HOLMI, 2001 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1. szám - Litván György: Kovács György, az orvos és író (1900–1965)

72 • Litván György: Kovács György, az orvos és író (1900-1965) valami elátkozott helyről, mégis inkább odalépsz a szoba közepén kétségbeesetten álldogáló házigazdához, aki láthatóan egyáltalán nem érti, mi okozta a hirtelen változást, és kijelented, hogy nyugodjon meg, te itt maradsz, számíthat rád. Mi mindenre képes egy kis nyárközépi viharzás. Aztán majd valaki úgyis elmeséli, egyszer, hogy mi volt. Mi van ott olyan erősen kivilágítva. Valaki mondja el már végre, miről van szó. Gondoljak végre valami ennél sokkal esélyesebbre. Gondoljak hát valami másra. (5) Túlságosan is sokat látjuk magunk körül a szomorú, kiábrándító valóságot, minden ütközést óvatosan kerülő kialakulatlan féljellemek elviselhetetlen langymelegét, erények és bűnök vázlatait, határozatlan szerelmet és mérsékelt gyűlöletet, pislákoló barátságot, tanítás és tanító változásait, csökkenő hűséget, elpárolgó véleményeket, hadd álmodjunk arról, hogy néha találkozunk erősebb és nagyobb emberekkel is, akik elszántabban tudnak jók vagy rosszak lenni - ez jót tesz majd nekünk. KOVÁCS GYÖRGY, AZ ORVOS ÉS ÍRÓ (1900-1965) Százéves lenne már a csendes, fanyar hu­morú Kovács Gyuri is, akárcsak apám és baráti körük számos más tagja. Ma már ez a generáció is a múlté, inkább csak né­hány kiemelkedő képviselőjét tartja szá­mon az értelmiségi közvélemény. Pedig Kovács Györgyöt, legalábbis mint belvá­rosi fogorvost (rendelője egy ideig a Gre­sham-palotában, később a Váci utcában volt), a Központi Stomatológiai Intézet főorvosát és az Orvosok Lapja szerkesztőjét a század középső évtizedeiben sokan is­merték Budapesten. Az orvosi tevékeny­ség azonban, bár igen lelkiismeretesen és magas színvonalon művelte, életének csu­pán egyik szférája volt, nem utolsósorban a független egzisztenciát biztosító foglal­kozás. Mellette egész életében intenzív szellemi és közéleti, elsősorban írói tevé­kenységet is folytatott, átvéve az egykor

Next