Hód-Mező-Vásárhely, 1876. január-június (6. évfolyam, 2-26. szám)
1876-06-11 / 24. szám
14.-ik szám. Vasárnap, junius 11-én Vl-ik évfolyam. 1876. Előfizetési díj: Vidékre postán és helyben: egész évre 4 ft, félévre 3 ft, negyedévre 1 ft. Megjelen: minden vasárnap reggel. Egyes szám ára 10 kr. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőhöz, Kit tized, 916. sz. a. fő-utca, Darabos-féle ház, küldendők. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP. Hirdetési dijak: A háromhasábos petitsorért egyszeri beiktatásnál 6 kr, kétszerinél 5 kr, többszörinél 4 kr. Bélyegdij minden beiktatás után 30 kr. A nyilttérben a háromhasábos petitsor díja 20 kr. Az előfizetési pénzek, hirdetések és ezek dijai a szerkesztőhöz küldendők. A kiállítások hatása az ipar fejlődésére. Az 1873-ik évi Bécsben tartott világkiállításnak egy kiszámithatlan haszna volt, amennyiben világos bizonyítékokat szolgáltatott arra nézve , hogy az emberiség összes és egyenkénti teremtő ereje folytonosan emelkedik. Ha figyelemmel kísérjük az ipar emelkedését e század folyamában és összehasonlítjuk a világkiállítások- mint amilyenek Párisban 1856-ban, Londonban 1862-ben, és ismét Párisban 1867 ben, majd Bécsben 1873-ban tartottak — egyenkénti korszakával, azonnal fölismerjük azon befolyást, amelyet a világkiállítások az ipar folytonos fejlődésére gyakoroltak. A Párisban 1856. évben tartott világkiállítás idejében az emberi teremtő erő már minden irányban annyira kifejlődött, hogy ezen időtől fogva sokkal kisebb időközökben voltak kiállítások rendezhetők, s igy lett rendezve 1862. évben Londonban, 1867-ben Párisban, 1873-ban Bécsben és igy lesz a folyó évi augusztus hóban egy — csupán Magyarország területére szorítkozó — kiállítás Szegeden. Ha átgondoljuk, hogy egy ily provinciális kiállítás alkalmával már az egyes vidékek , sőt némely nemzetek minden kitűnő produktuma összpontosítva szemlélhető, első tekintetre azt hinnők, hogy azon időköz, mely az egyik világ- vagy provinciális kiállítást a másiktól elválasztja, korántsem elég ahhoz, hogy az iparosok bámulatra érdemes újabb találmányokat, iparcikkeket gyűjthessenek egybe. A legközelebb tartott bécsi világkiállítás azonban bebizonyította, hogy az emberiség teremtő ereje oly nagy, a művészetés ipar már annyira előre haladt, hogy most már elvitázhatlan tény az , miszerint az egyes kiállítások — habár azok csak vidéki kiállítások is — kiszámíthatlan haszonnal járnak az ipar minél tökéletesebb fejlődésére. Ebből kifolyólag az ipar fejlődése, illetőleg annak tökélyre vitele tekintetéből szükséges is volna minden évben különböző vidékeken provinciális kiállítás rendezése, mivel ez az iparosokra mintegy iskolául és ösztönül szolgálna, mert itt oly vidékek is szerepelhetnek kitűnő készítményeikkel , amelyeknek lakói az emberi tulajdonságok ezen kedvező oldaláról még mindeddig ismeretlenek voltak, s amely produktumokat pedig bármely iparos is bámulattal csodál, és sok tekintetben magát azok utánzására képesnek nem is érzi. Ezen tanulság pedig egy második kedvező eredménye a kiállításoknak, amennyiben több általunk mindaddig nem, vagy csak részben ismert művészeti és iparképességet ismertet meg velünk és az iparnak sok tekintetben speciális előnyeit bocsátja rendelkezésünkre, alapul a tanulmányozásra. Reánk helybeliekre nézve is különösen nagyfontosságúak az ily kiállítások, amennyiben csak ezek nyújtanak alkalmat iparosainknak, hogy képességüket a nyilvánosság előtt igazolják és saját készítményeiket egyik-másik iparágban a világnak bemutassák. Sajnos, hogy az eddig tartott vidéki kiállításokban, habár némely iparosaink kitűnő készítményeket produkálhattak volna, s ezáltal ki is tűnhettek volna, az őket megillető helyet elfoglalni nem igen bírták. Ezen kedvezőtlen jelenség okát magyarázgatni fölösleges lenne, miután világos tény gyanánt áll, hogy különösen a jelen évtized oly sajtólag hatott iparosainkra általában, hogy ez az akaratot és képességet tökéletesen megbénította azoknál. A folyó 1876. év augusztus havában következik azonban egy provinciális kiállítás, mely Szegeden, egy velünk közös viszonyok között élő és közös érdekű városban, tehát reánk nézve minden tekintetben előnyös föltételek között fog tartatni. Ezen alkalmat megragadni ma iparosainknak első rendű érdekükben s kötelességükben áll. Fájdalom, hogy eziránt bármi okból, tudomásunkkal még mindig igazolatlan indolenciával viseltetnek. Igaz, hogy nem táplálhatják magukban azon reménységet, hogy dacára a fölsorolt előnyöknek, a kiállító iparosok első sorai között fognak minden tekintetben szerepelni, sőt még abban sem bízhatnak, hogy azokkal némely iparág tekintetében egy színvonalra állani is képesek lesznek ; részesei lesznek azonban azon előnynek, hogy más gyámsága alól menekülve, önállóan fognak ezentúl síkra szánhatni, s minden gyengeségük mellett is, ha egyéb hasznuk nem lesz, meglesz mégis azon legfőbb, hogy feltalálják iparosaink magukban a bizalmat és ebből ösztönt merítenek képességük továbbfejlesztésére, amely által előbb-utóbb elfoglalhatják az előbbrehaladt iparosok sorában az őket is megillető helyet. Ezért az ő jól fölfogott érdekükben óhajtanák, ha már több ízben ismételt buzdításainkat figyelmükbe vennék, s több érdekeltséget tanúsítanának a küszöbön álló szegedi kiállítás iránt a mainál. Mert higgyék el iparosaink , hogy tétlenségük és elmaradásukért a jövő okvetlen meghozza majd a bűnhődést, s ez annyival súlyosabb leend reájuk nézve, mert azért egyedül csak magukra vethetnek ! A központi vízvészbizottság jelentése. — A május 9-iki közgyűlésen. — (Vége.) A védelmi munkálatokhoz szükséges mindenféle anyagszerek a tiszai ármentesitő társulat és az erre megbízott egyének által készpénzen vétettek, csupán két helyen történt, hol az anyagszerek beszerzése végett az illető járási főtiszt által a karhatalom igénybevétele vált szükségessé, egyik eset volt a szegfű-csárdánál Mayer Sándor és Maczelka Józsefnél, kik ellenében a szükséges anyagokért Kapeller Antal tanácsnok járási tisztnek katonai karhatalmat kellett használni, — a többi anyagszerek a társulati mérnökök utasítása folytán készséggel adattak. Másik eset Mártélynál fordult elő, Maczelka József és Török Pál ellen, miután a nevezettek megtagadták földjük egy részéből a védtöltések magasításához és erősítéséhez szükséges és csak ezen helyekről szállítható földnek hordhatását, s ezt ellenükben Matók Béla járási főtisztnek katonai karhatalommal kellett eszközöltetni, a többi állomásokon ily esetek nem fordultak elő. Az anyagbeszerzéseknél fölemlíttetik, hogy a város közönsége is két ízben volt és van érdekelve, amennyiben a nagy víz miatt öszszeomlott körtvélyesi molnáriak leszedett tetejének gazát az illető járási tiszt a tiszai társulat megbízottja Nagy Sándor szűcscsel, továbbá Balogh István és Sallai István biz. taggal együttesen megállapított 40 főt becsárban a tiszai társulatnak átadták, ez összeg a városi pénztár javára és a tiszai társulat terhére már elő is iratott. Másik eset tárgyául a város tulajdonához tartozó Üres-Becsei-féle föld szolgál, honnan a töltésezéshez szükséges föld hordatott, ez azonban előző mérések után a társulat megbizottaival együttesen eszközlendő megbecsülésre vár. Általában a város mint hatóság által az egész védvonalon semmiféle kisajátítás nem eszközöltetett, hanem vétel útján s mindenütt a tiszai ármentesitő társulat által teljesítetett, s csupán a föntebb jelzett két megtagadási esetben vált szükségessé, jelentés és fölhívás folytán a járási tisztek általi hatósági beavatkozás. Nem mulaszthatja el fölemlíteni, s véleményezni a tanács, hogy mivel a kirendelt katonai segéderő legtöbbnyire a külső tiszai védtöltés őrizésével foglalkozott, s e tekintetben hasznos szolgálatokat tett, méltányos volna, ha a katonaság ellátási költségeinek fele része a mindszent-apátfalvi tiszaszab. társulat által födöztetnék, mely iránt a tek. törvényhatósági közgyűlés részéről nevezett társulat megkeresendő lenne. A tiszai ármentesitő társulat gyorsan s költséget és fáradságot nem ismerő, hatályos intézkedései által megfelelően teljesítette feladatát, s a dicséretet és elismerést méltán kiérdemelte, különben a védekezési munkálat oly tetemes költségébe került, hogy e miatt már pótkirovást is foganatosított, minek következtén a város 769 hold szikáncsi birtoka után 1153 frt 50 kr szárítási pótköltséggel rovatott meg. A közlakosság úgy a vészharangok meghuzatása alkalmával mint később a házszám szerinti kirendeléseknél is csekély kivétellel pontosan megjelent, kint a töltésvonalon kötelességeiket engedelmességgel teljesítették, s a fölemlített csekély számú eseteken kívül más panasz föl nem merült, de sőt magukat többen kitüntették és jutalomra is érdemessé tették, mint ezt Endre Andor társulati mérnök úrnak kiállított és az illető járási tiszt által is megerősített 5 •/. és 6 •/. alatti bizonyítványa eléggé igazolja, melyek szerint Pál István és Becsei Péter helybeli lakosok éberségük, szorgalmuk és ügyességük által magukat kitüntették s dicséretre és ajánlatra érdemesítették. Fölemlítjük végül, miszerint a teljes vízvészbizottság öt ülésében 26 számú, — a kisebb bizottságok pedig egy hónapig tartó éjjeli és nappali folytonos 90 ülésében 408 számú határozatot hozott, ezenfelül mintegy 100 darabra menő levelezést teljesített. — A vízállásról március 20-tól April 20-ig vezetett kimutatást 7. alatt tisztelettel becsatoljuk. Ekként az egész vízügyi munkálat befejezve lévén, végre még az 1871. évi XL. t. c. 30-ik §-ának foganatosítása tekintetéből, minthogy az előző eseteken kívül másutt s több helyeken is előfordult földhordások miatt szükséges kisajátításokra, illetve az illetők által e miatt szenvedett károk fölbecsülhetésére nézve mindenek előtt előző műszaki fölvétel szükséges, ezt pedig a társulati szakközegek a még tartott védmunkák körüli elfoglaltságuk s e miatti helyhezkötöttségük következtében eddig még nem eszközölhették, a tiszai társulat most már az iránt is fölhívandó lenne, hogy ezeket mérnökeivel fölvétetvén, az ily esetekben fölmerült károkért, vagy a történt anyaglefoglalások- s fölhasználásokért járulandó megtérítési összegeknek a törv.hatóság közbejöttével kölcsönös megállapithatása végett a maga kebeléből is küldöttséget menesztetjen ki. H. -M.-Vásárhely város teljes vizvészbizottságának 1876. évi május hó 8-án tartott üléséből. Kmetykó József m. k. Pokomády István m. k. aljegyző, polgármester. Néhai dr. Dékány Soma éremgyűjteménye. Múlt számunkban ígértük b. e. dr. Dékány S.éremgyűjteményének, melyet a főgymn. múzeumnak hagyott, részletes ismertetését. A gyűjteményhez, melynek darabjait alább közöljük, kétrendbeli numizmatikai szakma is van csatolva, a melyeknek címeik következők : Rapp Jakabtól „Magyarország ekkoráig ismeretes pénzei.“ Nyomatott Budán 1841-ben a magyar királyi egyetem betűivel. 2. „Die Gotthard Minus’sche Thaler- und Medaillensammlung.“ Bearbeitet von F. J. Wesener. Wien 1874. — Az éremgyüjtemény darabjai a következők : I. Régi magyar pénzek, a Magyarországiak. I. Szent István idejéből 2 drb ezüst pénz. 2. I. András idejéből 1 drb ezüst pénz. 3. Kálmán 2 drb ezüst. 4. II. István 1 ezüst. 5. II. Béla 3 drb ezüst. 6. III. Béla 3 ezüst. 7. IV. Béla slavóniai vezér korabeli ezüstpénze 1 drb. 8. IV. Béla és V. István, uralkodótársak idejéből 2 drb réz. 9. V. István, midőn még slavóniai vezér volt, 1 drb réz. 10. Róbert Károly 1 ezüst. 11. I. Nagy Lajos korából 1 drb arany, 3 drb ezüst. 12. Posthumus László 1 drb arany. 13. I. Mátyás 1 drb arany. 14. II. Lajos 1 drb ezüst. 15. Szapolyai János király 1 drb arany. 16. Miksa kispénze 1 drb ezüst. 17. II. Ferdinánd körmöcbányai dénárja 1 drb ezüst. 18.I. Leopold,ezüstözött rézhuszasa 1 drb réz. 19. I. Leopold ónnal kevert ezüsthuszasa 1 drb. 20. I. Leopold 7 krosa 1 drb ezüst. 21. I. Leopold ezüstpótrája 1 drb. 22. I. Leopold tallérja 1 drb ezüst. 23. Magyarországi ezüstpénz 1705-ik évből 1 drb. 24. II. Rákóczy Ferenc rézlibertása 1 drb. 25. I. József rézpótrája 1 drb. 26. I. József ezüstpótrája 1 drb. 27. I. József ezüst 3 krosa 1 drb. 28. III. Károly ezüspótrája 1730. 1 drb ezüst. 29. Mária Therézia magyar tallérja 1 drb ezüst. 30. Mária Therézia máriája, krajcárja és pátrája 3 drb réz. 31. II. József krajcárja és fillére 2 drb réz. 32. 1848-iki egy- és háromkrajcáros 2 drb réz. 33. Egy még ismeretlen kopott kis ezüstpénz 1 drb. Összes magyarországi pénz: 4 drb arany 30 drb ezüst, 13 drb réz. b) Erdélyi pénzek. 34. Báthori Zsigmond aranya és tallérja 1 drb arany, 1 drb ezüst. 35. Bocskay István tallérja 1 drb ezüst. 36. Bethlen Gábor aranya 1 drb. Apafy Mihály aranya 1 drb. Összes magyar- és erdélyországi pénzek : 7 arany, 32 ezüst, 13 réz. II. Római pénzek. 38. Germanicus pénze 1 réz. 39. Cajus Caligula pénze aranyozva 1 drb réz. 40. Claudius pénze 1 drb réz. 41. Néró pénze 1 drb réz. 42. Traján pénze aranyozva 1 drb réz. 43. Hadrián pénze 1 drb réz. 44. Antonius pius réz- és ezüstpénze 2 drb ezüst és 2 drb réz. 45.