Hölgyfutár, 1851. július-december (2. évfolyam, 149-299. szám)
1851-08-05 / 179. szám
HÖLGYFUTÁR. megjelenik , ünnep- s vasárnapot kivévén , mindennap délután, divatképek- s egyéb műmérsékletekkel. Szerkesztőségi szállás: hatvani utcai Horváth ház , első udvar , har- „ , , , - „ , „ S£siS,ké!" Közlöny az irodalom, társasélet, művészet, es divat köréből. Kiadó hivatal: országút , Kunewalder ház , földszint, hová az előfizetési és hirdetési díjak küldendők. Tulajdonos szerkesztő Nagy Ignác. Előfizetési díj : Postán: Egész évre 16 fr. fél évre 8 fr. 30 fr., évnegyedre 4 fr. 30 fr. Budapesten házhoz küldéssel : egész évre 13 fr., fél évre 7 fr., évnegyedre 4 fr., egy hónapra 1 fr. 20 kr. Egyes számára egy ezüst garas. Hirdetések soronként egy ezüst krajcárért fogadtatnak el és gyorsan közöltetnek. Budapest, 2-ik év 2-dik fele. ISO Kedd, aug. 5. 1851. Lealkonyult már. Lealkonyult már hitem láthatára, Nem leng fölötte több reménysugár: Ábrándos lelkem fájó bánatára Csak a síroknak sóhajtása vár. De sóhajtás honfi bánatommal Olly ismeretlen hangokon beszél, Mikint beszél a felvert nyugalommal A sárga lombok közt az őszi szél. Az őszi, szélnek siró énekére ismét elalszik majd a nyugalom, S a sírok tőlem ismert intésére Számomra is lesz tán egy uj halom.. .. Szelestey. Balatonvidéki levelek. (C***nek.) XXIII. Búcsúzóra! búcsúszóra. Nem rég hangzott ajkimon e keserű szó, keserűbb mindennél. Ott voltam a fényes ég alatt, hol megért színben lengenek a buzakalászok, hol a költőnek elrepült lelke a pacsirtadal, a harmat boldogságért elsírt könycseppek, az ezüstszinü köd fehér fátyla a reggelnek, melly eltakarja a vidéknek phantáziadús hegy és völgyeit, hogy a lélek szeme meg ne vakuljon a gyönyörűség és kellemnek gazdagsága felett. . . . Hol minden légrezgés egy megtestesült sóhaj, egy megidvezült gondolat, s a mennydörgés orgonaszava a természetnek. De kemény hangú orgonán fent játszanak a fellegek karjain az elemek, s a dürmögő szavak lehatnak a földre a sötét felhőtemplomokból,hogy térdre boruljon a bűnös világ. . . . Kedves vidék! még kedvesebb lakóiddal !! üdvözöllek a mesés kék távolban , honnét csak egyes hegyek sötétednek és meredeznek a magasba oltárként, mellyeken visszasíró emlékezetem letérdepel. . Üdvözöllek elhagyott vidék! s elhagyott vidéknek fényes sugárszála!! ott van körötökben minden percben emlékezetem , fájó képzeletem mint a megváltást jelölő feszületeken a térdre eső világ átszellemült tekintete. . . . Miként Mózes szeme a megnyílt égen, midőn a tízparancsolat kőtábláit összetörte. . . . Megígértem lelkednek leány, hogy uram vázlataiból néhány részt közlök veled; halld, s tudd, hogy merre száll utánam a porjelleg. V. Hidvégen vagyok, a Sió felöli szélső falujában Somogy határának. V. Hidvég csinos helység, magyar emberek lakják, s ez már maga elég arra, hogy szép legyen, ha a természet minden kellemből kirekesztette volna is. Elhagytam a fogadót néhány percre, a szabadban keresve gyönyört és élvet, mint rendesen megszoktam, mert megvallom, hogy biz én nagy természetimádó vagyok . Az est csendes, mint a virasztók szobája, hova a koporsót zárják, s hol legfeljebb a viaszszálak lobogása ad egy kis neszt, jeléül, hogy a halott felett sem aludt ki még minden. Felettem a holdtalan tiszta sötétkék ég, melly büszke arra, "hogy most az egyszer minden csillaggyermekét bemutathatja a világrendszernek. Előttem a Sió tekergődzik a nád és ütött kapu halmok között, mint egy óriás kigyó. Itt elbújik szemed elől, mint a kis szemérmes leány, s azt hiszed, hogy sohsii sem látod többé, pedig alig megy néhány száz lépésre, ismét kiterjeszkedik az a partok között, mint a megkötött gondolatok. Sajg, zúg, simt elelhaló lassú morajjal, mennek itt-ott elénk, tovább hömpölyögve azonban a habok, elenyész, mint a haldokló hattyú nyögése... Szép az a Sió környéke! nagyon szép! már csak azért is, mert a nagy Balatonból ered, mint a szivtengerből egy kis kiágazó tiszta érzelem- Hát ha még dicső Széchenyinknek terve megtestesülve ragyogna rajt, hogy hátán a Dunába hordhatná gőzöseit ? aranyparti volna akkor e része Somogynak, midőn most csak a rákhalászattal dicsekedik. A Sió túlsó partján már M. Komárom komolykodik egy hegyoldalban, ezentúl a kellő s igen szép csínnal rendezett akácfasoros L. Komárom, hg. Bathyányi Fülöp volt birtoka. Felmenve r a M. Komáromi dombra, messze fehérült Ádánd tornya, Csapodinak volt birtoka, (jelenleg tulajdonosa Szaeger,) odébb Juta, melly a múlt pénteken roppant kárt vallott egy nagy tűzvész miatt. Igaz! hallottad a történetet, mi e kis helyhez kötve van ? Már nem tudom jegyzői, vagy előénekesrectort, de egyik a kettő közöl három helységet tűzött ki magának folyamodásában, Adándot, Jutát, Nyimet, mellyek közöl egyiket állomásul elnyerendőnek feléit. A folyamodó egy kissé, aligha korhely gyerek nem volt, mert folyamodására azt írták: „Ádánd-nem adand, Nyim-nem enyim. Jut-ha jut . . . fel is az;ut, alá isut kössön az ur lábára laput.“ És megjárta szegény tatár!! Észre sem veszem magam, hogy Szilason vagyok, vagyis Szilas Balháson, egy nagy ref. faluban, melly bosszúságra megegyez a kárvallott ember imádságával. Elfárad az embernek lelke, teste, míg rajta végig ér. Egyébiránt a falu szép fekvésű, szép ízlésű házakkal megrakva. Itt vagyok a fogadóban. Igen megleő volt az asztalon látnom Vörösmarty Miály koszorús költőnk összes műveit, belőle egy lengyel fiú olvasgatott. Holnap tán Földvárról veended soraimat, hova Thaly Nina orozva meggyilkolt barátnőd gyásza vezet. Tán bizonyos adatokat közölhetek e gyászos ügyben, — addig is béke feletted hontszerető leány! R o b o z. Népdalok. I. Suhog a kasza a réten , Nem látlak babám a héten. Mint az örök boldogságot, Úgy várom a vasárnapot. Eget a nap tűzsugára , Hervad bokrétám virága, Vasárnapig köss másikat, Megcsókolom értte szádat. Hosszú a nap, nagy a meleg, Lankadozok mint a beteg , Se baj ! rózsám az ünnepen, Fölvidulok én kebleden. Azt mondják siet az idő, Hogy úgy röpül mint a szellő. Pedig dehogy , dehogy röpül. Tán nem is mozdul helyéből. Hej nincsen annak babája, A ki a naptárt csinálja! Ha én naptárba volnék , Több vasárnapot csinálnék. II. Csaplárosné ! egy pint tiz krajcárost, Búfelejtésén hadd igyam huzamost! Olly izetlen lett a kedvem járása. Mint a törött cimbalomnak szólása.