Hód-Mező-Vásárhely, 1879. január-június (9. évfolyam, 1-24. szám)

1879-05-04 / 16. szám

távirda-állomásoknak a budapestivel egyenes össze­köttetésbe hozása kérelmeztessék; minélfogva a kére­lem távirati uton a földmű ipar és kereskedelmi mi­­miniszteriumhoz megtétetett s az egyenes összeköttetés csakugyan engedélyeztetett is. Az algyői állomástól érkezett vészes jellegű sürg,­göny alapján távirat intéztetett a szentesi polgármes­teri hivatalhoz, a helyzetnek azonnali jelzése iránt, azonban megnyugtató értesítés csak a délutáni órák­ban érkezett, mely szerint a gátak állanak, egy pár veszélyes töltés csuszamlás kiigazíttatott. E sürgöny megérkeztéig a lakosság között a lehető legnagyobb izgatottság és nyugtalanság uralkodott; igen sokan menekülésre gondoltak; többen teljesen összepakolták bútoraikat, ingóságaikat; a vészbizottságnál tömegesen várták a választ Szentesről, a város közháza udvarán csoportosulás volt, m­íg végre a fönt idézett sürgöny lecsillapítá egyelőre a fölizgatott kedélyeket. Lukács György kormánybiztos kérdést intéz a vész­bizottsághoz, hogy a munkások miért nem érkez­nek meg ? A föntebb már említett okokról ismételve értesittetett. Majd a mindszent-apátfalvi ármentesítő­ társulat válaszol a részbizottság megkeresésére, hogy munká­sai közül nem bocsátott el egyet sem; csak élelem- és ruházatért jöttek haza rövid időre többen, mely érte­sítés megnyugtató tudomásul vétetett. Csótó Nagy István és Zsarkó Sándor jelenték, hogy Algyőn vagy 100 családot már összeírtak, ezek ideszállítása céljából 15 kocsit, gabonaneműek részére 100 zsákot és élelmi­szert kérnek. A kért tárgyak rendelkezésükre bocsáttattak. Stammer Sándor alispán értesíti a bizottságot, hogy az illető szolgabirót Gorzsa adóközség lakosai­nak a mindszent-apátfalvi töltéseire — esetleg karha­talommal is — kirendelés iránt utasította. Tudomásul vétetett. Az algyői menekülők névszerinti összeírása és segélyezése érdemében intézkedés tétetik és erről az alispáni hivatal és a belügyminisztérium sürgönyben értesítettek. Stammer Sándor alispán a vészbizottság megke­resésére értesít, hogy a szolgabíró azon intézkedését, mikép a vásárhelyi lakosok segítségét igénybe vette, helyteleníté, s utasította azok elbocsátására, ha azon­ban a töltésen lévő munkások kezelőként vannak ki­rendelve, az esetben utasította, hogy azokat továbbra is fölhasználhatja s ezen intézkedése a közmunka és közi­ minisztérium rendeletén alapszik. (Folytatása következik.)­­• A tiszaszabályozás és Palleocapa. (Folyt) Alapeszméje e szerint annyiban különbözik a Vá­sárhelyi által célba venni szándéklott szabályozási el­vektől, hogy ő főleg s előzőleg töltésezés, Vásárhelyi ellenben főleg átmetsz­é­­sek által akar célt érni. Első, csak­­lényeges, nagyobbszerű á­t­met­sz­é­s­e­k­e­t javasol, második ellenben Váritól kezdve a Tisza torkolatáig körülbelül 74 ezer ölnyi hosszú­ságu­ átmetszéseket szándékolt tétetni, melyeknek, mint Palleocapa igen helyesen megjegyzi, egész hasznuk csak az lenne, hogy a legmagasabb viz árszine valami kevéssel lejebb szállana s ennélfogva az árviz elleni töltések valamivel alacsonyabbak lehetnének s a töl­téseknek valamivel könnyebb menetelt lehetne adni. A fő cél tehát e szerint: t. i. a földek vizáradásoktól való mentesítése ekkér elérhetlen maradna, s attól csak akkor menthetni meg a vidéket, ha a töltésezés által a folyam egyszer mindenkorra bizonyos állandó ártérre szoríttatik. A töltésezés e szerint bizonyosan azonnal s végleg megszünteti a kiáradásokat, holott az apró számtalan átmetszés csak csökkentené az ár­vizek magasságát, de végleg soh­a meg nem szüntet­hetné. Ezek szerint olyan folyónál, mint a Tisza, mely víz bősége mellett mód nélkül kevés eséssel bir, töl­tésezés és átmetszések között választani nem leszen nehéz. Töltésezés minden percben úgyszólván itj meg üt­­yöző erőt szolgáltat a siker folytonos fölmutatá­sával , holott átmetszések mellett alkalmasint kifáradtak az illetők bevárni a reménysért eredményeket. Szóval első elkészültével azonnal véget szakít a határtalanul dúló árvizeknek, mi a legközelebbi célja a tiszaszabá­­lyozásnak, csupán átmetszések által, ellenben e kitű­zött cél soha el nem érezhetett volna! . . . Vagy kérd­jük egyszerűen, — ki ezen kételkedik — nem önte­nek-e ki a legnagyobb eséssel ellátott, de töltések nélküli vizeink is ? . . . S ide érvén, nem mulaszthat­juk Palleocapa következő nyomós szavait hű átírásban közleni az olvasóval. De a­mi még több: kétségen kívül van, hogy magukban az átvágások nem­ elegendők, hanem azok­hoz töltésezésnek is kell járulnia. Bizonyos dolog, hogy a töltésezés elkészülte után a folyó folyásának állapota tetemes változásokat fog szenvedni a víz összeszorít­­tatása miatt, mely azelőtt oly bőven terjedt széjjel a part fölötti kiöntések és ázerek által. Ezen összeszorí­­tott folyás hatása miatt a folyónak sok kanyarulatai változni fognak, mások maguktól megigazodnak, né­melyek talán ujonan támadnak. Mert a mostani me­­ntét nem lehet többé megfelelőnek és megállapodott­nak tekinteni a majdan töltések közé vett folyó új állapotához képest. Miután tehát a folyót szükségkép töltések közé kell venni, nem lenne idején s helyén a most apró, de szakadatlanul menő kanyarulatok sok­szoros javítgatásáról gondoskodni.“ S továbbá: „Nem tántorít el pedig e véleményemtől, még azon erősség sem, hogy a Tisza vizesési még felsőbb vidékein is igen csekély, s hogy annáfogva ezen esést nevelni kell, hogy a víznek sebesen és könyebb lefutás sze­reztessék. Azon vízesést, ma valamely folyóhoz ké­pest legalkalmasb, nem lehet talánosan meghatározni, hanem az mindazon kömények összegétől függ, melyek valamely folyó v­endszerét alkotják. Oly a folyótól, mely magát mered partok között mélyen beásva folydogál; melynél minden állapotában bő vize van, mely nem tölti ki medrét, hanem iszapját tovább hordja; mely kicn ugyan időnként, de csak kis magasságra természetes artjai fölött, azon nagy bemélyedéshez képest, mert partjain alul bir. ily folyóról sohasem lehet azt lrtani, hogy csekély lenne vízesése a folyó természethez képest. Oly folyó el­lenben, mely több iszapot hordana magával, mely nagyobb szemű tolagot köpölygetne, mely kevés mélyedéssel s aránylag nagybb szélességben folyván, nem bírná iszapját — haim csak egy részben — tovább szállítani; kevés esés lenne, habár két vagy három annyi esése volna is mint a Tiszáé.“ Stb. Ezek után szerző a­sza kiöntéseit nem esése csekélységének, hanem n­agyszerű vidékéről belé­­tóduló roppant vízmennyiséinek tulajdonítja, mely vízmennyiséget csupa átvágsok mellett a folyó soha­sem volna képes kiöntések­élkül levezetni. Magya­rázza ebből, miszerint ily őrülményekhez folytonos töltésezésre van szükség, mi által a vizek határta­lan szétterjeszkedésének gátszabassék. A célszerűen készítőmoletöltések fönntartását pe­dig annál könnyebben látja szerző eszközölhetőnek, miután a folyónak nagy patmélysége miatt a legna­gyobb árvizek sem igen embeednek a partoknál 4—5 lábbal feljebb, sőt sok helyit, hol a pástok elég ma­gasak, azok az egész víztömbet is felfogni képesek. És szerző szerint a töltések toldata: nem a folyó eleven folyásának kormányzása, s ez az annak hatásával való megmérkőzés, hanem csupá a víznek szétterülésére vonatkozó korlátozás. Azok ellenvetésére, kik a Tiszától távolabb fekvő, sokszor magasabb földházai által elválasztott föld­­terekre kiterjedő földalatti ászivárgások meggátlására a töltésezést sikertelennek tartják s helyette inkább átvágásokat óhajtanak, igen helyesen azt jegyzi meg, miszerint ez kiszivárgások nem közvetlenül a folyam­­mederből, mely e térektől erős feliszapolt földréteg által van elválasztva, — történik, hanem igen is a kiöntésektől képezett mocsárikból, melyek a nálloknál — homokos dombok által választott bár, de alattabb fekvő terekre, az ezeken való átszivárgás következ­tében jutnak el A mi természetesen szintén megszű­nik, mihelyt töltések gátolják meg a folyónak az­ em­lített terekre ható terjeszkedését, szóval ha a töltések -\_Tisza által feliszapolt földtéren belől építtetnek, meg­­ér­rnek a föld árjai is. ''Szintúgy nem­ látja szintű szükségét azon átvá­gnak, melyek Tokajtól fölfelé a Szamos torkolatáig értve, hajózási szempontból nyilatkoztattak mellőzhet­­leneknek. S ezen állítását a múlt évben végrehajtott gőzhajói kirándulás által szerzett tapasztalással támo­gatja. Hogy a Pannónia gőzös Berezelnél (Szabolcs megyében) följebb nem haladt, az egészen más okból történt; azon félelemből t. i., hogy tán a folyó fene­kén, a víz alatt, nagy fatuskók lehetnek, melyek mi­att a hajó veszélyben foroghatna. E baj elhárítása azonban sehogy sem függ össze a kanyarok megszün­tetésével, s mellőzésére elég oly szabályszerű intéz­kedés, mely kötelességgé tegye a nagy fáknak a part­tól bizonyos távolságig a fogó mindazon vonalain ki­­vágatását, melyeken a hajózás biztosítandó lesz. Ezek után kinyilatkoztatja szerző, miszerint ő a mellett, hogy a Tiszának célbavett szabályoztatására a töltésezést, mint legalkalmatosabb mentési eszközt ajánlja, korántsem állítja: Irigy ne lennének oly egyéb javítások, melyeket nem csak nem hasznos, de szük­séges is az általános töltésekhez csatolni. Szerinte azonban e javítások a rendszernek csak kiegészítő, másodrendű részei s valódi, de kevés átvágásnak igen is,­­ azonban nem barátja a számtalan apró kanyarok átmetszésének. Szerző szerint az átvágásoknak, hogy elfogadtas­sanak, a következő tulajdonsággal kell bírniok: a) Hasznos hatásúak legyenek az egész folyó, vagy főbb s legnagyobb részére. b) Tetemes rövidítést eszközöljenek nemcsak az átvágás hosszúságára, hanem az egész folyóra nézve is. c) Oly helyekre essék, hol a folyó esésének egyenlőbb felosztására szolgáljanak. d) Oly kanyarokat szüntessenek meg, melyek a töltésezés rendszerét és menetét tetemesen akadályoz­tatják vagy nehezítik. e) Oly helyekre essenek, hol a vonal megrövidí­tése által a hajózásra hasznot hozzanak a nélkül, hogy e hasznot más részről a folyónak sebesebbé tétele kö­vetkeztében paralizálnák. f) Kedvező helybeli körülménynyel bírjanak, ne­vezetesen magának a folyónak, vagy a beléje szakadó vizeknek torkolatát javítsák, alkalmasbbá tegyék. Ám ezek rövid ismertetésben szerzőnek a tisza­­szabályozásra vonatkozó általános nézetei. Épek, egész­ségesek mindenesetre , s óhajtható, miszerint viszhangra, pártfogásra találjanak mindazoknál, kiktől a dolgok végrehajtásának miképen történendő megalapítása függ. (Folyt. köv.)­ralékaikat lehető legrövidebb idő alatt szerkesztősé­günkhöz beküldeni, vagy kihordóinknak átadni ne ter­heltessenek. Nekünk a szegedi nyomda iránt, hol la­punkat kiállítják s mely nyomda a vizátadás miatt m­a igen nagy károkat szenvedett, igy többszörösen utalva van a rögtöni bevételek­, illetőleg pénzsegélyre, az erkölcsi szemponton kívül anyagi (fizetésbeli) köte­lezettségeink is vannak és pedig havonként. A hátra­lékok, melyek lapunk járatainál tetemes összegig van­nak kint, nagy segítséggel lehetnek mind a nagy kárt vallott nyomdára, mind lapunk ügyére. Azért ezúton is szívélyessen fölkérj­ük minden hátralékos előfizetőin­ket, hogy kötelezettégüknek a lehető legrövidebb idő alatt eleget tenni szíveskedjenek. — Ugyancsak ezúttal tisztelettel figyelmeztetjük a t. közönséget arra is, mi­szerint lapunk a rendes és szokott időben ezentúl min­dig pontosan megjelenvén, — hirdetéseivel bennünket annyival is inkább fölkeresni szíveskedjék, mivel a hir­detéseknél, főkép ha azok többször közöltélnek, jelen­tékeny árkedvezményt vagyunk hajlandók adni. ” A­p­r­­ 1 24 - i­k­é­n d. e. fél 9 órakor az ág. hitv. ev. egyházban is tartatott ő fölségének ezüst lakodalma alkalmából örömünnep, a melyre a városi hatóság is meg volt hiva. Az isteni tisztelet állott: ének, ima s egyházi beszédből. Az alapige: 61. volt. 7. A tárgy: A királyt és királyné asszonyt nem lehet szóval dicsőíteni, mint nem lehet gyertyalánggal nap­pal világítani, mert az ő cselekedeteik dicsőítik őket a napnál fényesebben s igyi a soltárkzó imája: „A ki­rály életének esztendei*, szaporítsd meg, és az ő esz­tendei legyenek mint sok nemzetségnek esztendei, önkény­telen, ellenállhatlanul minden szívbe száll s on­nan a királynéért is, védangyalunkért, az Istenhez emelkedik, a ki azt bizonyosan meghallgatja. A tem­plomban a hívek a szokott módon megjelentek.­­ Május 1-seje túlságosan hűs, borús idővel köszöntött be. Mondhatni egész április hó esőzések közt folyt le s hogy valahogy meg ne hazudtolja ma­gát az április­ utolsó napján, a múlt szerdán a vég­letekig vitte dühöngésével. E napon minden volt, csak napfény nem­­ volt szakadó eső több órán át, azután héltól a késő éjig roppant szélvihar, mely bent a vá­rosban az épületeken és künn a töltésvonalon igen sok kárt tett. A védtöltéseken a Tiszánál okozott nagymérvű károk okozták, hogy a mindszent-apátfalvi társulat derék tisztsége helyben, még az éj folyama alatt 800 munkás­ erőről gondoskodott a töltéseken esett legújabb károk helyrehozására. A nagy munka­erő rögtönös kirendelése (napszám mellett bárt több­rendű rémhírre szolgáltatott alkalmat. Csütörtökön, május 1-én, a májusi szokásos öröm és üdvözletek helyett az a hir kelt szárnyra, hogy a Tisza ujab­b árja a percsórai kereszttöltést átszállította s rohan föl-­­ felé az ányási öblözetbe s hogy Szegeden ennek foly­tán két lábnyi apadás állt be, stb. — Délután azon­ban eghir meg lett tafolva. — A­ tény-annyi, hogy a roppant szélvihar, mely április utolsó napján dühön­gött, tetemes károkat okozott a védtöltéseken s ezek rögtönös kijavítására rendelte ki a társulat, elismerésre méltó tapintattal, a fizetett munkaerőt.­­ Az első fecske, az első hó, az első sárga lomb és az első ibolya mindég jelentőséggel bírnak a természetben s az embervilágban, mert az év négy szaka egyikének vagy másikának közelgését jelzik. Az ibolyától az első sárga lombig, sőt néha még ezen is túl (mert az öregebbjei minden tekintetben túltesz­nek a mai idők fiataljain, probatum est!) tartanak a majálisok, melyek elsőjéről a mai poshadt, esős időben már előre jelezhetjük, hogy a főgymnázium növendékei tartják meg a . . . . városkertben. A napja is tudo­másunkra van, hir szerint május 24-én lesz. Kedélyes­ségéről jótállnak az előbbi évek majálisai. — Gyász hir. A következő gyászjelentést vet­tük: Bába szül. Kopasz Terézia fájdalommal teli szív­vel jelenti hőn szeretett kedves férjének Bába Antal kir. kataszteri becslő-biztosnak hosszas szenvedés után életének 35-ik, boldog házasságuk 4-ik évében, folyó évi ápril hó 28-ik napján d. u. */­ 2 órakor történt gyászos kimultát. A páratlan jóságú férjet gyászoló özvegyén kívül siratják még édesanyja Németh Zsófia, néh­ai Bába Antal nemzetőri őrnagy özvegye, fivére Bába Ferenc és neje Zsótér Terézia, nővére Bába Zsófia és férje Burger Alajos uradalmi felügyelő, nem­különben számos rokonai és barátai. A megboldogult hült tetemei f. ápril hó 30-ik napján d. e. 9 órakor fognak lakásáról, II. tized 35. sz. a., róm. kath. szer­tartás szerint beszenteltetni és örök nyugalomra ki­sértetni, az engesztelő gyászm­ise-áldozat pedig ugyan­aznap reggeli 7 órakor fog a Mindenhatónak bemu­­tattatni. Kelt H.-M.-Vásárhely, 1879. ápril 28. Legyen áldott emlékezete.­­ Öngyilkosság. Olasz Márton ref. papje­lölt és susáni segédtanító a sarkalyi szőlőkben Tu­­nyogi P. kunyhójában, kötéllel vetett véget 27 éves életének, e hó 22-ikén estve. A szerencsétlen ifjú több rendbeli levelet hagyott hátra, az egyháznak s kartársainak sat., melyben azt írja, „hogy ne kutas­sák az o­k­o­t, d­e ez iszonyú szándékot már három év óta érleli, s másként nem tehet.“­­ Mondják, hogy a szerencsétlennek ez­előtt néhány évvel erős őrü­lési rohamai lettek volna, s hogy talán ez idézte volna elő öngyilkosságát; hátrahagyott leveleiből kü­lönben komolyság s határozottság tűnik ki, tehát az ellenkező állapot. Annyi mindenesetre tény, hogy sze­gény özvegy édes anyjának és ismerőseinek gyászos tettével mély keservet okozott. A gyászosan kimúlt ifjút f. hó 23-án kartársai és a számos résztvevők könnyes szemmel kísérték ki, a minden búnak és bánatnak meggyógyítója, az édes anyaföld enyhelyére. Leng­yen sírja felett szelíd emlékezet ! Helyi és vegyes hírek.­ ­ Lapunk azon t. előfizetőit tisztelettel kérjük, akik előfizetéseikkel úgy a múltról mint a folyó évnegyedről még hátralékban va­nnak, hogy hát­

Next