Hölgyfutár, 1850. január-június (1. évfolyam, 1-147. szám)

1850-06-10 / 131. szám

559 — Feküdjél le, és a pletykára, aludjál egy jót, vagy hosszút, ha tudsz; — és majd azután szóljunk arról, hogy mit tégy , — tanácsra a phlegmájából már szinte kizavarhatlan Peredi; és Dévai szót fogadott. Másnap Dévai már jóval nyugodtabb vérrel volt. Érzé, hogy Vilma nélkül boldog nem lehet; — de hogy mégis fellázadt becsületérzetének elégtétessék, abban állapodtak meg, hogy Dévai addig be nem lép Sepsiékhez,mig a közelgő tiszt—újításon főszolgabíróvá el nem választják. — Egyébiránt Kálmánom ne feledd egykori mondásomat : sokszor egy szó határoz egész éltünk, egész jövőnk, összes boldogságunk felett, — szóla Peredi a benső részvét szánó hangján. — Én lelkemből óhajtom, hogy a Sepsiné ármány hálózata szavai, — és a tőled megkezdett dac egész jövötöket szakadatlan fájdalom láncolattá ne keserítse el. Dévai el nem állott határozatától. — Sértett büszkeségeit arra nem is engedte gondolni, hogy hát a szegény ártatlanul szenvedő Vilmával mi fog az alatt történhetni. Az úgynevezett szerelmesek legtöbbjei saját önzésüket, — önhiúságuk bálványolását, — túlzó önszeretetüket képzelik forró szerelemnek. Ritkán vizsgálgatják azt, hogy szerelmük imádva bálványolni hitt tárgyát mi boldogítja, vagy mi busitja meg, és sodorja a kétségbeesés gyakorta elmeritő örvényébe, — hanem csak azt számítják , hogy szertecsapongó hiúságuknak s fenhéjazó önszeretetüknek, — zárt körben, és a bámész nagy világ előtt, — mi hizeleg, mi tömjénez... A Dévai hiúságát, és jellemi büszkeségét lealázólag megsértő nehány szóval Sepsiné a világ előtt, — ő ezért boszut akart állani. Mellőzés vagy legalább a Sepsiéktöli ideiglenes visszavonulás által kívánt elégtételt szerezni férfias kevélységének. Hiúságos boszuja azonban azt nem vette számításba, hogy a büntelen Vilmát visszavonulása mennyire lesújthatja, és közbeszéd martalékául vetheti oda. A boszu és dac vak!.. .. s akinek keble , dacra és boszura fogékony , az soha sem szeretett igazán , és nem fog soha híven szeretni. Vilma már akkor, midőn belépésénél, fülébe zúgtak mostohája baljóslatú szavai, érzé, hogy azok, mint méregnövények , futhatják el érte ösvényét, és elölhetik egész jövőjét , — de bizott tiszta szíve, és reménybe, hogy ő másért nem fog bűnhődni. Azonban Dévai többé nem mutatkozván náluk, — kínzó rémlete lassanként rémületté súlyosodott. — Úgy intézte hazulróli kimeneteleit, hogy ott fordult meg, ahol ez előtt Dévai rendesen találkozott vele; — de Dévait sehol sem tudta feltalálni........Megtett minden lépést, amit leányi szemérmessége tenni megengedett, — csakhogy még egyszer láthassa őt, de eredménytelenül. Mintha Dévai örökre eltűnt volna a városból, vagy mintha az őt soha sem ismerte volna, sehol sem tudott vele találkozni. Sepsiné észrevette a szakadást, és sietett azt felhasználni. — Egy közel rokon ifjút, testvére fiát kívánta volna Vilma örökségéhez férjül adni, és hogy célt érjen, öcsét ön családi körükbe szállásolta be ,... és Vilmával sejtető akaratát, — hanem a leány azt elérteni teljességgel nem iparkodott. Az árva leány élete ollyan volt, mint a kopár sivatag közepére tévedt virágtó vegetálása. Vilma ábrándos keble környezetének, s főkép mostohájának gyöngédtelen bánásmódja által, és a miatt, hogy egyedül állott, és senkije nem volt a világon, kinek felfedező szive ártatlanul felhullámzó érzelmeit, és szemérmes sóvárgásait feltárhatta volna .___a kit angyali álomvilága gyöngéd meghittévé avathatott volna , — túlságosan érzékenynyé, és ingerlékeny idegzetűvé felclenyösült. Dévai szerelme jön majd összes reményének varázs szigete. Erre építgetett Vilma rendíthetlen aranyvárakat és csalhatlan hitet. Most mindez töredékeny buborékként szétpattant___ megsemmisült, és pedig úgy érzé, hogy saját vétke nélkül.... Ez öt szinte a kétségbeesésig elérzékenyitő és sorvasztó busongás lázát ömleszté el ereiben. Ő ismeretségi körében most mindenkit boldognak látott, egyedül magát tapasztalta szerencsétlennek... végkép elhagyatottnak , és a lét gyönyör révedezéseiből számüzöttnek. Lassanként Vilma tudta nélkül elterjesztgeté Sepsiné, hogy Vilma már öcse jegyeseként tekintendő. Csatári. (Folytatása kör.) Csalódás. Megállj német, ne tovább ! Hol vetted azt a lovat? — Szállj le róla, hadd látom , Itt a gyöpön hogy szalad ! ,,Ki a német ? te betyár........ Német az a nagyapád !“ — Ej, ej, pedig — de nagyon Megszerettem paripád! Kopasz László. Hírharang. A császárfürdöben hangversenyt fognak adni, a közönség megnyugtatására mondhatjuk, hogy az ottani rendes zenészek nem fognak e hangversenyben működni. Az angol szüzek fővárosunkban most olly főnöknét kaptak, ki nem tud magyarul, e körülmény miatt sok magyar család visszaveendi alkalmasint nevelésbe oda adott leányát. Akadémiánk ma tartja ismét első ülését, a tárgy hihetőleg érdekes leend. Lovagművészek vannak útban Pestre Franciaországból, s a nagy vásártéren fognak működni, aligha fognak nagy szerencsében részesülni a mostani pénztelen időben. Azonban meglehet, hogy a négylábú művészet nagyobb vonzerővel bír. Az alagútról Budán ismét sokat beszélnek, talán csakugyan lesz valami belőle; hite van annak is , hogy a György téren , a várban , lépcsők fognak készülni a hegy fenekéig , hogy hűvösben és eső nélkül lehessen föl - és lejut-