Hölgyfutár, 1850. január-június (1. évfolyam, 1-147. szám)
1850-05-16 / 112. szám
Budapest, 1850. Előfizethetni Budapesten november 15-étől jövő március végéig 4 V2 hónapra 4 fr. 30 kr., 1850 januártól junius végéig félévre 6 for. Postán küldve november 15- étől jövő junius végéig 7 V1 hónapra 9 fr. 30 kr., 1850 januártól junius végéig fél évre 7 fr. 30 kr., helyben csupán Kozma Vazul nagykereskedésében a nagyhid utcai 671 sz. Takácsy házban , hol egyszersmind gyors közlés végett mindennemű hirdetések is elfogadtatnak , miktől Közlöny az irodalom, társasélet, művészet és divat köréből. Tulajdonos szerkesztő Magy Ignác, egy háromzor hassábozott sorért négy ezüst krajcár fizetettül. Vidéken minden cs. k. postahivatal elfogadja az előfizetést,és a díjt bérmentesítés nélkül küldi föl, ha a levél boritékán megjegyeztetik, hogy, hír 1ap előfizetési díjt“ tartalmaz. ! ! ! Egyesszámok ára egy ezüstgaras. (Megjelenik ünnep- s vasárnapokat kivévén mindennap délután. Szerkesztőségi szállás: hatvani utcai Horváth-ház 3-ik emeletben.) 11. Ablakomnál. Ablakomnak állatellenében Szép leány ül könyvvel kis kezében. Le le pillant a nyomott lapokra S lopva felnéz nyitott ablakomba. Elpirul majd s könyvbe rejti arcát, Bár csak tudnám titkos gondolatát! — E sötét haj s barna csillogó szem, Ollyan édes reájuk tekintnem ! Gömbölyű kar s hófehér vállára Száll epedve szemem hó sugara. Olly közel vagy, ámde mégis messze, Hozzád csak a képzelet mehet be — Ott mulat, ott andalog körüled, Lángolását nemde, nemde érzed ? Szép szemedet tán azért sütöd le Kis kezedben tartott könyvecskédbe. De mi az ott ? Ablak függönyénél Lengedezve játszik talán a szél. Dehogy a szél egy pajkos huszárnak karjai, mik ottan elönyulnak — S átölelik a kedves leánykát------Most már értem titkos gondolatját! Várhatsz én rám átkozott egy ablak, Ki nem nézek soha többé rajtad, Vagy mutass hát nekem olly virágot, Mellyet még egy szép huszár se látott! B e r e c K. karszékben, várva akkor vett levelem elolvasását, sebes mozdulatot tön felém ezen felkiáltás következtében s kíváncsian kérdés ,Ki a tied s hogyan ?‘ „Barátom , feleltem , a legszebb hölgy, kit valaha láttam , ki Raphael hirét nevét nevelhetné, ha az feltámadhatván Madonnájának mintájául őt választaná. De mit mondok? ! még Raphael ecsetjét is megszégyenítenék bájai, mert ő egy olly szépség, mellyet lerajzolni nem lehet. Egy angyal, barátom, szólottam mindinkább fellelkesülve, ki az égből szökött a földre, nem találván fel ott azon érvet, mellyet én itt adhatok neki.“ .Tehát egy szökevény. Vigyázz magadra, barátom , mert a mostani időben veszedelmes az ilyennek még talán a szívben is helyet adni.4 „Te tréfálsz , pedig én komoly valót mondok neked.“ ,A te komoly valóid! Hanem hadd halljam a kalandot magát.4 „Tegnapelőtt a Mihály templomban voltam, hol egy fiatal barna leányka egy idős asszony mellett imakönyvéről szemeit minduntalan felemelvén, ismételve felém tekintgetett. Azonnal eltökélettem magamban , hogy a mise végeztével ezen leánykát nyomban követni s kilétét kitudni fogom. A misének csak hamar vége jön , s a leányka s az öreg asszony keresztet vetve magokra elhagyák a templomot. — Nem messze ehhez , egy idős ur csatlakozott hozzájok s szép lassan a Kohlmarkon végig a Hohemark felé tartottak. A Tuchlauben egy cukrász bolt előtt megállván, rövid szóváltás után a két öreg tovább folytatá útját, mig a leányka a boltba ment. —■ Ezen a helyen én mindennapi vendég szoktam lenni, most is nyomban ott benn termettem a leányka után, ki megszólításomra igen szívesen beszélgetett velem s csak, miután a két öreg a bolt előtt be-betekintve ismételve elment s a leányka késedelme miatt türelmetlenségének illy világos jelét adta, távozott azon biztatással, hogy még látni fogom. — Szíves irántami viselete felbátoritott, hogy, kilétét s lakhelyét kitudván, hozzája szerelmi levélkét intézzek. Szerelmi soraimra ezen levélke ujjaim között a legjobb választ foglalja magában, igen világosan igazolván azt, hogy a szerencse mindig a bátor részén áll. — Ö egyszerre légyottat ad a belváros egyik elő Csalódások. III. Ö enyim és én gazdagabb vagyok leirása által mint az ég, ha kékje csupa amelisz, csillagai mind gyémántkövek , a nap arany, a hold pedig ezüst hegy volnának! így kiáltottam fel örömemben s jobban örültem ezen gondolatnak, mint magának a levélnek, mellyet ujjaim között tartok s melly jó kedvemnek s ezen Shakespeare-i szikrának ébresztője volt. M. Béla barátom, ki kényelmesen füstölt mellettem a