Hölgyfutár, 1877 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1877-01-04 / 1. szám
1877. Második évfolyam Csütörtök, januárius 4. 1-ső szám. HÖLGYFUTÁR 1--------------------------■ MEfijEiam MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁRA : Egész évre . . . frt — kr. Bélérre .... 3 .. — „ Évnegyedre . 1 Irt 50 kr. -K SZÉPIRODALMI HETILAP. FELELŐS SZERKESZTŐ: Tr. PAPP MIKLÓS. SZERKESZTŐSÉGI IRODA : LYCEUM NYOMDA. ----O.-SS-0---Nem használható kéziratok nem küldetnek vissza. -28 AZ JELBIZAKOJ300 LEAST. 1 (Román népballada.) piacz közepén álla A jó német sógor lánya: „Sugár földet míg csak éri, Nincs sehol oly ügyes férfi, A ki nézzen engem szembe, S érinthessen ujjal mellbe; A ki lépjen lábujjamra, S csókot nyomjon ajakamral® Ezt elvitte a hír szárnya A törökök táborába. Péter hamar meg is tudta, De azt hamar ki nem tudta, Hogy a német lányt rászedje . . . S gondolkozott azon egyre: Miként nézze a lányt szembe, S érinthesse ujjal mellbe ; Miként lépjenlábujjára S nyomjon csókot njakára . . . Elvágtatott s este tájba Ért az anyja lakásába. ,Péter, Péteri édes fiam! Mért vagy barna, mint a sár? Mért vagy oly zöld, mint a fű? Mért oly sárga, mint a viasz ?; „Arra kérlek, anyám, hadd el, Ne faggass úgy kérdéseddel, Tanits inkább arra engem, A szép Annát, hogy rászedjem'8 ,Péter, Péteri édes fiam! Nem tudom a dolog mint van, Eredj édes nővéredhez, Jobban ért ő, mint én ehez/ Felült sárga ménlovára, S megérkezett este tájba, A nővére lakásába. .Péter, Péter! jó testvérem, Mi vészüldhet ide éljen! Mért vagy barna, mint a sár? Mért vagy oly zöld mint a fű? Mért oly sárga, mint a viaszt? „Arra kérlek nővér hagyj el, Ne faggass úgy kérdésekkel, Tanits inkább arra engem, A szép Annát, hogy rászedjem.8 .Vesd le azt a férfi ruhát És öltözzél nőibe át . . . Hogyha oda elfogsz érni, Ne szólj ugy, mint szól a férfi, Hanem beszélj női hangon, Mondd, hogy megvert urad nagyon . „Anna, Anna, drága lélek ! Eressz be a házba kérlek, Mert én lakom innen messze, S a házadnak nincs eresze.“ ,Nem eresztlek be a házba, Mert a ruhád habár női, Ugy szólsz hozzám, mint a férfi/ „Megvert tegnap uram nagyon, Megváltozott női hangom.“ S beengedte őt a házba. „Hol lesz ágyam? Anna lelkem? A tűzhelyre ha lefekszem, Földre esnék szivem könnyen. Engedj ágyba, édes kincsem, Félni okod tőlem nincsen.“ S felengedte őt az ágyba. . . . Meg is nézte a lányt szembe, Megérintő ujjal mellbe, Rá is lépett lábujjára, S csókot nyomott njakára. „Holnap reggel, jókor reggel, Megfürdöm a Marosvizbe, Marosvize meleg, hasznos, Ugy leszek, mint eleinte.“ A hajadon leány soha Ne legyen elbizakodva. Szegény fejem, olyan voltam, De rútul is megcsalódtam. Moldován Gergely. MOST SZÉF ASSZONY eate Balázs Sándortól. (Folytatás.) z Írnokok mind felugráltak, midőn Fekete tanácsos ur az irodába lépett. Itt hozom, s van szerencsém bemutatni önöknek uj főnököket, tekintetes Bugáth Pál urat, az újonnan kinevezett irodai igazgatót. Bugáth Pál nagy szertartásosan meghajtotta magát, mit az irnoksereg , de különösen az ideiglenes igazgató oly földig zsugorodó alázatossággal viszonzott s oly áhitatos tisztelettel függesztette tekintetét Bugáth Pál e felett nem kissé megzavarodott arczára, mintha nem egy irodaigazgató, hanem valami államtitkár, vagy miniszterféle urasággal állott volna szemben. Fekete úr pedig tanácsos volt, és pedig ugyancsak tekintélyes, egészen másodrangú jelentéktelenségre törpült le mellette. Képzelhetni a szegény, az az, hogy most már többé nem szegény, de azért még mindig szerény Bugáth Pál zavarát, azt sem tudta, mit tartson e megfoghatlan fogadtatás felől. Azt érezte, hogy valamit kell mondania nekik, de semmi alkalmatos gondolat nem ötlött agyába. Szerencsére Fekete úr eltávozott az irodából, s így az ő felindulása is lassan kint lecsillapodván , csakhamar beletalálta magát a helyzetbe. Oda ment elődjéhez, s azután az írnokokhoz, rendre mindegyikkel melegen kezet szorítva, s azon reménységét fejezve ki, hogy jó kollegák leendnek. Ezzel újból kezet szorított velük, s értésükre adta, hogy másnap átveszi hivatalos teendőit s azután magát ajánlotta. Egész felüdült és vidám kedélylyel mendegélt hazafelé. Ugy meg volt elégedve uj hiva- MELLÉKLET A .MAGYAR POLGÁR" 3-ik SZÁMÁHOZ. taltársaival, s különösenleereszkedő és nyájas főnökével'."Szép képekkel festette ki jövendőjét s majd majd kibékült a történetekkel. Hisz ezek oly kedves , nyájas emberek, hogy már ezek között aztán merő gyönyörűség lesz a hivataloskodás és az élet. Tudta volna csak, hogy az a sok nyájasság, tisztelet és rokonszenvi nyilatkozat tulajdonképen nem őt, hanem a felesége hatvanezer forintját illette, a minek a híre már előre megelőzte őt s egész nevezetességet csinált belőle a hivatalnok világ szemeiben. Hatvanezer forint kapitálisa van, és 1100 forintos hivatalba lépi Hisz ez szamár, vagy őrült ! Na de minderről Bugáik Pálnak legtávolabb sejtelme sincs, s mi bizony nem leszünk oly kegyetlenek, hogy szétűzzük szép ábrándozásait, durván felriasztva őt és szeme elé tartván a kegyetlen valóság igazat mutató tükrét. Tartsunk inkább vele, s nézzük, hogy mit és hogyan végeztek az asszonyok ? Az asszonyok azok jól végeztek, pompásan végeztek! Legalább a felesége arcza csak ugy ragyogott az örömtől, midőn férjének értésére adta, hogy van már szállás, és pedig minőt Épen a minőről ő ábrándozott s a minőt ő óhajtott magának. Épen mintha csak az egész, házat az ő kedve és plánuma szerint építették volna ! Épen nekik való. Majd meglátod, hogy neked is mennyire meg fog tetszeni ! És azután mennyi az ára? — kérdé Bugáth Pál gyanakodó kíváncsisággal. — Meg ne mond neki, a világért meg ne mond neki, amig maga is meg nem látja, mert különben drágálni fogja és pörölni fog miatta. Ő ismerem én a férfiakat, mondá Mariska, azaz Szilvay Ödönné asszonyság, segítségére sietve zavarban levő barátnőjének. —Olcsó, elégedjék meg annyival, hogy nagyon olcsó. Olyan olcsó, hogy ha meglátja, hát maga sem hiszi el. Kivált ha majd a bútorok is benne lesznek. Akkor fog az csak még mutatni ! Jaj, de csak szép egy garnitúrát is választottunk. Bugáth úr, gratulálok, mert a feleségénél!: olyan kitűnő ízlése van, mintha soha sem is járt volna falun, és egész életét nagy városban töltötte volna. — Hát már bútorokat is vásároltál ? kérde Bugáth Pál megütődve. Azt gondolnám édesem .... — Ej, ne gondoljon semmit, — vágott közbe a szép háziasszony — mert a férfiak nem értenek az efféléhez. Na hiszen csak az kellene, hogy reájuk bízzuk az effélét, majd választanának ezek olyan bútorzatot, hogy az egész világ előtt nevetségessé válnánk. Ödön a városban nőtt fel, ismeri az itteni szokásokat, viszonyokat, elég jó ízlése van, de azért neki sem engedem meg a beleszólást. Az efféle az asszonyok dolga. Hát még nálatok, akik gazdagok vagytok. Reátok a világ más szemmel tekint és egyebet vár, mint tőlünk, szegény emberektől! Bugáth Pál nem tudott hirtelen válaszolni a szép asszony szavaira, nem azért, mintha nem lett volna mit válaszolnia, hanem mert