Hitel, 2004. július-december (17. évfolyam, 7-12. szám)
2004 / 12. szám - Oláh Zoltán: A szabadság árnyékában; Búcsúzás; Miszlai Gyulának
OLÁH ZOLTÁN A szabadság árnyékában Eljön a madárvitorlán érkező hajnallal, eljön Január Sárga Asszonya, s elvisz mindenkit, ki tintával vetette be a papírok arcát, ki mezők árvalányhajából, hegyek hóesés-szoknyájából szőtte vászonára a színeket. Elvisz mindenkit, s gumipólyába csavarja a hóvirág-arai őrülteket, kiknek műveit tiszavirág-dallá pengette a szél. Elviszi őket, elvisz minket is a csillagpréselte esti csönddel, mert ott hagytunk valamit a vízesés-hajú nyárban, a narancsot bontó éjszakában, hol apró rögök arcába Európát álmodtak a napok. Elvisz minket is. Mert hiába sírtak itt hattyú-párnájú tavakat az óriás hegyek, s hiába könyörgött napkorong-térdén Július, mert tudjuk, Utassy Józsefnek most már mi is tudjuk: harmat-bilincsek között imádkozhat csak szabadságon a fűszál. Ezeréves platánok kérge alá bújt el a tavasz, s örök havat kovácsol itt fagyüllőjén minden évszak, hát eljön értünk is Január Sárga Asszonya, elvisz magával a házba, a hajnal kényszerzubbonyában, hol rácsos álarcot öltve kel föl s megy le a Nap s a költők himnuszt éneklő Mária-arcokat rajzolnak az üvegablakok absztrakt arcai közé, miközben az ébredés kivirágzó perceiben Égről szüretelt záport permeteznek tarkójukra a napok, s a festők elméikből kilakoltatják a sokktól kifakult színeket, s hatalmas, csillagból szőtt képeket álmodnak az égre a rácsokon túli halhatatlanságról. 2004. DECEMBER [ 51 ]