Hód-Mező-Vásárhely, 1876. július-december (6. évfolyam, 27-53. szám)
1876-07-16 / 29. szám
nek 24-en estek áldozatul a gyermekek közül, legnagyobb részben a szülők kárhozatos közönyes föl semvevése miatt. A személy- és vagyonbiztonság a legkedvezőbb ; a belterületen egyetlen tolvajlási eset fordult elő, amely kinyomoztatott; a külterületről 4 eset lett bejelentve, melyek közül 3 nyomozás alatt van, kiderült. Állami adóban befolyt június végéig 82,614 frt 79 kr. Városi adóban 33,107 frt 95 kr. A folyó évi adónemek összegei ezideig még ismeretlenek. A havi jelentés a közutakról is megemlékezvén, járhatatlanoknak tünteti föl a Kutasi-út külső, pusztai részét, a szegedi országutat s végül a pusztai utakat csaknem kivétel nélkül. Glorzsa község csatlakozása városunkhoz valahára közel áll a megvalósuláshoz. A múlt keddi, július havi közgyűlésünkön ezen ügy is fölvétetett. A községnek hozzánk csatlakozása iránt a minisztériumhoz történt beterjesztés odafent még mindig várja az eldöntést, de a gorzsaiak beleunva a hosszú várakozásba, e napokban gyűlést tartottak, amelyen az 1876. évi V. t. c. 17. §-a alapján, mely az ily községek csatlakozását az előirt feltételek határai közt megengedi, egyhangúlag kimondák a csatlakozás szükségét, s eziránt megkeresték városunk köztörvényhatóságát. A község 6 évre 3500 irtot ígér évenként, községi adó-átalány einen a városnak fizetni, míg ez 4000 irtot kér. A községi adó-átalányon felül a közmunka ráeső kötelezettségét is elvállalja. A pénzbeli differenciák, hisszük, nem sokára ki lesznek egyenlítve, s a csatlakozás mely mind nekünk, mind a gorzsaiaknak csak előnyükre válik, tényleg megvalósul. A pusztai vizek szabályozását célzó érdekeltség által kinevezett ideiglenes bizottság július 14-én ülést tartott, megállapítván azon a mai közgyűlés tárgyait. Ez alkalommal megújítjuk a múlt számunkban is közölt azon figyelmeztetésünket, hogy az érdekeltek ma d. e. 10 órakor a „Sas“-ban tartandó, alakuló és szervezkedő közgyűlésen a lehető legtömegesebben igyekezzenek megjelenni.aigos Kossá László úr, mint lapunk múlt számának hirdetései közt is olvasható volt, Zrínyi utcán a Lázár-házban ügyvédi irodát nyitott s a peres és perenkivüli ügyekben őt megkeresőknek készséges szolgálatjukra áll. Szívesen hozzuk ezt újból is köztedásra, s ajánljuk közönségünk méltó figyelmébe. " Loesz 1 Ilonka a közbecsülésben álló Loesz 1 család kedves növendéke e hó 12-én a délutáni órákban tette le kitűnő sikerrel magánvizsgáját a gymnásiumi I. osztály második félévi tantárgyaiból. A vizsgálaton a tanártestület néhány tagján kívül többen a családdal baráti viszonyban álló ismerősök is jelen voltak, osztozva a házbeliek méltó örömében. Gratulálunk a kitűnő növendékkel dicsekedhető derék családnak! Értesítés. — A k.m.-vásárhelyi reform, egyház kebelében lévő elemi fiú- és leányiskolák növendékeinek az 1876/7-ik tanév első felét bezáró közvizsgálatai következő renddel fognak megtartatni: u. m. Ó-templomi kör. Julius 16. vasárnap d. u. Tarjáni 3 osztályú 1. isk. Szél Sándor, 17 én hétfő d. u. elemi V-ik, Vl-ik fiu-osztály, Borsy Géza; d. u. elemi Ill-ik és IV-ik fiúosztály, Asztalos Sándor; 18-án kedd d. e. elemi III. és IV-ik fiúosztály Török János; délután elemi I-ső és Il-ik fiú osztály, Fekete László; 19-én szerda d. e. elemi I-ső és Il-ik fiú osztály, Kiss Márton; d. u. elemi I-ső és Il-ik fiúosztály, Mári Gyula ; 20-án csütörtök d. e. elemi I-ik és Il-ik fiosztály, Kiss Imre; d. u. külsőtabáni 3. osztályú 1. isk. Szél Bálint; 21 én péntek d. e. kis-utcai 3. osztályú 1. isk. Könyves István; d. u. belsőtabáni 3. osztályú 1. isk. Szőcs Ferenc; 23-án vasárnap d. u. kis-utcai IV-ik, V-ik és Vl-ik 1. osztály Zsenáti Ferenc. Uj-templomi kör. Julius 16-án vasárnap d. u. külső-uj utcai 3. osztályú 1. isk. Csenki Sándor. 17-én hétfő d. e. elemi V-ik és Vl-ik fiúosztály, Duka Lajos. d. u. elemi III-ik és IV-ik fiúosztály, Vekerdi Károly. 18- án kedd d. e. elemi III-ik és IV-ik fiúosztály Varga János; d. u. elemi I-sö és Il-ik fiúosztály Daru Mihály. 19- én szerda d. e. I-ső és Il-ik fiúosztály Zsarkó Mihály ; d. u. elemi I-ső és Il-ik fiúosztály Csenki Lajos 20- án csütörtök d. e. újvárosi 3. osztályú 1. isk. Dékány Pál. 23-án vasárnap d. u. belső-uj utca 3. osztályú 1. isk. Biró János. — A közvizsgálatok d. e. 8 órakor d. u. pedig 3 órakor veszik kezdetöket. — A reform. egyháztanács rendeletéből kiadta Hód-Mező-Vásárhelyet, 1876. junius 20-án. Karancsi Dániel, ref. lelkipásztor , elemi isk. felügyelő. Az újvároson keresztül vonuló főút annyira járhatatlan, s népies kiszólás szerint „hepe-hupás“, hogy azon kocsikkal közlekedni ma istenkisértés s nemsokára végkép lehetetlenné válik, ha a hatóság nem könyörül. Többen e miatt panaszszal léptek föl szerkesztőségünk előtt, s mi közszempontból szívesen adunk helyt e panasznak, hogy az az illető helyen annál gyorsabban orvoslást találjon. Vasúti baleset. Múlt szerdán (júl. 12-én) a Szegedtől fél 3 órakor hajnalban induló vonatot csak a d. e. 10 órakor érkező második vonattal láttuk indóházunkhoz berobogni. Az a baleset fordult elő, hogy a vashídon innen levő első ötháznál a töltés a nagy kanyarulatnál, a sok esőzés miatt a 11—12. közti éjjelen megcsúszott, s helyrehozása néhány órát igénybe vett. — Nem is kell több csapás nekünk, csak hogy még a vasúton se közlekedhessünk Szegeddel. A rendes országút járhatatlanná tételéről gondoskodik a vármegye különben is; az alispáni hivatal tiltakozik minden javítási merénylet ellen, mely a város részéről céloztatik; a főjegyzői hivatalnak meg ez nem tartozván ressortjába, a megye félhivatalos lapja a „Közlöny“ csupa illedelemből is hallgat róla. Pedig az esélét szellőztetni de dicséretére válnék ! — Folyó hó 14 én 7 kocsi csiszár-cigányt toloncoltak Szegedről városunkon át Szamos-Keszibe. Itt pihentetésük alatt maguk és kocsijaik vizsgálat alá vétettek s találtak náluk különösen 14 db. két, három, négy fotos bajor, szász, francia, olasz tallérokat, melyeket a kocsi tengelye alatt készített perselybe tartottak. — Sajátságos, milyen messzire elbarangolnak ezek a mi sátoros cigányaink. — A lapunk múlt számában jelzett, s a helybeli dalárda s tűzoltó-egylet által tervezett nyári táncvigalom, illetőleg népmulatság, f. hó utolján csakugyan meg fog tartatni. — Mint értesülve vagyunk, a tűzoltó-egylet ez alkalomkor nagy gyakorlatokat fog tartani, a dalárda néhány műdarabot énekelni; — a táncvigalom megkezdése előtt még tűzijáték is lesz. — A mindezeket csak a legolcsóbb eintrition mellett élvezhetjük. — Binét Sámuel vendéglős a Beretz-féle ujházban levő üzletét átadta sógorának Mester Lajosnak, ki különösen jó borok tartását s tisztán kiszolgáltatását ígéri; ajánljuk a jó bor szeretőinek. — Dalárdánk f. hó 2-án tartott vál. ülésében Liszt Ferenc, Királyi Pál, Huber Károly, Erkel Ferenc, id. Ábrányi Kornél, Palotási János, Bartai Ede, Volkmann Róbert, Engeszer Mátyás művészeket és műbarátokat egyletük tiszteletbeli tagjaiul választotta, s az erre vonatkozó diplomákat az illetőknek már el is küldte. :pl: A „V á s. Kö zö ny“ legutóbbi száma féliv mellékletet szentel arra, hogy olvasói lelki épülésére (?) bennünket agyba-főbe magasztaljon .... visszafelé! Ha csak szerkesztői egyéniségünkkel gyűlt volna meg a baja, szóra sem érdemesítenek most sem az egészet; de eme semmiségektől eltekintve van a herce-hurcában pár pont olyan, amelyre válaszolnunk kell. Az első az, hogy amaz általa költött „mozgalom“-mai, mely városunknak Csongrád megyébe leendő visszakeblezését tűzte céljául, s mely nem létezik, a J. I. és K. L. urak neveit hozza kapcsolatba, mint akik elsőben pendítették meg egy magánkörben a J. I. úr házánál ez eszmét. Meg vagyunk győződve, hogy ha ilyesmi magánbeszélgetés közben csakugyan szóbajött az illető urak közt, legtávolabbról sem azért történt, hogy Ábrás azt „mozgaloménak nevezze el, s mint ilyenről emlékezzék meg lapjában. Ezt bizonyára maguk az illető urak veszik és vehetik legkevésbé jó néven tőle , mert az ily magántermészetű eszmecserék ezer eset közül egyszer szoktak oly tendenciával végeztetni, hogy azok hírlapi cikknek, még ha újdonság alakjában is, szolgáltassanak anyagot. Ha tehát a „Közlöny“ ily magántermészetű beszélgetéseket „piacra hoz“, ezzel csak hírlapírói lelkiismeretességét tünteti ki legjobban, azt, amelylyel minden ily eseménynyel szemben eljárni szokott. — A másik pont, amelyre válaszolni kénytelenek vagyunk, lapunk becsmérlése. Hogy lapunk a vidéki hírlapirodalomban okvetlen áll azon a színvonalon, amelyet a „Közlöny“ magának arrogál, de tőlünk megtagad, semmi sem bizonyítja frappánsabb módon, mint az, hogy van néhány vidéki lap, melylyel mi is, a „Közlöny“ is csereviszonyban állunk, olyan, amely míg lapunkból egész cikkeket vagy újdonságokat vesz át, addig a „Közlönyt“ figyelmére sem méltatja. Ilyen laptársaink például a „Békésmegyei Közlöny“, a „Békési Lapok“, az „Alföldi Iparlap“, a „Pozsonyvidéki Lapok“, a „Miskolc“, stb. Például a szemünkre hányt kalendáriumi cikket, mely csupán azért szálka a „Közlöny“ szemében, hogy közlésével bennünket meg nem előzhetett, egész terjedelmében lapunk után közli a „Békésmegyei Közlöny“ 63., 54. és 56. számában, átvéve még a záradékot is, melyet lapunk 27-ik számában az életrajzhoz csatoltunk. A „cselédtörvényt“ közléseink után vette át a „Maros.“ — Hasonló érdemekkel a „Közlöny“ annyira fitogtatott fölényei mellett sem dicsekedhetik, s ez nekünk védelmünkre mindenkor elég. A keleti események. Július 2-dika óta, amikor az első ágyúlövés eldördült, s a szerb hadak megkezdék az ellenségeskedést, a szerb fegyvereket folytonos szerencsétlenség kíséri. Mint már említettük, a szerbek összes csapatai három főrészre voltak osztva, s mindeniknek meg volt azon feladata, hogy a határon török területre rontva, ott a keresztyén lakosságot föllázítsa s azokkal, akik már régen fegyvert fogtak, egyesüljön. Szerbiát mindenfelől török terület határolja, kivévén éjszaki részét, ahol az Ausztria-Magyarországgal ér össze. Az első szerb hadsereget Alimpics Bankó nevű vezér a szerb határ északnyugati részén igyekezett átvezetni a török területre az úgynevezett Drina folyón, de többnapi véres harcok után sem érhette el célját s kénytelen volt nagy veszteséggel vonulni vissza Szerbiába, mialatt a szerb lakosság e vidékről tömegesen kezdett a Száván át magyar területre menekülni. A második hadsereg Zách tábornok vezetése alatt szintén a Dáliánál, lent délnyugaton foglalt állást, s még július 6-án megkezde a támadást a törökök ellen. Feladata volt, hogy a montenegrói sereg egy részével egyesüljön, de sem egyesülési szándéka nem valósult, sem támadása nem sikerült, mert legnagyobb része a csatában csaknem teljesen tönkrement, s a megmaradt rész Szerbiába visszaüzetett. A harmadik hadsereget a keleti határon Lesjanin tábornok vezette. Ennek feladata az volt, hogy a zajecári megerősített hadállásokra támaszkodva féken tartsa azon török sereget, amely Widdin körül öszpontosult. Itt, mint már írtuk, még július 2-án megkezdődött a harc, de a szerbek nagyobb tömegekben nem bírtak török területre jutni, sőt Osman pasa hadai által visszavezetvén, a törökök a szerb területre behatoltak. Itt érte a szerbeket az első súlyosabb veszély, melyet nemhogy helyre bírtak volna hozni, de sőt utána a héten a többi még nagyobb vereségek következtek. A szerbek főserege Csernajev (volt orosz főtiszt) tábornok vezetése alatt a legkedvezőbb jelek közt kezde meg szintén július 2-án a török területen, Szerbiától délkelet felé, a Morava-folyó völgyén az előnyomulást, s egészen Pirotig hatolt a török-bolgár határon, de innen már a túlnyomó török haderő által visszaüzetett, míg a többi szerb seregek veresége, mint szintén a környező török hadcsapatok fenyegető mozdulatai folytán teljes visszavonulásra kényszeríttetett és pedig több vesztes csata után. Utóbb érkezett hírek szerint Csernajev főhadiszállását Csuprijába, Szerbia északi részébe készült áttenni, szabad utat engedve az előrenyomuló török hadaknak. Visszavonulása közben, mint Belgrádból sürgönyzik jól. 11-én, Binicanin alatt hét órai véres harc fejlődött ki ; a törökök megszállották a magaslatokat s kétségbeesetten harcoltak, mely egyik félnek sem kedvezett, de mégis a szerbekre tetemes veszteséggel végződött, mint a törökökre. Egy másik, nem kevésbbé kedvezőtlen esemény, mely a szerb és montenegrói fölkelésnek nagymérvű hátrányára válik, az, hogy a Balkán-félszigeten lakó római katholikusok legelőkelőbb férfiai írásban tiltakoztak az egész délszláv mozgalom, s legkivált Boszniának Szerbiához leendő csatlakozása ellen, mely Milán fejedelem hadi manifesztumában kimondatott. A boszniai katholikusok, szám szerint mintegy 200,000-en kijelentették ugyanis, hogy ők az egész mozgalom idején hívei maradtak a törvényes (török) kormánynak, s nem csupán művelődési, de különösen vallásbeli okoknál fogva is ellene vannak a Szerbiához való csatoltatásnak, mert a szerb név csak az orthodox vallást jelenti, és Szerbiában, noha meglehetős számú katholikus él, egyetlen konzulátusi kápolna és egy konzulsági káplán kivételével sem katholikus templom, sem katholikus pap nincs. A háborún kívül királyunk ő felsége és az orosz cár találkozása foglalkoztatta az európai közvélemény figyelmét. A két uralkodó e találkozása Reichstadtban, Csehországban július 8-án ment végbe; az uralkodókat vezérminisztereik gr. Andrássy és Gorcsakoff, és nagy diplomáciai személyzet kísérte. A találkozás jelentőségéről eleinte a legeltérőbb hírek keringtek, később ezek mind m megnyugtatóbbakká lőnek, amennyiben általában békés jelleget tulajdonítanak annak. Az orosz nem szándékozik interveniálni a szerb-török háborúba, s a cár hír szerint a Miletics izgatásai ellen is a legkedvezőtlenebb véleménynyel van. A Mileticset a vizsgálóbíró július 11-én hallgatta ki, ellene két sajtóper és egy felségárulási per van folyamatban. Az elfogatási végzést július 10-én hirdették ki neki. Miletics az elfogatás ellen fellebbezett, s védőjéül Funták Sándort, a budapesti ügyvédi kamra elnökét választotta. Irodalom. I. „Szegedi szakácskönyv.“ írta Rézi néni (Dolecskó Teréz). Kiadta Burger Zs. özvegye. Ára kemény kötésben, igen díszes színezett címlappal 2 frt. — A 378 lapra terjedő mű e téren valódi hézagot pótol nálunk; mert való igaz, hogy van már számos magyarnyelvű szakácskönyvünk; de — mint a mű szerzője előszavában helyesen jegyzi meg — azok nagyrészt idegen műnek szolgai fordításai, amelyekben azon fölül a magyar gazdasszony hasztalan keresi az igazi magyar konyhakészítés módjait. Jelen mű egyik nagy előnye épen az, hogy kiváló súlyt fektet a magyar házi konyhára, s az egyszerű polgári táplálékra, s utasításai oly világosak, tárgyanyaga oly gazdag, hogy aligha van étek, amelynek készítésmódja benne föltalálható és egyúttal könynyen elsajátítható ne volna. E mellett azonban nem hiányzik belőle a kellő útmutatás a legfinomabb étkek készítése, s a leggazdagabb lakomák rendezésére is. Másik előnye pedig az, hogy az utasítások az új mértékek alapján vannak kidolgozva, s e részben e szakácskönyv még egyedül áll. Terjedelmét illetőleg elég megjegyeznünk, hogy a könyv nem kevesebb mint 818 utasítást tartalmaz. A tartalomnak mindenféleképen megfelel a kiállítás, különösen a tiszta, könnyen olvasható, nagy ciceró betűs nyomás. Bátran merjük tehát ajánlani gazdasszonyaink s ilyennek készülő kisasszonyainknak. II. A „Magyarország és a Nagyvilág “ legközelebbi július 9-diki száma a következő tartalommal jelent meg: Szöveg: Gr. Bylandt és K. Schönfeld tábornokok. — A Lajos bácsi pipatóriuma. Vig beszély. (Györkönyi A. Károly.) — Az egyetemi növénykert. (Dr. Tőkés.) — „Libri Amorum.“ Ovidius. (Lib. II, Elégia. L. B. G.) — Budapest lakházai. — A fővárosból: Keleti dolgok és még valami. (Aliquis.) — A kis grisette. Elbeszélés. (Sand György.) Folyt. — Heinéből. (Költ. Szekula Gyula.) — Esti harangszó. (Költ.) — Különfélék. — Sakkfeladvány. — Szórejtvény. — Szerkesztői üzenetek. — Rajzok: B. Schönfeld altábornagy, a törzskar főnöke, és gr. Byladt, Rheidt altábornagy, a közös hadügyminiszter. — A magy. kir. tud. egyetem füvészkertje Budapesten. — Belgrádi képek : I. A „konok“ Milán fejedelem lakása. II. A vár. — A „Magyarország és a Nagyvilágot“ szerkeszti Ágai Adolf, kiadja az Athenaeum. Előfizetési dija évnegyedre 2 frt 50 kr. — Az előfizetési pénzek a kiadóhivatalnak címezve küldendők. Felelős szerkesztő: H. Nagy Lajos.