Hódmezővásárhely, 1905. július-december (35. évfolyam, 79-156. szám)

1905-11-07 / 134. szám

2 A politikai helyzet. A múlt havi főispáni installácziók teljes elvadultságukban mutatják be az izzó politi­kai szenvedélyeket. A nemzeti méltóságon el­lenállás a korcsmai verekedések színvonala alá sülyed, a­hol a törvényesség kérdésének feszegetése már igazán tökéletesen fölösleges szószaporítás. Kolozsvár törvényhatóságának egy jó nagy része még a szavazást sem akarta megengedni a bizottsági tagoknak s a legtúlzóbb indítványokat is egyszerűen elfo­gadottaknak jelentette ki, a nélkül, hogy bár­kinek megengedte volna a hozzászólást. Ha a nemzeti ellenállás ilyen eszközök­kel dolgozik, szinte bizonyos, hogy a hason­lóan erőszakos megtorlás el nem marad s bármelyik fél lesz is a győztes, az az egy bi­zonyos, hogy a nemzet erkölcsi és anyagi se­bei nagyon súlyosak lesznek. Nem azt akar­juk mi mondani, hogy a törvényhatóságok egyszerűen adják meg magukat még akkor is, ha csakugyan a meggyőződés sugallja ter­veiket. De maradjanak meg a törvényesség terén, melyet folyton emlegetnek s a melynél erősebb támaszt csakugyan nem találhatnak. Nagyon silány érzéke lehet a törvény iránt a Pesti Hírlap vezérczikkezőjének, a­ki vasárnapi rugaszkodásában e czéltalan erő­szakoskodást dicséri s azt ajánlja, hogy a fő­ispánokat pofozzák föl. Az ilyen másokat buj­­togató olcsó hősieskedés legfeljebb kompro­mittálhatja a nemzeti ügyet, elkedvetleníti a nemzeti harcz legkomolyabb katonáit, gyűlö­letet idézhet elő a nemzet fiai közt, indokol­hatja a fegyveres erőszak alkalmazását, de jó eredménye semmiesetre nem lehet. Egyébként is az a főispán csak egy em­ber, a­ki a törvényhatóságok és tisztviselők közös ellenszegülésével szemben semmit sem tehet mindaddig, a­míg a harcz a törvényha­tóság terén marad. Az ellenállás megtörése legfeljebb akkor sikerülhet neki, ha a törvény­­hatóságok maguk provokálják az erőszakot. Ez pedig talán még­sem hazafias czél. A mai vigasztalan, feldúlt állapotok lát­tára mindig erősebb az a meggyőződésünk, hogy a kibontakozásnak csak egyetlen módja van : ha a koalíc­ió átveszi a kormányt. A közhangulat annyira elmérgesedett, hogy ezzel szemben minden más törekvés — akár igaza van, akár nincs — veszedelmessé válik magára a hazára. Hiábavaló ma már azon vitatkozni, hogy hiszen a közhangulatot a koaliczió idézte föl s a félrevezetett köz­véleményt helyes irányba terelni hazafias köte­lesség. Ez már idejét múlta s ma okokkal, nyugodt érvekkel győzni lehetetlen. Fejérváry folytathatja a játszmát, a helyzet azért to­vábbra is az marad, hogy a koaliczió semmi­esetre sem adja föl a harczot, mindaddig, amíg vagy ő nem jut uralomra, vagy el nem pusz­tul az alkotmányos életnek utolsó porczi­­kája is. Már­pedig mi nem tudunk elképzelni olyan magyar embert, aki — bármilyen legyen is a politikai hitvallása —­ habozni tudna akkor, amidőn választania kell a koaliczió és az önkényuralom közt. Megengedjük, hogy a jelekből ítélve a koaliczió épen oly erőszakos uralmat fog gyakorolni, mint az abszolutiz­mus ; de igy legalább a nemzetnek még lesz ideje a gondolkozásra s alkalomadtán majd helyrehozhatja azt is, amiben tévedett: megyei főispán installácziója érdekében Kégl János dr. monori földbirtokos összehívására népes értekezlet volt, melyen kimondták, hogy a főispán tudta nélkül egybehívott 6-i gyű­lésen nem jelennek meg, s csak majd a fő­ispán által összehívott installácziós gyűlésre jelennek meg s ott a törvény szigorú szemmel­­tartásával járnak el. — Abaujmegye bizott­sága úgy határozott, hogy Pongrácz Elemér gróf főispánt be nem iktatja, esküjét meg nem hallgatja s részére lakást és irodai helyi­séget nem ad; a megye tisztviselőit pedig el­tiltja a vele való hivatalos érintkezéstől. Apponyi Makón. Apponyi Albert vasárnap megjelent Justh Gyulával Makón, a­hol a politikai helyzetről nyilatkozott. A gyűlés lefolyását vagy 20 szo­­czialista az általános választójogot hangoztatta s ezért az ellenzékiek Justh beszéde folyamán a szoczialistákat véresre verték. — Délután Apponyi és Mezőfi Vásárhelyre jöttek s az Endrey Gyula lakása előtt megjelentek hosz­­szas halljukozására Apponyi nehány szót in­tézett az egybegyűltekhez. Az esti vonattal aztán Gyomára utaztak a mai népgyülésre. A kormány fenyegetése. A kormány a szombati félhivatalos lapban jelzi, hogy a törvényesség határain túlmenő törvényhatóságokkal szemben a törvény teljes szigorával fog eljárni. Bizonyos, hogy az ilyen fenyegetések — még ha jogosak is — csak arra jók, hogy az anélkül is elmérgesedett hangulatot még jobban elkeserítsék. Erre pedig már csakugyan nincs szükség. A főispánok beigtatása. Kolozsmegye uj főispánja, Telek­y László gróf nagy nehezen csak letette esküjét. Szomba­ton esküdődött volna fel, mint Kolozsvár vá­rosának főispánja. A törvényhatósági gyűlés hangulata azonban olyan izgatott volt, hogy az elnöklő polgármester a gyűlést elnapolta.­­ Szerencsésebb volt Vásárhelyi Béla, akit szom­baton délelőtt Arad vármegye főispáni székébe, délután pedig a városéba iktatták be. Az eskü letétele mellett 60, ellene 25 bizottsági tag szavazott. — Tahy István pest-pilis-solt-kiskun­ HÓDMEZŐVÁSÁRHELY A tyáyerfy-iskola ii?Q?p?ly*S átadása. Az ág. evangélikus egyház ünnepet, nagy ünnepet ült vasárnap. E napon adta át Máyerfy József földbirtokos, az egyház felügyelője azt a díszes iskolát, amelyet nejével Oihá­ry Emiliá­­val együtt építtetett, az egyház használatába, tulajdonába. Az ünnepélyes átadást nem előzte meg semmiféle reklám, mégis sokan voltunk ott, a­kiket ez egyszerű házaspár iránti tisztelet vitt oda, hogy tanúi legyünk a lélekemelő ünne­pélynek, hogy hirdessük, hogyan kell a köz­jóért áldozni. Mayerfyék a múlt évben határozták el, hogy a csaknem félszázad óta vajúdó iskola­építést, magukra vállalják. Nincsen fiúk, akik­ben az ő nevük fenmaradjon, maradjon hát fenn nem egy, nem kettő, hanem az egész egyház gyermekei lelkében örökké, hogy vala­hányszor belépnek az iskolába, mindannyiszor hálás szívvel gondoljanak jótevőikre. Jobb helyre nem is fektethették volna Mayerfyék azt a befektetett tőkét, amelyet az iskola épí­tésére fordítottak. Nincs az a takarékpénztár a világon, amely olyan busásan hozna olyan dúsan, olyan biztosan olyan nagy kamatot, mint amilyent az iskolára fordított pénz hoz. Azon az összegen, azon a tőkén a szellemi tőke gyarapodik. Az a tőke, amelyre a mi városunkban olyan égető szükség van. Csak a napokban ünnepeltük a zsidó egyház vezetőjét Beregi Lajost, abból az alkalomból, hogy egyházának 25 éve vezetője, gyámolí­­tója. Ma pedig az ág. evang. egyház nemes­­lelkű áldozatkész vezetőjét, felügyelőjét Mayerfy Józsefet és nejét ünnepeljük, akik szintén meg­feszített szorgalommal, becsülettel szerezték vagyonukat, polgártársaik, az egész város kö­zönségének tisztelete, becsülése mellett, akik nemes lelkük sugallatára hallgatva a közjóért, egyházukért áldoznak, hogy általánosan tisztelt nevük örökké fenmaradjon, hogy például szol­gáljanak a késő utókornak, hogyan kell abból, amit az Isten ad, áldozni. Mintha csak a biblia­beli pátriárka fogadalmát látnák megvalósulni. Ha az Isten velem lesz és megsegít azon az utón amelyen járok, mindazt, amit ad, annak tizedrészét neki ajánlom fel. Az Isten a Mayerfy házaspárral volt, megsegítette őket azon az utón, a becsületesség útján, amelyen mindig jártak és vagyonuk egy jelentékeny részét a szellemi szegények­nek ajánlották fel. Az ünnepély lefolyásáról a következők­ben számolunk be : Az ág. evang. egyház az újonnan épített iskola helyiségében levő tanácsteremben gyűlt össze díszközgyűlésre, hogy ott vegye át Máyerfy Józseftől és nejétől az egyháznak adott ajándéképületet, az iskolát. A tanácste­rem zsúfolásig megtelt közönséggel. Drask­óczy Lajos lelkész megnyitván a gyűlést, átadta a szót Máyerfy József egyházi felügyelőnek, aki ismert szerénységénél fogva néhány szónak a kíséretében, mintha csak egy csekélységről lenne szó, átadta az iskolát az egyház tulaj­donába. Utána az egyház ősz lelkésze Dras­­kóczy Lajos mondott magasszárnyalású imát, melyben Isten áldását kérte a Mayerfy házas­párra, az egyház jótevőire, az iskolára, az egy­házra, annak minden egyes polgárára. Az ősz lelkész szívből fakadó áldó imája könyeket csalt mindenki szemébe és valamennyien meg­­hatottan mentünk a tanácsteremből az isko­lába, hogy tanúi legyünk az ünnepélyes át­adásnak. Ezalatt az iskolában a növendékek szív­­szorongva várták a történendőket. Felállással üdvözölték a szép számmal egy begy­űlt közön­séget, majd tanítójuk Laczó Lajos vezetése mellett egy szép egyházi énekkel nyitották meg az iskolában végbemenendő ünnepélyt. Ezután következett a legmeghatóbb jele­net. Egy iskolás fiú és egy iskolás leány kö­szönte meg egyszerű, keresetlen szavakban az egyház jótevőinek az iskolát. Szem nem maradt szárazon e jelenet alatt. Majd Laczó Lajos tanító köszönte meg a Mayerfy házaspár áldozatkészségét ígérve, hogy minden törekvése oda irányul, hogy a növendékeket a takarékosság, a jótevőik iránti hálára, magasztos erényeire szoktassa, tanítsa. Mayerfy József meghatva a jelenet magasz­tossága által kijelentette, hogy csak kötelessé­get teljesítettek egyházukkal szemben és dúsan meg lesznek jutalmazva, ha a növendékeket az ismeretben, az Isten félelmén kívül, az itt hangoztatott erényekre tanítják. Utána Draskóczy Lajos lelkész áldotta meg az iskolát. A tőle megszokott ékesszólás­sal emelkedett az úr felkent szolgája Istenhez, hogy áldja meg áldásának legjavával az isko­lát, annak jótevőit, adjon a mindenkori taní­tónak erőt, kitartást, buzgalmat, önfeláldozást, türelmet, a növendékeknek belátást, szorgal­mat, istenfélelmet, az egyháznak hűt, buzgó tagokat. A szép, lélekemelő ünnepélyt a nö­vendékek közéneke zárta be. A közönség ezután megtekintette a 30 ezer koronába került a mai modern kor kö­vetelményei szerint felépített szép iskolát, me­lyet Kácser János előnyösen ismert építőmes­terünk épített. Majd a szép tanítói lakba vo­nult az elöljáróság, a közönség pedig emelke­dett hangulatban távozott arról az ünnepély­ről, amelyet egy fenkölt gondolkodású házas­pár szerzett az ág. evangélikus egyháznak és városunknak. November 7 Egyháztanácsi gyűlés. — Saját tudósítónktól. — Az ev. ref. egyház Pap Imre lelkész és Juhász Mihály főgondnok elnöklete alatt f. hó 6-án d. e. és folytatólag d. u. tartotta meg november havi presbyteri gyűlést. Elnök megnyitván a gyűlést, a kölcsön­­kérők ügyének tárgyalása után a két újonnan beválasztott presbyter Kotormán József és Bereczk Péter tették le a presbyteri esküt. Azután bejelenti az elnök, hogy az egy­házmegyei gyűlés helybenhagyta az egyház­tanács azon határozatát, hogy a Kovács Fe­­rencz-féle földek megvásárlása czéljából 100 ezer korona kölcsönt vesz föl; azonban a Reggelizés előtt fél pohár Schmidthauer-féle radio-activ kPWÍÍ¥Í7 az 800ní!0tíl S­omi,ot 2-3 óra n­ullul U­­­ib alatt teljesen rendbe hozza. Használata va­lói áldás gyomorbajosoknak és székszorulásban 1 S— - ■mrssmm^===== szenvedőknek. ■ Csodálatos gyógy­erejét az igmándi víz RADIUM- tartalmának köszöni, amely tudo­mányos alapon egyedül ezen forrásban lett felfedezve, miért is bevásárlásnál össze nem téveszthető a közönséges keserűvizekkel. — FŰSZétküldés a forrástu­lajdonos­­ SHHMinTHin­RR 1.A.IOS ffvftffűszerésznél Komáromban. — Kapható Kokovay Mátyás, Deutsch Zoltán és Vetró Sándor urak fűszer-

Next