Hitel, 2007. január-június (20. évfolyam, 1-6. szám)

2007 / 1. szám - ESSZÉ - A Bethlen Gábor Alapítvány díjazottjai 2006-ban

nek a sorsa közvetlen érdeke és személyes ügye mindenkinek. Természetesen na­gyobb felelősség terheli azokat, akiknek a kultúra áldásából több jutott. A történelmi idők történelmi feladatra szólítanak, és legyünk tisztában azzal, hogy az erkölcsi alapokon tervezett új rendet csak erkölcseikben megújult nemzedékek építhetik fel. A lelkiismeret-vizsgálat után tehát tartsunk bűnbánatot. Vetkőzzük le a régi embert, a gyáva és képmutató keresztényt. Elmélkedjük át az igazságosság jelentését minden vonatkozásban, és elmélkedjük át a szeretet tartalmát egész mélységében” (1947. október 26-án Kolozsvárt, Krisztus Király ünnepén). További eredményes munkát, nagyobb megbecsülést, igazságosabb támogatást kívánok a ki­tüntetett alapítvány igazgatójának és munkatársainak, s révükön a határon túli ma­gyarságnak. BAKOS ISTVÁN A VAJDASÁGI MAGYAR MŰVELŐDÉSI SZÖVETSÉG A Bethlen Gábor Alapítvány felkérése, hogy vállaljam el a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség méltatását, nagy megtiszteltetés és öröm számomra, hiszen alapítványi munkánk kezdete szorosan összekapcsolódott a Művelődési Szövetség­gel. A feladat azonban egyre nehezebbnek tűnt: a több mint egy évtizedes együttműködés során szinte munkatársakká váltunk, mindig fordulhattunk a Vaj­dasági Magyar Művelődési Szövetséghez, ha Kárpát-medencei kitekintésű feszti­vált, Magyar Kultúra Napi ünnepi műsort, Magyar Költészet Napi összeállítást szerveztünk. Éreztük, hogy az értékek terén is egy nyelvet beszélünk: a közös munkában barátokká és egymás segítőivé váltunk. Tevékenységüket, kitartó el­szántságukat a magyar kultúra és hagyományok ápolása terén jól ismerjük, s azo­kat a személyeket is, akiket e szervezet szívének, lelkének is nevezhetünk: dr. Szöllössy-Vágó Lászlót, Dudás Károlyt s a többieket. A Vajdasági Magyar Mű­velődési Szövetség azonban nem néhány ember munkája és lelkesedése, hanem több száz önkéntesen kulturális tevékenységre szerveződött vajdasági magyar em­bert jelent. Kiindulópontként Tollas Tibor, müncheni emigráns költő által megfogalmazott gondolatot választottam, hiszen távol a hazától, a közösségi élményt a saját kultú­ra művelése nyújt, s ez védi is az embereket az „idegenek” között, s úgy érzem, ez a láthatatlan varázskör vesz körül minket, érezzük, hogy véd, s egymáshoz tar­tozunk, s ezt az összetartozást erősíti ezer szállal a szövetség szerteágazó tevé­kenységével. Hiszen a magyar kultúra őrzése mint a nemzeti azonosságtudat alap­formája áll e szövetség munkájának középpontjában. Nemcsak anyád öléből születtél, de bölcsőd lett a ház is. Óvó fészked szülő falud, az anyaföld Hazád is. Az első szó, mit magadba szívtál, hallgató hegyek csendje. Nem vész el, örökül marad, hordod a végtelenbe. Varázskor véd, hozzájuk tartozol, s míg visszatérsz a porhoz.

Next