Hód-Mező-Vásárhely, 1879. január-június (9. évfolyam, 1-24. szám)
1879-05-04 / 16. szám
távirda-állomásoknak a budapestivel egyenes összeköttetésbe hozása kérelmeztessék; minélfogva a kérelem távirati uton a földmű ipar és kereskedelmi miminiszteriumhoz megtétetett s az egyenes összeköttetés csakugyan engedélyeztetett is. Az algyői állomástól érkezett vészes jellegű sürg,göny alapján távirat intéztetett a szentesi polgármesteri hivatalhoz, a helyzetnek azonnali jelzése iránt, azonban megnyugtató értesítés csak a délutáni órákban érkezett, mely szerint a gátak állanak, egy pár veszélyes töltés csuszamlás kiigazíttatott. E sürgöny megérkeztéig a lakosság között a lehető legnagyobb izgatottság és nyugtalanság uralkodott; igen sokan menekülésre gondoltak; többen teljesen összepakolták bútoraikat, ingóságaikat; a vészbizottságnál tömegesen várták a választ Szentesről, a város közháza udvarán csoportosulás volt, míg végre a fönt idézett sürgöny lecsillapítá egyelőre a fölizgatott kedélyeket. Lukács György kormánybiztos kérdést intéz a vészbizottsághoz, hogy a munkások miért nem érkeznek meg ? A föntebb már említett okokról ismételve értesittetett. Majd a mindszent-apátfalvi ármentesítő társulat válaszol a részbizottság megkeresésére, hogy munkásai közül nem bocsátott el egyet sem; csak élelem- és ruházatért jöttek haza rövid időre többen, mely értesítés megnyugtató tudomásul vétetett. Csótó Nagy István és Zsarkó Sándor jelenték, hogy Algyőn vagy 100 családot már összeírtak, ezek ideszállítása céljából 15 kocsit, gabonaneműek részére 100 zsákot és élelmiszert kérnek. A kért tárgyak rendelkezésükre bocsáttattak. Stammer Sándor alispán értesíti a bizottságot, hogy az illető szolgabirót Gorzsa adóközség lakosainak a mindszent-apátfalvi töltéseire — esetleg karhatalommal is — kirendelés iránt utasította. Tudomásul vétetett. Az algyői menekülők névszerinti összeírása és segélyezése érdemében intézkedés tétetik és erről az alispáni hivatal és a belügyminisztérium sürgönyben értesítettek. Stammer Sándor alispán a vészbizottság megkeresésére értesít, hogy a szolgabíró azon intézkedését, mikép a vásárhelyi lakosok segítségét igénybe vette, helyteleníté, s utasította azok elbocsátására, ha azonban a töltésen lévő munkások kezelőként vannak kirendelve, az esetben utasította, hogy azokat továbbra is fölhasználhatja s ezen intézkedése a közmunka és közi minisztérium rendeletén alapszik. (Folytatása következik.)• A tiszaszabályozás és Palleocapa. (Folyt) Alapeszméje e szerint annyiban különbözik a Vásárhelyi által célba venni szándéklott szabályozási elvektől, hogy ő főleg s előzőleg töltésezés, Vásárhelyi ellenben főleg átmetszések által akar célt érni. Első, csaklényeges, nagyobbszerű átmetszéseket javasol, második ellenben Váritól kezdve a Tisza torkolatáig körülbelül 74 ezer ölnyi hosszúságu átmetszéseket szándékolt tétetni, melyeknek, mint Palleocapa igen helyesen megjegyzi, egész hasznuk csak az lenne, hogy a legmagasabb viz árszine valami kevéssel lejebb szállana s ennélfogva az árviz elleni töltések valamivel alacsonyabbak lehetnének s a töltéseknek valamivel könnyebb menetelt lehetne adni. A fő cél tehát e szerint: t. i. a földek vizáradásoktól való mentesítése ekkér elérhetlen maradna, s attól csak akkor menthetni meg a vidéket, ha a töltésezés által a folyam egyszer mindenkorra bizonyos állandó ártérre szoríttatik. A töltésezés e szerint bizonyosan azonnal s végleg megszünteti a kiáradásokat, holott az apró számtalan átmetszés csak csökkentené az árvizek magasságát, de végleg soha meg nem szüntethetné. Ezek szerint olyan folyónál, mint a Tisza, mely víz bősége mellett mód nélkül kevés eséssel bir, töltésezés és átmetszések között választani nem leszen nehéz. Töltésezés minden percben úgyszólván itj meg ütyöző erőt szolgáltat a siker folytonos fölmutatásával , holott átmetszések mellett alkalmasint kifáradtak az illetők bevárni a reménysért eredményeket. Szóval első elkészültével azonnal véget szakít a határtalanul dúló árvizeknek, mi a legközelebbi célja a tiszaszabályozásnak, csupán átmetszések által, ellenben e kitűzött cél soha el nem érezhetett volna! . . . Vagy kérdjük egyszerűen, — ki ezen kételkedik — nem öntenek-e ki a legnagyobb eséssel ellátott, de töltések nélküli vizeink is ? . . . S ide érvén, nem mulaszthatjuk Palleocapa következő nyomós szavait hű átírásban közleni az olvasóval. De ami még több: kétségen kívül van, hogy magukban az átvágások nem elegendők, hanem azokhoz töltésezésnek is kell járulnia. Bizonyos dolog, hogy a töltésezés elkészülte után a folyó folyásának állapota tetemes változásokat fog szenvedni a víz összeszoríttatása miatt, mely azelőtt oly bőven terjedt széjjel a part fölötti kiöntések és ázerek által. Ezen összeszorított folyás hatása miatt a folyónak sok kanyarulatai változni fognak, mások maguktól megigazodnak, némelyek talán ujonan támadnak. Mert a mostani mentét nem lehet többé megfelelőnek és megállapodottnak tekinteni a majdan töltések közé vett folyó új állapotához képest. Miután tehát a folyót szükségkép töltések közé kell venni, nem lenne idején s helyén a most apró, de szakadatlanul menő kanyarulatok sokszoros javítgatásáról gondoskodni.“ S továbbá: „Nem tántorít el pedig e véleményemtől, még azon erősség sem, hogy a Tisza vizesési még felsőbb vidékein is igen csekély, s hogy annáfogva ezen esést nevelni kell, hogy a víznek sebesen és könyebb lefutás szereztessék. Azon vízesést, ma valamely folyóhoz képest legalkalmasb, nem lehet talánosan meghatározni, hanem az mindazon kömények összegétől függ, melyek valamely folyó vendszerét alkotják. Oly a folyótól, mely magát mered partok között mélyen beásva folydogál; melynél minden állapotában bő vize van, mely nem tölti ki medrét, hanem iszapját tovább hordja; mely kicn ugyan időnként, de csak kis magasságra természetes artjai fölött, azon nagy bemélyedéshez képest, mert partjain alul bir. ily folyóról sohasem lehet azt lrtani, hogy csekély lenne vízesése a folyó természethez képest. Oly folyó ellenben, mely több iszapot hordana magával, mely nagyobb szemű tolagot köpölygetne, mely kevés mélyedéssel s aránylag nagybb szélességben folyván, nem bírná iszapját — haim csak egy részben — tovább szállítani; kevés esés lenne, habár két vagy három annyi esése volna is mint a Tiszáé.“ Stb. Ezek után szerző asza kiöntéseit nem esése csekélységének, hanem nagyszerű vidékéről belétóduló roppant vízmennyiséinek tulajdonítja, mely vízmennyiséget csupa átvágsok mellett a folyó sohasem volna képes kiöntésekélkül levezetni. Magyarázza ebből, miszerint ily őrülményekhez folytonos töltésezésre van szükség, mi által a vizek határtalan szétterjeszkedésének gátszabassék. A célszerűen készítőmoletöltések fönntartását pedig annál könnyebben látja szerző eszközölhetőnek, miután a folyónak nagy patmélysége miatt a legnagyobb árvizek sem igen embeednek a partoknál 4—5 lábbal feljebb, sőt sok helyit, hol a pástok elég magasak, azok az egész víztömbet is felfogni képesek. És szerző szerint a töltések toldata: nem a folyó eleven folyásának kormányzása, s ez az annak hatásával való megmérkőzés, hanem csupá a víznek szétterülésére vonatkozó korlátozás. Azok ellenvetésére, kik a Tiszától távolabb fekvő, sokszor magasabb földházai által elválasztott földterekre kiterjedő földalatti ászivárgások meggátlására a töltésezést sikertelennek tartják s helyette inkább átvágásokat óhajtanak, igen helyesen azt jegyzi meg, miszerint ez kiszivárgások nem közvetlenül a folyammederből, mely e térektől erős feliszapolt földréteg által van elválasztva, — történik, hanem igen is a kiöntésektől képezett mocsárikból, melyek a nálloknál — homokos dombok által választott bár, de alattabb fekvő terekre, az ezeken való átszivárgás következtében jutnak el A mi természetesen szintén megszűnik, mihelyt töltések gátolják meg a folyónak az említett terekre ható terjeszkedését, szóval ha a töltések -\_Tisza által feliszapolt földtéren belől építtetnek, megérrnek a föld árjai is. ''Szintúgy nem látja szintű szükségét azon átvágnak, melyek Tokajtól fölfelé a Szamos torkolatáig értve, hajózási szempontból nyilatkoztattak mellőzhetleneknek. S ezen állítását a múlt évben végrehajtott gőzhajói kirándulás által szerzett tapasztalással támogatja. Hogy a Pannónia gőzös Berezelnél (Szabolcs megyében) följebb nem haladt, az egészen más okból történt; azon félelemből t. i., hogy tán a folyó fenekén, a víz alatt, nagy fatuskók lehetnek, melyek miatt a hajó veszélyben foroghatna. E baj elhárítása azonban sehogy sem függ össze a kanyarok megszüntetésével, s mellőzésére elég oly szabályszerű intézkedés, mely kötelességgé tegye a nagy fáknak a parttól bizonyos távolságig a fogó mindazon vonalain kivágatását, melyeken a hajózás biztosítandó lesz. Ezek után kinyilatkoztatja szerző, miszerint ő a mellett, hogy a Tiszának célbavett szabályoztatására a töltésezést, mint legalkalmatosabb mentési eszközt ajánlja, korántsem állítja: Irigy ne lennének oly egyéb javítások, melyeket nem csak nem hasznos, de szükséges is az általános töltésekhez csatolni. Szerinte azonban e javítások a rendszernek csak kiegészítő, másodrendű részei s valódi, de kevés átvágásnak igen is, azonban nem barátja a számtalan apró kanyarok átmetszésének. Szerző szerint az átvágásoknak, hogy elfogadtassanak, a következő tulajdonsággal kell bírniok: a) Hasznos hatásúak legyenek az egész folyó, vagy főbb s legnagyobb részére. b) Tetemes rövidítést eszközöljenek nemcsak az átvágás hosszúságára, hanem az egész folyóra nézve is. c) Oly helyekre essék, hol a folyó esésének egyenlőbb felosztására szolgáljanak. d) Oly kanyarokat szüntessenek meg, melyek a töltésezés rendszerét és menetét tetemesen akadályoztatják vagy nehezítik. e) Oly helyekre essenek, hol a vonal megrövidítése által a hajózásra hasznot hozzanak a nélkül, hogy e hasznot más részről a folyónak sebesebbé tétele következtében paralizálnák. f) Kedvező helybeli körülménynyel bírjanak, nevezetesen magának a folyónak, vagy a beléje szakadó vizeknek torkolatát javítsák, alkalmasbbá tegyék. Ám ezek rövid ismertetésben szerzőnek a tiszaszabályozásra vonatkozó általános nézetei. Épek, egészségesek mindenesetre , s óhajtható, miszerint viszhangra, pártfogásra találjanak mindazoknál, kiktől a dolgok végrehajtásának miképen történendő megalapítása függ. (Folyt. köv.)ralékaikat lehető legrövidebb idő alatt szerkesztőségünkhöz beküldeni, vagy kihordóinknak átadni ne terheltessenek. Nekünk a szegedi nyomda iránt, hol lapunkat kiállítják s mely nyomda a vizátadás miatt ma igen nagy károkat szenvedett, igy többszörösen utalva van a rögtöni bevételek, illetőleg pénzsegélyre, az erkölcsi szemponton kívül anyagi (fizetésbeli) kötelezettségeink is vannak és pedig havonként. A hátralékok, melyek lapunk járatainál tetemes összegig vannak kint, nagy segítséggel lehetnek mind a nagy kárt vallott nyomdára, mind lapunk ügyére. Azért ezúton is szívélyessen fölkérjük minden hátralékos előfizetőinket, hogy kötelezettégüknek a lehető legrövidebb idő alatt eleget tenni szíveskedjenek. — Ugyancsak ezúttal tisztelettel figyelmeztetjük a t. közönséget arra is, miszerint lapunk a rendes és szokott időben ezentúl mindig pontosan megjelenvén, — hirdetéseivel bennünket annyival is inkább fölkeresni szíveskedjék, mivel a hirdetéseknél, főkép ha azok többször közöltélnek, jelentékeny árkedvezményt vagyunk hajlandók adni. ” Apr 1 24 - ikén d. e. fél 9 órakor az ág. hitv. ev. egyházban is tartatott ő fölségének ezüst lakodalma alkalmából örömünnep, a melyre a városi hatóság is meg volt hiva. Az isteni tisztelet állott: ének, ima s egyházi beszédből. Az alapige: 61. volt. 7. A tárgy: A királyt és királyné asszonyt nem lehet szóval dicsőíteni, mint nem lehet gyertyalánggal nappal világítani, mert az ő cselekedeteik dicsőítik őket a napnál fényesebben s igyi a soltárkzó imája: „A király életének esztendei*, szaporítsd meg, és az ő esztendei legyenek mint sok nemzetségnek esztendei, önkénytelen, ellenállhatlanul minden szívbe száll s onnan a királynéért is, védangyalunkért, az Istenhez emelkedik, a ki azt bizonyosan meghallgatja. A templomban a hívek a szokott módon megjelentek. Május 1-seje túlságosan hűs, borús idővel köszöntött be. Mondhatni egész április hó esőzések közt folyt le s hogy valahogy meg ne hazudtolja magát az április utolsó napján, a múlt szerdán a végletekig vitte dühöngésével. E napon minden volt, csak napfény nem volt szakadó eső több órán át, azután héltól a késő éjig roppant szélvihar, mely bent a városban az épületeken és künn a töltésvonalon igen sok kárt tett. A védtöltéseken a Tiszánál okozott nagymérvű károk okozták, hogy a mindszent-apátfalvi társulat derék tisztsége helyben, még az éj folyama alatt 800 munkás erőről gondoskodott a töltéseken esett legújabb károk helyrehozására. A nagy munkaerő rögtönös kirendelése (napszám mellett bárt többrendű rémhírre szolgáltatott alkalmat. Csütörtökön, május 1-én, a májusi szokásos öröm és üdvözletek helyett az a hir kelt szárnyra, hogy a Tisza ujabb árja a percsórai kereszttöltést átszállította s rohan föl- felé az ányási öblözetbe s hogy Szegeden ennek folytán két lábnyi apadás állt be, stb. — Délután azonban eghir meg lett tafolva. — A tény-annyi, hogy a roppant szélvihar, mely április utolsó napján dühöngött, tetemes károkat okozott a védtöltéseken s ezek rögtönös kijavítására rendelte ki a társulat, elismerésre méltó tapintattal, a fizetett munkaerőt. Az első fecske, az első hó, az első sárga lomb és az első ibolya mindég jelentőséggel bírnak a természetben s az embervilágban, mert az év négy szaka egyikének vagy másikának közelgését jelzik. Az ibolyától az első sárga lombig, sőt néha még ezen is túl (mert az öregebbjei minden tekintetben túltesznek a mai idők fiataljain, probatum est!) tartanak a majálisok, melyek elsőjéről a mai poshadt, esős időben már előre jelezhetjük, hogy a főgymnázium növendékei tartják meg a . . . . városkertben. A napja is tudomásunkra van, hir szerint május 24-én lesz. Kedélyességéről jótállnak az előbbi évek majálisai. — Gyász hir. A következő gyászjelentést vettük: Bába szül. Kopasz Terézia fájdalommal teli szívvel jelenti hőn szeretett kedves férjének Bába Antal kir. kataszteri becslő-biztosnak hosszas szenvedés után életének 35-ik, boldog házasságuk 4-ik évében, folyó évi ápril hó 28-ik napján d. u. */ 2 órakor történt gyászos kimultát. A páratlan jóságú férjet gyászoló özvegyén kívül siratják még édesanyja Németh Zsófia, néhai Bába Antal nemzetőri őrnagy özvegye, fivére Bába Ferenc és neje Zsótér Terézia, nővére Bába Zsófia és férje Burger Alajos uradalmi felügyelő, nemkülönben számos rokonai és barátai. A megboldogult hült tetemei f. ápril hó 30-ik napján d. e. 9 órakor fognak lakásáról, II. tized 35. sz. a., róm. kath. szertartás szerint beszenteltetni és örök nyugalomra kisértetni, az engesztelő gyászmise-áldozat pedig ugyanaznap reggeli 7 órakor fog a Mindenhatónak bemutattatni. Kelt H.-M.-Vásárhely, 1879. ápril 28. Legyen áldott emlékezete. Öngyilkosság. Olasz Márton ref. papjelölt és susáni segédtanító a sarkalyi szőlőkben Tunyogi P. kunyhójában, kötéllel vetett véget 27 éves életének, e hó 22-ikén estve. A szerencsétlen ifjú több rendbeli levelet hagyott hátra, az egyháznak s kartársainak sat., melyben azt írja, „hogy ne kutassák az okot, de ez iszonyú szándékot már három év óta érleli, s másként nem tehet.“ Mondják, hogy a szerencsétlennek ezelőtt néhány évvel erős őrülési rohamai lettek volna, s hogy talán ez idézte volna elő öngyilkosságát; hátrahagyott leveleiből különben komolyság s határozottság tűnik ki, tehát az ellenkező állapot. Annyi mindenesetre tény, hogy szegény özvegy édes anyjának és ismerőseinek gyászos tettével mély keservet okozott. A gyászosan kimúlt ifjút f. hó 23-án kartársai és a számos résztvevők könnyes szemmel kísérték ki, a minden búnak és bánatnak meggyógyítója, az édes anyaföld enyhelyére. Lengyen sírja felett szelíd emlékezet ! Helyi és vegyes hírek. Lapunk azon t. előfizetőit tisztelettel kérjük, akik előfizetéseikkel úgy a múltról mint a folyó évnegyedről még hátralékban vannak, hogy hát