Hód-Mező-Vásárhely, 1888. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)

1888-04-22 / 17. szám

Tizennyolczadik évfolyam. 1888. 17-ik szám, Hod-Mező-Vásárhely, április 22-én d­íj-Hirdetési dijak: 4 hasábos petit sor, vagy an­nak helye egyszeri beigtatás­­nál 6 kr. kétszerinél 5 kr. több­szörinél 4 kr. Bélyeg dij min­dén 1 beigtatás után 30 kr. 3) Előfizetési dij: a vidékre postán és helyben: egész évre 4 frt, félévre 2 írt, negyedévre 1 frt. Megjelen : minden vasárnap reggel. Egyes szám ára 10 kr. A lap szellemét illető közlemé­nyek, valamint az előfizetési pénzek, hirdetések és ezek dij­­jai a szerkesztőhöz, (111-ik ti­­­­zed 828. sz. a.) küldendők. \ «•»‹/ \sm KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, a k­.­m.-vásárhely­i „Gazdasági­ Egylet“ közlönye. A nyílttérbe.1 a 4 hasábos petitsor dija 15 kr. A lapot illető ügyekben na­ponként csak déli 12 órától délután 2 óráig és este 5 órától 6 és fél óráig fogadhat el lá­­s­togatásokat a szerkesztő. . . fi' ■ ------------■■V V ». Egy új egyesület városunkban. Nem mondhatni, hogy az egyesü­leti élet iránt való fogékonyság épen nincs meg városunkban. Van már né­hány egyesületünk , ezek azonban majd­nem kivétel nélkül a jótékonyság, a humanismus ügyét szolgálják s arról tanúskodnak, hogy kebleinkben mele­gen érző szív dobog, melyet az ember­szeretet nagy eszméje áthatott. Olyan egyesületünk tehát, mely a mások bajának enyhítését tű­zte ki ezé­lül, volt már több. Olyan egyesületünk azonban, mely a saját tagjainak nyúj­tana előnyöket, azok érdekeinek elő­mozdításán fáradoznék, szóval önma­gáért és ne másokért léteznék, az egy lövész-társulaton kívül mindeddig nem volt, ennek élete is azonban örökös kínlódás. A feltámadás ünnepe városunk in­telligens férfi-közönségét összehozta, hogy egy testedző egyesületet hozzanak létre. Az összegyűlt férfiak belátták, hogy a mai művelődési irány által meg­teremtett életviszonyok a testi fejlődés­nek nem kedvezők ,­ sőt vannak foglal­kozásnemek, melyek egyenesen ártal­mára vannak testi jólétünknek. Olyan életmód, mely az izmok működését nem, vagy csak kis mértékben veszi igénybe, mely a szabad, tiszta levegő élvezetét ritkábban teszi lehetővé, az egészségre, a test általános jólétére határozottan hátrányos befolyással van. Innét van az, hogy nagyobb városokban a beteg­ségi esetek száma a népesség arányá­hoz viszonyítva sokkal nagyobb, mint a vidéken ; innét van az, hogy különö­sen az úgynevezett műveltebb osztály olyan gyakran kénytelen orvoshoz fo­lyamodni, míg a természethez közelebb álló nép — hiányosabb táplálkozás mel­lett is — az ártalmas befolyásokkal szemben nagyobb ellenálló képességet bír felmutatni. A természet törvényei kérlelhetet­lenek és szigorúak. Megtorlás nélkül ezeket még senki sem hágta át. Bár­mily ürügy alatt kísérletté meg valaki kijátszani, a visszahatást ka elébb, ha utóbb, de kénytelen volt szomorúan ta­pasztalni. Minden oly életmód, mely ennek törvényeibe ütközik, megboszulja magát. Legtermészetellenesebb életmódja van most nálunk az értelmi munkások­nak, kiknél a test úgyszólván semmi foglalkozást nem végez. A mozgáshiány, az izomerő tespedése az életszervek mű­ködésében folytonosan zavarokat idéz elő. Sehol annyi idült betegséggel nem találkozunk, mint a műveltebb osztály­hoz tartozók közt. A gyógyforrások és üdülő­helyek vendégeit mind az az osz­tály szolgáltatja. Pedig, ha az ember észszerűen fogja fel a dolgot, sokkal észszerűbb és kevésbbé költséges úgy élni, hogy a bajt megelőzzük és az egészséget megőrizzük, mint oktalan életmóddal magunknak bajt szerezni és egy hosszú életen át testünk gépezeté­nek hiányait reparálgatni. A mozgás hiánya folytán a szervi működésben előállható zavarok elkerü­lése, czélja a tornázásnak. A testi erő edzése a betegségek megelőzése és az egészség fentartása végett jött létre a torna- és vívó-egyesület is. Mi teljesen át lévén hatva azon meggyőződéstől hogy a rendszeresen folytatott testgya­korlás, az életfolyam zavartalan műkö­désére feltétlenül szükséges , alig tudjuk elég hatályosan ajánlani a tornászatnak rendszeres gyakorlását. A tapasztalás azt mondatja velünk, hogy a gymnasztika nemcsak azzal a meg­fizethetetlen előnynyel jár, hogy életszer­veink összh­angzatos működését bizto­sítja, testi erőnk kifejlődését előmoz­dítja s igy az általános egészségre rendkívül jótékonyan hat, hanem ezen­kívül még fokozza önérzetünket, növeli bátorságunkat, felvidítja kedélyünket, derültté teszi világnézetünket. E mellett olyan férfias mulatság, melylyel az ab­ból származó nagy haszon tekintetében egyetlenegy sport sem versenyezhet. A testi jólétünk iránti kötelesség mintegy parancsolólag lép fel, hogy e férfias sportban mindenki részt vegyen, s a torna­egyesületnek rendes tagja le­gyen. Mert igaz ugyan, hogy a test­­gyakorlást ki-ki végezheti külön is minden költség nélkül oda­haza, de ne feledjük, hogy nem mindenki bír erős akarattal és kitartással, a kényelemsze­retet felülkerekedik s könnyen elenged­jük a fáradsággal járó testmozgást. Mig ha többen egyesülve, csoportokban gya­korlunk, nemcsak jobban ügyelünk a mozdulatok szabályos kivitelére, hanem ezeket bizonyos lendülettel és kedvvel hajtjuk végre. S minthogy e társas mu­latság egész lényünkre kellemes üdítő hatással van, örömmel megyünk a torna­órákra, s nem keresünk ürügyet, a­mi miatt magunkat a fárasztó testgyakor­latok alól kivonhassuk. Midőn ezek után a legnagyobb örömünknek adunk kifejezést a „torna- és vivó-egyesület“ megalakulása felett: óhajtjuk, hogy abba belépjen minden testi erejét becsessé tenni kívánó férfi s a torna- és vivó-egyesület mielőbb a legfokozottabb mérvben elérje azt a czélt, mit maga elé tűzött. Dr. A régi és az uj telekkönyvről. Folytatás és vége. Az eddig előadott kivételek,­­hogy t. i. az újonnan szerkesztendő telekkönyvi betétbe nem az jegyeztetik be tulajdonosul, kit a mos­tani telekjegyzőkönyv mutat, hanem a tényle­ges birtokos, oly esetekre vonatkoznak, me­lyekben a mostani telekjegyzőkönyvekben ki­tüntetett tulajdonos él, vagy ha elhalt, él az örököse vagy hagyományosa és tudva van tartózkodási helyük is. Igen, de ily esetekben egy kis jóakarattal, utánnajárással a tényleges telekkönyvön kívüli birtokos maga is tudna magán segíteni, mert alig lehet képzelni oly embert, ki ha eladta, vagy átruházta földjét, szándékosan megakadályozná a föld birtoko­sát abban, hogy az eladott föld telekkönyvileg is nevére irattassék ; alig lehet képzelni tisz­tességes érzésű örököst, ki az örökhagyó által még életében eladott vagy átruházott s tény­leg a vevő használatába is átment birtoknak telekkönyvileg leendő átíratását akadályozná. Ily esetek valóban ritkán fordulnak elő, hanem előfordulnak számtalanszor oly esetek, hogy a telekkönyvön kívüli—tényleges — birtokos meg­veszi például az ingatlant a hagyatéki eljárás folyamán az örököstől, mielőtt még a hagya­téki eljárás keresztül lenne vive, szerződést is írnak a kötött jogügyletről, azonban mielőtt a hagyatéki eljárás befejeztetett volna, az örö­kös­­az eladó­ jogutód hátrahagyása nélkül elhal. A hagyatéki eljárás természetesen abban marad, mert hol örökös nincs, örökösödési el­járás sincs ; telekkönyv szerint a birtok az el­adónak örök hagyója nevén áll és a vevő hasztalanul kérné saját nevében a létező ok­irat alapján a telekkönyvi hatóságnál a vett ingatlan tulajdonjogának nevére leendő átíratá­sát, a telekkönyvi hatóság azon alapon, hogy az okirat szerint nem a telekkönyvi tulajdo­nostól vette vevő a földet, kérelmével eluta­sítja. A gyakorlati életben azok az esetek a számosabbak, illetőleg gyakoriak, hol a telek­könyvben a birtok tulajdonosául bejegyzett egyén elhalt, vagy ismeretlen helyre távozott, miután már birtokát átruházta s okirat az át­ruházásról nincsen ; a tényleges birtokos leg­jobb akarata vagy iparkodása daczára sem hozhat létre oly okiratot, melynek alapján szerzett birtokának tulajdonjoga telekkönyvi­leg is nevére kebeleztethetnék, helyzete ugyan kényelmetlen, mert bizonytalan ; fél, hátha elődjének valami tartozása miatt birtokát, — melyről elődje nevét kikebeleztetni nem ké­pes — megterhelik eladják ? Mit csinál hát, eladja újra s a vevője adja tovább; kinek kellene oly birtok, mit nevére nem irathat? Így aztán a tényleges állapot a telekkönyvitől mindinkább s annyira különbözik, hogy a helyreállítás teljesen lehetetlen. Ily esetekről intézkedik a megjelölt tör­vény 18 ik­­ a, mondván : „A tényleges birto­kos tulajdonjoga jegyzendő be végre : ha a telekkönyvi tulajdonos legalább 3 év előtt el­halt, vagy holléte legalább 3 év óta nem tu­dalik és a helyhatóság igazolja, hogy tudomás­­­sal bir azon egy vagy több átruházásról, a­­­melyek által a tényleges birtokos a kérdéses­­ ingatlant megszerezte s egyszersmind a hely­­i hatóság és a bizalmi férfiak által az is igazol­­­­­atik, hogy a tényleges birtokos maga, vagy ő­­ és birtok-elődei legalább 10 év óta az ingat­­l­lannak békés birtokában vannak. Ha a telekkönyvi tulajdonos holléte nem tudatik, a tényleges birtokos tulajdonjoga csak akkor jegyezhető be, ha a helyszíni működés­­ befejezéséig a telekkönyvi tulajdonos a bejegy­­­­zésnek ellent nem mond. Az összes kivételek között a fent elő­adott a legfontosabb, az általános jogszabály merevségétől szigorától leginkább eltérő s egyidejűleg a leggyakrabban igénybe veendő kivételes szabály. Az eddigieknél mindenütt a mostani telek­­jegyzőkönyvben kitüntetett tulajdonos vagy örököse él, az átruházásáról vagy okirat — noha nem minden kellékkel ellátott is de — van és a telekkönyvi tulajdonost a betét szerkesztő­­bizottság maga elé idézheti, a törvény 18 ik szakaszában foglalt esetnél azonban a telek­könyvi tulajdonos elhalt vagy ismeretlen tar­tózkodásit, a betét­szerkesztő bizottság tehát meg nem idézheti őt, a telekkönyvi tulajdonos s az első telelekkönyvön kívüli (tényleges) bir­tokos között történt vagyonátruházásr­ól nincs semmiféle okirat és a betét­szerkesztő-bizott­ság csupán csak a tényleges birtokos által be­mondottak alapján fogja a telekkönyvi tulaj­donos nevét az uj telekkönyvi betétben törölni s a birtok tulajdonosául a tényleges birtokos nevét beírni. Itt van a tulajdon biztonsága leg­nagyobb veszélynek kitéve s itt lehetne a legtöbb visszaélés, a törvényhozó intézkedése — mint lát­juk — ezen szakasznál több kelléket is követel, mint a többi kivételes esetekben. Ugyanis : 1. ) a tulajdonjog átírásához szükséges, hogy a telekjegyzőkönyvben feltüntetett tulaj­donos legalább is 3 évvel előbb elhalt legyen, vagy tartózkodási helye legalább is három év óta ismeretlen legyen, azon időtől számítva, midőn a tényleges — telekkönyvön kívüli —­­ birtokos birtokát az új telekkönyvi betétbe tulajdonjogilag nevére kobelistctiu­ fcöri ; 2. ) helyhatósági bizonyítvány szükséges annak igazolására, hogy a telekjegyzőkönyvi tulajdonos a birtokot átruházta ; 3. ) helyhatósági bizonyítvány és 4. ) a telekönyvi betét szerkesztő bizottság mellett működő bizalmi férfiak nyilatkozata szükséges annak igazolására, hogy a tényleges — telekkönyvön kívüli — birtokos vagy maga vagy szintén telekkönyvön kívüli birtokos jog­elődjeivel együtt a kérdéses birtokot legalább is 10 év óta békésen birtokolják. Ezen kellékek meglétében is a tényleges birtokos neve az új telekkönyvi betétben feltét­lenül töröltetni fog azon esetben, ha az isme­retlen tartózkodása telekkönyvi tulajdonos, vagy igazolt örököse a helyszíni működés befejezé­séig a tényleges birtokos nevére való bejegy­zésnek ellent­mond. Láthatjuk, hogy ezen biztosítékok együtt véve alkalmasak arra, hogy ez esetben is a tulajdonjog szentsége, a vagyon biztonsága megóvó legyen s a visszaélések lehetőleg távol tartassanak. Ezen előadott kivételektől eltekintve az uj telekkönyvi betétek szerkesztése a mostani telekjegyzőkönyvek alapján történik, azonban az ingatlanoknak hivebb képét fogják nyújtani a telekkönyvi betétek, mint a mostani telek­­jegyzőkönyvek , a­menyiben . Ha most kezembe veszek egy telekjegy­zőkönyvet, látom ugyan, hogy például a hód­­mező­vásárhelyi 15.465 sz. telekjegyzőkönyv­ben A­­- 14095 helyrajzi szám­i külső réti föld a kilenczedik dűlőben 40ipo­lt,00 hold­nak van feltüntetve és Mihály János tulajdo­nát képezi, ki azt Joó Istvántól vette 1200 írtért, de arra nézve egyátalában nem tudok a mostani telekjegyzőkönyvből semmi adatot ki­böngészni, hogy várjon mennyit érhet ezen föld valójában, olcsóért vagy drága áron vette-e azt Mihály János gazda ? ugyan mi lehet ezen föld terhe, haszna ? mig ellenben mindezekre az uj telekkönyvi betét a kellő felvilágosítást meg fogja adni. Az uj betét­k­ép úgy mint a mostani telekjegyzőkönyv A­ birtokállási, B] tulajdoni és C] teherlapból áll. A B. és C. lapok szerkesztése ép olyan, mint a mostani telekjegyzőkönyvnél volt,­­ az A. birtok­állási lap szerkesztése azonban különböző lesz, ugyanis 6 rovatot foglal ma­gában ; az 1-ső tartalmazza a parczellák folyó (sor) számait, a 2-ik a részleteknek az új földadókönyvben foglalt helyrajzi számjait, a 3-ik a részleteknek a földadó kataszteri mun­kálatokban kitett mivelési águk és helyi fek­vésük szerinti tüzetes megjelölését. (Ugyan­ezen rovatba jegyzendők be azon dologi ter­hek is, melyek az ingatlant terhelik, mint szőlő­­dézszaa-irtvány föld­váltsági terhek stb.­ A 4-ik rovatba írandó a kataszteri fölmérés alapján a térfogat, — az 5-ikbe a kataszteri tiszta jöve­delem összege, — a 6-ikba jönnek a meg­jegyzések. Ezen rovatokat ha végig nézem, tudom, ez vagy azon birtok ártéri birtok-e vagy nem­­ tudom mennyi a kataszteri tiszta jövedelme, könnyű szerrel megtudom, mi az adója, meg tudom becsülni mit ér, mennyi hitelt bir el, szóval tisztán előttem lesz az ingatlan a maga mivoltában. — Igaz, hogy ezen betétek is nem maradnak folyton folyvást a tényleges birtok­lással összhangban, mert saját vagyonukra nem gondoló könnyelmű emberek lesznek ezután is, é­s a törvény az átruházásoknak a telek­könyvi hivatalhoz való bejelentés kényszerét nem ismeri; ezután is a felektől függ, hogy beadják-e kérvényeiket a szerzett birtok tulaj­donjogának nevükre bekebelezése iránt. De a mennyiben az 1886. évi XXIX. t. sz. az igaz­ságügyminisztert és a pénzügyminisztert felha­talmazza arra, hogy a művelési ágaknak és a kataszteri tiszta jövedelmeknek a betétek szer­kesztése után való változásai a telekkönyvi betétekben hivatalból kiigazittassanak , a meny­nyiben gazdaközönségünk mindinkább megis­merkedik a telekkönyvi intézménynyel s en­nek fontossága szomorít adatok után bár a néptudatba is meglehetősen átmentek , nem hiú ábránd az, hogy a szerkesztendő uj telek­könyvi betétünk az eddigi telekjegyzőkönyv­­nél még egyrészt számtalanszor jobb, másrészt maradandóbb, anyagi és kulturális fejlődé­sünkre áldást hozóbb lesz. Üdvözöljük ezért a várva vártat! D. S. A hazai ipar fejlesztése érdekében. Az utóbbi időkben ismételten tapasztalhat­tuk, hogy az idegen államok konsuljai sokkal nagyobb szorgalommal mint valaha, tanulmá­nyozzák hazánk gazdasági viszonyait. Nem­rég az északamerikai konsul tett jelentést kormá­nyának ipar­viszonyainkról , néhány hét előtt pedig a Budapesten székelő belga főkonsul, Duckerts Gyula küldött be kormányának egy jelentést, mely ép oly alapos tanulmányokról, mint éles megfigyelésről tanúskodik. Azonban a belga főkonsul nem elégszik ID0g jiubailu a ui­ígtlgyeiCStJi ak­ijjjau tapasztalatok és eredmények egyszerű felsoro­lásával, hanem figyelemre méltó jelentésében földjeinek ujjmutatást is ad arra nézve, hogy mikép fordíthatják saját hasznukra a magyar­­országi fogyasztást. És ezzel egyidejűleg oly eszméket pendít meg, melyeket nem lenne szabad figyelmen kívül hagyni, mivel ha meg­valósíttatnak, nemcsak a belga tőkének válhat­nak javára, hanem a magyar ipart is nagyban előmozdítani képesek. A belga főkonzul, midőn jelentése befe­jező részében a tényeket összegezi, arra utal, hogy­­ ha a belga tőke a mondottakból hasz­not akar meríteni, szükséges, hogy működése és termelése színhelyét Magyarországba tegye át, mivel a magyar kormány védvámos politi­kája következtében, melynek megváltoztatása egyelőre nem várható, másként nem használ­hatja gy­­mölcsöztetőleg. Magyarország szabad állam, mely Bel­giummal rokonszenvez, és rövid idő alatt kény­szerítve lesz ipart teremteni, mivel mint pusz­tán földmivelő állam nem állhat fenn. Belgium Ausztria Magyarországban, ha szabad kereske­delmi elvek uralkodnának itt, az itt helyi ipar­ral versenyezhetne, így azonban ez csak akkor lehetséges, ha a belga konkurrenczia a vám­sorompókon belül lesz érezhetővé. Magyaror­szág éghajlata, munka­viszonyai s politikája a belga tőke és ipar­munkásság áttelepítésére egyaránt kedvezők. A főkonzul tehát arra hívja fel sürgősen földjeit, hogy a tőke és vállal­kozó szellem értékesítésére kedvező alkalmat el ne szalaszszák. A belga iparhoz intézett eme felhívásban számunkra is világosan és érthetően ki van jelölve az út, melyen hazai iparunk, a közös vámterület dacára, egészséges alapon lendüle­tet vehet. Meg van jelölve a mód a­melyen nem üvegházi növényt, hanem egészséges élet­erős ipart teremthetünk meg. Az eszme magában véve nem új, mert nem egy nagy, a legjobban kifejlett gyárvál­lalat jött létre ily módon. Uj csak az­­ benne, hogy mások is, még­pedig illetékes tényezők megvalósíthatónak tartják azt, a­mi nálunk oly gyakran csak vállvonással, vagy hidegen fogadtatik: az idegen tőke és idegen vállal­kozó szellem rendszeres belevonása és érté­kesítése hazai iparunk javára és előnyére. Igen helyesen jegyzi meg a belga főkon­sul, hogy Magyarország háladatos talaj a kül­földi ipar részére, ha átültetése megfelelő mó­don történik. Erre természetesen kell, hogy a kormány, törvényhozás és sajtó segédkezet nyújtsanak. Mihelyt alkalom kínálkozik, az első, kész­nek nyilatkozó, érdemes, külföldi vállalatot minden erőtől telhetőleg segélyezni kell, hogy más vállalatok szerzése végett buzdító példa adassék, a mi részünkről csak némileg kimu­tatott tettkész jó akarat mellett nem is fog el­­­­maradni. Tőlünk függ a külföldi tőke bizalmát meg,­nyerni s abban azon m­eggy­­oződést sin­ger ölni

Next