HOLMI, 2007 (19. évfolyam, 1-12. szám)
4. szám - FIGYELŐ - Kerényi Ferenc: "Egy ember, akit még eddig nem ismertünk": A Petőfi Irodalmi Múzeum Jókai-gyűjteményének katalógusa
meglep, hogy azokat a váltig emlegetett francia szerzőket (írókat, történészeket) sem szerezte be utólag könyvtárába, akikért a márciusi ifjúság tagjaként maga is lelkesedett 1848 előtt. Jókai szerette - a szónak mindenféle értelmében - a szép könyveket, a bibliotéka valóban megfelel a bibliofil gyűjteményről alkotott elképzeléseinknek. Sikeres íróként, a kiegyezés után azt is megengedhette magának, hogy a legjobb könyvkötőműhelyekkel dolgoztasson, és az eredetileg papírfedelű kiadásokat az 1870-es években Méhner Vilmossal, az 1880-as évek végétől Gottermayer Nándorral köttesse újra (22-23.). Keretdíszek, aranyozott feliratok, növényornamentikájú és pávatollas előzéklapok, különféle élmetszések varázsolták e köteteket iparművészeti alkotássá. Fontos volt számára az adott könyv illusztráltsága és az illusztrációk minősége is. Ez akkor figyelhető meg jól, ha közkeletű, sok kiadásban forgó művekről van szó. Valóságos gyűjteménye volt a BIBLIA-ból. De kedvence Luther német nyelvű szövegének kétkötetes, 1876/1877. évi stuttgarti kiadása volt, Gustave Doré illusztrációival (57. tétel). Arany János balladáit a Zichy Mihály rajzaival ékesített albumban birtokolta (19. tétel). Dante Isteni SzÍNJÁTÉK-a is egy 125 metszettel illusztrált, 1893-as német kiadásban maradt ránk (113. tétel). Mindez azonban nem volt öncél vagy a siker fitogtatása. A Doré illusztrálta Biblia három regényében is motívumként szerepelt: Fekete gyémántok, Ahol a pénz nem isten, Az élet komédiásai (12-13.). Ez átvezet bennünket a bibliotéka igazi rendeltetéséhez: írói szakkönyvtárként gyarapodott és működött évtizedeken át. Szótárak, lexikonok, enciklopédiák, életrajzok, útleírások sorjáztak benne féltucatnyi nyelven. Belőlük merítette Jókai azokat a földrajzi, természettudományos, történelmi, technikai ismereteket, amelyek ma is lenyűgözik az olvasót. Ennek köszönhető, hogy pusztán a művekből nem állapítható meg: járt-e Jókai az adott helyen vagy sem - az ábrázolás egyenletes térben és időben. A nem nagy előkészítéssel és körültekintéssel elindított kritikai kiadás számos kötetének jegyzetanyaga bővíthető ezután a könyvtár és a Jókai-művek egybevetésével. Ilyen kézikönyvek létrehozásában maga is örömmel működött közre. Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban És képben (736. tétel) Rudolf trónörökös kezdeményezte nagy vállalkozásában elvállalta a magyar főszerkesztést; huszonegy, ehhez készült acélmetszetet külön bőrtokban is őrzött. Az ezredéves ünnepségekkel elindított monografikus áttekintésben, a „Borovszky”-ban (Magyarország vármegyéi és városai) az első kötet beköszöntő előszavát írta. A könyvgyűjteményt egyfajta kultuszkönyvtárként is értékelhetjük, hiszen jelenleg is 377 Jókai-kötet található benne. Magyarul olcsó kiadásokban és a százkötetes nemzeti díszkiadásban egyaránt - és nyolc idegen nyelven: németül, angolul, franciául, olaszul, lengyelül, csehül, svédül és finnül. A katalógus bevezető tanulmányában külön alcímet kaptak a dedikációk (21-22.) méltán. Az előbbinél nem kevésbé érdekes irodalomszociológiai feladat lesz annak a kapcsolati hálónak a megrajzolása és stiláris elemzése, amely az írófejedelmet körülvette. Némelyik első rápillantásra is valóságos regényt takar. A 8650. tételszám alatt Czakó Zsigmond bibliája található: a tragikus sorsú magyar drámaíró, a hazai romantika egyik legnagyobb ígérete Jókai párbaj pisztolyával lőtte főbe magát 1847-ben - Petőfi és Arany versei mellett Jókai cikkel búcsúztatta. Rudolf trónörökös Eine Orientreise című kétkötetes útleírását ajándékozta az írónak, azzal a névvel, amelyet a „magyar Habsburg” illúziójában reménykedő Jókai adott neki: „Rezső/ 1883 januarius 6kán. ” A 785. tétel Rudnay Józsefné társszerzőként jegyzett Veres Pálné-életrajzát fedi, dedikációja pedig egy 1859-es balatonfüredi találkozás élményét idézi föl, amely az akkori serdülő leánykára meghatározó erővel hatott. Ha tudjuk, hogy az asszonynév Veres Pálné leányát rejti, kerekké lesz a történet. A fiatal Bródy Sándort Jókai mentette ki a josephstadti katonai fogdából, ahová azért került, mert felpofozta anyját káromló őrmesterét. Jogos tehát a dedikáció szövege Az ezüst kecske című regény elején: „Móricz bácsinak / legmélyebb hódolattal leghálásabb / embere / Bródy Sándor. ” (67. tétel.) További vizsgálódást igénylő kötet Shelley német nyelvű, 1844-es lipcsei kiadása (820. tétel). Benne ugyanis elsődleges posszesszorként Petőfi Sándor neve olvasható, a „Jókay Móré” bejegyzés későbbinek tűnik. A kötetet Jókai 1848-ban még a közös, Dohány utcai lakásban látta Petőfi tulajdonaként, ám a költő javainak 1850-es foglalási jegyzékében már nem található. Német, francia, latin margójegyzetei is magyarázatra várnak. Minden