Hód-Mező-Vásárhely, 1876. január-június (6. évfolyam, 2-26. szám)

1876-06-11 / 24. szám

14.-ik szám. Vasárnap, junius 11-én Vl-ik évfolyam. 1876. Előfizetési díj: Vidékre postán és helyben: egész évre 4 ft, félévre 3 ft, negyedévre 1 ft. Megjelen: minden vasárnap reggel. Egyes szám ára 10 kr. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő­höz, Kit tized, 916. sz. a. fő-utca, Darabos-féle ház, küldendők. KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP. Hirdetési dijak: A háromhasábos petitsorért egyszeri beiktatásnál 6 kr, kétszerinél 5 kr, többszöri­nél 4 kr. Bélyegdij minden beiktatás után 30 kr. A nyilttérben a háromhasá­bos petitsor díja 20 kr. Az előfizetési pénzek, hir­detések és ezek dijai a szerkesztőhöz küldendők. A kiállítások hatása az ipar fejlő­désére. Az 1873-ik évi Bécsben tartott világkiállítás­nak egy kiszámithatlan haszna volt, amennyiben vi­lágos bizonyítékokat szolgáltatott arra nézve , hogy az emberiség összes és egyenkénti teremtő ereje foly­tonosan emelkedik. Ha figyelemmel kísérjük az ipar emelkedését e század folyamában és összehasonlítjuk a világkiállí­tások­­- mint amilyenek Párisban 1856-ban, Lon­donban 1862-ben, és ismét Párisban 1867 ben, majd Bécsben 1873-ban tartottak — egyenkénti korszakával, azonnal fölismerjük azon befolyást, a­melyet a világkiállítások az ipar folytonos fejlődésére gyakoroltak. A Párisban 1856. évben tartott világkiállítás idejében az emberi teremtő erő már minden irányban annyira kifejlődött, hogy ezen időtől fogva sokkal kisebb időközökben voltak kiállítások rendezhetők, s igy lett rendezve 1862. évben Londonban, 1867-ben Párisban, 1873-ban Bécsben és igy lesz a folyó évi augusztus hóban egy — csupán Magyarország terü­letére szorítkozó — kiállítás Szegeden. Ha átgondoljuk, hogy egy ily provinciális kiál­lítás alkalmával már az egyes vidékek , sőt némely nemzetek minden kitűnő produktuma összpontosítva szemlélhető, első tekintetre azt hinnők, hogy azon időköz, mely az egyik világ- vagy provinciális kiál­lítást a másiktól elválasztja, korántsem elég ahhoz, hogy az iparosok bámulatra érdemes újabb találmá­nyokat, iparcikkeket gyűjthessenek egybe. A legközelebb tartott bécsi világkiállítás azonban bebizonyította, hogy az emberiség teremtő ereje oly nagy, a művészet­­és ipar már annyira előre haladt, hogy most már elvitázhatlan tény az , miszerint az egyes kiállítások — habár azok csak vidéki kiállí­tások is — kiszámíthatlan haszonnal járnak az ipar minél tökéletesebb fejlődésére. Ebből kifolyólag az ipar fejlődése, illetőleg an­nak tökélyre vitele tekintetéből szükséges is volna minden évben különböző vidékeken provinciális kiál­lítás rendezése, mivel ez az iparosokra mintegy isko­lául és ösztönül szolgálna, mert itt oly vidékek is szerepelhetnek kitűnő készítményeikkel , amelyeknek lakói az emberi tulajdonságok ezen kedvező oldaláról még mindeddig ismeretlenek voltak, s amely produk­tumokat pedig bármely iparos is bámulattal csodál, és sok tekintetben magát azok utánzására képesnek nem is érzi. Ezen tanulság pedig egy második kedvező ered­ménye a kiállításoknak, a­mennyiben több általunk mindaddig nem, vagy csak részben ismert művészeti és iparképességet ismertet meg velünk és az iparnak sok tekintetben speciális előnyeit bocsátja rendelke­zésünkre, alapul a tanulmányozásra. Reánk helybeliekre nézve is különösen nagy­­fontosságúak az ily kiállítások, amennyiben csak ezek nyújtanak alkalmat iparosainknak, hogy képességüket a nyilvánosság előtt igazolják és saját készítményei­ket egyik-másik iparágban a világnak bemutassák. Sajnos, hogy az eddig tartott vidéki kiállítá­sokban, habár némely iparosaink kitűnő készítménye­ket produkálhattak volna, s ez­által ki is tűnhettek volna, az őket megillető helyet elfoglalni nem igen bírták.­­ Ezen kedvezőtlen jelenség okát magya­­rázgatni fölösleges lenne, miután világos tény gya­nánt áll, hogy különösen a jelen évtized oly sajtólag hatott iparosainkra általában, hogy ez az akaratot és képességet tökéletesen megbénította azoknál. A folyó 1876. év augusztus havában követke­zik azonban egy provinciális kiállítás, mely Szegeden, egy velünk közös viszonyok között élő és közös ér­dekű városban, tehát reánk nézve minden tekintetben előnyös föltételek között fog tartatni. Ezen alkalmat megragadni ma iparosainknak első rendű érdekükben s kötelességükben áll. Fájda­lom, hogy eziránt bármi okból, tudomásunkkal még mindig igazol­atlan indolenciával viseltetnek. Igaz, hogy nem táplálhatják magukban azon reménységet, hogy dacára a fölsorolt előnyöknek, a kiállító iparosok első sorai között fognak minden te­kintetben szerepelni, sőt még abban sem bízhatnak, hogy azokkal némely iparág tekintetében egy szín­vonalra állani is képesek lesznek ;­­ részesei lesz­nek azonban azon előnynek, hogy más gyámsága alól menekülve, önállóan fognak ezentúl síkra szánhatni, s minden gyengeségük mellett is, ha egyéb hasznuk nem lesz, meglesz mégis azon legfőbb, hogy felta­lálják iparosaink magukban a bizalmat és ebből ösz­tönt merítenek képességük továbbfejlesztésére, amely által előbb-utóbb elfoglalhatják az előbbrehaladt ipa­rosok sorában az őket is megillető helyet. Ezért az ő jól fölfogott érdekükben óhajtanák, ha már több ízben ismételt buzdításainkat figyel­mükbe vennék, s több érdekeltséget tanúsítanának a küszöbön álló szegedi kiállítás iránt a mainál. Mert higgyék el iparosaink , hogy tétlenségük­ és elmaradásukért a jövő okvetlen meghozza majd a bűnhődést, s ez annyival súlyosabb leend reájuk nézve, mert azért egyedül csak magukra vethetnek ! A központi vízvészbizottság jelentése. — A május 9-iki közgyűlésen. — (Vége.) A védelmi munkálatokhoz szükséges mindenféle anyagszerek a tiszai ármentesitő­ társulat és az erre megbízott egyének által kész­pénzen vétettek, csupán két helyen történt, hol az anyagszerek beszerzése végett az illető járási főtiszt által a karhatalom igénybevétele vált szükségessé, egyik eset volt a szegfű-csárdánál Mayer Sándor és Maczelka Józsefnél, kik ellenében a szükséges anyagokért Kapeller Antal tanácsnok járási tisztnek kato­nai karhatalmat kellett használni, — a többi anyagszerek a társulati mérnökök utasítása folytán készséggel adattak. Másik eset Mártélynál fordult elő, Maczelka József és Török Pál ellen, miután a nevezettek megtagadták földjük egy részéből a védtöltések magasításához és erő­sítéséhez szükséges és csak ezen helyekről szállítható földnek hordhatását, s ezt ellenükben Matók Béla járási főtisztnek katonai karhatalommal kellett eszközöltetni, a többi állomásokon ily esetek nem fordultak elő. Az anyag­beszerzéseknél fölemlíttetik, hogy a vá­ros közönsége is két ízben volt és van érdekelve, a­mennyiben a nagy víz miatt öszszeomlott körtvélyesi molnáriak leszedett tetejének gazát az illető járási tiszt a tiszai társulat megbízottja Nagy Sándor szűcscsel, továbbá Balogh István és Sallai István biz. taggal együtte­sen megállapított 40 főt becsárban a tiszai társulatnak átadták, ez összeg a városi pénztár javára és a tiszai társulat terhére már elő is iratott.­­ Másik eset tár­gyául a város tulajdonához tartozó Üres-Becsei-féle föld szolgál, honnan a töltésezéshez szükséges föld hordatott, ez azonban előző mérések után a társulat megbizottai­­val együttesen eszközlendő megbecsülésre vár. Általában a város mint hatóság által az egész véd­vonalon semmiféle kisajátítás nem eszközöltetett, hanem vétel útján s mindenütt a tiszai ármentesitő társulat ál­tal teljesítetett, s csupán a föntebb jelzett két megta­gadási esetben vált szükségessé, jelentés és fölhívás foly­tán a járási tisztek általi hatósági beavatkozás. Nem mulaszthatja el fölemlíteni, s véleményezni a tanács, hogy mivel a kirendelt katonai segéderő leg­­többnyire a külső tiszai védtöltés őrizésével foglalkozott, s e tekintetben hasznos szolgálatokat tett, méltányos volna, ha a katonaság ellátási költségeinek fele része a mindszent-apátfalvi tiszaszab. társulat által födöztetnék, mely iránt a tek. törvényhatósági közgyűlés részéről ne­vezett társulat megkeresendő lenne. A tiszai ármentesitő társulat gyorsan s költséget és fáradságot nem ismerő, hatályos intézkedései által megfelelően teljesítette feladatát­, s a dicséretet és elis­merést méltán kiérdemelte,­­ különben a védekezési munkálat oly tetemes költségébe került, hogy e miatt már pótkirovást is foganatosított, minek következtén a város 769 hold szikáncsi birtoka után 1153 frt 50 kr szárítási pótköltséggel rovatott meg. A közlakosság úgy a vészharangok meghuzatása alkalmával mint később a házszám szerinti kirendelé­seknél is csekély kivétellel pontosan megjelent, kint a töltésvonalon kötelességeiket engedelmességgel teljesítet­ték, s a fölemlített csekély számú eseteken kívül más panasz föl nem merült, de sőt magukat többen kitün­tették és jutalomra is érdemessé tették, mint ezt Endre Andor társulati mérnök úrnak kiállított és az illető já­rási tiszt által is megerősített 5 •/. és 6 •/. alatti bizo­nyítványa eléggé igazolja, melyek szerint Pál István és Becsei Péter helybeli lakosok éberségük, szor­galmuk és ügyességük által magukat kitüntették s di­cséretre és ajánlatra érdemesítették. Fölemlítjük végül, miszerint a teljes vízvészbizott­ság öt ülésében 26 számú, — a kisebb bizottságok pe­­dig egy hónapig tartó éjjeli és nappali folytonos 90 ülé­sében 408 számú határozatot hozott, ezenfelül mintegy 100 darabra menő levelezést teljesített. — A vízállás­ról március 20-tól April 20-ig vezetett kimutatást 7­­. alatt tisztelettel becsatoljuk. Ekként az egész vízügyi munkálat befejezve lévén, végre még az 1871. évi XL. t. c. 30-ik §-ának foga­natosítása tekintetéből, minthogy az előző eseteken kí­vül másutt s több helyeken is előfordult földhordások miatt szükséges kisajátításokra, illetve az illetők által e miatt szenvedett károk fölbecsülhetésére nézve minde­nek előtt előző műszaki fölvétel szükséges, ezt pedig a társulati szakközegek a még tartott védmunkák körüli elfoglaltságuk s e miatti helyhezkötöttségük következ­tében eddig még nem eszközölhették,­­ a tiszai társu­lat most már az iránt is fölhívandó lenne, hogy ezeket mérnökeivel fölvétetvén, az ily esetekben fölmerült ká­rokért, vagy a történt anyaglefoglalások- s fölhasználá­sokért járulandó megtérítési összegeknek a törv.­ható­ság közbejöttével kölcsönös megállapithatása végett a maga kebeléből is küldöttséget menesztetjen ki. H. -M.-Vásárhely város teljes vizvészbizottságának 1876. évi május hó 8-án tartott üléséből. Kmetykó József m. k. Pokomády István m. k. aljegyző, polgármester. Néhai dr. Dékány Soma érem­gyűj­teménye. Múlt számunkban ígértük b. e. dr. Dékány S.érem­­­gyűjteményének, melyet a főgymn. múzeumnak hagyott, részletes ismertetését. A gyűjteményhez, melynek darab­jait alább közöljük, kétrendbeli numizmatikai szakma is van csatolva, a melyeknek címeik következők : Rapp Jakabtól „Magyarország ekkoráig ismeretes pénzei.“ Nyomatott Budán 1841-ben a magyar királyi egyetem betűivel. 2. „Die Gotthard Minus’sche Thaler- und Me­daillensammlung.“ Bearbeitet von F. J. Wesener. Wien 1874. — Az éremgyüjtemény darabjai a következők : I. Régi magyar pénzek, a­ Magyarországiak. I. Szent István idejéből 2 drb ezüst pénz. 2. I. András idejéből 1 drb ezüst pénz. 3. Kálmán 2 drb ezüst. 4. II. István 1 ezüst. 5. II. Béla 3 drb ezüst. 6. III. Béla 3 ezüst. 7. IV. Béla slavóniai vezér korabeli ezüstpénze 1 drb. 8. IV. Béla és V. István, uralkodó­társak idejéből 2 drb réz. 9. V. István, midőn még slavóniai vezér volt, 1 drb réz. 10. Róbert Károly 1 ezüst. 11. I. Nagy Lajos korából 1 drb arany, 3 drb ezüst. 12. Posthumus László 1 drb arany. 13. I. Mátyás 1 drb arany. 14. II. Lajos 1 drb ezüst. 15. Szapolyai János király 1 drb arany. 16. Miksa kispénze 1 drb ezüst. 17. II. Ferdinánd körmöcbányai dénárja 1 drb ezüst. 18.I. Leopold,­ezüstözött rézhuszasa 1 drb réz. 19. I. Leopold ónnal kevert ezüsthuszasa 1 drb. 20. I. Leopold 7 krosa 1 drb ezüst. 21. I. Leopold ezüst­pótrája 1 drb. 22. I. Leopold tallérja 1 drb ezüst. 23. Magyarországi ezüstpénz 1705-ik évből 1 drb. 24. II. Rákóczy Ferenc rézlibertása 1 drb. 25. I. József réz­­pótrája 1 drb. 26. I. József ezüstpótrája 1 drb. 27. I. József ezüst 3 krosa 1 drb. 28. III. Károly ezüspótrája 1730. 1 drb ezüst. 29. Mária Therézia magyar­ tallérja 1 drb ezüst. 30. Mária Therézia máriája, krajcárja és pátrája 3 drb réz. 31. II. József krajcárja és fillére 2 drb réz. 32. 1848-iki egy- és háromkrajcáros 2 drb réz. 33. Egy még ismeretlen kopott kis ezüstpénz 1 drb. Összes magyarországi pénz: 4 drb arany 30 drb ezüst, 13 drb réz. b) Erdélyi pénzek. 34. Báthori Zsigmond aranya és tallérja 1 drb ar­any, 1 drb ezüst. 35. Bocskay István tallérja 1 drb ezüst. 36. Bethlen Gábor aranya 1 drb. Apafy Mihály aranya 1 drb. Összes magyar- és erdélyországi pénzek : 7 arany, 32 ezüst, 13 réz. II. Római pénzek. 38. Germanicus pénze 1 réz. 39. Cajus Caligula pénze aranyozva 1 drb réz. 40. Claudius pénze 1 drb réz. 41. Néró pénze 1 drb réz. 42. Traján pénze aranyozva 1 drb réz. 43. Hadrián pénze 1 drb réz. 44. Antonius pius réz- és ezüstpénze 2 drb ezüst és 2 drb réz. 45.

Next