Hód-Mező-Vásárhely, 1893. január-június (23. évfolyam, 1-52. szám)
1893-05-04 / 36. szám
Hacknere-Vásárhely, 1893. május 4. 30 sz. Huszonharmadik évfolyam. *«-----------—.---------®* Előfizetési dij. | Egész évre . . 4 frt. Fél évre . . 2 » Negyed évre . „ Egyes számára 5 kr. | Előfizetéseket és hirdetéseket elfogad a kiadóhivatal és a HUNGÁRIA könyvnyomda. ® ® KÖZÉRDEKŰ TÁRSADALMI és SZÉPIRODALMI LAP a „H.-m.-vásárhelyi Gazdasági egyesület“ közlönye. Megjelenik hetenkint kétszer, vasárnap és csütörtök reggel. #@--------------------------@# . Szerkesztőségi és kiadóhivatal IV. ker. Szentesi utca 28. szám. Kéziratok nem adatnak vissza. Hirdetések és nyílttéri közlemények mérsékelt áron vétetnek fel *©-----------------------—© # Tanügy. Ajánlva az iskolaszékek figyelmébe. Sok helyen, de különösen nálunk, — daczára a törvény parancsának, — divatozik azon helytelen szokás, hogy az egyes osztályokba járó gyermekeket minden szigorúbb megvizsgálás nélkül viszik — engedik feljebb, nem vévén figyelembe a tanitók osztályozását. Igaz ugyan, hogy némely tanitó, — talán félelemből — igen enyhén osztályoz, végtelen kárára a gyermekeknek. — Vájjon ezen eljárás helyeselhető-e ? Semmiképpen nem, sőt egészen kárhoztatandó, mert az ilyen eljárásnak következménye az, hogy a növendék végig járván a törvény szabta hat iskolai évet és mégis — szomorú, de igaz, elhagyja az iskolát a nélkül, hogy megtanulhatott volna olvasni. — Ebből aztán következik egyfelől az, hogy az iskola veszít erkölcsi értékéből, másfelől pedig az, hogy a tanító panaszos kenyeret eszik. Minduntalan hangoztatjuk iskoláinkban tanítványaink előtt, hogy a munka, szorgalom megkapja jutalmát, a tétlenségnek, munkátlanságnak szintén megvannak káros következményei az emberre. És ugyan azt a szülőt, amelyik gyermekének iskolába járását elhanyagolja, vagy azt a gyermeket, amelyik egyáltalán nem igyekszik a tanulással, mivel lehet legtermészetesebben és legérezhetőbben büntetni, mint azzal, hogy nem leveli meg a tanulónak a fellebb meneteihez szükséges ismerete, ismétlésre utasittatik. Ez eljárás által, az iskola mint az erkölcsi törvények hirdetője, mig egyfelől kötelességét teljesiti és igy tekintélyét fenntartja, addig másfelől a szülét ösztönzi gyermekeinek lelkiismeretesebb gondozására. Bizonyára tapasztaljuk mindnyájan kik az iskola porát szívjuk, miszerint alig van olyan elfásult szülő, ki ne örvendene azon, ha gyermeke osztálytársai között feljebb ül és ne boszankodna, ha csak büntetésből is ideiglenesen lejebb ülteltetik tanítója által; ha pedig van, az olyan méltán megérdemli, hogy szülei kötelességeinek eleget nem tevén, gyenge képzettségű gyermeke visszamarasztaljék. — Hadd érezze mind a szülő, mind a gyermek hanyagságának szégyenteljes következményét. — Lássák, hogy az iskola valamint megjutalmazza a gondos szülőt és igyekező gyermekét, épen úgy bünteti a hanyagot. Nálunk szokás, hogy a szülő minden iskolás gyermekéért tartozik az iskola fenntartó hatóságának tandíjat fizetni, ha szorgalmasan jár fel, épen úgy, mintha hanyagul tesz eleget ebbeli kötelességének. A magyar embernek nem lévén természete a fizetés, tessék csak kimondani, miszerint a tanító nem tehet arról, hogy a növendék nem járván fel rendesen az iskolába , tehát hadd ismételjen , így az eredmény biztos lesz, mert a fizetés kényes oldala lévén a teszüléknek, inkább felküldik gyermekeiket, semhogy egy osztályért kétszer fizessenek. Hát ott, hol nem fizetnek gyermek bért, lesz-e haszna az ismétlésre utasításnak ? Okvetlen több lesz, mintha azzal ijesztgetik, hogy a mulasztásért megbüntetik. Látjuk ugyanis, hogy a szülő, ha kérdőre vonatik gyermeke mulasztgatásáért, legtöbbször betegséggel mentegetődzik és igy a büntetés elmarad, a kis muzsafi pedig fókuzál. Az ilyenek szüleivel történik aztán meg az, hogy végre is a hatóság ráun a sok jelentgetésre s felerőszakolja a nebulót és a szülő mit csinál ? egész arczátlanul hazudik ott gyermeke előtt, miszerint ő járatta volna rendesen iskolába, de nem bírta felküldeni, mert félt, hogy a tanító úr megveri. Természetes, hogy az ilyen füllentésnek igen sokan hitelt adnak, akinek azonban már egy kis ismerete van, az tudja, miszerint ez nem egyébb, mint a tanító sakkba tartása, mert aki az ilyen gyermekek családi életviszonyait tanulmányozza, az okvetlen tudja, hogy ezek a gyermekek minden kíméletet nélkülöző bánásmódban részesülnek, minden legkisebb hibáért szitkokkal, átkokkal sőt a legbrutálisabb testi bántalmakkal illettet- nek ; lehetséges-e hát, hogy ezek a tanítótól félnének ? Dehogy félnek ! lesz a fegyelem tartásánál épen az ilyen érzéketlen gyermekek miatt kell a tanítónak a pálczához nyúlni, ezek azok, kik az intést, figyelmeztetést sőt a pálczával való megintést is annyira fel sem veszik, miszerint a büntetés alkalmazása után még nevetve térnek vissza helyeikre. Csak hadd ismételjenek! A gyermekekre nézve az ismétlésnek bizonyos a haszna, történt legyen bár az ismétlésre utasítás a sok mulasztás, vagy a gyermek értelmileg fejletlensége miatt. Nyilvánvaló ugyanis, hogy ha a gyermek akár egyik, akár másik okon osztályában visszamarasztalik ez annak a jele, hogy az ott tanított tananyagot nem volt képes megemészteni. Azt kérdezem hát ama tudós férfiaktól, kik a gyermekeket minden áron viszik fel ebb a következő osztályba: ha az elébem járó gyermek nem ismeri az egyszerű mondatot, vagy nincsen tisztába annak fogalmával, hogy tanítsam én meg neki az összetett mondatot; vagy ha nem tudja mennyi négyszer kilenct, hogy tanítsam neki a negyvenszer kilenczet, vagy amelyik nem tud jól olvasni, hogy tanítsak én annak könyv nélkül akár egyház, akár világtörténelmet? Úgy, ugyebár, hogy körömmel húzzam alá s aztán adjam ki a szigorú parancsot, miszerint ha ekkora nem tudod, olyan 12-ig váglak, hogy megemlegeted mikor a bajuszod a füledre tekergeted is. És várjon kérem, ha az ilyen megtörténik a tanitó , annak az oka, vagy az iskolaszék ? Felelet: az iskolaszék követeli, hogy a növendékek tudjanak, a szegény tanitó pedig tanú úgy, ahogy az adott körülmények engedik, tehát ha be nem megy, felülről, bemegy alulról. (Folyt. köv.) Hírek — Szabadelvű kör. A múlt vasárnap tartott értekezlet a Szabadelvű kör első rendes közgyűlésének idejéül május 1ó 14-ének d. e. 10 óráját tűzte ki a Fekete-Sas nagy termébe. E közgyűlésre a tagok egyénenként is meg fognak hivatni. Ugyanezen értekezlet a közgyűlésen ajánlatba hozandó tisztviselőket is kijelölte és pedig elnöknek Draskószy Lajos ev. lelkészt, alelnöknek Pokomándy Istvánt, Lázár Istvánt és Beregi Lajost. Jegyzőknek Dr. Wilheim Arnoldot, Dr. Imre Lajost és Dr. Draskóczy Pált, gazdának Dr. Hódi Mózest. Pénztárnoknak Halmi Jánost. Kiküldött végül az értekezlet egy 10 tagú bizottságot a választmányi tagok kijelölésére. — Cserba banquette Gödöllőre áthelyezett járásbírónk tiszteletére az ügyvédi kar által rendezett társas vacsora május hó 1-én tartatott meg a Kaszinóban. Az estélyen városunk intelligentiája mondhatni teljes számban vett részt, hogy kifejezést adjon a távozó járásbiró iránt érzett őszinte tiszteletének, vonzalmának és szerelmének. Az ízletes vacsora után, amely alatt pompás czigányzene szórakoztatott a felköszöntők egész özöne indult meg úgy, hogy még éjfél után 2 órakor is szónokoltak. Az első felköszöntőt Dr. Baksa Lajos polgármester mondotta a távozó járásbíróra, majd Török Kálmán köszöntötte fel az ünnepeltet a járásbíróság nevében, az utolsó hivatalos tvasztot pedig Dr. Endrey Gyula mondotta az ügyvédi kar nevében kiemelvén Cserbának mint bírónak érdemeit. Cserba Ferencz a meghatottságtól remegő hangon köszönte meg az iránta tanúsított szives baráti vonzalmat, szeretetet és elösmerést. Egész életében a kötelesség érzet embere volt ez szólítja el körünkből is, hol valóságos otthont talált ennek kénytelen fájó szívvel bár — engedelmeskedni. — Poharát a megjelentekért üriti. A nem hivatalos toasztok sorát Draskóczy Lajos nyitotta meg: sajnálja Cserhát úgy is mint a közügyek emberét, a kinek eltávozásával ismét fogy azon kevesek száma, akik a közügyekkel nem konventionálisan, hanem kötelességérzetből és hazaszeretésből