Hitel, 2020. január-június (33. évfolyam, 1-6. szám)
2020 / 2. szám - Léka Géza: Csapások az út felé
Sokáig a végül mindent eldöntő orwelli évszám sem ígért semmi lelkesítőt, sőt az iszkázi Nagy László Emlékház ünnepélyes avatásáról való lemaradásom már-már az összeomlás szélére sodort. Visszabonthatatlannak gondolt Bartók Táncegyüttesi, táncházi kapcsolataim mondtak csődöt egyetlen szempillantás alatt, amikor kiderült, hogy a számtalan konrét ígéret ellenére nincs kivel és főként mivel nekivágnom a hosszú útnak, vonattal pedig már késő lett volna elindulni. Máig a gondviselés különös kegyeként tartom számon, hogy a rendezvényről készült videóval csak évekkel később szembesültem (magyarul: minden erőmmel igyekeztem kitérni előle önvédelemből!), amikor az irodalmi küldöttség zömét, az akkor még egyedül ismerős Csoóri Sándoron kívül Czine Mihályt, Nagy Gáspárt, Fodor Andrást és a többieket már személyes ismerőseimként tarthattam számon. Aztán mire elcsendesedve, lassacskán tudomásul vettem, hogy ez az év is úgy hagy itt, hogy a meddő őrlődésen túl képtelen mozdítani rajtam akár egy centimétert is, végre történt valami, amibe foggal, tíz körömmel ismét belekapaszkodhattam. Október közepén az Esti Hírlapban 2-3 soros kurzivált rövidhír rántotta magára a tekintetem, amelyből egy személynév, egy dátum és egy helységnév villogott felém mindjárt, a pulzusom ritmusára. Illyés Gyula - 1984. november 2. - Simontornya. Mert ennyi volt a lényeg, az őket összekötő, konkrét részleteket nélkülöző szöveget már másnapra elfelejtettem. De még így sem hagyott nyugodni a dolog, fölhívtam hát a Hírlapot, hogy immár magától a rövidhír gazdájától próbáljam megszerezni a még szükséges tudnivalókat, ám esélyem se volt rá, hogy a közelébe jussak. De szakasztott így jártam a Magyar Írók Szövetsége titkárságával is, midőn megilletődött, ám annál tiszteletteljesebb kérdésemre ezt a választ kaptam: „Az írószövetség ebbe az ügybe nem folyt bele, kérem!" Nem folyt bele, kérem?! Hogy micsoda?! Hát létezhet ennél ostobább, kiábrándítóbb, de lényegét tekintve alkalmasabb mondat arra, hogy a bennem kigyúrt tábortüzet azonnal elfojtsa? De ebből nem esztek! Gurgulázott bennem az indulat, és mivel november 2-a pénteki napra esett, máris intézkedtem egy szabadnap kiírásáról, és erre kértem a barátomat, Zsoltot is, aki már tavaly is elkísért Rácegresre. November 2-án reggel pedig kezdetét vette a vakrepülés. Mindösszesen annyit tudtunk, hogy Simontornyán kell leszállnunk a vonatról. Az állomás melletti téliesített fabarakkban még gazdagon megreggeliztünk, de biztos támpont híján jobbára csak szédelegtünk a feltételezett centrum irányába. Falragaszokat, oszlopokra fölkent színes plakátokat vizslattunk ingajáratban szlalomozva az utcákon, de sehol semmi kapaszkodó, a megszólított járókelők értetlenkedő reakciói pedig végképp elvették a kedvünket a személyes tudakozódástól. Legalább egy órába telt, mire elvergődtünk a várig, aminek pincecsárdája éppen akkor nyitott, s bár a kérdésemen jóízűen nevetgélő személyzetnek se volt fogalma róla, miről olvashattam én két héttel korábban az Esti Hírlapban, de megfelelő mennyiségű és minőségű harciasító folyadékkal 266 HITEL 90 éve született Csoóri Sándor