HOLMI, 1993 (5. évfolyam, 1-12. szám)
2. szám - FIGYELŐ - György Péter: A pest-budai high tech (Finta József, Csizmár Gyula, Zalaváry Lajos, Virág Csaba, Marillai Árpád épületeiről)
kém Budapestre küldött, a Szabadság híd pesti hídfőjénél felállított DiMITROV-szobrot - Valentin Sztarcsev művét - és a sok-sok mellszobrot, domborműves emléktáblát; így, többek között: Farkas Aladár újpesti Ali KÁROLY-EMLÉKét és lágymányosi Ho-Si-Minhszobrát, Gyurcsek Ferenc Eötvös utcai, a magyar kommunista ifjúsági mozgalom ötven évét éltető domborművét, Konyorcsik János kőbányai MALINOVSZKIJ MARSALL-BÜSZT-jét, Nagy István János Nagyvárad téri, Asztalos Jánosra hivatkozó domborműves emléktábláját, Szabó Iván Lenin (ma Erzsébet) körúti, Leninre emlékeztető tábláját. E fentebb számba vett, egykoron nagy ünnepélyességgel köztérre állított, szobrászatiművészeti szándékokkal (is) létrehozott objektumok eredeti környezetükből kiszakítottak a budafoki szoborskanzenben lesznek a jövőben megtekinthetők, egy ellentmondásokkal terhelt történelmi szakasz tárgyiasult dokumentumaiként. A szoborparkban sétáló, emlékező befogadó valószínűleg két alkotás, Makrisz Agamemnon egykori Néphadsereg téri, A SPANYOLORSZÁGI NEMZETKÖZI BRIGÁDOK MAGYAR HARCOSAINAK EMLÉKMŰVE, és Segesdi György Jászai Mari téri Marx-Engels- MONUMENTUM-a előtt fog tűnődve, meditálva megállni. Ezen alkotások felszíni rétegei alatt mintha megmozdulna valami, s a formaképzés, a térszervezés leleményei finoman mérlegeltek, a megjelenített alakok felidéznek, jelentenek valamit: túlmutatva önmagukon, tág értelmezési lehetőségeket kínálva, egy kor, egy korszak, egy eszmekor őszinte, hiteles, művészi tükrözésére vállalkoznak. Az eltakarított emlékművek, a lebontott szobrok helyén feltáruló üres térségek rendkívül csábítók. A szituáció nagy veszélyeket rejt: a szobordöntők, a szoborbontók általában szoborállítókká válnak. Lesz-e olyan bölcs a hatalom, hogy most végre megszakítja az unalmas hagyományt, s nem emel önmaga dicsőítésére, igazolására anakronisztikus szobrokat? Az avult ismételgetések helyett jelenünk úgy teremthetné meg önnön hű tükörképét a köztereken, úgy hagyhatna nyomot utókorának, ha nem állítana szobrokat és emlékműveket, így hozhatná létre a hiány szerény, ám rendkívül sokatmondó monumentumát. Wehner Tibor A PEST-BUDAI HIGH TECH Tinta József: Hotel Duna Inter-Continental (1969); Forum Hotel Budapest (1981); Hotel Tenta (1982); Novotel Biudapest Szálloda (1982); Budapesti Kongresszusi Központ (1985); Taverna Szálloda (1985); International Trade Center (1988); Liget Hotel (1990); Hotel Corvinus Kempinski ( 1992) Csizmár Gyula-Tinta József: Nemzetközi Kereskedelmi Központ (1985) Zalaváry Lajos: Atrium Hyatt Budapest Szálloda (1981); Tass-West Center Astoria (1991) Virág Csaba-Marillai Árpád: Alag International Projektentwicklung (1991) Virág Csaba: A Magyar Távirati Iroda székháza (Naphegy) (1990) „A túlparton az új Hotel idétlen váza eltakarja A Belváros kihűlt hiányait. Ha áll majd frissen tündökölve mint A békés együttélés záloga S a túl azóperenciáni élet jelképe - mit hoz át a szél, keringőt Vagy villanyos gitár géphangosított Világvádmacskazenéjét Budára Egy év múlva Medárdus éjszakáján, Miféle tarka Óperenciás Fényegyveleg vetül az elmaradt Duna sötét vizére..." (Vas István) A csúcsot reprezentáló high tech építészet hihetetlen összegekbe kerül, s a reprezentációs művészet mindenkori céljának megfelelően perfekcióra törekszik. A high tech a város eltűnt közössége helyén a közönség számára pszeudoeseményt kínáló építészet. A pazarlás és a jólét állandósult, totális érzéki bizonyítása. Ez számunkra, amikor a kelet-európai high tech építészetet vizsgáljuk, különösen fontos szempont, hiszen Budapesten éppen ez a vonása a legszembetűnőbb. A reprezentációt kedvelő, az anyagok „szemantikáját” ismerő és azt maximálisan kihasználó kortárs építészet ugyanis évtizedek óta hiányzik a pestiek mindennapi élményvilágából. Ko- Figyelő • 295