Hölgyfutár, 1850. január-június (1. évfolyam, 1-147. szám)
1850-06-11 / 132. szám
Előfizethetni Budapesten november 15-étőljövő március végéig 4 */2 hónapra 4 fr. 30 kr., 1850 januártól junius végéig félévre 6 for. Postán küldve november 15- étőljövő junius végéig 7 új hónapra 9 fr. 30 kr., 1850 januártól junius végéig fél évre 7 fr. 30 kr., helyben csupán Kozma Vazul nagykereskedésében a nagyhid utcai 671 sz. Takácsy házban , hol egyszersmind gyors közlés végett mindennemű hirdetések is elfogadtatnak, miktől Közlöny az irodalom, társasélet, művészet és divat köréből. Tulajdonos szerkesztő Hagy Ignác. 139. Budapest, 1850. Keddjun. 11. egy háromzor hassábozott sorért négy ezüst krajcár fizetettek. Vidéken minden cs. k. postahivatal elfogadja az előfizetést,és a díjt bérmentesítés nélkül küldi föl, ha a levél boritékán megjegyeztetik, hogy ,,h i ra p előfizetési díjt“ tartalmaz.. ! ! Egyesszámok ára egy ezüstgaras. (Megjelenik ünnep- s vasárnapokat kivévén mindennap délután. Szerkesztőségi szállás: hatvani utcai Horváth-ház 3-ik emeletben.) Éjfél van, már mind alusznak .... Éjfél vanj, már mind alusznak, Éjfél van, nincs senki fenn — A sötét hús éjszakában Csak a költő van ébren. A költőre nem jön álom, Fáj szive, fáj kebele, Elborultan ül magában, Lantja viraszt csak vele. Sötéten néz a jövőbe, Ámde sejti, érzi azt, Hogy az éjre nap fog jöni, — Elfojtja hát a panaszt. És dalol — mert sír a lant, ha Nem csitítja mestere, Pedig úgy szép , ha villámmal jár most a dal embere. Hosszú a hon éjszakája — Hol van a nap, merre kel ? — Villámokat gyújt a költő S villámfénynél mondja el. A sötétben rémek járnak, Félőbb , ijesztőbb a kép, Ám a rémek eloszolnak, Ha a hajnal előlép. A lidérctől fél a gyermek, A férfiú tudja mi. — Magából a mérges párát A föld hadd gözölgje ki. A fát, mit a kertész gonddal Kikeletkor ültetett, Ősszel azt nem dönti meg már Egy éjszaki fergeteg. S ha nem hozott is gyümölcsöt A fiatal fácska még, Hozhat, és fog hozni később, Ne vágjátok ki azért. Mig a költő el nem alszik, Mig kezében lant leszen , Aludjék bár az egész föld , Van a ki meghallja fenn. Ha szárazság jön a földre S eső nem lesz, harmatot Fog a költő dalban adni Annak , a ki szomjazott. Vagy ha hideg lesz, s meleg kell, Meglásd fölhevít dala, S megújul a természet úgy, Mint az ember általa. Mig egy lant lesz , s rajta egy húr , Melly szól, melly még hangot ad , Ember ne add fel reményed , — Az oltovány ki fakad. Vértesi Soma. Két halott. (Folytatás.) E hír mennyköcsapásként ütött a Dévai lelkébe, és hiúság táplálta dacát még inkább felduzzasztá. — Eddig minden társaságtól visszavonta magát, s csak magában emésztődve , legfeljebb Peredi körében keresett enyhületet a szerelmi dacolás gyötrelmei ellen; de azon hír vétele óta vad ingerültséggel veté magát vissza a társalgási élet hullámzatai közé; — sőt mintegy szakmányilag keresett mindent, főkép leánytársaságot , hogy igy tudtára jusson Vilmának, — hogy ő tőle is feledve van; — mit Dévai hite szerint Vilma igazán megérdemlett: mert miért engedte magát mással eljegyeztetni; pedig a bútól szaggatott szivével magányba zárkózott leány azon hírről még semmit sem tudott. Peredi látta a tátongó örvényt. — Kálmán ! fordulj vissza a mig nem késő !... A balga dacolás ingerkedéseinek ne dobd oda martalékul egész jövőtök szövedék szálait..........Egy pár okos szó a kölcsönös őszinte bizalom hangján, s egymás előzékeny gyöngéd felvilágosítása , és meglesz azonnal a kiengesztelődés ...» ismét minden ki lesz egyenlítve és fölöttetek újólag a szerelem kérdus napja hinti szét boldogító veröfényét.... — Igen kedves Kálmán hajolj szavamra , csak egy pár őszinte okos szó — és ti