HOLMI, 2004 (16. évfolyam, 1-12. szám)
8. szám - FIGYELŐ - Ludassy Mária: Margináliák (Dénes Iván Zoltán (szerk.): A szabadság értelme – az értelem szabadsága)
zés folyamatát nem segítik a családtörténet felidézett eseményei. A múlt, a régi közös élet rekonstrukciója minden szereplő számára éppoly lehetetlen és értelmetlen, mint a jövő tervezése, a gyermekszereplők folyamatos jelenben élnek. S hogy az elbeszélő mennyire nem képes a történések értelmezésére, azt a regény utolsó, Kata című fejezetében világossá váló visszatekintő pozíció is megerősíti: az elbeszélés ideje az 1968-as prágai forradalmat követő tavasz, tizenhárom évvel az anya távozása után. A narrátori reflexió kizárólag az emlékezésre vonatkozó kérdésekben kerül elő: „Menynyi idő telt el [...] Hogy évek vagy hónapok nincs különbség, az sem számít, hogy minden úgy függ-e össze, ahogy az emlékezetemben, hogy tényleg úgy történtek-e a dolgok velünk és másokkal, ahogy gondolom. ” A nevelődési regény tehát nem az én, nem az identitás megszerzésének története, hanem az énvesztés regresszív folyamatának ábrázolása. Kata, anyja elvesztésével s az apa érzelmi és testi távolságtartásával a testvérszerepből egyre az öccsére irányuló anyaszerep felé mozdul. Az én erodálódása Isti halálával beteljesedik. A korábban emlegetett koincidencia kapcsán meg kell említenünk a regény közepén elhelyezett három fejezetet, amelyekben az olvasó és a testvérek az anyai nagymama elbeszéléséből megismerik az anya, Katalin és barátnője, Vali disszidálásának és németországi életének történetét. Ezek a betételbeszélések, melyekből a testvérpár szinte teljesen eltűnik, a szülők nemzedékének perspektíva nélküli léthelyzetéről számolnak be, amely - különösen az anya számára - Nyugat-Németországban éppoly reménytelennek látszik, mint az elhagyott országban: „[Katalin és Vali a jövőt] kicsit úgy képzelték el, ahogyan az itteni létet látták, a tábor kerítései közt és a környező utcákban, ha kinéztek az udvarra a barakkablakból, vagy ha autóbusszal utazva három-négy állomásra innen leszálltak, hogy tegyenek egy sétát a városban. ” Katalin az otthonkeresés éppoly megalázó állomásait járja végig, mint a családja, s a német pincérlányról, Ingéről szóló fejezet is a határokon átívelő, univerzálisan felfogott és ábrázolt otthontalanságról számol be. Felmerül tehát, hogy valójában mit jelenthet a magyar olvasónak a Nádas Péter-esszé alcímében megfogalmazódó állítás - „Zsuzsa Bánk írt egy velejéig magyar regényt németül". Nádas ehhez részben tematikus fogódzót kínál: „A könyv hősei a magyar kisparaszti és kisvárosi lét mezsgyéjén, a sajátos és hagyományos magyar beszédképtelenség határán vegetálnak. Valamilyen levert forradalom után vagyunk, a legsötétebb terror esztendőiben. Hongrie profonde.” Ez a lokális kötés kevéssé vonzó, amint a Sinistra KÖRZET-et sem keresném a térképen, bár a filológus különösebb erőfeszítés nélkül rakosgathatná ide-oda az allúziók zászlócskáit. „Az ember addig-addig ügyeskedik, amíg kitalálja a színtiszta valóságot" - mondta Bodor Ádám A börtön szAGÁ-ban. Megkerülhetetlen azonban Nádas kifejtésében a két nyelv senki földjén álló szerző „tudathasadásá"-rós következményéről, a „németül gondolkodó”, „magyarul érző” író „kettős látásá"-ról szóló érvelés. Az Ismerős és az Idegen/Másik közötti mezsgyén megtörténő találkozás szuggesztívan emeli ki ezt a regényt a magyar közelmúltról sokszor érzéketlenül vagy émelyítő bensőségességgel szóló elbeszélésekből. Nehéz ma már irónia vagy idézőjel nélkül olyan jelzőket használni, mint megrendítő, szép és szomorú, de Az úszó katartikus könyv. Nagy Boglárka MARGINÁLIÁK* Dénes Iván Zoltán (szerk.): A szabadság értelme - az értelem szabadsága. Filozófiai és eszmetörténeti tanulmányok Argumentum, 2004. 432 oldal, 2800 Ft Fodor Géza Termékeny rosszhiszeműség című tanulmánya Rousseau egyik legtalányosabb művét elemzi: a D’Alembert-hez írt levél az ÉRTÉKEZÉSEK-nél is egyértelműbben jelezte a felvilágosodás filozófusainak, hogy többről van szó, mint egy morcos moralista antikitán Ludassy Mária születésnapjára barátai és tanítványai tanulmánykötetet állítottak össze. (E kötetből néhány írás a Holmiban is megjelent.) 2004. április 30-án „A szabadság dilemmái” című konferencián az ünnepelt reflektált a kötet tanulmányaira. Ennek szövegét közöljük. Figyelő • 1025