Hód-Mező-Vásárhely, 1880. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)

1880-05-16 / 20. szám

X-ik évfolyam. 1880. 20-ik szám. Vasárnap, május 16-án. HÓDMEZŐVÁSÁRHELY KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP. Előfizetési díj. Vidékre postán és helyben égő szívre 4 frt, félévre 3 frt, negyedévre 1 frt. Megjelen: minden vasárnap reggel. Egyes szám ára 10 kr. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztő­höz, I. tized Tarján 1176. sz. a. küldendők. Hirdetési díjak: A háromhasábos petitsorért egyszeri beiktatásnál 6 kr., kétszerinél 5 kr., többszöri­nél 4 kr. Bélyegdíj minden beiktatás után 30 kr. A nyilt térben a háromhasá­bos petitsor díja 20 kr. Az előfizetési pénzek, hir­detések és ezek díjai a szerkesztőhöz küldendők. Ötvenéves tanítói működésének jubilaemiát ünnepli holnap az a férfiú, kinek nevét koszo­rúba foglalva írtuk le. Ötven év! Nagy idő még az országok életében is, hát még az emberé­ben. „Grande mortalis aevi spatium“ mondja a római remek történetiró, pedig ő csak 15 évre érti ezt! Hát még ha az az ötven év tevékenység­ben, közhasznú munkásságban telik el ! És Könyves István élete ebben telt eddig , hiszünk a Gondviselés jóságában, hogy még számos esztendeig ebben fog telni. Azt mondtuk föntebb, hogy a koszorúba foglalt nevet viselő férfiú üli jubilaeumát..... Nem egészen szabatosan szóltunk, mert hiszen ünnepli azt egyházának elöljárósága, ünnepük kartársai, ünnepük, örömkönyek között ünnepük az ő mostani kicsiny gyermek-leány-növen­­dékei, és ünnepük azok a boldog családanyák ezrei, kik egy emberöltő kor alatt az ő szerető vezetése mellett nyerték meg szívek nemességét s családi magasztos hivatásukra való oktata­tásukat. És engedtessék meg nekünk, hogy mi is csatlakozzunk az ünneplők seregéhez. És hadd adjunk kifejezést annak, hogy nem közönséges lelki erő kívántatik ahoz, ha valaki egy oly pályán, mint a tanitói, ötven évig szellemi friseséggel, derült kedélylyel működjék, mint a minővel az ünnepelt működik! Sokszor hangoztatott kifejezés, hogy a tanitói pálya igen rögös, hiszen már a régiek is mondották : „quem dii odere paedagogum fecere“, és nincs különben a dolog, ha meg­gondoljuk azt a társadalmi helyzetet, melyben a tanító még csak a nem oly nagyon régi múltban is állott s azt a körülményt, melynél fogva anyagi tekintetben némely helyütt még mai nap is a megélhetés gondjaival való kínos küzdés ősziti haját, rak ráncot homlokára s viszi időnap előtt sírba! Hiszen még mai nap is jut, mert jutnia kell e szerencsétlen ország pénzéből mindenre, csak a tanítás- és nevelésügy miniszterének tárcája üres, s csak ő kap a honatyáktól, midőn valamely üdvös intézkedést akar tenni, olyan választ: „megszavazunk min­dent, csak pénzt ne kérj!11 Azonban csitt! Ez ünnepély örömet hirdető zenéjének harmonikus összhangjába ne vegyül­jön a keserűség zűrzavaros hangja! Arra kezd ébredni a társadalom és külö­nösen a hitfelekezetek testülete és a városok hatósága, hogy a tanító a társadalom egyik legfontosabb tényezője és a­mint egyrészről társadalmi tekintetben az őt megilleti­ helyre emelni, úgy másrészről anyagi tekintetben is a tépő gondoktól — mi általunk öregek által ugyan már aligha, de az ifjabb nemzedék által reményleni szeretjük, megérhető , ment álla­potig juttatni törekszik. És e törekvésben Hód-Mező-Vásárh­ely hit­­felekezetei és törvényhatósága tiszteletet érdemlő példával mennek előre. Legyen a jóságos Isten áldása nemes törekvésükön! Könyves István pedig találja igaz örömét a múltban netalán szenvedett keserűségekért a tiszteletnek nyilatkozataiban s a szeretetnek azon jeleiben, melyekkel holnap őt az előtte megjelenők elhalmozzák ! „Ad ruultos!“ Éljen még sokáig a Vásár­helyen közkedvességü „Könyves bácsi11! Könyves István reform, tanitó ötvenéves jub­ilaeumának „Programm“-]». Az ünnepély ideje pünkösd második napja, azaz f. hó 17., helye a Könyves-féle leányiskola. I. Üdvözlés. 1. Gyülekezés a ref. egyház, tanácstermé­ben fél 11 órakor, indulás 11 órakor. 2. Az ünnepelt férfiút a presbyterium küldöttségéből, tanítókból és úrnőkből — mint volt tanítványaiból — alakuló küldöttség az ünnepély helyére meghívja és a megjelenés után a jubilált tanítót a ref. egyház részéről nt. Miklovicz Bálint lelkész úr egy alkalmi be­széddel üdvözli és a ref. egyhház elismerő iratát átnyújtja. 3. A k­.-m.-vásárhelyi tanító­ egyesület el­nöke az ünnepeltet a testület élén üdvözli, s a testület üdvözlő iratát átnyújtja. 4. A dísz-albumot egy úrnő, a ki család­anya és az ünnepeltnek volt tanítványa, átadja. 5. Mostani tanítványai nevében egy kis leány üdvözli, a ki a tanítványok által adandó ajándékot átnyújtja. fi."A gyim­. énekkar egy an.aján­de­lékkel az ünnepélyt bevégzi. Ugyanez alkalomra a t. közönség is tisz­telettel fölkéretik, hogy az ünnepélyt mentül számosabb megjelenésével 11 órakor a Könyves­féle leányiskolánál diszesitse. II. Társas-estély ugyanazon nap estéjén a föntirt helyen. A társas-estély pontban 7 órakor kezdődik egy alkalmi dal eléneklésével és egy alkalmi költemény elszavalásával. A rendezőség. Szerkesztői szó az inkompatibilitás ügyében. A körülbelül 80 tagból álló reform, egyháztanács f. hó 9-én tartott ülésében 14 szavazattal 12 ellenében rám határozta, hogy e lap szerkesztéséről e félév elteltével, tehát június hó végén le kell mondanom. — E határozat a pár nappal előbb tartott községi iskolaszéki gyűlésen történtek és más baljóslatú előjelek után nem volt ugyan reám nézve egészen meglepő, noha másrészről hinni sem akartam, hogy egy, a szabad meggyőződés és lelkiismereti szabadság alapján nyugvó és folytono­san abból táplálkozó református egyháznak épen szabad választás útján élére állított, s minden tekintetben tiszteletre méltó kormányzó testületében akadni fog 14 tag, kik a községi iskolaszék illetéktelen beavatkozását követve, mások egyéni szabadságát nem tisztelik. Sőt még ha föltehettem volna is azt, hogy a nevezett díszes testületben akad 14 ilyen tag, azt már csakugyan nem hittem, hogy ily 14 tag ellenében nem fog előállani más 14, kik a szabad meggyőződés nyilvánithatásának legszentebb, s az emberrel vele született s ép azért elidegenithetlen jogát a jogkobzás ellenében meg nem védelmezik. Nem a tiszteletre méltó testületnek, nem is egyes tagjainak rovandó föl, hogy ily tizennégy tag csakugyan nem került, hanem a véletlen, s talán nem is épen e véletlen akarta úgy, hogy az összes tagoknak jelen volt egyharmada akként oszoljék meg, hogy a szabad meggyőződést tisztelő 12 férfiú érvelését ez ellenvéle­­ménynek 14 szavazata háttérbe szorítsa és megsemmi­sítse. Ilyen esetlegességekkel lehet elérni pillanatnyi sikert, de jó célt soha! Szándékosan hallgattunk múlt számunkban a köz­ségi iskolaszéknek f. hó 5-én hozott azon határozatáról, melynél fogva a „Vás. Közi.“ szerkesztője, Nagy Tamás úr, a lap szerkesztésétől eltiltatott. Hallgattunk pedig nem azért, mintha az ilyen eljárás bennünket is nem sértett volna, nem is azért, mintha az ellenfelünket igaztalanul sújtó csapás nekünk jól esett volna, mert szent meggyőződésünk, hogy igaztalanul az ellenséget sem szabad bántani soha, de hallgattunk azon ojsból, mert már akkor mi is biztosan tudtuk, hogy a­ki ott a halálharangot megkonditotta, pár nap múlva szá­munkra is meg fogja azt konditani. Ily körülmények között a kihívásnak még látszatát is kerülni óhajtottuk, noha föltett szándékunk volt, hogy ez ügyhöz, sorsunk eldülése után, mi is hozzászólunk.­­ A kongatás be­következett s engem a kolléga mellé nyugalomba he­lyeztek azon ürügy alatt, hogy velünk akarnak jót cselekedni, meg akarják menteni tekintélyünket, dacára annak, hogy nem akarjuk az illetők tetszése szerint, a tekintélyünk megóvására irányult jóakaratot méltányolni. Voltaképen pedig a dolog úgy áll, hogy a kiváló gon­doskodás csak engem illetett, s a kolléga csak azért kapott osztályrészt, hogy azután az apait-anyait annál biztosabban és annál nyugodtabb lélekkel nékem is kiadhassák! A ki viszonyainkat csak távolról is ismeri, tudni fogja, hogy legkisebb okom sincs a „V. K.“ szerkesz­tőjének érdekében szólni, de azt ki kell mondanom, hogy kár volt az illetőknek az egyenesen hozzám ve- Zf** Uí*t Sw( Válaszai) .­­A* Elismerem, hogy Nagy Tamás úr hibát követett el az által, hogy a midőn a „V. K.“ szerkesztésére vállalkozott, e körülményt az iskolaszéknek a törvény kívánalmai szerint be nem jelentette, már akár azon oknál fogva, hogy a törvény eme rendeletéről nem volt tudomása, akár azért, mivel ezt tenni egyátalában nem akarta, de nézetem szerint ő sem követett el nagyobb hibát, mint azon iskolaszéki tagok, kik a törvénynek emez intézkedését nem ismerték, vagy ha ismerték, ezt annak idejében Nagy Tamás úr figyelmébe ajánlani elmulasztották vagy nem akarták. Az iskolaszék tagjai az oktatásügyre vonatkozó törvényeknek legközvetle­nebb őrei, s hivatásuk nem abban áll, hogy két avagy három év múlva kutassák föl valamelyik paragrafusnak egynéhány sorát, vagy hogy évekig tűrjék a szabály­ellenességet, hogy ennek alapján egyeseket elmarasz­taljanak, hanem abban áll, hogy a törvénynyel ellen­kező dolgot megtörténni ne engedjék. És ha ily törvény­ellenesség közös elnézés mellett mégis megesik, a józan ész és igazság szempontjából egy embert nem terhelhet a felelősség s még kevésbé okszerű és jogos dolog ilyesmiért egy embert egyéni szabadságának megszorí­tásával büntetni meg. A­mi pedig, ezektől eltekintve, a dolognak azon másik és az indítványban is erősen hangsúlyozott oldalát illeti, hogy a tanférfiak helyzete a szerkesztéssel összeférhetetlen, ez oly állítás, mely még a szomorú múlt történeteire emlékeztető törvényjavaslatokban is csak elburkolva, de világosan kifejezve sehol sem fog­laltatik. Az e téren való túllicitálás méltán kelti föl nemcsak a tanférfiaknak, de minden műveit embernek megbotránkozó tiltakozását. És ez meg is történt ma­gának az iskolaszéknek ülésében is , a­mennyiben az összeférhetetlenséget a többség csakugyan elvetette , az előbb előadott, de semmikép nem igazolható okok alapján azonban 8 szavazattal 6 ellenében Nagy Tamás úr a lapszerkesztéstől mégis eltiltatott. Szeremlei úr, az indítványozó, célját érvén az iskolaszéknél, a sikerből bátorságot merítve léphetett föl 3 nap múlva ellenem az egyháztanácsnak a tagok egyharmadrésze által képviselt gyűlésében. Föllépett tehát az egyháznak egyik belhivatalnoka a másik ellen , de itt már nem az összeférhetetlenség indokaival, sőt itt már jónak látta hangsúlyozni azt, hogy a tanárság

Next