HOLMI, 2001 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1. szám - Litván György: Kovács György, az orvos és író (1900–1965)
72 • Litván György: Kovács György, az orvos és író (1900-1965) valami elátkozott helyről, mégis inkább odalépsz a szoba közepén kétségbeesetten álldogáló házigazdához, aki láthatóan egyáltalán nem érti, mi okozta a hirtelen változást, és kijelented, hogy nyugodjon meg, te itt maradsz, számíthat rád. Mi mindenre képes egy kis nyárközépi viharzás. Aztán majd valaki úgyis elmeséli, egyszer, hogy mi volt. Mi van ott olyan erősen kivilágítva. Valaki mondja el már végre, miről van szó. Gondoljak végre valami ennél sokkal esélyesebbre. Gondoljak hát valami másra. (5) Túlságosan is sokat látjuk magunk körül a szomorú, kiábrándító valóságot, minden ütközést óvatosan kerülő kialakulatlan féljellemek elviselhetetlen langymelegét, erények és bűnök vázlatait, határozatlan szerelmet és mérsékelt gyűlöletet, pislákoló barátságot, tanítás és tanító változásait, csökkenő hűséget, elpárolgó véleményeket, hadd álmodjunk arról, hogy néha találkozunk erősebb és nagyobb emberekkel is, akik elszántabban tudnak jók vagy rosszak lenni - ez jót tesz majd nekünk. KOVÁCS GYÖRGY, AZ ORVOS ÉS ÍRÓ (1900-1965) Százéves lenne már a csendes, fanyar humorú Kovács Gyuri is, akárcsak apám és baráti körük számos más tagja. Ma már ez a generáció is a múlté, inkább csak néhány kiemelkedő képviselőjét tartja számon az értelmiségi közvélemény. Pedig Kovács Györgyöt, legalábbis mint belvárosi fogorvost (rendelője egy ideig a Gresham-palotában, később a Váci utcában volt), a Központi Stomatológiai Intézet főorvosát és az Orvosok Lapja szerkesztőjét a század középső évtizedeiben sokan ismerték Budapesten. Az orvosi tevékenység azonban, bár igen lelkiismeretesen és magas színvonalon művelte, életének csupán egyik szférája volt, nem utolsósorban a független egzisztenciát biztosító foglalkozás. Mellette egész életében intenzív szellemi és közéleti, elsősorban írói tevékenységet is folytatott, átvéve az egykor