Hód-Mező-Vásárhely, 1876. július-december (6. évfolyam, 27-53. szám)

1876-07-16 / 29. szám

nek 24-en estek áldozatul a gyermekek közül, legna­gyobb részben a szülők kárhozatos közönye­s föl sem­­vevése miatt. A személy- és vagyonbiztonság a legked­vezőbb ; a belterületen egyetlen tolvajlási eset fordult elő, amely kinyomoztatott; a külterületről 4 eset lett bejelentve, melyek közül 3 nyomozás alatt van,­­ kide­rült. Állami adóban befolyt június végéig 82,614 frt 79 kr. Városi adóban 33,107 frt 95 kr. A folyó évi adó­nemek összegei ezideig még ismeretlenek. A havi jelen­tés a közutakról is megemlékezvén, járhatatlanoknak tünteti föl a Kutasi-út külső, pusztai részét, a szegedi országutat s végül a pusztai utakat csaknem kivétel nélkül.­­ Glorzsa község csatlakozása váro­sunkhoz valahára közel áll a megvalósuláshoz. A múlt keddi, július havi közgyűlésünkön ezen ügy is fölvéte­tett. A községnek hozzánk csatlakozása iránt a minisz­tériumhoz történt beterjesztés odafent még mindig várja az eldöntést, de a gorzsaiak beleunva a hosszú várako­zásba, e napokban gyűlést tartottak, amelyen az 1876. évi V. t. c. 17. §-a alapján, mely az ily községek csat­lakozását az előirt feltételek határai közt megengedi, egyhangúlag kimondák a csatlakozás szükségét, s eziránt megkeresték városunk köztörvényhatóságát. A község 6 évre 3500 irtot ígér évenként, községi adó-átalány ei­nen a városnak fizetni, míg ez 4000 irtot kér. A községi adó-átalányon felül a közmunka ráeső kötelezettségét is elvállalja. A pénzbeli differenciák, hisszük, nem sokára ki lesznek egyenlítve, s a csatlakozás mely mind nekünk, mind a gorzsaiaknak csak előnyükre válik, tényleg meg­valósul.­­ A pusztai vizek szabályozását célzó érdekeltség által kinevezett ideiglenes bizottság július 14-én ülést tartott, megállapítván azon a mai közgyűlés tárgyait. Ez alkalommal megújítjuk a múlt számunkban is közölt azon figyelmeztetésünket, hogy az érdekeltek ma d. e. 10 órakor a „Sas“-ban tartandó, alakuló és szervezkedő közgyűlésen a lehető legtömegesebben igye­kezzenek megjelenni.­­­aigos Kossá László úr, mint lapunk múlt számának hirdetései közt is olvasható volt, Zrínyi utcán a Lázár-házban ügyvédi irodát nyitott s a peres és perenkivüli ügyekben őt megkeresőknek készséges szolgálatjukra áll. Szívesen hozzuk ezt újból is közte­­dásra, s ajánljuk közönségünk méltó figyelmébe. " L­o­e­s­z 1 Ilonka a közbecsülésben álló L­o­e­s­z 1 család kedves növendéke e hó 12-én a délutáni órákban tette le kitűnő sikerrel magánvizsgáját a gymnásiumi I. osztály második félévi tantárgyaiból. A vizsgálaton a tanártestület néhány tagján kívül többen a családdal ba­ráti viszonyban álló ismerősök is jelen voltak, osztozva a házbeliek méltó örömében. Gratulálunk a kitűnő nö­vendékkel dicsekedhető derék családnak!­­ Értesítés. — A k.­m.-vásárhelyi reform, egyház kebelében lévő elemi fiú- és leányiskolák növen­dékeinek az 1876/7-ik tanév első felét bezáró közvizsgá­latai következő renddel fognak megtartatni: u. m. Ó-temp­­lomi kör. Julius 16. vasárnap d. u. Tarjáni 3 osztályú 1. isk. Szél Sándor, 17 én hétfő d. u. elemi V-ik, Vl-ik fiu-osztály, Borsy Géza; d. u. elemi Ill-ik és IV-ik fiú­osztály, Asztalos Sándor; 18-án kedd d. e. elemi III. és IV-ik fiúosztály Török János; délután elemi I-ső és Il-ik fiú osztály, Fekete László; 19-én szerda d. e. elemi I-ső és Il-ik fiú­ osztály, Kiss Márton; d. u. elemi I-ső és Il-ik fiúosztály, Mári Gyula ; 20-án csütörtök d. e. elemi I-ik és Il-ik fiosztály, Kiss Imre; d. u. külsőta­báni 3. osztályú 1. isk. Szél Bálint; 21 én péntek d. e. kis-utcai 3. osztályú 1. isk. Könyves István; d. u. bel­sőtabáni 3. osztályú 1. isk. Szőcs Ferenc; 23-án vasár­nap d. u. kis-utcai IV-ik, V-ik és Vl-ik 1. osztály Zse­­náti Ferenc. Uj-templomi kör. Julius 16-án vasárnap d. u. külső-uj utcai 3. osztályú 1. isk. Csenki Sándor. 17-én hétfő d. e. elemi V-ik és Vl-ik fiúosztály, Duka Lajos. d. u. elemi III-ik és IV-ik fiúosztály, Vekerdi Károly. 18- án kedd d. e. elemi III-ik és IV-ik fiúosztály Varga János; d. u. elemi I-sö és Il-ik fiúosztály Daru Mihály. 19- én szerda d. e. I-ső és Il-ik fiúosztály Zsarkó Mi­hály ; d. u. elemi I-ső és Il-ik fiúosztály Csenki Lajos 20- án csütörtök d. e. újvárosi 3. osztályú 1. isk. Dékány Pál. 23-án vasárnap d. u. belső-uj utca 3. osztályú 1. isk. Biró János. — A közvizsgálatok d. e. 8 órakor d. u. pedig 3 órakor veszik kezdetöket. — A reform. egy­háztanács rendeletéből kiadta Hód-Mező-Vásárhelyet, 1876. junius 20-án. Karancsi Dániel, ref. lelkipásztor , elemi isk. felügyelő.­­ Az újvároson keresztül vonuló főút annyira járhatatlan, s népies kiszólás szerint „hepe-hupás“, hogy azon kocsikkal közlekedni ma isten­­kisértés s nemsokára végkép lehetetlenné válik, ha a ha­tóság nem könyörül. Többen e miatt panaszszal léptek föl szerkesztőségünk előtt, s mi közszempontból szívesen adunk helyt e panasznak, hogy az az illető helyen an­nál gyorsabban orvoslást találjon.­­ Vasúti baleset. Múlt szerdán (júl. 12-én) a Szegedtől fél 3 órakor hajnalban induló vonatot csak a d. e. 10 órakor érkező második vonattal láttuk indó­­házunkhoz berobogni. Az a baleset fordult elő, hogy a vashídon innen levő első ötháznál a töltés a nagy ka­nyarulatnál, a sok esőzés miatt a 11—12. közti éjjelen megcsúszott, s helyrehozása néhány órát igénybe vett. — Nem is kell több csapás nekünk, csak hogy még a vasúton se közlekedhessünk Szegeddel. A rendes országút járhatatlanná tételéről gondoskodik a vármegye különben is; az alispáni hivatal tiltakozik minden javítási me­rénylet ellen, mely a város részéről céloztatik; a fő­jegyzői hivatalnak meg ez nem tartozván ressortjába, a megye félhivatalos lapja a „Közlöny“ csupa illedelemből is hallgat róla. Pedig az esélét szellőztetni de dicséretére válnék ! — Folyó hó 14 én 7 kocsi csiszár-cigányt to­­loncoltak Szegedről városunkon át Szamos-Keszibe. Itt pihentetésük alatt maguk és kocsijaik vizsgálat alá vé­tettek s találtak náluk különösen 14 db. két, három, négy fotos bajor, szász, francia, olasz tallérokat, melye­ket a kocsi tengelye alatt készített perselybe tartottak. — Sajátságos, milyen messzire elbarangolnak ezek a mi sátoros cigányaink. — A lapunk múlt számában jelzett, s a helybeli dalárda s tűzoltó-egylet által tervezett nyári táncvigalom, illetőleg népmulatság, f. hó utolján csak­ugyan meg fog tartatni. — Mint értesülve vagyunk, a tűzoltó-egylet ez alkalomkor nagy gyakorlatokat fog tar­tani, a dalárda néhány műdarabot énekelni; — a tánc­vigalom megkezdése előtt még tűzijáték is lesz. — A mindezeket csak a legolcsóbb eintrition mellett élvez­hetjük. — Binét Sámuel vendéglős a Beretz-féle uj­­házban levő üzletét átadta sógorának Mester Lajosnak, ki különösen jó borok tartását s tisztán kiszolgáltatását ígéri; ajánljuk a jó bor szeretőinek. — Dalárdánk f. hó 2-án tartott vál. ülésében Liszt Ferenc, Királyi Pál, Huber Károly, Erkel Ferenc, id. Ábrányi Kornél, Palotási János, Bartai Ede, Volk­­mann Róbert, Engeszer Mátyás művészeket és műbará­­tokat egyletük tiszteletbeli tagjaiul választotta, s az erre vonatkozó diplomákat az illetőknek már el is küldte. :pl: A „V á s. K­ö z­­­ö n­y“ legutóbbi száma féliv mellékletet szentel arra, hogy olvasói lelki épülésére (?) bennünket agyba-főbe magasztaljon .... visszafelé! Ha csak szerkesztői egyéniségünkkel gyűlt volna meg a baja, szóra sem érdemesítenek most sem az egészet; de eme semmiségektől eltekintve van a herce-hurcá­ban pár pont olyan, amelyre válaszolnunk kell. Az első az, hogy amaz általa költött „mozgalom“-m­ai, mely városunknak Csongrád megyébe leendő visszakeb­­lezését tűzte céljául, s mely nem létezik, a J. I. és K. L. urak neveit hozza kapcsolatba, mint akik elsőben pendítették meg egy magánkörben a J. I. úr házánál ez eszmét. Meg vagyunk győződve, hogy ha ilyesmi ma­gánbeszélgetés közben csakugyan szóbajött az illető urak közt, legtávolabbról sem azért történt, hogy Ábrás azt „mozgaloménak nevezze el, s mint ilyenről emlékezzék meg lapjában. Ezt bizonyára maguk az illető urak ve­szik és vehetik legkevésbé jó néven tőle , mert az ily magántermészetű eszmecserék ezer eset közül egyszer szoktak oly tendenciával végeztetni, hogy azok hírlapi cikknek, még ha újdonság alakjában is, szolgáltassanak anyagot. Ha tehát a „Közlöny“ ily magántermészetű beszélgetéseket „piacra hoz“, ezzel csak hírlapírói lelki­ismeretességét tünteti ki legjobban, azt, amelylyel min­den ily eseménynyel szemben eljárni szokott. — A má­sik pont, amelyre válaszolni kénytelenek vagyunk, la­punk becsmérlése. Hogy lapunk a vidéki hírlapiroda­lomban okvetlen áll azon a színvonalon, amelyet a „Köz­löny“ magának arrogál, de tőlünk megtagad, semmi sem bizonyítja frappánsabb módon, mint az, hogy van néhány vidéki lap, melylyel mi is, a „Közlöny“ is csere­­viszonyban állunk, olyan, amely míg lapunkból egész cikkeket vagy újdonságokat vesz át, addig a „Közlönyt“ figyelmére sem méltatja. Ilyen laptársaink például a „Békésmegyei Közlöny“, a „Békési Lapok“, az „Alföldi Iparlap“, a „Pozsonyvidéki Lapok“, a „Miskolc“, stb. Például a szemünkre hányt kalendárium­i cikket, mely csupán azért szálka a „Közlöny“ szemében, hogy közlésé­vel bennünket meg nem előzhetett, egész terjedelmében lapunk után közli a „Békésmegyei Közlöny“ 63., 54. és 56. számában, átvéve még a záradékot is, melyet la­punk 27-ik számában az életrajzhoz csatoltunk. A „cse­léd­törvényt“ közléseink után vette át a „Maros.“ — Hasonló érdemekkel a „Közlöny“ annyira fitogtatott fölé­nyei mellett sem dicsekedhetik, s ez nekünk védelmünkre mindenkor elég. A keleti események. Július 2-dika óta, amikor az első ágyúlövés eldör­dült, s a szerb hadak megkezdék az ellenségeskedést, a szerb fegyvereket folytonos szerencsétlenség kíséri. Mint már említettük, a szerbek összes csapatai három fő­részre voltak osztva, s mindeniknek meg volt azon fel­adata, hogy a határon török területre rontva, ott a keresztyén lakosságot föllázítsa s azokkal, akik már régen fegyvert fogtak, egyesüljön. Szerbiát mindenfelől török terület határolja, kivévén éjszaki részét, a­hol az Ausztria-Magyarországgal ér össze. Az első szerb had­sereget Alimpics Bankó nevű vezér a szerb határ észak­­nyugati részén igyekezett átvezetni a török területre az úgynevezett Drina folyón, de többnapi véres harcok után sem érhette el célját s kénytelen volt nagy veszteséggel vonulni vissza Szerbiába, mialatt a szerb lakosság e vidékről tömegesen kezdett a Száván át magyar területre menekülni. A második hadsereg Zách tábornok vezetése alatt szintén a Dáliánál, lent délnyugaton foglalt állást, s még július 6-án megkezde a támadást a törökök ellen. Feladata volt, hogy a montenegrói sereg egy részé­vel egyesüljön, de sem egyesülési szándéka nem valósult, sem támadása nem sikerült, mert legnagyobb része a csatában csaknem teljesen tönkrement, s a megmaradt rész Szerbiába visszaüzetett. A harmadik hadsereget a keleti határon Lesjanin tábornok vezette. Ennek feladata az volt, hogy a zaje­­cári megerősített hadállásokra támaszkodva féken tartsa azon török sereget, amely Widdin körül öszpontosult. Itt, mint már írtuk, még július 2-án megkezdődött a harc, de a szerbek nagyobb tömegekben nem bírtak török területre jutni, sőt Osman pasa hadai által vissza­­vezetvén, a törökök a szerb területre behatoltak. Itt érte a szerbeket az első súlyosabb veszély, melyet nem­hogy helyre bírtak volna hozni, de sőt utána a héten a többi még nagyobb vereségek következtek. A szerbek főserege Csernajev (volt orosz főtiszt) tábornok vezetése alatt a legkedvezőbb jelek közt kezde meg szintén július 2-án a török területen, Szerbiától délkelet felé, a Morava-folyó völgyén az előnyomulást, s egészen Pirotig hatolt a török-bolgár határon, de in­nen már a túlnyomó török haderő által visszaüzetett, míg a többi szerb seregek veresége, mint szintén a kör­nyező török hadcsapatok fenyegető mozdulatai folytán teljes visszavonulásra kényszeríttetett és pedig több vesz­tes csata után. Utóbb érkezett hírek szerint Csernajev főhadiszállását Csuprijába, Szerbia északi részébe készült áttenni, szabad utat engedve az előrenyomuló török hadaknak. Visszavonulása közben, mint Belgrádból sür­gönyzik jól. 11-én, Binicanin alatt hét órai véres harc fejlődött ki ; a törökök megszállották a magaslatokat s kétségbeesetten harcoltak, mely egyik félnek sem ked­vezett, de mégis a szerbekre tetemes­ veszteséggel vég­ződött, mint a törökökre. Egy másik, nem kevésbbé kedvezőtlen esemény, mely a szerb és montenegrói fölkelésnek nagymérvű hátrányára válik, az, hogy a Balkán-félszigeten lakó római katholikusok legelőkelőbb férfiai írásban tiltakoztak az egész dél­szláv mozgalom, s legkivált Boszniának Szer­biához leendő csatlakozása ellen, mely Milán fejedelem hadi manifesztumában kimondatott. A boszniai katholi­kusok, szám szerint mintegy 200,000-en kijelentették ugyanis, hogy ők az egész mozgalom idején hívei ma­radtak a törvényes (török) kormánynak, s nem csupán művelődési, de különösen vallásbeli okoknál fogva is el­lene vannak a Szerbiához való csatoltatásnak, mert a szerb név csak az orthodox vallást jelenti, és Szerbiában, noha meglehetős számú katholikus él, egyetlen konzulá­tusi kápolna és egy konzulsági káplán kivételével sem katholikus templom, sem katholikus pap nincs. A háborún kívül királyunk ő felsége és az orosz c­ár találkozása foglalkoztatta az európai közvélemény figyelmét. A két uralkodó e találkozása Reichstadtban, Csehországban július 8-án ment végbe; az uralkodókat vezérminisztereik gr. Andrássy és Gorcsakoff, és nagy diplomáciai személyzet kísérte. A találkozás jelentőségéről eleinte a legeltérőbb hírek keringtek, később ezek mind m megnyugtatóbbakká lőnek, amennyiben általában békés jelleget tulajdonítanak annak. Az orosz nem szándéko­zik interveniálni a szerb-török háborúba, s a cár hír szerint a Miletics izgatásai ellen is a legkedvezőtlenebb véleménynyel van. A Mileticset a vizsgálóbíró július 11-én hallgatta ki, ellene két sajtóper és egy felségáru­­lási per van folyamatban. Az elfogatási végzést július 10-én hirdették ki neki. Miletics az elfogatás ellen fel­lebbezett, s védőjéül Funták Sándort, a budapesti ügy­védi kamra elnökét választotta. Irodalom. I. „Szegedi szakácskönyv.“ írta Rézi néni (Dolecskó Teréz). Kiadta Burger Zs. özvegye. Ára ke­mény kötésben, igen díszes színezett címlappal 2 frt. — A 378 lapra terjedő mű e téren valódi hézagot pótol nálunk; mert való igaz, hogy van már számos magyar­nyelvű szakácskönyvünk; de — mint a mű­ szerzője előszavában helyesen jegyzi meg — azok nagyrészt ide­gen műnek szolgai fordításai, amelyekben azon fölül a magyar gazdasszony hasztalan keresi az igazi magyar kony­hakészítés módjait. Jelen mű egyik nagy előnye épen az, hogy kiváló súlyt fektet a magyar házi konyhára, s az egyszerű polgári táplálékra, s utasításai oly világo­sak, tárgyanyaga oly gazdag, hogy aligha van étek, amelynek készítésmódja benne föltalálható és egyúttal könynyen elsajátítható ne volna. E mellett azonban nem hiányzik belőle a kellő útmutatás a legfinomabb étkek készítése, s a leggazdagabb lakomák rendezésére is. Má­sik előnye pedig az, hogy az utasítások az új mértékek alapján vannak kidolgozva, s e részben e szakácskönyv még egyedül áll. Terjedelmét illetőleg elég megjegyez­nünk, hogy a könyv nem kevesebb mint 818 utasítást tartalmaz.­­ A tartalomnak mindenféleképen megfelel a kiállítás, különösen a tiszta, könnyen olvasható, nagy ciceró betűs nyomás. Bátran merjük tehát ajánlani gaz­dasszonyaink s ilyennek készülő kisasszonyainknak. II. A „Magyarország és a Nagyvilág “ legközelebbi július 9-diki száma a következő tartalom­mal jelent meg: Szöveg: Gr. Bylandt és K. Schön­feld tábornokok. — A Lajos bácsi pipatóriuma. Vig be­­szély. (Györkönyi A. Károly.) — Az egyetemi növény­kert. (Dr. Tőkés.) — „Libri Amorum.“ Ovidius. (Lib. II, Elégia. L. B. G.) — Budapest lakházai. — A fővá­rosból: Keleti dolgok és még valami. (Aliquis.) — A kis grisette. Elbeszélés. (Sand György.) Folyt. — Heiné­ből. (Költ. Szekula Gyula.) — Esti harangszó. (Költ.) — Különfélék. — Sakkfeladvány. — Szórejtvény. — Szerkesztői üzenetek. — Rajzok: B. Schönfeld altábor­nagy, a törzskar főnöke, és gr. Byladt, Rheidt altábor­nagy, a közös hadügyminiszter. — A magy. kir. tud. egyetem füvészkertje Budapesten. — Belgrádi képek : I. A „konok“ Milán fejedelem lakása. II. A vár. — A „Magyarország és a Nagyvilágot“ szerkeszti Ágai Adolf, kiadja az Athenaeum. Előfizetési dija évnegyedre 2 frt 50 kr. — Az előfizetési pénzek a kiadóhivatalnak címezve küldendők. Felelős szerkesztő: H. Nagy Lajos.

Next