HOLMI, 2011 (23. évfolyam, 1-12. szám)

7. szám - FIGYELŐ - Bolgár Dániel: Egy ágyban a politikai ellenséggel (Gerő András: Se nő, se zsidó. Előítéletek találkozása a századforduló Monarchiájában; Tóth Eszter Zsófia: Kádár lányai. Nők a szocialista korszakban)

16. Lásd Házas Nikoletta: Közelről távolra és közel­­re. (Cindy Sherman és Sophie Calle). Lettre Internatio­nale (69), 2008. nyár. 25-27.; uő: A képtelen identitás dokumentumai. Sophie Calle kiállítása. Balkon, 2001/ 5. 26-28. 17. Erdélyt ilyen megközelítés alapján elemzi For­gács Éva írása: Időmetszetek, párhuzamos idősíkok Er­dély Miklós időutazásában. In: Forgács: A Duna Los Angelesben. Kijárat, Pécs, 2006. 64-70. Havasréti József EGY ÁGYBAN A POLITIKAI ELLENSÉGGEL Gerő András: Se nő­, se zsidó. Előítéletek találkozása a századforduló Monarchiájában (Habsburg történeti kismonográfiák, I.) Új Mandátum, 2009. 200 oldal, 1903 Ft Tóth Eszter Zsófia: Kádár leányai. Nők a szocialista korszakban Nyitott Könyvműhely, 2010. 200 oldal, 3990 Ft Se nő, se zsidó A történettudományban Carl Schorske neveze­tes munkájának­ megjelenése óta hagyománya van annak, hogy a fin de siècle Bécset a moderni­tés kísérleti laboratóriumaként, zseniket és re­mekműveket termő sokszínű, esztétizált, élveteg nagyvárosi magaskultúraként közelítsék meg. Egy ideje azonban ezt az elképzelést több te­kintetben is kritizálják, pontosítják a történé­szek. Például ma már aligha lehet reflektálat­lanul férfikultúraként ábrázolni ezt a világot, az Osztrák-Magyar Monarchia fővárosa a ne­mek közötti viszonyok újrafogalmazásában is kulcsszerepet játszott.­ Elég, ha csak arra uta­lok, hogyan értelmezi Thomas Laqueur­­ sokat vitatott,­­ Making Sex című munkájában Freud idevágó gondolatait.­ Pszichoszexuális fejlődés­­elméletének azt a tételét helyezi Laqueur a gen­der studies kontextusába, mely szerint a felnőtt, egészséges nő erotikus érzékenységének szék­helye a vagina, ide vándorol át a kielégülés a csiklóról a serdülés során. Freud ezzel feltalál­ta (nem pedig felfedezte) a hüvelyi orgazmust, mivel Laqueur szerint mindaddig senkiben fel sem merült, hogy létezne bármiféle kielégülés a klitorálison kívül is, sőt minden természettu­dományos tudás ennek ellenkezőjét állította. Freud a női nemi szervek biológiáját a hetero­szexuális közösülés társadalmi normájához iga­zította, vagyis a nő szexuális emancipálásához először át kellett alakítani a női testet a férfi­uralom igényeinek megfelelően, a női orgaz­musnak biológiailag meghatározott helyéről át kellett vándorolnia kulturálisan kívánatos he­lyére. Freud kimetszette a klitoriszt a nyugati kultúrából, a női test ettől fogva akkor számí­tott normálisnak, ha folytonosan hisztérikusan működött, neurológiailag indokolatlan tünete­ket produkált. A Monarchia székhelyének schorskei körké­pét azonban nemcsak a gender studies irányá­ból kritizálták. Az újabb kutatások azzal is szá­molnak, hogy volt egy olyan Bécs is, amelyik szá­mára a nagyvárosi forgatag, az idegenség tapasz­talata nem teremtő közegnek, hanem pusztító káosznak tűnt, amelyikben az ifjú Adolf Hitler forgolódott.­ Ezt a Bécset szintén erősen fog­lalkoztatta a nőiség, ám nem olyan modellek­ben gondolkodott a nemek viszonyáról, mint amilyenben Freud. Láthattuk, nem épp ártat­lan mindaz, amit a századfordulós Bécsről szóló történetek egyik állandó főhőse elmondott a nőkről, de vitathatatlan, hogy a nőnek F­reudnál legitim helye van a társadalomban, amennyi­ben interiorizálja, maga gyakorolja magán a férfiuralmat. A másik Bécsnek a képviselői azon­ban a nőben nem civilizálandó vadembert, ha­nem a politikai közösségre végveszélyt jelentő ellenséget láttak. Velük foglalkozik Gerő And­rásnak, az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a Közép-Európai Egyetem professzorának a kötete. Már sok kutató felfigyelt arra, hogy a nemi és a faji előítéletek, illetve az antifeminizmus és az antiszemitizmus szorosan korrelálnak egy­mással mind a populáris kultúrában, mind az egykori tudományos diskurzusokban.­ Ismere­tes például, hogy a középkortól elterjedtek vol­tak a zsidók anális vérzéseiről szóló mendemon­dák. Ezeket a vérzéseket a XVI. században a zsidó férfi femininségét igazoló menstruációvá értelmezték át, és a hiedelem egészen a husza­dik századig élt.­ Volt idő, amikor a női és a férficsontváz közötti különbséget az anatómu­sok úgy kívánták megérteni, hogy a női testet az alsóbbrendűnek tekintett fajok testéhez ha­sonlították.­ És hogy egy kimondottan a bécsi Figyelő • 923

Next