Hölgyfutár, 1851. július-december (2. évfolyam, 149-299. szám)

1851-12-04 / 279. szám

megjelenik , ünnep- 8 vasárnapot kivévén , mindennap délután, divatképek- s egyéb műmérsékletekkel. Szerkesztőségi szállás: hatvani utcai Horváth ház,második udvar,második emelet, hová a kéziratok utasítandók. Kiadó hivatal: országút , Kunewalder ház , földszint, hová az előfizetési és hirdetési díjak küldendők. 199 Csütörtök, dec. 4. 1851. HÖLGYFUTÁR. Közlöny az irodalom, társasélet, művészet, és divat köréből. Tulajdonos szerkesztő Nagy Ignác. Budapest. 2-ik év 2-dik fele. Előfizetési díj: Postai) . Egész évre 16 fr. fél évre 8 fr. 30 kr. , évnegyedre 4 fr. 30 kr. Budapesten házhozküldéssel: egész évre 13 fr., fél évre 7 fr., évnegyedre 4 fr., egy hónapra 1 fr. -16 kr. Egyes szám ára egy ezüst garas. Hirdetések soronként egy ezüst krajcárért fogadóinak el és gyorsan közöltétnek. Valériának. I. Kivirított már a mező , A virágok mezeje , Lebeg a szél mint kezbenő Szerelmes lány kezibe. Lebeg a szél és lengeti A virágok levelit, Addig lebeg mig szemei A legszebbet fellelik. Te vagy, te vagy én kedvesem , Hogy elrejtetted magad! így susog — és szerelmesen Az ibolyánál marad. II. Még gyermek vagy. Gondatlan könnyűséggel Röpködsz mint szállongó madár; Alig vagy itt, már máshová lengél el. Igaz, minden hely várva vár. Még gyermek vagy. Ártatlan ajkaidról Száll a mosoly és zene már; Méz a mosoly, a zene gyönyörűn szól . De még nem ég rajta napsugár. Szemed, mint harmat reggeli mezőkön, Mindenfelé ragyogva jár, S mindenkit, a ki előtted megy és jön , Körülfolysz mint a láthatár. Ha majd, ha majd csak egy kedves helyed lesz, S gondokba merülsz mint búvár, Ha a mosoly, szólő szivedben elvesz, S a szem csak egyre — egyre vár ni. Szép gyermekem, készülj, készülj . . . egy angyal Meglátogatni kivan tégedet; Reád pillantott nyájas édes arccal: Te mosolyogtál — s beléd szeretett. Te őt nem láttad. Álmodban mosolygál, S ő hajnal szárnyán jött a földre le . . . Még fel nem költlek, — gondolá — aludjál! Fölébredsz szárnyam lebbenésire. Milly angyal ez! Nincs ennél szebb az égben. Ha meglátod kebledre öleled, És összecsókolván megkéred szépen , Hogy el ne hagyja soha e helyet. Csókold, csókold, szorítsad őt szivedhez, S ah el ne engedd onnan szállani! Ha egyszer elszáll, te hiába lengesz Utána . . . elenyésznek nyomai. Szép gyermekem, készülj, készülj: ez angyal Már nem soká első — egy reggelen . . . Ha hallasz szárnyat suhogtatni halkan: Ébredj ! . . . ez ő — az első szerelem. IV. Mi vagy te most is már, milly gyönyörű angyal! A tétovázó szem rád pillant — s nyugtat lel. Arcodon a lélek minden vágya elhal, Hogy ajkad hajnalán újra támadjon fel. Még fejletlen virág . . . s már is milly bűbájos. Hóditó színe és illata még rejtett. Nem veszi észre a tudatlan napszámos , De a kertész tudja , hogy hisze a kertnek. Rafaeli kép, bár még bevégezetlen. Egy titkos vonás a szem körül hiányzik Ha ezt megteszi a művész ihletetten, Fölmagasztalja a világ a szódáig. Magas zeneábránd számtalan hangszerre , Művészek játszák el, de minden zaj nélkül. Az értetlen tömeg nem fakad éljenre, De a szép lélek elolvad szépségétül. Ha majd meglátogat a szerelem téged, S illatozó lelkét ajkadra csókolja. Szemedben fölgyujtván a napot melly éget, S rózsaleveleket szór liliom-arcodra. A világnak leszesz akkor te szépsége ! S egymásután kérdik : hol termett ez angyal ? Hahah! ők nem tudják , hogy az ég küldé le, Hogy az égből hozta egy szép piros hajnal. Zaár. Hangászat (G. . . p. és J. k. annak.) (Vége.) Mindenféle érzelmeket képes a zene kifejezni, de jól megjegyezendő , az érzelem bármiféle tárgyát, bár minő alakban legyen az, épen ki nem tüntetheti. Miként fogná valaki zenében nemzetek küzdelmeit, mellyeket túlélt kifejezni? Mikép fogná a népszerető férfiak közjóra fejlő terveit előadni ? Miként a fénylő napot, a kétes homályú csendes alkonyt. . . ? . . Semmiképen! . . Mert a zene csak érzelmeket zeng: örömöt, fájdalmat, but, keservet. . . Térben mutatkozó vagy valóban létező tárgyakat, alakokat felmutatni, előállítani, kitüntetni csupán a képző (plasticai) művészetek sajátsága, mikről máskor szólandunk ha ugyan kedves szépségtek úgy akarják s t. szerkesztő ur helyet engedend. A költészet három fő ágra oszlott: epicai- lyrai és drámairat a szerint a mint a tartalom minősége hozta magával, ugyan eféle felosztás van a hangászatban is az érzelmek minősége szerint, mert az érzelmek itt a tartalmak. Van tehát epicai zenészet, s ez a költészet epicai ágától annyiban különbözik , hogy nem világias eseményekből eredt érzelmeket , hanem leginkább vallásosakat zeng. Mozart s mások gyönyörűen belevezetik a vallásosság gyermekeit epicai zeneműveikkel a buzgóság határaiba. Van lyrai hangászat, miként a lyrai költészet dalai, a költő egyéniségében támadott érzelmeket áradatából született eszmék, úgy a lyrai hangászat is egyéni érzelmeket zeng a szó valódi értelmében, de a mennyiben emberiek ez érzelmek, általános érvet ölthetnek szinte magukra, mint a lyrai költészetnél. A lyrai zenemüvek leggazdagabb forrása honunk. Nem ismerünk népet, melly termékenyebb volna s több költői erővel s hangászatias fogékonysággal inkább bírna mint fajunk e tekintetben. Vannak e gyönyörűbb lyrai zeneművei akármelly nemzetnek mint a magyarnak ? Ha a tiszta igazságot mondjuk, tán nem vádoltathatunk kérkedéssel, részrehajlással : zeneművészeink nem állanak ott, hol még igen kevesen fordultak meg — bár sokkal szerencsésebb körülmények közt hírre vergődött — egyéb nemzetek hangászai, zeneművészei ? Úgy látszik, hogy ahol a sors tartósan űz kedvezőtlen játékot, ott a szív érzeményeinek tengerében még a fájdalom is szebb nemesebb gyöngyöket terem, mellyeket dalokba fűz a hasonló sorsban búsan osztozó hangművész! . . Jámbor cigányainkat maga a sors renddé mellénk hangszereikkel, — nincs tanult zenész, ki érzelmeinket s érzelmeinknek legparányibb árnyalatát úgy ki tudná csalni hangszeréből mint ezek, — és nem csak a lyrai zenészeiben de egyebekben is bírnak képességgel, csak kedvező körülmények legyenek rájuk nézve. Hazaszerte mennyi jó cigánybanda van.