Magyar Nemzetőr, 1919. júlis (49. évfolyam)
1919-07-10
Hódmezővásárhely, 1919 Julius 10. Politikai napilap. Felelős szerkesztő: ROTH ANTAL. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Kossuth-tér, ev. refervátus templombazár. Cenzúrázta Loc, Capusa. 49-ik évfolyam. Csütörtök Előfizetési árak helyben és vidékre. Negyed évre 30.— Fél évre 60.— Egész évre 120.— Egyes szám ára 40 fillér. Telefonszám 85. Lapzárta de 11 órakor Munkát az építőiparosoknak! Beadvány a városi tanácshoz. A vásárhelyi építőiparosok és munkások ezrei összetett kézzel állanak, mert egyetlen fillér értékű munkájuk sídős, holott egy kis jóakarattal minden házban lehetne találni legalább is javítási vagy átalakítási munkát, amelynek kiadásával a sok munkanélküli iparos és alkalmazott keresethez jutna s nem volnának már most kitéve a nélkülözés nyomorának, amely a téli időszakban óriási veszedelemként fenyegeti az egész várost, mert a betevő falat kenyere sem lesz biztosítva a sok munkás embernek, ha gyorsan munkát nem adnak nekik, amelynek segítségével megkeressék a családjuk eltartására szükséges összeget. Az építőiparosok szövetsége beadványt intézett a városi tanácshoz, amelyben szomorú helyzetüket tárják fel s kérik, hogy a város járjon elől abban, hogy munkát adjon az épitő iparosoknak s a város lakosságát hívja fel, hogy a példát követve, a háztulajdonosok gyorsan javíttassák ki a háború alatt pusztulásnak indult házaikat, ami elvégre nekik is érdekük s ezáltal sok ezer embernek kenyeret adnak s elhárítanak egy olyan veszedelmet, amely beláthatatlan következményekkel járhat, mert azt jól tudja mindenki, hogy enni muszáj, s ha nincs, akkor abból nagy baj származik, mert az éhes ember onnan veszi, ahol van s ha szép szerével nem adnak neki, erőszakkal veszi el. Éppen ezért mi a magunk részéről is előre figyelmeztetjük a háztulajdonosokat, hogy ne fukarkodjanak, javíttassák ki házaikat, csináltassák meg a régen tervbe vett átalakításokat, hisz ez nekik hasznos, mert minél tovább halogatják a javítási munkát, annál nagyobbak lesznek a hiányok s így annál többe fog kerülni később a javítási munka. Az építőiparosok beadványának szövege a következő : Tekintetes Tanács! Alólkottak a hódmezővásárhelyi építőiparosok szövetsége □evében kérjük az alanti kérelmünk meghallgatását és kérjük egyben azoknak a jóindulatú elintézését. Általánosan ismert tény az, hogy ennek a négy és fél éves háborúnak a legnagyobb vesztesei a kisiparosok. Gyáriparos, nagy- és kiskereskedő, gazdálkodó nagy általánosságban többé kevésbé ki tudta használni a bábom szülte szerencsés kialakulásokat, egyedül a kisiparosság az, aki csak a terhét érezte annak Azt a kis tőkét, amit évtizedes szorgalmas munkájával esetleg megtakarítani tudott magának, a családja a háború alatt kereset hiányában lassanként felélte, szerszámai, segédeszközei, amit hosszú évek alatt nagy költséggelmagának megszerzett, gondozó kéz hiányában tönkre mentek, elpusztultak és így sajnos, túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy városunk kisparosságának a túlnyomó része a tönk szélén áll. Gyors és hathatós szükség van tehát arra, hogy városunk sokat szenvedett iparosait, akik ezt a négy és fél éves vérfürdőt minden borzalmával átélték, megmentsük amíg nem késő. A forradalom kitörése óta nagyrésze az iparosságnak idehaza van és várja, de sajnos mindig csak várja a a jószerencsét. Nem találja meg az elhelyezkedést, nem találja meg a sok szenvedés után az őt jogosan megilető munkakört azon egyszerű oknál fogva, mert városunkban az iparosságnak semminemű munka alkalma nincs. Több városban megkapták a háborúból hazatért iparosok a tavasz folyamán azt a bizonyos négyszázalékos államkölcsönt. Városunk iparossága az illetékes körök huzavonájától és késedelmességéből kifolyólag ettől is elesett. Az ipari segédmunkások a malt év november havától kezdődőleg egész a direktórium megszűntéig kapták a munkanélküli-segélyt, mi ebből se részesültünk, bár pedig ez éppen olyan jogosan megilletett volna minket is. Városunknak mintegy 1500 iparosa közül a ruházati és az élelmicikkekkel foglalkozókat kivéve, alig van foglalkozási ág, ahol volna munkalkalom. Ezek közül elsősorban állanak az építőiparosok és a vele kapcsolatos iparágak, vagyis kőművesek, ácsok, épületasztalosok, épületlakatosok, festők, mázolók, bádogosok stb., tehát a zöme az iparosságnak. Ezeknek munkaalkalmakra, munkára van szükségük, mert enélkül a végveszélybe jutnak mindannyian. Ezek után kérjük a tekintetes városi Tanácsot, hogy vegye az iparosság helyzetét igazságos mérlegelés alá és a saját hatáskörében kövessen el mindent, hogy városunk társadalmának eme számottevő részei ismét megtalálják az őket jogosan megillető munkakört. Szerintünk a városnak magának kellene elöljárni a jó példával, munkaalkalmakat, munkát adni az iparosságnak, ezenkívül hathatósan felhívni a nagyközönség figyelmét arra, hogy kiki saját házán szükséges építkezéseket, javítási munkálatokat csináltassa, javíttassa, hogy ezáltal az iparosság munkához, keresethez jusson. Meg kell értetni mindenkivel, hogy közös jól felfogott érdeke az mindenkinek, hogy a város minden polgára megtalálja a megélhetését, mert azt elgondolni is borzalom, hogy nyáron, amikor a legnagyobb a munkaidő volna, ennyi önálló iparos és segédmunkás munkanélkül van, akkor mi lesz azokkal a tél folyamán, amikor minden ipari munka szünetel. Körülbelül 5 év óta városunkban úgyszólván minden ipari ipari munka szünetel, munkaalkalom tehát volna mindenütt, kezdve a városi és egyébb középületeken majdnem minden háznál, csak egy kis jóakaratú buzdítás kellene illetékes helyről és akkor minden munkáskéz találna foglalkozást és ezáltal keresetet. Azok a bizonyos sokat hangoztatott évek, hogy »nincsen anyag és hogy nagyon drága minden, azért nem lehet most semmit csináltatni« nem álhatják meg a helyüket, mert most már anyag van, mindenről valami igaz, hogy ezidőszerint nagyobbszabású középületeket csak nagy erőfeszítéssel lehetne alkotni, de viszont kisebb építkezéseket, valamint mindenfajta javítási munkálatokat iparosaink minden akadály nélkül végezhetnek, sőt vannak iparágak, mint például a szobafestők, akik az egész évben tudnának dolgozni. A kukoricatermés szabaddá tétele. Nagyváradról jelentik: Bejan Cornél kormánybiztos Nagyszebenbe utazott, hogy Bihar megye részére az aratáshoz szükséges benzin és nyersolaj készlet szállítását kieszközölje. A kormánybiztos tegnap hazaérkezett Nagyszebenből, ahol részt vett azon az ankéten, amelyen a termésrekvirálás végrehajtásának módozatait beszélték meg. Az értekezleten elfogadtak egy javaslatot, melynek legfontosabb pontja volt, hogy a 200 holdon aluli birtokok termése mentesíttessék a rekvirálás alól, mert Románia és Erdély földjein a közepesnél is jobb termésre van kilátás, ami feleslegessé teszi a kisbirtokosok terméseinek zár alá vételét. Amennyiben ezt az elfogadott javaslatot az illetékes felsőbb fórumok jóváhagyják, a Kormányzótanács hivatalosan is publikálni fogja a rekvirálási rendelet módosítását. A javaslat másik részét, mely a tengeri termés forgalmának szabaddátételéről szólt, szintén elfogadták, tehát nemcsak arra van kilátás, hogy csak a 200 holdnál nagyobb birtokok termését veszik zár alá, hanem arra is, hogy a tengeriteríés szabadkereskedelem tárgya lesz. Az ankéten úgy döntöttek, hogy az új búza mázsánként 120 korona maximális áron kerüljön forgalomba. Tíz hónap kell a békéhez. Az ízbanda jelenti Párisból. A »Le Journal« egy közleménye szerint Clemenceau a kamara szine előtt kinyilatkoztatta, hogy a Bulgáriával és Törökországgal való békekötéssel kapcsolatban sok nehéz ügyet kell elintézni s igy az általános béke ratifikációja tiz hónap előtt alig lehetséges.