HOLMI, 2011 (23. évfolyam, 1-12. szám)
7. szám - FIGYELŐ - Bolgár Dániel: Egy ágyban a politikai ellenséggel (Gerő András: Se nő, se zsidó. Előítéletek találkozása a századforduló Monarchiájában; Tóth Eszter Zsófia: Kádár lányai. Nők a szocialista korszakban)
16. Lásd Házas Nikoletta: Közelről távolra és közelre. (Cindy Sherman és Sophie Calle). Lettre Internationale (69), 2008. nyár. 25-27.; uő: A képtelen identitás dokumentumai. Sophie Calle kiállítása. Balkon, 2001/ 5. 26-28. 17. Erdélyt ilyen megközelítés alapján elemzi Forgács Éva írása: Időmetszetek, párhuzamos idősíkok Erdély Miklós időutazásában. In: Forgács: A Duna Los Angelesben. Kijárat, Pécs, 2006. 64-70. Havasréti József EGY ÁGYBAN A POLITIKAI ELLENSÉGGEL Gerő András: Se nő, se zsidó. Előítéletek találkozása a századforduló Monarchiájában (Habsburg történeti kismonográfiák, I.) Új Mandátum, 2009. 200 oldal, 1903 Ft Tóth Eszter Zsófia: Kádár leányai. Nők a szocialista korszakban Nyitott Könyvműhely, 2010. 200 oldal, 3990 Ft Se nő, se zsidó A történettudományban Carl Schorske nevezetes munkájának megjelenése óta hagyománya van annak, hogy a fin de siècle Bécset a modernités kísérleti laboratóriumaként, zseniket és remekműveket termő sokszínű, esztétizált, élveteg nagyvárosi magaskultúraként közelítsék meg. Egy ideje azonban ezt az elképzelést több tekintetben is kritizálják, pontosítják a történészek. Például ma már aligha lehet reflektálatlanul férfikultúraként ábrázolni ezt a világot, az Osztrák-Magyar Monarchia fővárosa a nemek közötti viszonyok újrafogalmazásában is kulcsszerepet játszott. Elég, ha csak arra utalok, hogyan értelmezi Thomas Laqueur sokat vitatott, Making Sex című munkájában Freud idevágó gondolatait. Pszichoszexuális fejlődéselméletének azt a tételét helyezi Laqueur a gender studies kontextusába, mely szerint a felnőtt, egészséges nő erotikus érzékenységének székhelye a vagina, ide vándorol át a kielégülés a csiklóról a serdülés során. Freud ezzel feltalálta (nem pedig felfedezte) a hüvelyi orgazmust, mivel Laqueur szerint mindaddig senkiben fel sem merült, hogy létezne bármiféle kielégülés a klitorálison kívül is, sőt minden természettudományos tudás ennek ellenkezőjét állította. Freud a női nemi szervek biológiáját a heteroszexuális közösülés társadalmi normájához igazította, vagyis a nő szexuális emancipálásához először át kellett alakítani a női testet a férfiuralom igényeinek megfelelően, a női orgazmusnak biológiailag meghatározott helyéről át kellett vándorolnia kulturálisan kívánatos helyére. Freud kimetszette a klitoriszt a nyugati kultúrából, a női test ettől fogva akkor számított normálisnak, ha folytonosan hisztérikusan működött, neurológiailag indokolatlan tüneteket produkált. A Monarchia székhelyének schorskei körképét azonban nemcsak a gender studies irányából kritizálták. Az újabb kutatások azzal is számolnak, hogy volt egy olyan Bécs is, amelyik számára a nagyvárosi forgatag, az idegenség tapasztalata nem teremtő közegnek, hanem pusztító káosznak tűnt, amelyikben az ifjú Adolf Hitler forgolódott. Ezt a Bécset szintén erősen foglalkoztatta a nőiség, ám nem olyan modellekben gondolkodott a nemek viszonyáról, mint amilyenben Freud. Láthattuk, nem épp ártatlan mindaz, amit a századfordulós Bécsről szóló történetek egyik állandó főhőse elmondott a nőkről, de vitathatatlan, hogy a nőnek Freudnál legitim helye van a társadalomban, amennyiben interiorizálja, maga gyakorolja magán a férfiuralmat. A másik Bécsnek a képviselői azonban a nőben nem civilizálandó vadembert, hanem a politikai közösségre végveszélyt jelentő ellenséget láttak. Velük foglalkozik Gerő Andrásnak, az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a Közép-Európai Egyetem professzorának a kötete. Már sok kutató felfigyelt arra, hogy a nemi és a faji előítéletek, illetve az antifeminizmus és az antiszemitizmus szorosan korrelálnak egymással mind a populáris kultúrában, mind az egykori tudományos diskurzusokban. Ismeretes például, hogy a középkortól elterjedtek voltak a zsidók anális vérzéseiről szóló mendemondák. Ezeket a vérzéseket a XVI. században a zsidó férfi femininségét igazoló menstruációvá értelmezték át, és a hiedelem egészen a huszadik századig élt. Volt idő, amikor a női és a férficsontváz közötti különbséget az anatómusok úgy kívánták megérteni, hogy a női testet az alsóbbrendűnek tekintett fajok testéhez hasonlították. És hogy egy kimondottan a bécsi Figyelő • 923