Hölgyfutár, 1877 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1877-01-04 / 1. szám

1877. Második évfolyam Csütörtök, januári­us 4. 1-ső szám. HÖLGYFUTÁR 1--------------------------■ MEfijEiam MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRA : Egész évre . . . frt — kr. Bélérre .... 3 .. — „ Évnegyedre . 1 Irt 50 kr. -K SZÉPIRODALMI HETILAP. FELELŐS SZERKESZTŐ: Tr. PAPP MIKLÓS. SZERKESZTŐSÉGI IRODA : LYCEUM­ NYOMDA. ----O.-SS-0---­Nem használható kézira­tok nem küldetnek vissza. -28 AZ JELBIZAKOJ300­ LEAST. 1 (Román népballada.) piacz közepén álla A jó német sógor lánya: „Sugár földet míg csak éri,­­ Nincs sehol oly ügyes férfi, A ki nézzen engem szembe, S érinthessen ujjal mellbe; A ki­ lépjen lábujjamra, S csókot nyomjon ajakamral® Ezt elvitte a hír szárnya A törökök táborába. Péter hamar meg is tudta, De azt hamar ki nem tudta, Hogy a német lányt rászedje . . . S gondolkozott azon egyre: Miként nézze a lányt szembe, S érinthesse ujjal mellbe ; Miként lépjen­­lábujjára S nyomjon csókot njakára . . . Elvágtatott s este tájba Ért az anyja lakásába. ,Péter, Péteri édes fiam! Mért vagy barna, mint a sár? Mért vagy oly zöld, mint a fű? Mért oly sárga, mint a viasz ?; „Arra kérlek, anyám, hadd el, Ne faggass úgy kérdéseddel, Tanits inkább arra engem, A szép Annát, hogy rászedjem'8 ,Péter, Péteri édes fiam! Nem tudom a dolog mint van, Eredj édes nővéredhez, Jobban ért ő, mint én ehez/ Felült sárga ménlovára, S megérkezett este tájba, A nővére lakásába. .Péter, Péter! jó testvérem, Mi vész­üldhet ide éljen! Mért vagy barna, mint a sár? Mért vagy oly zöld mint a fű? Mért oly sárga, mint a viaszt? „Arra kérlek nővér hagyj el, Ne faggass úgy kérdésekkel, Tanits inkább arra engem, A szép Annát, hogy rászedjem.8 .Vesd le azt a férfi ruhát És öltözzél nőibe át . . . Hogyha oda elfogsz érni, Ne szólj ugy, mint szól a férfi, Hanem beszélj női hangon, Mondd, hogy megvert urad nagyon . „Anna, Anna, drága lélek ! Eressz be a házba kérlek, Mert én lakom innen messze, S a házadnak nincs eresze.“ ,Nem eresztlek be a házba, Mert a ruhád habár női, Ugy szólsz hozzám, mint a férfi/ „Megvert tegnap uram nagyon, Megváltozott női hangom.“ S beengedte őt a házba. „Hol lesz ágyam? Anna lelkem? A tűzhelyre ha lefekszem, Földre esnék szivem könnyen. Engedj ágyba, é­des kincsem, Félni okod tőlem nincsen.“ S felengedte őt az ágyba. . . . Meg is nézte a lányt szembe, Megérintő ujjal mellbe, Rá is lépett lábujjára, S csókot nyomott njakára. „Holnap reggel, jókor reggel, Megfürdöm a Marosvizbe, Marosvize meleg, hasznos, Ugy leszek, mint eleinte.“ A hajadon leány soha Ne legyen elbizakodva. Szegény fejem, olyan voltam, De rútul is megcsalódtam. Moldován Gergely. MOST SZÉF ASSZONY ea­te Balázs Sándortól. (Folytatás.) z Írnokok mind felugráltak, midőn Fe­kete tanácsos ur az irodába lépett. Itt hozom, s van szerencsém be­mutatni önöknek uj főnököket, tekintetes Bu­­gáth Pál urat, az újonnan kinevezett irodai igazgatót. Bugáth Pál nagy szertartásosan meghaj­totta magát, mit az irnoksereg , de különösen az ideiglenes igazgató oly földig zsugorodó alá­zatossággal viszonzott s oly áhitatos tisztelettel függesztette tekintetét Bugáth Pál e felett nem kissé megzavarodott arczára, mintha nem egy irodaigazgató, hanem valami államtitkár, vagy miniszterféle urasággal állott volna szemben. Fekete úr pedig tanácsos volt, és pedig ugyancsak tekintélyes, egészen másodrangú je­lentéktelenségre törpült le mellette. Képzelhetni a szegény, az az, hogy most már többé nem szegény, de azért még mindig szerény Bugáth Pál zavarát, azt sem tudta, mit tartson e megfoghatlan fogadtatás felől. Azt érezte, hogy valamit kell mondania nekik, de semmi alkalmatos gondolat nem ötlött agyába. Szerencsére Fekete úr eltávozott az iro­dából, s így az ő felindulása is lassan kint le­csillapodván , csakhamar beletalálta magát a helyzetbe. Oda ment elődjéhez, s azután az írnokok­hoz, rendre mindegyikkel melegen kezet szo­rítva, s azon reménységét fejezve ki, hogy jó kollegák leendnek. Ezzel újból kezet szorított velük, s érté­sükre adta, hogy másnap átveszi hivatalos te­endőit s azután magát ajánlotta. Egész felüdült és vidám kedélylyel mende­­gélt hazafelé. Ugy meg volt elégedve uj hiva- MELLÉKLET A .MAGYAR POLGÁR" 3-ik SZÁMÁHOZ. taltársaival, s különösen­­leereszkedő és nyá­jas főnökével'."Szép képekkel festette ki jöven­dőjét s majd­ majd kibékült a történetekkel. Hisz ezek oly kedves , nyájas emberek, hogy már ezek között aztán merő gyönyörűség lesz a hivataloskodás és az élet. Tudta volna csak, hogy az a sok nyájas­ság, tisztelet és rokonszenvi nyilatkozat tulaj­donképen nem őt, hanem a felesége hatvanezer forintját illette, a minek a híre m­ár előre meg­előzte őt s egész nevezetességet csinált belőle a hivatalnok világ szemeiben. Hatvanezer forint kapitálisa van, és 1100 forintos hivatalba lépi Hisz ez szamár, vagy őrült ! Na de minderről Bugáik Pálnak legtávo­labb sejtelme sincs, s mi bizony nem leszünk oly kegyetlenek, hogy szét­űzzük szép ábrándo­zásait, durván felriasztva őt és szeme elé tart­ván a kegyetlen valóság igazat mutató tükrét. Tartsunk inkább vele, s nézzük, hogy mit és hogyan végeztek az asszonyok ? Az asszonyok­ azok jól végeztek, pompá­san végeztek! Legalább a felesége arcza csak ugy ra­gyogott az örömtől, midőn férjének értésére adta, hogy van már szállás, és pedig minőt Épen a minőről ő ábrándozott s a minőt ő óhajtott magának. Épen mintha csak az egész, házat az­ ő kedve és plánuma szerint építették volna ! Épen nekik való. Majd meglátod, hogy neked is mennyire meg fog tetszeni !­­ És azután mennyi az ára? — kérdé Bugáth Pál gyanakodó kíváncsisággal. — Meg ne mond neki, a világért meg ne mond neki, a­mig maga is meg nem látja, mert különben drágálni fogja és pörölni fog miatta. Ő ismerem én a férfiakat, mondá Ma­riska, az­az Szilvay Ödönné asszonyság, segít­ségére sietve zavarban levő barátnőjének. —­­Olcsó, elégedjék meg annyival, hogy nagyon ol­csó. Olyan olcsó, hogy ha meglátja­, hát maga sem hiszi el. Kivált ha majd a bútorok is ben­ne lesznek. Akkor fog az csak még mutatni ! Jaj, de csak szép egy garnitúrát is választot­tunk. Bugáth úr, gratulálok, mert a feleségé­nél!: olyan kitűnő ízlése van, mintha soha sem is járt volna falun, és egész életét nagy város­ban töltötte volna. —­ Hát már bútorokat is vásároltál ? kér­­de Bugáth Pál megütődve. Azt gondolnám éde­sem .... — Ej, ne gondoljon semmit, — vágott közbe a szép háziasszony — mert a férfiak nem értenek az efféléhez. Na hiszen csak az kellene, hogy reájuk bízzuk az effélét, majd választanának ezek olyan bútorzatot, hogy az egész világ előtt nevetségessé válnánk. Ödön a városban nőtt fel, ismeri az itteni szokásokat, viszonyokat, elég jó ízlése van, de azért neki sem engedem meg a beleszólást. Az efféle az asszonyok dolga. Hát még nálatok, a­kik gaz­dagok vagytok. Reátok a világ más szemmel tekint és egyebet vár, mint tőlünk, szegény emberektől! Bugáth Pál nem tudott hirtelen válaszol­ni a szép asszony szavaira, nem azért, mintha nem lett volna mit válaszolnia, hanem mert

Next