Hód-Mező-Vásárhely, 1877. január-június (7. évfolyam, 1-25. szám)

1877-04-22 / 16. szám

hiúsult, amennyiben sem új presbitériumot nem alakít­hatott, kimondván a nép, hogy annak úgy sem enge­delmeskedik ; sem a csonka presbitérium ki nem tett tagjai, egy kivételével, hajlandóknak nem mutatkoztak az egyház kormányzását vinni, s azért az ügyet vissza­terjesztik. Az egyházmegyei törvényszék az illető lelki­­pásztor út. Túri Dániel úr azon jelentésére, hogy a le­tett engedetlen presbiterek vétkeiket megbánni látsza­nak s előtte ígérték, miszerint ha az egyházmegye ne­kik megbocsát, igyekezni fognak arra érdemesek lenni. .. az engesztelődésre hajlandónak mutatkozott irányukban azon esetre, ha megtérésük kézzelfogható jeleit látja. Van hát remény, hogy végre-valahára ez a kellemetlen ügy is megorvosolva lesz s nem kisért többé az e me­gyei törvényszék zöld asztalán. K. D. Tavaszi teendők a szőlő körül. (Vége.) Ezek után felelek a harmadik kérdésre, illetőleg Mikép kell a metszést végrehajtani? Mondottam, hogy metszés által formálni kell a tőkét és általa a mennyiséget, minőséget biztosítani. A formálás négy évig tart, négy éven túl termésre lehet megmetszeni. Hogy helyes formát nyerjen a tőke, az első négy évi időköz­ben mindig két szemre kell metszeni, hogy évenként két veszszőt hozzon; a következő metszéskor csakis a leg­alsó kerül két ügyes csapmetszés alá, a fölső pedig egész eltávolítandó. Amint meghaladta a 4 évet, követ­kezik a termés alá való metszés, melyet állandó metszés­nek is lehet nevezni; az öt éves tőkének van feje és törzse. Midőn az állandó metszés megállapításáról van szó, tudni kell a következőket is: Az állandó metszés meghatározásánál tekintetbe jön a földnek termőképes­sége, tehát annak legbensőbb természete, kövérsége, soványsága; a hegynek fekvése, tehát annak melegsége, hidegsége; száraz és nedves állapota; — a tőkének ter­mészete , bizonyos metszészei hajlama, termőképessége. Mindezek tekintetbevételével a következőkben kell keresni a megállapodást, u. m.: 1. A tőkéket soha sem tanácsos ugarvessző nélkül művelni, eszerint ahány vessző termőre metszetik, ugyan­annyi megmetszendő ugarnak. Ugarvessző az, mely jövő évi termésre rendeltetik és arra való, hogy ne kénytele­­níttessünk évekről-évekre mindig ugyanazon vesszőt ter­mőre megmetszeni. Hagyunk például egy termőképes tő­kén 3—5 termő csapot úgy, hogy ezek a tőke fején körül álljanak, mindkettő közt hagyatik egy-egy ugar­szem. Ugarszem a legeslegalsó rügy, mely agyszemnek is neveztetik. Jövő évben az idén kitermett csapok levágat­nak a legeslegalsó rügyig ugarnak, az ugarnak fölnevel­tek pedig megmetszetnek termésre, így kell változtatni a metszést éveken át, hogy megtartsa alacsonyságát és helyes alakját.­­ Ugarvessző nélkül szarvakat kap a tőke, azonkívül még az is megtörténik, hogy az egy ol­dalon föleresztett csapos metszésnél a tőkének azon oldala, mely csap nélkül maradt, elszárad. Ugarvessző-művelő­­déssel a termést leginkább lehet biztosítani évekről-évekre úgy, hogy a termés mindig egyenlő marad. 2. Minél tápteljesebb, kövérebb a talaj, a faképzés is annál előnyösebb; ily talajban mindig több és hosszabb csapokra kell megmetszeni, nehogy a tőke életereje a gyümölcs­termés helyett faképzésre fordíttassék, vagy el­rúgja a virágot és meddő maradjon. Ilyenben van helye a szálvesszőzésnek is. Kövér földben azért is kell hosz­­szúra metszeni, mert az alsó rügyek rendszerint meddő vesszőket hoznak, gyümölcsöt csak a 3, 4. és 5-ik rügy­ből kinőtt vessző hoz. Sovány földben mindig kevesebb és rövidebb csapokra kell megmetszeni, ilyenben szál­vesszőkre metszeni soha sem tanácsos. Különösen kell pedig hatni a bő termésre minden erős trágyázás után az első két évben. 3. Annyit bizonyosnak mondhatni , hogy csakis az alacsony tőkén érik meg a fürt tökéletesen ; ha tehát jót akarnak önök szűrni, jobb a tőkét növésében a metszés­sel mindig visszaszorítani, mint magasra fölereszteni ; ebben rejlik annak oka, hogy a lugasokról, szál­vesszőkről soha nem lehet oly jó bort szűrni, mint az alacsonyan művelt tőkékről. Főtényező ebben az, hogy a földhöz közel álló fürt több jóban részesül annál, mely attól távol áll. Forró nap hevénél kitett tőkéket mindig jobb magasra művelni, mint alacsonyra, nehogy a nap égető heve el­­hervaszsza a virágokat, fürtöket. 4. Oly szőlőfajokat, melyek messzefutó vesszőket hoznak, rügyei messze állnak egymástól, mindig hosszú csapra, szálvesszőre kell metszeni, ilyenek szeretnek lú­gossá is műveltetni. Olyakat, melyek rövid, vékony vessző­ket nevelnek, rügyeik sűrűn következnek egymásután, jobb rövidre megmetszeni. Ilyek nem szeretik a hosszú metszést, a szál vesszőzést, lugosművelést. Vegyes ülteté­seknél a metszőket ezen utolsó szabályra kell legkivált figyelmeztetni és szorosan meghagyni, hogy azon tőké­ket, melyeknek vesszőin a bimbók nagyon messze állnak egymástól, hosszúra, azokat pedig, melyeknek rügyei sűrűn állnak, rövid csapra metszék, így lehet leginkább biztosítani vegyes ültetéseknél az egyforma termést. Hol e szabály figyelem nélkül hagyatik s minden tőke egy­formán metszetik meg, ott semmi sem bizonyosabb annál, minthogy a termés a mennyiségre eltérő teend. Ezen elsorolt általános szabályokból kiindulva, van alacsony, magas, kopasz, rövid, hosszú csapu és szál­vessző metszésmód. A metszések e módosításairól más alkalommal, arra: A. három árva. * — Nép­ballada. — Bús temető kapujába’ Három árva sír magába’; Jajjal szólnak, úgy zokognak, Sirva-ríva panaszkodnak. „Miért sirsz te három árva ?“ „— Sírásunknak nagy az ára!“ „Ne Birjatok cselédeim, Három árva kicsinyeim.“ „Adok nektek aranyveszszőt, Verjétek meg a temetőt.“­­ „Kelj föl, kelj föl édesanyánk! Elrongyollott már a ruhánk.“ „Nem kelhetek édes lányom, Mert sárgaföld szíjja lábom ; Nem kelek én tehozzátok, Van már nektek mostohátok.“ „Van már nektek mostohátok, Aki gondot visel rátok!“ „Mikor fésült az fejünk, Sarkunkon foly piros vérünk.“ „Mikor kenyért ád a kézbe, Villám cikáz a szemébe. * E nép­balladának, ezen kívül, két rövidebb változatát ismer­­jük. Az elsőt Pap Gyula közölte a „Palóc népköltemények“-ben (1865-ben), a másodikat Gyulay Pál, a Kisfaludy-társaság újabb „Népköltési Gyűjteményeinek (1873.) I. köt. 185-ik lapján. I. D. Az ujabbi uzsoratörvény. Az ujabbi uzsoratörvény­, mely oly sok, legkivált hírlapi vitán ment át, végre a legközelebbi napokban ő Fölsége a király által is szentesítve az országgyűlés mindkét házában kihirdettetett. A törvény kihirdetése alkalmából fontosnak tartjuk ezt olvasóinkkal teljes szö­vegében megismertetni. A törvény §-ai így hangzanak : 1. §. Közjegyző nem vehet föl közokiratot és nem ruházhat föl közjegyzői okirat minőségével magánokiratot, melyben nyolc százaléknál magasabb kamat köttetett ki. Az ezzel ellenkező közokirat, illetőleg közjegyzői okirat erejével nem kir. 2. §. Kamat alatt nemcsak a pénzben fizetendő minden melléktartozás értetik, hanem bármely dolog vagy haszon, melynek adására vagy teljesítésére az adós a hitelező részére a tőke visszafizetésén, illetőleg vissza­térítésén kívül kötelezettséget vállal. Mindazon esetben, melyben a jelen törvény az adóstól követelhető kamat legmagasabb összegét megállapítja, abba a kötbér, üzleti díj, megtérítési összeg és mindennemű melléktartozás is beszámítandó. 3. §. Nyolc százaléknál magasabb kamatot biztosító zálogjog előjegyzése vagy kebelezése nem rendelhető el. A felek által határozott összegben kikötött, de száza­lékban ki nem fejezett melléktartozások bekebelezését vagy előjegyzését a bíró csak azon a telekjegyzőkönyv­ben kitüntetendő záradékkal rendelheti el, hogy az összes melléktartozás a tőke nyolc százalékát meg nem haladja. 4. §: Nyolc százaléknál magasabb kamat a bíró által nem állapítható meg. Ezen szabály áll akkor is, ha a magasabb kamat bírói egyességben köttetett ki. 5. §. Az ezen törvényben megszabott mértéken fölül kitöltött és megfizetett kamatok visszafizetése nem köve­telhető. Jövőre azonban azon kölcsönnél, mely félévnél hosszabb időre köttetett, a félévet meghaladó időre, vagy a jelen törvényben meghatározott mértéken fölül bármily időtartamra előre levont kamatok a tőkéből lerovott összegnek tekintetnek. 6. §. Ha a kölcsön­szerződésről kiállított okirat szövegében a fölvettnél nagyobb összegnek visszafizetése köteleztetett, a bíró csak az okiratban fölvettnek elis­mert tőkeösszeget állapítja meg. Az ekként megállapított tőke utáni kamatösszeget illetőleg, jelen törvénynek a kamatokra vonatkozó intézkedéssel alkalmazandók. A be­kebelezés vagy előjegyzés is csak a fölvettnek elismert tőkére és annak e törvény szerint megengedett kama­taira rendelhető el. 7. §. Az 1868. XXXI. t.-c. 2. §-ának következő intézkedése: „Ha a kölcsönről írásbeli szerződés nem létezik, vagy létezik ugyan, de abban a kamat csak ál­talánosan az összegnek vagy a kamatlábnak számszerinti meghatározása nélkül van kikötve, valamint azon eset­ben is, ha a kamat szerződésileg nincs kikötve, hanem az a törvény határozatainál fogva jár, az egy évi kamat a fizetendő tőke hat százalékát teszi“,­­ valamint az 1868. XXXI. t.-c.-nek jelen törvény által nem érintett egyéb intézkedései továbbra is érvényben maradnak. 8. §. A jelen törvény hatályba lépte előtt lejárt kamatok a fentebbi §§. rendelkezései alá nem esnek. Az ezen időn túl lejárandó kamatokra azonban csak azon esetre nem terjed ki a jelen törvény hatálya, ha a nyolc százaléknál magasabb kamat a jelen törvény hatályba lépte előtt keletkezett jogérvényes ítéletben vagy per­­egyességben állapíttatott meg. Azon körülmény, hogy a magasabb kamat a jelen törvény hatályba lépte előtt fölvett közjegyzői okiratban van kötelezve, annak nyolc százalékra való leszállítását nem akadályozza. Az okirat azonban közokirati erejét megtartja. 9. §. Jelen törvény határozmányai nem alkalmaz­hatók : a) váltó-követelésekre, b) bejegyzett kereskedők­nek kölcsönös kereskedelmi ügyleteikből eredő követelé­seire. 10. §. Jelen törvény 1877-ik évi július 1-én lép életbe s végrehajtásával az igazságügyminiszer bizatik meg. Mikor a tisztát ráadja, Kékkel virágzik a háta.“ „Mikor az ételt megfőzi, Három árvát kirekeszti; Mikor az ételt megeszi, Három árvát beereszti.“ „Átkozott a mostohátok, Szálljon reá ezer átok, Méhén haljon meg gyermeke, Hogy az enyém nem szerette! “ H.-M.-Vásárhely, 1877. febr. 26-án. Közli: Fritz Dávid, főgymn. tanuló. Hortens­e. — Beszély. — — Irta: Sajgó. — (Folytatás.) Vilma az ifjú e szavainál akaratlanul hevesen ösz­­szerándult. A zenészek most csárdást kezdének a né­gyes után. Kálmán távozók, észre sem véve a válto­zást, melyet a hölgyön nyilatkozatával előidézett. Pár perc múlva barátjával karján tért vissza, ki nem más, mint azon ifjú, akin — míg ő az imént a hortensiára merengett — Vilma szórakozottan felejté rajta szenve­délyes, és sötét szemeit.­­— Hol késtél eddig, Jenő? És Hortense nincs itt ? — szólt kérdőleg Kálmán. — Nincs! — felelt levert hangon a megszólított. — De miért ? — szabad tudnom, miért maradt el a kedves leányka ? — Nagyon egyszerű okból. Jól tudod, hogy súlyo­san nélkülöz, szűköl a szegény árva család, mióta aty­­juk a sírban nyugszik. Hortense megvető ajánlatomat, bár tudja, hogy ő lelkem fele, hogy minden vágyam arra irányul, őt boldogítani. Midőn báli ruhát emlege­­tek számára, feddő, neheztelő hangon nyilvánító, misze­rint nem ismerem, vagy ha igen, kevésre becsülöm azon érzelmeket, melyek szivét hozzám, lelkemhez, oly szenvedélyesen fűzik. Azt felelé : ha többet adnék neki", mint vonzalmamat, félreérteném, kigunyolnám a bizal­mat, melyet bennem helyez; feldúlnám a szerelmet, melyet irányomban érez és mely őt végtelenül boldoggá teszi. S erős elhatározásod volt — őt báli ruhával meg­ajándékozni ? — kérdé kíváncsian Kálmán. — Ez egyetlen törekvésem volt, — felelt hévvel Jenő — csakhogy őt itt láthassam, de másként ütött ki, mint hittem. Remélem, nem fogod félreérteni ezen önzetlen, tiszta szivérzetből eredt vágyamat ? — foly­tató kérdőseg tekintve vissza barátjára. — Részben becsüllek érte, hogy figyelmed Hor­tense körül ily részletességekig kiterjed, de kegyeltedet kétszeresen fölebb becsülöm, hogy ajánlatodat el nem fogadta. — Jenő, te valóban büszke lehetsz, hogy ily emelkedett lelkű nő vonzalmát bírhatod. E hölgy való­ban nemes, emelkedett lelkű teremtmény ! Néhány szót váltott még együtt a két ifjú, midőn Kálmán véletlenül Vilmáék felé talált tekinteni. Szemei a hölgyével találkoztak, aki mintegy emlé­keztetve nézett Péterfire. — Jenő, — szólt újra Kálmán — én mindenben osztozom levertségedben, s hasonló helyzetben magam sem viselném magamat különbül, de hamar megjelentél itt, engedd meg kedvemért, hogy két előttem ismert hölgynek bemutathassalak, kik közül egyik, mondhatom szép és ifjú, a másik túl van ugyan a negyvenen, de még mindig elfogadja az udvarlást s jó mértékben tet­szelgő és hiú. — Köszönöm, Kálmán, kedvedért nem bánom, le­gyen, bár, mint gondolhatod, inkább szeretném maga­mat ily levert kedélylyel körötökből eltudni, mert mi Helyi és vegyes hírek.­ ­ A hét legnagyobb újdonsága, hogy a Corvinák, hazánk emez egykori műkincsei közül azok, melyek Konstantinápolyban vannak, csakugyan haza­kerülnek. A könyveket Tahir bey hozza el. A Corvinák vörösbe vannak kötve, a műnek egyik felén a Corvin­­cimer, a másikon a félhold van ; továbbá mindegyik el­van látva a szultán pecsétjével. Dicső Mátyás királyunk e nagyértékű hagyományainak elfogadására a legfénye­sebben megindultak Budapesten az előkészületek. Tahir bey fogadtatására küldöttség alakult, amelynek elnöke Pulszky Ferenc és tagjai Buda-Pest város polgárai. A kormány részéről a hivatalos fogadtatás sem fog elma­radni , sőt ez bizonyosnak vehető, miután Trefort köz­oktatási miniszter a nála tisztelgő küldötteknek kijelenté, hogy a kormány nevében ő fogja a Corvinákat hozó török császári küldöttet elfogadni, valószínűleg az egye­temi könyvtár dísztermében. Tahir bey elé egy küldött­ség ment Triesztig, mely lehetőleg úgy intézkedett, hogy a Budapestre való megérkezés vasárnapra, azaz mára, essék. A Corvinák ünnepélyes átnyujtása napján fáklyás menet fog tisztelegni és Erődy Béla tanár törökül tar­tandó beszéddel fogja üdvözölni a küldöttet, a nemzeti és népszínház díszelőadást rendez, az egyetemi ifjúság, valamint az írók és művészek köre díszlakoraát adnak, ezen fölül a főváros közgyűlésileg elhatá­rozta, miszerint Tahir bey-t Magyaror­szág fővárosa vendégének fogja tekin­teni. Méltó is, hogy nemzetünk az örök becsű mű­kincsek visszakerülésének eme napját országszerte fénye­sen megünnepelje, sőt a fényes fogadtatás nagyszerűségét áldozattal is kész legyen emelni!

Next