HOLMI, 1993 (5. évfolyam, 1-12. szám)

2. szám - FIGYELŐ - György Péter: A pest-budai high tech (Finta József, Csizmár Gyula, Zalaváry Lajos, Virág Csaba, Marillai Árpád épületeiről)

kém Budapestre küldött, a Szabadság híd pesti hídfőjénél felállított DiMITROV-szobrot - Valentin Sztarcsev művét - és a sok-sok mellszobrot, domborműves emléktáblát; így, többek között: Farkas Aladár újpesti Al­­i KÁ­­ROLY-EMLÉK­ét és lágymányosi Ho-Si-Minh­­szobrát, Gyurcsek Ferenc Eötvös utcai, a ma­gyar kommunista ifjúsági mozgalom ötven évét éltető domborművét, Konyorcsik János kőbányai MALINOVSZKIJ MARSALL­-BÜSZT-jét, Nagy István János Nagyvárad téri, Asztalos Jánosra hivatkozó domborműves emléktáb­láját, Szabó Iván Lenin (ma Erzsébet) körúti, Leninre emlékeztető tábláját. E fentebb számba vett, egykoron nagy ün­nepélyességgel köztérre állított, szobrászati­művészeti szándékokkal (is) létrehozott ob­jektumok eredeti környezetükből kiszakítot­tak a budafoki szoborskanzenben lesznek a jövőben megtekinthetők, egy ellentmondá­sokkal terhelt történelmi szakasz tárgyiasult dokumentumaiként. A szoborparkban sétáló, emlékező befogadó valószínűleg két alkotás, Makrisz Agamemnon egykori Néphadsereg téri, A SPANYOLORSZÁGI NEMZETKÖZI BRIGÁ­DOK MAGYAR HARCOSAINAK EMLÉKMŰVE, és Se­­gesdi György Jászai Mari téri Marx-Engels- MONUMENTUM-a előtt fog tűnődve, meditálva megállni. Ezen alkotások felszíni rétegei alatt mintha megmozdulna valami, s a formakép­zés, a térszervezés leleményei finoman mér­legeltek, a megjelenített alakok felidéznek, jelentenek valamit: túlmutatva önmagukon, tág értelmezési lehetőségeket kínálva, egy kor, egy korszak, egy eszmekor őszinte, hite­les, művészi tükrözésére vállalkoznak. Az eltakarított emlékművek, a lebontott szobrok helyén feltáruló üres térségek rend­kívül csábítók. A szituáció nagy veszélyeket rejt: a szobordöntők, a szoborbontók általá­ban szoborállítókká válnak. Lesz-e olyan bölcs a hatalom, hogy most végre megszakít­ja az unalmas hagyományt, s nem emel ön­maga dicsőítésére, igazolására anakroniszti­kus szobrokat? Az avult ismételgetések he­lyett jelenünk úgy teremthetné meg önnön hű tükörképét a köztereken, úgy hagyhatna nyomot utókorának, ha nem állítana szobro­kat és emlékműveket, így hozhatná létre a hiány szerény, ám rendkívül sokatmondó monumentumát. Wehner Tibor A PEST-BUDAI HIGH TECH Tinta József: Hotel Duna Inter-Continental (1969); Forum Hotel Budapest (1981); Hotel Tenta (1982); N­ovotel Biudapest Szálloda (1982); Budapesti Kongresszusi Központ (1985); Taverna Szálloda (1985); International Trade Center (1988); Liget Hotel (1990); Hotel Corvinus Kem­­pinski ( 1992) Csizmár Gyula-Tinta József: Nemzetközi Kereske­delmi Központ (1985) Zalaváry Lajos: Atrium Hyatt Budapest Szálloda (1981); Tass-West Center Astoria (1991) Virág Csaba-Marillai Árpád: Alag International Projektentwicklung (1991) Virág Csaba: A Magyar Távirati Iroda székháza (Naphegy) (1990) „A túlparton az új Hotel idétlen váza eltakarja A Belváros kihűlt hiányait. Ha áll majd frissen tündökölve mint A békés együttélés záloga S a túl azóperenciáni élet jelképe - mit hoz át a szél, keringőt Vagy villanyos gitár géphangosított Világvádmacskazenéjét Budára Egy év múlva Medárdus éjszakáján, Miféle tarka Óperenciás Fényegyveleg vetül az elmaradt Duna sötét vizére..." (Vas István) A csúcsot reprezentáló high tech építészet hi­hetetlen összegekbe kerül, s a reprezentációs művészet mindenkori céljának megfelelően perfekcióra törekszik. A high tech a város el­tűnt közössége helyén a közönség számára psz­eudoeseményt kínáló építészet. A pazarlás és a jólét állandósult, totális érzéki bizo­nyítása. Ez számunkra, amikor a kelet-euró­pai high tech építészetet vizsgáljuk, különö­sen fontos szempont, hiszen Budapesten ép­pen ez a vonása a legszembetűnőbb. A rep­rezentációt kedvelő, az anyagok „szemantiká­ját” ismerő és azt maximálisan kihasználó kor­társ építészet ugyanis évtizedek óta hiányzik a pestiek mindennapi élményvilágából. Ko- Figyelő • 295

Next