Hód-Mező-Vásárhely, 1888. január-június (18. évfolyam, 1-26. szám)
1888-04-22 / 17. szám
Tizennyolczadik évfolyam. 1888. 17-ik szám, Hod-Mező-Vásárhely, április 22-én díj-Hirdetési dijak: 4 hasábos petit sor, vagy annak helye egyszeri beigtatásnál 6 kr. kétszerinél 5 kr. többszörinél 4 kr. Bélyeg dij mindén 1 beigtatás után 30 kr. 3) Előfizetési dij: a vidékre postán és helyben: egész évre 4 frt, félévre 2 írt, negyedévre 1 frt. Megjelen : minden vasárnap reggel. Egyes szám ára 10 kr. A lap szellemét illető közlemények, valamint az előfizetési pénzek, hirdetések és ezek dijjai a szerkesztőhöz, (111-ik tized 828. sz. a.) küldendők. \ «•»‹/ \sm KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP, a k.m.-vásárhelyi „Gazdasági Egylet“ közlönye. A nyílttérbe.1 a 4 hasábos petitsor dija 15 kr. A lapot illető ügyekben naponként csak déli 12 órától délután 2 óráig és este 5 órától 6 és fél óráig fogadhat el lástogatásokat a szerkesztő. . . fi' ■ ------------■■V V ». Egy új egyesület városunkban. Nem mondhatni, hogy az egyesületi élet iránt való fogékonyság épen nincs meg városunkban. Van már néhány egyesületünk , ezek azonban majdnem kivétel nélkül a jótékonyság, a humanismus ügyét szolgálják s arról tanúskodnak, hogy kebleinkben melegen érző szív dobog, melyet az emberszeretet nagy eszméje áthatott. Olyan egyesületünk tehát, mely a mások bajának enyhítését tűzte ki ezélül, volt már több. Olyan egyesületünk azonban, mely a saját tagjainak nyújtana előnyöket, azok érdekeinek előmozdításán fáradoznék, szóval önmagáért és ne másokért léteznék, az egy lövész-társulaton kívül mindeddig nem volt, ennek élete is azonban örökös kínlódás. A feltámadás ünnepe városunk intelligens férfi-közönségét összehozta, hogy egy testedző egyesületet hozzanak létre. Az összegyűlt férfiak belátták, hogy a mai művelődési irány által megteremtett életviszonyok a testi fejlődésnek nem kedvezők , sőt vannak foglalkozásnemek, melyek egyenesen ártalmára vannak testi jólétünknek. Olyan életmód, mely az izmok működését nem, vagy csak kis mértékben veszi igénybe, mely a szabad, tiszta levegő élvezetét ritkábban teszi lehetővé, az egészségre, a test általános jólétére határozottan hátrányos befolyással van. Innét van az, hogy nagyobb városokban a betegségi esetek száma a népesség arányához viszonyítva sokkal nagyobb, mint a vidéken ; innét van az, hogy különösen az úgynevezett műveltebb osztály olyan gyakran kénytelen orvoshoz folyamodni, míg a természethez közelebb álló nép — hiányosabb táplálkozás mellett is — az ártalmas befolyásokkal szemben nagyobb ellenálló képességet bír felmutatni. A természet törvényei kérlelhetetlenek és szigorúak. Megtorlás nélkül ezeket még senki sem hágta át. Bármily ürügy alatt kísérletté meg valaki kijátszani, a visszahatást ka elébb, ha utóbb, de kénytelen volt szomorúan tapasztalni. Minden oly életmód, mely ennek törvényeibe ütközik, megboszulja magát. Legtermészetellenesebb életmódja van most nálunk az értelmi munkásoknak, kiknél a test úgyszólván semmi foglalkozást nem végez. A mozgáshiány, az izomerő tespedése az életszervek működésében folytonosan zavarokat idéz elő. Sehol annyi idült betegséggel nem találkozunk, mint a műveltebb osztályhoz tartozók közt. A gyógyforrások és üdülőhelyek vendégeit mind az az osztály szolgáltatja. Pedig, ha az ember észszerűen fogja fel a dolgot, sokkal észszerűbb és kevésbbé költséges úgy élni, hogy a bajt megelőzzük és az egészséget megőrizzük, mint oktalan életmóddal magunknak bajt szerezni és egy hosszú életen át testünk gépezetének hiányait reparálgatni. A mozgás hiánya folytán a szervi működésben előállható zavarok elkerülése, czélja a tornázásnak. A testi erő edzése a betegségek megelőzése és az egészség fentartása végett jött létre a torna- és vívó-egyesület is. Mi teljesen át lévén hatva azon meggyőződéstől hogy a rendszeresen folytatott testgyakorlás, az életfolyam zavartalan működésére feltétlenül szükséges , alig tudjuk elég hatályosan ajánlani a tornászatnak rendszeres gyakorlását. A tapasztalás azt mondatja velünk, hogy a gymnasztika nemcsak azzal a megfizethetetlen előnynyel jár, hogy életszerveink összhangzatos működését biztosítja, testi erőnk kifejlődését előmozdítja s igy az általános egészségre rendkívül jótékonyan hat, hanem ezenkívül még fokozza önérzetünket, növeli bátorságunkat, felvidítja kedélyünket, derültté teszi világnézetünket. E mellett olyan férfias mulatság, melylyel az abból származó nagy haszon tekintetében egyetlenegy sport sem versenyezhet. A testi jólétünk iránti kötelesség mintegy parancsolólag lép fel, hogy e férfias sportban mindenki részt vegyen, s a tornaegyesületnek rendes tagja legyen. Mert igaz ugyan, hogy a testgyakorlást ki-ki végezheti külön is minden költség nélkül odahaza, de ne feledjük, hogy nem mindenki bír erős akarattal és kitartással, a kényelemszeretet felülkerekedik s könnyen elengedjük a fáradsággal járó testmozgást. Mig ha többen egyesülve, csoportokban gyakorlunk, nemcsak jobban ügyelünk a mozdulatok szabályos kivitelére, hanem ezeket bizonyos lendülettel és kedvvel hajtjuk végre. S minthogy e társas mulatság egész lényünkre kellemes üdítő hatással van, örömmel megyünk a tornaórákra, s nem keresünk ürügyet, ami miatt magunkat a fárasztó testgyakorlatok alól kivonhassuk. Midőn ezek után a legnagyobb örömünknek adunk kifejezést a „torna- és vivó-egyesület“ megalakulása felett: óhajtjuk, hogy abba belépjen minden testi erejét becsessé tenni kívánó férfi s a torna- és vivó-egyesület mielőbb a legfokozottabb mérvben elérje azt a czélt, mit maga elé tűzött. Dr. A régi és az uj telekkönyvről. Folytatás és vége. Az eddig előadott kivételek,hogy t. i. az újonnan szerkesztendő telekkönyvi betétbe nem az jegyeztetik be tulajdonosul, kit a mostani telekjegyzőkönyv mutat, hanem a tényleges birtokos, oly esetekre vonatkoznak, melyekben a mostani telekjegyzőkönyvekben kitüntetett tulajdonos él, vagy ha elhalt, él az örököse vagy hagyományosa és tudva van tartózkodási helyük is. Igen, de ily esetekben egy kis jóakarattal, utánnajárással a tényleges telekkönyvön kívüli birtokos maga is tudna magán segíteni, mert alig lehet képzelni oly embert, ki ha eladta, vagy átruházta földjét, szándékosan megakadályozná a föld birtokosát abban, hogy az eladott föld telekkönyvileg is nevére irattassék ; alig lehet képzelni tisztességes érzésű örököst, ki az örökhagyó által még életében eladott vagy átruházott s tényleg a vevő használatába is átment birtoknak telekkönyvileg leendő átíratását akadályozná. Ily esetek valóban ritkán fordulnak elő, hanem előfordulnak számtalanszor oly esetek, hogy a telekkönyvön kívüli—tényleges — birtokos megveszi például az ingatlant a hagyatéki eljárás folyamán az örököstől, mielőtt még a hagyatéki eljárás keresztül lenne vive, szerződést is írnak a kötött jogügyletről, azonban mielőtt a hagyatéki eljárás befejeztetett volna, az örökösaz eladó jogutód hátrahagyása nélkül elhal. A hagyatéki eljárás természetesen abban marad, mert hol örökös nincs, örökösödési eljárás sincs ; telekkönyv szerint a birtok az eladónak örök hagyója nevén áll és a vevő hasztalanul kérné saját nevében a létező okirat alapján a telekkönyvi hatóságnál a vett ingatlan tulajdonjogának nevére leendő átíratását, a telekkönyvi hatóság azon alapon, hogy az okirat szerint nem a telekkönyvi tulajdonostól vette vevő a földet, kérelmével elutasítja. A gyakorlati életben azok az esetek a számosabbak, illetőleg gyakoriak, hol a telekkönyvben a birtok tulajdonosául bejegyzett egyén elhalt, vagy ismeretlen helyre távozott, miután már birtokát átruházta s okirat az átruházásról nincsen ; a tényleges birtokos legjobb akarata vagy iparkodása daczára sem hozhat létre oly okiratot, melynek alapján szerzett birtokának tulajdonjoga telekkönyvileg is nevére kebeleztethetnék, helyzete ugyan kényelmetlen, mert bizonytalan ; fél, hátha elődjének valami tartozása miatt birtokát, — melyről elődje nevét kikebeleztetni nem képes — megterhelik eladják ? Mit csinál hát, eladja újra s a vevője adja tovább; kinek kellene oly birtok, mit nevére nem irathat? Így aztán a tényleges állapot a telekkönyvitől mindinkább s annyira különbözik, hogy a helyreállítás teljesen lehetetlen. Ily esetekről intézkedik a megjelölt törvény 18 ik a, mondván : „A tényleges birtokos tulajdonjoga jegyzendő be végre : ha a telekkönyvi tulajdonos legalább 3 év előtt elhalt, vagy holléte legalább 3 év óta nem tudalik és a helyhatóság igazolja, hogy tudomással bir azon egy vagy több átruházásról, amelyek által a tényleges birtokos a kérdéses ingatlant megszerezte s egyszersmind a helyi hatóság és a bizalmi férfiak által az is igazolatik, hogy a tényleges birtokos maga, vagy ő és birtok-elődei legalább 10 év óta az ingatllannak békés birtokában vannak. Ha a telekkönyvi tulajdonos holléte nem tudatik, a tényleges birtokos tulajdonjoga csak akkor jegyezhető be, ha a helyszíni működés befejezéséig a telekkönyvi tulajdonos a bejegyzésnek ellent nem mond. Az összes kivételek között a fent előadott a legfontosabb, az általános jogszabály merevségétől szigorától leginkább eltérő s egyidejűleg a leggyakrabban igénybe veendő kivételes szabály. Az eddigieknél mindenütt a mostani telekjegyzőkönyvben kitüntetett tulajdonos vagy örököse él, az átruházásáról vagy okirat — noha nem minden kellékkel ellátott is de — van és a telekkönyvi tulajdonost a betét szerkesztőbizottság maga elé idézheti, a törvény 18 ik szakaszában foglalt esetnél azonban a telekkönyvi tulajdonos elhalt vagy ismeretlen tartózkodásit, a betétszerkesztő bizottság tehát meg nem idézheti őt, a telekkönyvi tulajdonos s az első telelekkönyvön kívüli (tényleges) birtokos között történt vagyonátruházásról nincs semmiféle okirat és a betétszerkesztő-bizottság csupán csak a tényleges birtokos által bemondottak alapján fogja a telekkönyvi tulajdonos nevét az uj telekkönyvi betétben törölni s a birtok tulajdonosául a tényleges birtokos nevét beírni. Itt van a tulajdon biztonsága legnagyobb veszélynek kitéve s itt lehetne a legtöbb visszaélés, a törvényhozó intézkedése — mint látjuk — ezen szakasznál több kelléket is követel, mint a többi kivételes esetekben. Ugyanis : 1. ) a tulajdonjog átírásához szükséges, hogy a telekjegyzőkönyvben feltüntetett tulajdonos legalább is 3 évvel előbb elhalt legyen, vagy tartózkodási helye legalább is három év óta ismeretlen legyen, azon időtől számítva, midőn a tényleges — telekkönyvön kívüli — birtokos birtokát az új telekkönyvi betétbe tulajdonjogilag nevére kobelistctiu fcöri ; 2. ) helyhatósági bizonyítvány szükséges annak igazolására, hogy a telekjegyzőkönyvi tulajdonos a birtokot átruházta ; 3. ) helyhatósági bizonyítvány és 4. ) a telekönyvi betét szerkesztő bizottság mellett működő bizalmi férfiak nyilatkozata szükséges annak igazolására, hogy a tényleges — telekkönyvön kívüli — birtokos vagy maga vagy szintén telekkönyvön kívüli birtokos jogelődjeivel együtt a kérdéses birtokot legalább is 10 év óta békésen birtokolják. Ezen kellékek meglétében is a tényleges birtokos neve az új telekkönyvi betétben feltétlenül töröltetni fog azon esetben, ha az ismeretlen tartózkodása telekkönyvi tulajdonos, vagy igazolt örököse a helyszíni működés befejezéséig a tényleges birtokos nevére való bejegyzésnek ellentmond. Láthatjuk, hogy ezen biztosítékok együtt véve alkalmasak arra, hogy ez esetben is a tulajdonjog szentsége, a vagyon biztonsága megóvó legyen s a visszaélések lehetőleg távol tartassanak. Ezen előadott kivételektől eltekintve az uj telekkönyvi betétek szerkesztése a mostani telekjegyzőkönyvek alapján történik, azonban az ingatlanoknak hivebb képét fogják nyújtani a telekkönyvi betétek, mint a mostani telekjegyzőkönyvek , amenyiben . Ha most kezembe veszek egy telekjegyzőkönyvet, látom ugyan, hogy például a hódmezővásárhelyi 15.465 sz. telekjegyzőkönyvben A- 14095 helyrajzi számi külső réti föld a kilenczedik dűlőben 40ipolt,00 holdnak van feltüntetve és Mihály János tulajdonát képezi, ki azt Joó Istvántól vette 1200 írtért, de arra nézve egyátalában nem tudok a mostani telekjegyzőkönyvből semmi adatot kiböngészni, hogy várjon mennyit érhet ezen föld valójában, olcsóért vagy drága áron vette-e azt Mihály János gazda ? ugyan mi lehet ezen föld terhe, haszna ? mig ellenben mindezekre az uj telekkönyvi betét a kellő felvilágosítást meg fogja adni. Az uj betétkép úgy mint a mostani telekjegyzőkönyv A birtokállási, B] tulajdoni és C] teherlapból áll. A B. és C. lapok szerkesztése ép olyan, mint a mostani telekjegyzőkönyvnél volt, az A. birtokállási lap szerkesztése azonban különböző lesz, ugyanis 6 rovatot foglal magában ; az 1-ső tartalmazza a parczellák folyó (sor) számait, a 2-ik a részleteknek az új földadókönyvben foglalt helyrajzi számjait, a 3-ik a részleteknek a földadó kataszteri munkálatokban kitett mivelési águk és helyi fekvésük szerinti tüzetes megjelölését. (Ugyanezen rovatba jegyzendők be azon dologi terhek is, melyek az ingatlant terhelik, mint szőlődézszaa-irtvány földváltsági terhek stb. A 4-ik rovatba írandó a kataszteri fölmérés alapján a térfogat, — az 5-ikbe a kataszteri tiszta jövedelem összege, — a 6-ikba jönnek a megjegyzések. Ezen rovatokat ha végig nézem, tudom, ez vagy azon birtok ártéri birtok-e vagy nem tudom mennyi a kataszteri tiszta jövedelme, könnyű szerrel megtudom, mi az adója, meg tudom becsülni mit ér, mennyi hitelt bir el, szóval tisztán előttem lesz az ingatlan a maga mivoltában. — Igaz, hogy ezen betétek is nem maradnak folyton folyvást a tényleges birtoklással összhangban, mert saját vagyonukra nem gondoló könnyelmű emberek lesznek ezután is, és a törvény az átruházásoknak a telekkönyvi hivatalhoz való bejelentés kényszerét nem ismeri; ezután is a felektől függ, hogy beadják-e kérvényeiket a szerzett birtok tulajdonjogának nevükre bekebelezése iránt. De a mennyiben az 1886. évi XXIX. t. sz. az igazságügyminisztert és a pénzügyminisztert felhatalmazza arra, hogy a művelési ágaknak és a kataszteri tiszta jövedelmeknek a betétek szerkesztése után való változásai a telekkönyvi betétekben hivatalból kiigazittassanak , a menynyiben gazdaközönségünk mindinkább megismerkedik a telekkönyvi intézménynyel s ennek fontossága szomorít adatok után bár a néptudatba is meglehetősen átmentek , nem hiú ábránd az, hogy a szerkesztendő uj telekkönyvi betétünk az eddigi telekjegyzőkönyvnél még egyrészt számtalanszor jobb, másrészt maradandóbb, anyagi és kulturális fejlődésünkre áldást hozóbb lesz. Üdvözöljük ezért a várva vártat! D. S. A hazai ipar fejlesztése érdekében. Az utóbbi időkben ismételten tapasztalhattuk, hogy az idegen államok konsuljai sokkal nagyobb szorgalommal mint valaha, tanulmányozzák hazánk gazdasági viszonyait. Nemrég az északamerikai konsul tett jelentést kormányának iparviszonyainkról , néhány hét előtt pedig a Budapesten székelő belga főkonsul, Duckerts Gyula küldött be kormányának egy jelentést, mely ép oly alapos tanulmányokról, mint éles megfigyelésről tanúskodik. Azonban a belga főkonsul nem elégszik ID0g jiubailu a uiígtlgyeiCStJi akijjjau tapasztalatok és eredmények egyszerű felsorolásával, hanem figyelemre méltó jelentésében földjeinek ujjmutatást is ad arra nézve, hogy mikép fordíthatják saját hasznukra a magyarországi fogyasztást. És ezzel egyidejűleg oly eszméket pendít meg, melyeket nem lenne szabad figyelmen kívül hagyni, mivel ha megvalósíttatnak, nemcsak a belga tőkének válhatnak javára, hanem a magyar ipart is nagyban előmozdítani képesek. A belga főkonzul, midőn jelentése befejező részében a tényeket összegezi, arra utal, hogy ha a belga tőke a mondottakból hasznot akar meríteni, szükséges, hogy működése és termelése színhelyét Magyarországba tegye át, mivel a magyar kormány védvámos politikája következtében, melynek megváltoztatása egyelőre nem várható, másként nem használhatja gymölcsöztetőleg. Magyarország szabad állam, mely Belgiummal rokonszenvez, és rövid idő alatt kényszerítve lesz ipart teremteni, mivel mint pusztán földmivelő állam nem állhat fenn. Belgium Ausztria Magyarországban, ha szabad kereskedelmi elvek uralkodnának itt, az itt helyi iparral versenyezhetne, így azonban ez csak akkor lehetséges, ha a belga konkurrenczia a vámsorompókon belül lesz érezhetővé. Magyarország éghajlata, munkaviszonyai s politikája a belga tőke és iparmunkásság áttelepítésére egyaránt kedvezők. A főkonzul tehát arra hívja fel sürgősen földjeit, hogy a tőke és vállalkozó szellem értékesítésére kedvező alkalmat el ne szalaszszák. A belga iparhoz intézett eme felhívásban számunkra is világosan és érthetően ki van jelölve az út, melyen hazai iparunk, a közös vámterület dacára, egészséges alapon lendületet vehet. Meg van jelölve a mód amelyen nem üvegházi növényt, hanem egészséges életerős ipart teremthetünk meg. Az eszme magában véve nem új, mert nem egy nagy, a legjobban kifejlett gyárvállalat jött létre ily módon. Uj csak az benne, hogy mások is, mégpedig illetékes tényezők megvalósíthatónak tartják azt, ami nálunk oly gyakran csak vállvonással, vagy hidegen fogadtatik: az idegen tőke és idegen vállalkozó szellem rendszeres belevonása és értékesítése hazai iparunk javára és előnyére. Igen helyesen jegyzi meg a belga főkonsul, hogy Magyarország háladatos talaj a külföldi ipar részére, ha átültetése megfelelő módon történik. Erre természetesen kell, hogy a kormány, törvényhozás és sajtó segédkezet nyújtsanak. Mihelyt alkalom kínálkozik, az első, késznek nyilatkozó, érdemes, külföldi vállalatot minden erőtől telhetőleg segélyezni kell, hogy más vállalatok szerzése végett buzdító példa adassék, a mi részünkről csak némileg kimutatott tettkész jó akarat mellett nem is fog elmaradni. Tőlünk függ a külföldi tőke bizalmát meg,nyerni s abban azon meggyoződést singer ölni