Hitel, 2012. január-június (25. évfolyam, 1-6. szám)

2012 / 6. szám - Varga E. László: Turulok, magyarok

- A Balaton hurka alakú sekély vizű tó, másutt meg azt írja róla, hogy november­ben a legszebb, mert akkor szinte nem is látszik. - A magyar nők is megkapják a magukét. Répa úr felesége ormótlan, a felségek terjedel­mesek, elhízottak, lomhák. A magyar nők légiója kétségbeesett, búskomorságtól, depresszió­tól sújtott. A kávét árusító lány lapos mellén ott a turul. Hm, ez igazán érdekes.­­ Megtudjuk, hogy a Dnyeper-Dnyeszter mellől jöttünk, Görgey y-nal írja a nevét (i helyett). Horthy fia 1943-ban halt meg a keleti fronton. Mi úgy tudjuk 1942-ben, az­az hősi halált halt. Az, hogy a fronton vagy háborúban meghaltakat a magyar nyelvben hősi halottaknak nevezzük, ez sem tetszik neki. Erre ópusztaszeri látogatásán jön rá.­­ Mohácson 15 ezer halott volt. (Kiigazítás: nem uram, 26 ezer, 1­3 ezer lengyel és cseh is.) Arról oktat ki bennünket, hogy a honfoglalás a legtöbb magyar baj ősoka. Ezt talán úgy kell értelmezni, hogy fölöslegesek volnánk itten. Takarodjunk. Persze itt vagyunk Európa közepén. Értjük, uram, értjük. - Melankóliában szenvedett Molnár Csilla magyar szépségkirálynő. Nem marad ki a könyvből a magyarok nosztalgiája, antiszemitizmusa, nacionalizmusa, a Szittya könyves­bolt, a Fradi drukkerek, a Magyar Gárda (mint a nyilasok utódai), a Magyarok Háza, a Nagymagyarország térképek sem, továbbá 1956 ávós meglincselt és meggyilkolt áldozatai. A magyar olvasó tájékoztatására érdemes elmondani, ha a szerző így gúnyolná a len­gyel történelmet, a lengyel honfoglalás eredetmondáját, a Varsói Felkelés Múzeumát, a lengyel történelem bármelyik múzeumát (ezek épp oly idegenek és ellenszenvesek lehetnek számára, mint Magyarország és történelme), vagy a Nemzeti Emlékezet Inté­zetének létjogosultságát vonná kétségbe, hangulatot keltene velük kapcsolatban, úgy ahogyan azt velünk teszi, a törvény teljes szigorával találkozna. Lengyelországban, aki a lengyel nemzetet gyalázza, büntetendő cselekményt követ el. (Ott a bírók, rendőrök számára is kötelező a törvény, a rendőr nem mondhatja egy tüntetésen bántalmazott és letepert lengyelre, hogy kurva lengyel, nem taposhatja meg a tüntető kezéből kicsavart nemzeti zászlót.) Ezt jól tudja szerzőnk, ezért sohasem fog a lengyelekről ilyet írni. (Ezt maga is beismeri a vele készített interjúban: Origo internetes honlap, 2010. febr. 2). A könyvében megfogalmazott állításokkal sajnos lengyel tudományos dolgozatban is találkoztam, beépül a tudományos köztudatba egy nem szakmai megalapozottságú, ve­lünk szemben szándékosan rosszindulatú iromány. A Turulpörkölt megjelent bolgárul, ukránul, oroszul és szlovákul, románul. A szerző szerint mindenütt nagy sikerrel, így azután nehéz elhinni neki, hogy Magyarországon jobban érzi magát, mint Len­gyelországban, és amúgy semmi szándéka Magyarországot bírálni (Később visszavett a magyarellenességből. Lásd: A magyarokban inkább gyűlik a feszültség. 2011. április 16-i beszélgetés az origo internetes portálon.) Felháborodásomat kiváltó könyvének recenziója végére azt kell írnom, hogy ha „ma­gyarnak lenni átok”, akkor műve számunkra a legenyhébben fogalmazva is határtalan balszerencse. Varga E. László Zalaegerszegen élő történész, a XX. századi magyar-lengyel kapcsolatok kutatója. [ 74 ] HITEL

Next