit nem nevezi meg, a kicsi kormánycsapatot, ugye, meghatá­rozta, körülkerítette, elhatárolta azoktól, akik szintén férfiak bár, de ellenzéki fér­fiak. Aztán közvetítői csend, a parányi féregfej be van közvetítve, a lapos rossz­májféregnek nődögélni kezdenek a szí­vószelvényei, lyuggatják lassan a májat, mert lám, a kis csapat fickándozik a kup­lerájban, ami magában véve bakfitty, de hát ötezre van esetenként kuplerájra, amennyi másnak jóformán a havi létmi­nimum, és többje van a kormányférfiú­nak ötezernél, mert megiszik az egy üveg Johnny Walkert is. Aki pedig nem kormányférfiú, az közvetítés-implicitel nem teszi ezt, az mind polgárilag és li­berálisan és puritánul leperkálja a havi fizetését a feleségének, Ramadánkor böjtöl, Nagyböjtben sarutlan karmelita, esetleg marxista szkopé. A közvetítő csiga csak egyetlen pa­rányi féregfejet közvetít be, ellenférget közvetíteni nem dolga. Aztán csend, iszap, jól terjedő rosszmájmételykór. □ Bor Ambrus Szakadás Éjszaka jött, zörgetett, először nem mertem hinni a fülemnek, ugyanis az uram dolgozni volt, de megint zöröm­­bölt, mire pongyolára cseréltem a pap­lant, és kimentem, hogy ki az Isten

Next